Egész PR-siserehad tüsténkedik a jelenlegi kormányfő körül, hogy szerepléseit fényesebbre politúrozza, ballépéseit - van belőlük garmadával - eliminálja, bagatellizálja. A PR-kozmetikumok alól azonban mind plasztikusabban kitetszik a valódi arc.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki ténykedésében egyre inkább túlsúlyba kerülnek azok az elemek, baklövések, amelyeket már nagy médiamozgósítással sem lehet palástolni. Elég, ha a Fidesz elnökéhez, a volt miniszterelnökhöz intézett durva szavaira ("Orbán fogja be a száját!") vagy az egyik legtekintélyesebb arab ország sportolóinak leterroristázására gondolunk.
Ha vizsgálat alá vesszük Gyurcsány Ferenc régebbi megnyilvánulásait, látnivaló, hogy a mostani elszólásai, dühös kirohanásai korántsem írhatók a véletlen, a rossz hangulat vagy a kedvezőtlen orvosmeteorológiai viszonyok számlájára. Logikusan és harmonikusan illeszkednek eddigi kormányzati pályaképébe. Úgy is fogalmazhatunk: nem a volt kommunista ifjúsági vezető változott meg, hanem az őt körülvevő kedvező médiakörnyezet lehetőségei merülnek ki fokozatosan.
Míg kezdetben - már sportminiszteri működését is - a sajtó nagy részének jóindulatú figyelme, majd kritikátlan örömujjongása vette körül, mára ez a baloldali ováció is kifulladóban van. Sőt, a kritikai hangütés már olyan sajtóorgánumokban, kereskedelmi televíziókban, bulvárlapokban is megjelent, amelyekben pár hónappal ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy ne a jó ízlés határait bőven átlépően hozsannázó hangütés legyen az uralkodó.
Ennek kormányzati érzékelése testesül meg abban a merőben szokatlan, szinte abszurd kezdeményezésben, hogy immár naponta kívánnak kormányszóvivői tájékoztatást adni a Miniszterelnöki Hivatal házatáján. A mind nagyobb számban előforduló ingerült reagálások is mutatják, hogy lassanként kezd kommunikációs vesszőfutássá válni Gyurcsány számára a kormányfői stallum. A katasztrofális nemzetközi, diplomáciai visszajelzéseket, a mind kisebb balodali társadalmi reménykedést kiváltó gazdasági és szociális ígéreteket már nem tudja ellensúlyozni a kormányzati PR-kommunikáció.
Soha még ilyen nagy sajtófigyelem nem kísérte semelyik politikus,életét Magyarországon
Pedig milyen szépen, biztatóan indult minden Gyurcsány szempontjából. A sajtó szinte a tenyerén hordta már gyermek- és ifjúsági miniszter korában is, egyesek jólértesültségükre hivatkozással folyamatosan sugallták, hogy a volt Demisz-vezérből kormányfő is lehet, akárki meglássa.
Amikor felsejlett a lehetősége, hogy Medgyessy Péter megbuktatásával megnyílhat az út a miniszterelnöki bársonyszék felé, talán csak Mátyás királyt övezte nagyobb empatikus közszeretet a Duna jegén, mint Gyurcsányt az úgynevezett véleményformáló értelmiség és a média részéről. Megkockáztathatjuk: ennél nagyobb médiafelületet legfeljebb egy sziámi ikerpár szétválasztása vagy egy vonatkatasztrófa elhárítása esetén lehetett volna garantálni a valóságos médiasztárrá átvedlett üzletembernek.
Azt is megállapíthatjuk: soha még ilyen nagy sajtófigyelem nem kísérte semelyik politikus, kormányfő, de talán még popsztár életét sem Magyarországon. Mire miniszterelnök lett, úgyszólván családi és magánéletének minden nyilvánosságra szánt rezdülését megismerhette a választópolgár, s ha netán elszalasztotta volna valamelyik kereskedelmi tévében, rádióban a hasznos információkat, úgy az újságokból, főként a bulvársajtóból - ha tetszett, ha nem - pótolni kellett a mulasztást. Természetesen mindez nem spontán folyamat volt, a társadalom célzatos PR-megdolgozása mögött fürge háttérmunkások kitartó munkája rejlett.
