
Alföldi Róbert szerint azért izgalmasak ezek a beszélgetések, mert riportalanyai olyan könnyedén mesélnek akár a legnehezebb pillanataikról is, mint korábban talán soha.
A közel egyórás interjúban az egykori tanítványnak a "fényesen sugárzó, robbanékony, életvidám ember" megdöbbentő őszinteséggel vall arról, miként mozgatta meg a Margit-szigetet a "Hegyek között zakatol a vonat", hogyan lett a bányászból színművész, négyéves korában miként mondott verset fekete pénzért, miért viseli nehezen a nappali színészetet, milyen helyzetben mosolyogták meg az utcán. Mesél arról is, hogy miért veszi komolyan a bohóckodást, s hogy miért lakott a feleségével másfél hónapig színházi öltözőben...
Kállai Ferenc, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Makk Károly, Komlós Juci és Szabó Gyula után a különleges beszélgetést március 17-én, pénteken este 8 órakor láthatják nézők az m1-en.
Hogy ki is Avar István? Talán közelebb jutunk az igazsághoz, ha felelevenítjük Kornis Mihály Mesterek a színpadon című írását, amely a Premier című újságban jelent meg 2004 novemberében, amikor az író Agárdy Gábor és Kállai Ferenc mellett Avar Istvánról is papírra vetette gondolatait.
Íme az írás, s mellé a Gyémánt László készítette portré.
Avar István
Ő a legfiatalabb hármójuk közül. A Vasvirágban láttam először, Törőcsik Marival. Olyan volt, mint Yves Mondtand, egercsehi kiadásban. De ő sosem volt kikötői szépfiú, hanem valahogy az egyszerű ember volt ő. A magyar ember, az igazi. Nem az, amelyik a politikai plakáton kuruckodik. A nehéz lelkű, a jószívű, az elszótlanodott. A kezdetek kezdetétől, ha Avar a színpadra lépett, általa egy jobbfajta magyar ember lépett a színpadra, legalábbis a számomra, egy férfiember, nagy orrú, tagbaszakadtsága miatt kissé tán bárdolatlan, de igen mély érzésű, habár a méltóságára már-már mulatságosan kényes, mégis, ennek ellenére, valóban jólelkű férfi.
Többnyire melóst vagy parasztot kellett játszania.
Avart rosszul foglalkoztatták világéletében.
Szerintem nem értették őt, vagyis alkatát a rendezői. Kapott ugyan szerepeket, de rusztikus népfiket általában, indulataikat kordában tartani képtelen, átlagos vagy ellenszenves figurákat osztottak rá. Meg párttitkárokat. Királyokat ritkán. Talán kevesebbet is kellett volna játszania, de főként mást. Sokkal több szerelmes szerepet, nem ennyi népi kajlát vagy pártbizalmit.
Szimpáticseszkíjre vagy népies züfecre rendezték világéletében még a legnagyobb rendezők is.
Kivéve Székely Gábort, aki meglátta benne a Mrozek-hőst.
De nem hittek benne, hogy ő a Királyasszony lovagja is lehetett volna, vagy később Julius Caesar, továbbá Kleist-, Strindberg- s Ibsen-hősök egész sora. Peer Gynt mindenekelőtt. Avar volt a magyar Peer Gynt a maga nemzedékében. Aki hitt magában, és akiben mások kevésbé hittek, akinek van kedélye hozzá, hogy a pokolban is ember maradjon, akit aztán ambíciói tehetségének valóságos forrásaitól messzi ragadták, hogy végül Solvejg szerelmes dala a fülében már csak emlék. Öregen, bölcs Náthánként, aztán valami érdekes történt vele. Ami az erős természetű szőlővel, amit fennhagytak a tőkén késő őszig. Aszúvá érett. Mostanában olyan jó erőben látszik lenni a színpadon, hogy azt hiszem, a nagy aratás számára még csak most következik. Leartől Prosperóig bármi megtörténhetne vele.
Remélem, ráeszmél a szakma is.
AVAR ISTVÁN (Egercsehi 1931. március 20. Szülei: Avar István, Boczán Piroska. Nős. 1960. Gyapay Yvette. Gyermeke: István 1962.) A háború után 1945-1949 között Egercsehiben bányászként dolgozott. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1954-ben végzett. 1954-től a Pécsi Nemzeti Színház művésze lett. 1960-tól a Madách Színház, 1966-tól a Nemzeti Színház, 1985-től ismét a Madách Színház társulatának tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskola színpadi beszéd tanára, 1987-től egyetemi tanár, 1988-tól tanszékvezető.
1973-1990 között országgyűlési képviselő, a Kulturális Bizottság tagja.
Kitüntetései:
Jászai Mari-díj 1963, 1969. Érdemes művész 1972,
Kossuth-díj 1975, SZOT-díj 1978, Kiváló művész 1980,
Greguss-díj 1990, A Nemzeti Színésze 2001.
hirado
2006.03.17. 09:59