
Móra Veronika biológus, az Ökotárs Alapítvány igazgatója válaszolt a kérdéseinkre:
Mérlegen a Föld című könyvében Al Gore azt jósolta, hogy a multik felvásárolják a fontos élelmiszernövények genetikai tárházát. Félelme beigazolódott, a nagyvállalatok uralják a piacokat.
Az utóbbi évtizedben tényleg valóra vált Gore víziója. A vállalat-összeolvadások és felvásárlások révén az autóiparhoz, meg a számítástechnikához hasonlóan ma mintegy féltucat cég uralja a vetőmag világpiacot.
Sajnálatos fejlemény, de biztos, hogy baj? Az autógyártásba például beletörődtünk.
Azért ez mégsem ugyanaz. Autó és PC nélkül még lehet élni, de a mezőgazdaság által előállított élelmiszerek nélkül nem. Ha ilyen kevés cég kerül ilyen erős monopolhelyzetbe, akkor annak messzemenő társadalmi és gazdasági következményei lehetnek. Ezek a vállalatok egy kézben összpontosítják a vetőmag előállítást, a vegyszergyártást és gyakorta a felvásárlást is, s így nem túlzás azt mondani: ők mondják meg, hol, mit és milyen feltételekkel termesszenek a gazdák.
Mit jelent a gyakorlatban a génmódosítás? Aggasztóan hangzik, hogy növényből meg baktériumból egy új lényt csinálnak.
A módosítás során az történik, hogy megcélzott befogadó szervezet génállományába egy új, másik élőlényből származó gént juttatnak be mesterségesen, azért, hogy egy kívánt tulajdonsággal felruházzák. Pontosabban nem is egy gént, hanem egy génkonstrukciót visznek bele, hogy aztán a szervezet felismerje, neki immáron másfajta fehérjéket is kell előállítania. Ezeket a módosításokat, amiket a szakma „genetikai eseményeknek” nevez, a génmódosítással foglalkoztató cégek szabadalmaztatják.
Talán naiv kérdés, de az élő természet géntérképe nem az emberiség közös kincse, mint mondjuk a számtan, vagy a nyelvek? Ezt cégek helyezhetik szabadalmi oltalom alá maguknak?
Világszerte vitatott kérdést feszeget. Végül is a jelen joggyakorlat így alakult. Az amerikai legfelső bíróság döntött úgy egyszer, még a nyolcvanas évek végén, hogy az élő anyagra beadott szabadalmi kérvény érvényes lehet.
Tehát a kutyát, mint olyat, nem tudom szabadalmaztatni, de ha világító kutyát, izzó egeret vagy fényes sertést állítok elő – ahogy ez megtörtént Dél-Koreában -, azt szabadalmaztathatom…
Igen. Bár meg kell említeni, hogy több civil szervezet már jogi úton megtámadta az Európai Szabadalmi Hivatal ilyen irányú döntéseit. A génmódosított növények engedélyezését illetően az EU-ban egyébként más a gyakorlat, mint az USA-ban. Az Európai Unió nem egységes. Egyfelől a génmódosított termékeket ugyanúgy kezelik, mint bármilyen más, kereskedelmi forgalomban lévő árut: amit egyszer uniós szinten engedélyeztek, az bárhol forgalmazható. Másfelől viszont a tagállamok hozzáállása nagymértékben különbözik. Nem vagyunk egyedül az EU-ban a génmódosított vetőmagok tiltásával, további öt-hat ország tiltja ezt a gyakorlatot.
Míg az USA annyira liberális, hogy gyakorlatilag nincs is szabályozása, az EU bürokráciájában az engedélyezés külön szabályok alapján a tagállamok minősített többségének támogatását igényli. Az Európai Bizottság indítja az engedélyezési folyamatot, a számtalan hivatal, testület és bizottság, amin végig kell haladnia az ügynek, a nézetkülönbségek miatt igen ritkán tud minősített többséget elérni, a dolog többnyire visszakerül a Bizottsághoz, amelyik pedig nyilván a saját eredeti beterjesztése szerint dönt. Ez a folyamat legalább lassú. Biztató, hogy a témában tavaly megindult egy jogalkotási kezdeményezés, miszerint az uniós szabályozást vissza kellene vinni nemzeti szintre, lehetőséget adva a tagállamoknak, hogy saját területükön betiltsák a génmódosított növények termesztését.
Messze kanyarodtunk a jogi kérdésekkel a génmódosítás biológiai vonatkozásaitól…
Transzgénikus lény például az a kukorica, ami miatt Magyarországon 940 hektáron kellett a növényállományt megsemmisíteni és további 2500 hektáron tárcsázni a vetést Győr-Sopron, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna, Fejér, Pest és Baranya megyében. Esetében arról van szó, hogy a kukorica génállományába a Bacillus thuringiensis nevű baktérium azon génjeit „hegesztik” be, amelyek a kukoricában kártevő rovarokat elpusztító toxinokat termelnek. Így a kukorica mintegy beépített rovarirtót tartalmaz a szervezetében.