Ahogy sport- és gyermekminiszteri kinevezését átvette, komoly erőfeszítéseket tett a lojális sajtóval való baráti kapcsolata elmélyítésére. Mint a Magyar Nemzet megírta, az MSZP prominensei csak szórványosan jelentek meg az ünnepi külsőségekkel tarkított nevezetes eseményen, a nyolcadik házassági évfordulóján, újságírók viszont annál komolyabb erőkkel vonultak fel a partira. Nem akármilyen látványosság volt, amikor az újdonsült mágnás-miniszter "elszámolt" befektetéseivel egy impozáns sajtótájékoztatón, ahol demonstrációs anyagok, többek közt egy Gyurcsány által meglóbált kádkő is kiemelt szerepet kapott.
Ma egy kádkő, holnap egy úszószemüveg, bevált recepten ne változtass, gondolhatták a PR-tanácsadók, mert a miniszter máskor sem szívesen mutatkozott demonstrációs muníció nélkül. Legemlékezetesebb szereplése e tekintetben talán az olimpiára készülő magyar úszóknál történt. Hogy a vizuális megjelenítés ne szoruljon háttérbe, Gyurcsány úszószemüveget és -sapkát öltött a média kedvéért, a fotósok és szerkesztők nagy örömére. Későbbi miniszterelnök korára a mágnás-politikus egyébként nem szakított a bevált hagyományokkal. Nyílt reklámnak is felfogható volt ugyanis, amikor múlt év decemberében az Irakban szolgáló magyar csapatoknál tett látogatásán rohamsisakban fényképeztette magát.
A Gyurcsányimázs-központban is felgyorsultak az események
Visszatérve a nagy kormányfői készülődés időszakára, sok apró - ám az Apró klánnal egyáltalán nem kapcsolatos - részletet tudhattunk meg Gyurcsány magánéleti kulisszatitkairól. Illusztrációképpen: egy lírai hangulatú tudósításból például arról értesülhettünk az egyik bulvárlapban, hogy az érzékeny szívű politikus nyulakat rejtegetett húsvét után gyermekei kedvéért, nehogy kés alá kerüljenek szegény jószágok. Egy füst és írás alatt más lényeges tények is feltárultak a Gyurcsány-szimpatizánssá verbuválandó olvasó előtt. Mintegy mellesleg megtudhatta a nagyérdemű, hogy a gyermekminiszter valóban szereti a gyerekeket, s hogy a női szívek is olvadásnak indulhassanak, kiderült: főzni is szeret, s tud is.
A nyár elején az MSZP számára katasztrofális vereséggel záruló európai parlamenti választásokat követően aztán a Gyurcsányimázs-központban is felgyorsultak az események. Még a voksolás előtt, június elsején is arról beszélt az MSZP internetes fórumán, hogy csupán egy kis kerti magányra vágyik, tehát esze ágában sincs komolyabb politikai babérokra törni. Magyarán kijelentette: nem szeretne se pártelnök, se miniszterelnök lenni. Egy kis szélcsend, uborkaszünet után aztán beindul a politikai nagyüzem, s kezdenek fölröppenni azok a hírek, melyek szerint Medgyessy Péter akkori miniszterelnök szeretne megválni volt kabinetfőnökétől, az addig jobbkezének tartott gyermekminisztertől. Gyurcsány természetesen cáfolja a feltételezést, amitől mindenki számára világossá válik, hogy ő áll a híresztelés hátterében.
A sajtóban ugyanis már régóta nyilvánvaló tényként kezelték, hogy a milliárdos politikus kormányfői terveket dédelget. Mint ismeretes, a kormányválság augusztusban érte el csúcspontját, s Gyurcsány és csapata győzelmével zárult. Az azonban az idők távolából talán elhomályosult, milyen forgalmas PR-hetei voltak a jelenlegi miniszterelnöknek. Ha kellett, a Sziget Fesztiválon tűnt fel laza szerkóban - ahogy az Index írta: "gót lányokkal smúzolva" -, ha pedig az szükségeltetett, a mesztegnyői rétesfesztiválon töltekezett együtt a néppel. Az MSZP-s mágnás amúgy is szeret a nép fia szerepében tetszelegni.
