HIRDETÉS
Képfeltöltő
KIEMELT HÍREK
HIRDETÉS

HÍREK > AKTUÁLIS > Egy tudósító élményei - ma van a rádiózás napja

t: 211

Egy tudósító élményei - ma van a rádiózás napja

A rádiózás napja alkalmából Vígh Zoltán brüsszeli tudósító a riporterek életéről, esendőségeiről mesélt, valamint arról, hogy a hírekben szereplő csúcspolitikusok is emberek.

Ma van a magyar rádiózás napja. 1925. december 1-jén délután 5 órakor indult el a rendszeres rádióműsor-sugárzás Magyarországon. Scherz Ede, a Magyar Rádió első bemondója köszöntötte a hallgatókat a telefonhírmondó Rákóczi úti stúdiójából. Az ünnepi beszédek után pedig hangversenyt közvetítettek a ma Kossuth, akkor még Budapest 1 hullámhosszán.

A rádió történetéről szinte mindent megtudhat, aki elmegy a budapesti Pollack Mihály téren működő Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumba. A kiállítóhelyen megtalálható többek között a Szabó család című műsor gongja, a rádiójátékokban használt szél- és esőgép, valamint számtalan tárgyi emlék.

A rádiózás napján a Szombat reggel című műsorban több tudósító is mesélt munkájáról, köztük Vígh Zoltán brüsszeli tudósító. A riporter arról beszélt, hogy az EU-székhely sajtós seregletének hangyabolyszerű nyüzsgése ugyanúgy hozzátartozik a város képéhez, mint a csúcstalálkozók idején a limuzinokon befutó, egymással parolázó vezető politikusok látványa. Az előbbit azonban kevesebbet látni a tévéadásokban, a rádiós anyagokban pedig, érthető módon, nem térnek ki rá.

A riporter a brüsszeli újságírók mindennapjai kapcsán azzal kezdte: az uniós tudósító először is társas lény, akinek szigorú időbeosztás szerint zajlik az élete. Társaival együtt csapatostul vonul kitaposott ösvényeken egyik székháztól a másikig, sorban áll a biztonsági kapuknál, és megpróbál mindenhova időben odaérni. A tömeg mozgása, pláne időbeosztása persze távolról sem egyenletes. Az egymást követő válságcsúcsokon az újságíróknak órákig tartó tespedt várakozás az az idő, mialatt a tagállamok vezetői sokadjára futnak neki az újabb és újabb megállapodás-kísérleteknek. Ez a médiaközpontban akkreditált több száz sajtós kollégának a ki mit tud időszaka. Őrült pletykák terjednek, mindenki megpróbál valami hírszerű értesülést összeszedni, morzsánként a következő adásig, vagy lapzártáig. A villámgyors munkára kényszerített rádiós, tévés és hírügynökségi munkatársak ilyenkor azokat a kollégákat irigylik, akik hetilapoknak dolgoznak, és így nem kapkodnak. Sőt, huzamosabb időt tölthetnek a sajtóközpont bárjában.

Ha végre feltűnnek a politikusok, az újságírótömeg eszeveszett vágtába kezd, és egyszerre célozza meg a sajtótájékoztatók termeit. A brüsszeli tudósítói életérzés egyik állandó eleme a tolongás, amely során az is előfordulhat, hogy valakit egyszerűen legázolnak a francia elnök testőrei. A másik konstans tényező, ezzel összefüggésben, a biztonsági ellenőrzések sora, ami érthető, mert a világ legvédettebb állami vezetői leggyakrabban Brüsszelben találkoznak. Csakhogy ők is esendő emberek.

Vígh Zoltán beszámolt róla, hogy az egyik legfeszültebb találkozó után, már késő este egy tévés kollégával betévedtek a Kitty O'Sheas nevű ír sörözőbe. Ez az intézmény éppen szemben található az Európai Bizottság épületével, és arról híres, hogy a foci európa- és világbajnokságok legizgalmasabb meccseit sok uniós alkalmazott ott szurkolta végig – időnként munkaidőben is. Aznap este, amikor a magyar tudósító éppen a pultra könyökölve rendelni készült, a bizottság elnöke, José Manuel Barroso és az ír miniszterelnök mellett találta magát, akik szintén azon a vendéglátóhelyen öblítették le a nehéz nap fáradalmait. Na jó, a biztonsági kísérettel együtt, de akkor is: lazán elvegyültek a zömében újságíró "alkalmi kocsmatöltelékek" között – fogalmazott a Szombat reggel adásában Vígh Zoltán brüsszeli tudósító.

hirado

2012.12.01. 14:40

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb hirek