Kicsit riasztóan hangzik, de hatékonynak tűnik.
Fontos tisztában lenni vele, hogy a gének nem elszigetelten működnek, egy-egy fehérje kialakításában több gén is részt vesz, és fordítva. A beavatkozások beláthatatlan következmények kockázatát rejtik magukban: az új gén ugyanis kölcsönhatásba léphet a többivel, de hogy milyen új tulajdonságokat hoz létre, az alig-alig jósolható meg. Emellett a ma piacon lévő génmódosított növényeket olyan eljárásokkal hozták létre, amelyekkel nem megjósolható, hogy az idegen gén a befogadó génállomány mely részére épül be. Mivel lép kölcsönhatásba, idővel majd milyen mellékhatások mutatkoznak, nem tudható. Az említett baktérium génje ugyan elpusztítja a kukoricában kártevő rovarokat, de milyen más rovarokat károsít még meg? Milyen haszonállatok eszik meg? Átjuthat-e a például a tejükből az idegen gén az emberi szervezetbe? Az állatokon kísérletekben megfigyelt károsodásokhoz hasonlóan milyen elváltozásokat okozhatnak többek között a gyomor-bélrendszerben, immunrendszerben? Idő híján sok a kérdőjel, de az eddigi független kutatások egyre több aggasztó eredményt mutattak ki.
Miért olyan jó üzlet a génmódosítás ennek a féltucat cégnek?
Amerikában már ott tartunk, hogy a gazdák, ha vissza akarnának térni a nem génmódosított, hagyományos vetőmagokhoz, akkor sem tehetnék, mert a vetőmag boltok azt már csak elvétve forgalmazzák. Kénytelenek a drágább génmódosítottat vásárolni, mert csak az van. A gyártók pedig szabadalmi jogaiknál fogva nagyon kemény korlátozásokat tudnak eléjük állítani: például nem szabad a vetőmagokat harmadik félnek eladni, tilos jövő évre eltenni ezeket stb. Minden korlátozás abba az irányba mutat, hogy a gazdák kénytelenek legyenek hozzájuk visszatérni, náluk vásárolni.
Az egyik nagy leleménye, sikerterméke egy úgynevezett totális hatású gyomirtó: ahová leszórják, ott minden zöldet megöl. Elpusztítja az összes növényt. Ki lehet találni, melyik növény az, ami rezisztens rá: természetesen az ugyanezen cég által kifejlesztett génmódosított fajták. Remek üzlet eladni a vetőmagot, s hozzá a gyomirtót, amelyik egyedül az ő növényüket nem pusztítja el, minden más elszárad körülötte.
Milyen előnyei vannak a génmódosított vetőmagoknak? Azt hallani a cégek reklámjaiból, hogy ezek a szárazság és sótűrő gyártmányok fogják a Föld éhező sokaságát megmenteni.
Különítsük el, hogy mi van, és hogy mit ígérgetnek a gyártók. Ami eddig piacra került, az nem terem többet, vagy legalábbis kimutathatóan többet az eredeti fajtákhoz képest. És hát rögzítsük, a fogyasztónak semmilyen előnye nem származik ezekből az úgynevezett első generációs génmódosított növényekből, csak a gyártók és a nagy területen, monokultúrában gazdálkodók járnak jól. Ígérgetik a második és harmadik generációs génmódosított növényeket, amelyek majd jobb tápanyag-összetételűek lesznek vagy nagyon mostoha körülmények között is megteremnek: bár Amerikában az első génmódosított szójatermést 1996-ban aratták le, azóta is hiába várjuk a második generáció feltűnését a piacon. Ezek egyelőre csak a fejlesztés különböző szakaszaiban vannak.
Magyarország betiltotta a génmódosított vetőmagokat, költséget nem latolgatva pusztítja ki a szennyezett területeket, sőt, az új alkotmány kifejezetten rögzíti, hogy „a testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését Magyarország a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal segíti elő”.
Hazánk jelentős versenyelőnyt szerezhet azzal, ha génmódosítás-mentes területnek nevezhetjük Magyarországot. Tudni kell, hogy az EU-ban készült felmérések szerint a génmódosított növényeket elutasítók aránya meghaladja a lakosság 60 százalékát. És Európában Franciaország után Magyarország a második legnagyobb vetőmag előállító. Nagy piacunk lehet.
Mondhatnánk, üzlet a multiknak a génmódosítás és üzlet Magyarországnak a génmódosítás tiltása. Biznisz-biznisz.
Éppenséggel igen. De most a jó oldalon állva csinálunk üzletet.
hirado
2011.08.26. 11:19