Az erőltetett póz nem mindig aratott osztatlan sikert a hallgatóság körében
Még előtte a Kindertojás-fesztiválon osztotta ki merészen a jelen nem lévő Orbán Viktort, majd már miniszterelnök-jelöltként hol a bányásznapon tartott előadást a munkásoknak, hol a Fibisz-aktivistákkal, hol az MSZP-s "csapatjátékosokkal" töltött el egy kis időt. Ez az erőltetett póz azonban nem mindig aratott osztatlan sikert a hallgatóság körében. Jó példa erre a bányászokkal való találkozó, ahol a kétkezi munkásemberek a felszólítás ellenére sem igen akarták visszategezni Gyurcsányt. A Magyar Narancs tavaly novemberi születésnapján való részvétele szintén ebbe a népszerűségfelhajtó roadshow-ba illeszkedik. Még táncolni is felkérte az egyik gyanútlan lányt. Megpróbált megfelelni annak a kialakítandó képnek, amelyet felesége egy interjúban úgy fogalmazott meg: Feri vicces és laza.
Persze, a Feriről nem csupán ezt a lezser, fiatalos és nyitott imázst kellett a köztudatban meggyökereztetni, a sportos életvitel hangsúlyozása legalább ilyen fontos volt. Október elején kisebb forgalmi fennakadást okozott avval, hogy előre eltervezett spontán módon futva tegye meg a távot a fél magyar sajtó jelenlétében egészen új munkahelyéig, a Parlamentig. Olyan modern cicanadrágos szerelésben, mintha egy könnyed amerikai vígjátékból rángatták volna le a filmvászonról. Ettől kezdve nem múlt el olyan hónap, illetve interjú, beszélgetés, hogy ilyen-olyan módon ne került volna szóba a miniszterelnök reggeli testedzése.
Ami különösen szembeszökő és árulkodó: a Gyurcsánnyal való interjúkat - függetlenül attól, hogy az írott vagy az elektronikus sajtóban jelentek meg - mindig a milliárdos tematizálja. A médiamunkások mintha nem is éreznék feladatuknak, hogy hivatásukat valóban gyakorolva lényegbevágó kérdéseket tegyenek föl az ország miniszterelnökének. Persze, látszatkemény, árnyékbokszoláshoz hasonló kérdések vannak, de sarokba szorítani senki sem akarja.
Éppen a nyitottság látszatának megőrzése miatt van szükség álprovokatív megnyilatkozásokra, emlékezzünk csak Friderikusz hányaveti, valójában hallatlanul szolgai hozzáállására A szólás szabadsága szeptember eleji adásában, amelynek egyik fő vonulata Gyurcsány frizurája volt. Jó példa továbbá Havas Henrik újságíróiskolákban elrettentő példaként tanítható, szolgalelkű interjúja a TV2 novemberi Mokkájában. A Gyurcsányimázs-központ feltehetően azt engedélyezi, sőt pártolja, hogy egy műsorvezető "ide figyeljen!" -nel kezdje a beszélgetést, azt is, hogy úgy beszéljen a Nagy Emberrel, mintha ő is az egyszerű nép fia lenne, ám kellemetlen felvetéseket nem szabad megkockáztatniuk.
A miniszterelnök reggelije
Mára odáig jutott ez a polgári demokráciákban elképzelhetetlen folyamat, hogy kérdéseket még nyilvános eseményeken sem lehet megfogalmazni. A pár nappal ezelőtti "Demszky-Gyurcsány-csúcs" után úgy tűntek el, hogy kérdések nem hangozhattak el. Elképesztő módon még "a miniszterelnök reggelije"-ként előadott minapi eseményen, amelyen üzletemberek potom harmincötezer forintért (amiért egy minimálbéren foglalkoztatott ember több mint két hétig dolgozik) sem volt gyakorlatilag lehetőség kérdések felvetésére. A kormányfő annyira szerette hallani a saját hangját, hogy lényegében elfogyasztotta a rendelkezésre álló időt.
Gyurcsány tehát olyan, mint az a futballista, aki addig kiváló játékos, amíg nincs a pályán ellenfél. Igaz, a róla mint kiváló szónokról és sikeres üzletemberről kialakított képet folyamatosan sulykoltatták a baráti médiával, ám ez az imázs mára rengeteg sebből vérzik. Egyrészt a mai napig nem firtatja a média szolgalelkű része, hogy az Apró Antal keményvonalas MSZMP-csúcskáder családjába való benősülésen kívül mit tud saját eredményeként felmutatni, s volt KISZ-vezetőként valójában miként szerezte a vagyonát. Senki nem tette szóvá még azt az elszólását sem, hogy tőkéjét "a kor szokásainak megfelelően" gründolta. Aki pedig mélyebbre kíván ásni Gyurcsány gyanús múltbeli és mostani ügyleteiben, azt a posztkommunista mágnás durván megfenyegeti.
Másrészt a jó szónok legendája a nyílt színen dőlt össze kártyavárként. A Gyurcsányimázs-központ egy ideig még semlegesíteni tudta az olyan sületlenségeket, mint hogy az országban nagy a jólét, vagy azt, hogy az öregecskedő feleségek leváltására buzdította egy szeptemberi tévéműsorban a férjeket. Azok az aggasztó baklövések is csak keveseknek tűntek föl, mint amikor a szakszervezetekkel való találkozóján amellett tette le a garast, hogy "mindenkinek kell a szennyvíz", s azon a komikus freudi elszólásán is alig csámcsogott a sajtó, hogy a népszavazás előtti tévévitán összeforrt csontok helyett "öszszecsórt fontokat" emlegetett.
Szellemi társává vált az ifjú szocialista vezető Zuschlag Jánosnak
Attól a botránytól pedig már a sokáig az elhallgatás pártállami eszközét alkalmazó lojális kormánysajtó sem menthette meg, ami azért tört ki, mert leterroristázta az arab országok legtekintélyesebbjének, a muzulmán világ szent helyei őrzőjének futballistáit. Ezzel egyre dagadó diplomáciai botrányt idézett elő. Súlyos, ma még fel sem becsülhető károkat okozott nem csupán hazánknak, de NATO- és EU-szövetségeseinknek is. A blamázs csak azok számára lehetett meglepetés, akik nem figyeltek oda Gyurcsány eddigi infantilis megnyilvánulásaira, amivel szinte szemléltette, miért kapta meg a gyermekminiszteri posztot.
A Terror Háza előtti náciellenes ellentüntetésről távozva ugyanis fagyizni invitálta az őt hűségesen követő újságírósleppet, ezzel méltó szellemi társává válva annak az ifjú szocialista vezető Zuschlag Jánosnak, aki a holokauszt áldozatain viccelődött hahotázva ugyanazon a helyen.
Éppen ezen az eseten keresztül világítható meg, hogy a Gyurcsányimázs-központ pozíciói megromlottak a magyar médiában: míg a kegyeletsértő fagyizásról csak a Hír TV számolt be, addig az arab emberek sértegetéséről már kereskedelmi adók is. Kivéve a közszolgálati (?) Magyar Televíziót, amely továbbra sem hajlandó egyetlen hangot sem továbbítani a nemzetközi botrányról. Ugyanígy nem lehetett már elhallgatni azt a dühkitörést, amit az MSZP nőtagozata előtt produkált, arra buzdítva Orbán Viktor korábbi miniszterelnököt, hogy "fogja be a száját". Hiába próbálta ezt később tompítani, s hiába kért elnézést az araboktól, a botrányt már nem lehet meg nem történtté tenni.
Politológusok nyilatkozata szerint arról a miniszterelnökről, akinek túl sokszor kell elnézést kérnie elhibázott megnyilvánulásaiért, menthetetlenül a kormányképtelenség, alkalmatlanság benyomása alakul ki a választókban. A jövő pedig nem kecsegtet túl sok jóval e tekintetben sem az MSZP-SZDSZ számára, hiszen nemcsak a mesterségesen fölturbózott Gyurcsány-imázs van oszlófélben, hanem a beharangozott gazdasági ígéretek teljesülésének esélye is, ahogy a hiány kritikus szintet ért el. A gyurcsányi dühkitörések száma ennek megfelelően növekedhet, hiszen a szocialista milliárdos eddig is gyakran vesztette el uralmát az idegei fölött, ha valaki vagy valami az útjába állt.
[LHP.HU]
2005.02.13. 09:48