Mari néni nem tud leteperni három kigyúrt betörőt

HÍREK > BELFÖLD > Mari néni nem tud leteperni három kigyúrt betörőt

t: 1097

A magyar kormány nem képes eleget tenni uniós kötelezettségeinek, és megvédeni állampolgárait - állítja Morvai Krisztina, aki kutatása kapcsán portálunknak elmondta, az emberi jogok szempontjából teljes fogalomváltásra van szükség, hogy végre az áldozatok jogairól beszéljünk.

Hétfőn a sajtónyilvánosság előtt jelentette be, hogy A mindennapi bűnözés és a bűnözéstől való félelem jelensége Magyarországon címmel saját kutatásba kezd. Mitől lesz mindennapi egy bűnözés?

Mindennapi bűnözésnek nevezem azt a jelenséget, amelynek során Magyarországon harmadik világbeli állapotok jöttek létre, az állam - megszegve olyan uniós és nemzetközi jogi normákat, mint a bűnmegelőzéshez való kollektív emberi jog, az áldozatvédelem, illetve a bűnfelderítés kötelessége - gyakorlatilag magukra hagyta az állampolgárokat, a bűnözés és az attól való félelem pedig az ország egyes részein az emberek mindennapjainak szerves részévé vált. Ma Magyarországon nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett bűnmegelőzésről: az állam ugyanis a bűncselekmények felderítése helyett az összes energiáját - forrást, rendvédelmi erőt, jogalkotási kapacitást - az állampolgárok által létrehozott önszerveződő bűnmegelőző csoportok megrendszabályozására csoportosítja át

A kormány azzal érvel, hogy semelyik pártnak vagy civil szervezetnek nincs joga kisajátítani az állami erőszakszervezetek fenntartásának monopóliumát.

Az állam azonban nem látja el ezt a feladatát. Az erőszak monopóliuma nem csak jog, hanem kötelezettség is. Az idős Mari néni nem tud leteperni három kigyúrt betörőt, ehelyett az önvédelem jogát átruházza erre fizikailag alkalmasabb szervezetekre. A kormány azonban ezeket a szervezeteket üldözi és fenyegeti súlyos szabadságvesztéssel, az okokkal viszont - hogy miért is van szükség ilyen önvédelmi csoportokra - egyáltalán nem foglalkozik. Egy teljes fogalomváltásra van szükség, hogy az emberi jogok szempontjából végre az áldozatok jogairól beszéljünk. Ezt a hiányt szeretném pótolni kutatásommal.

Miből fog állni pontosan ez a kutatás?

A kutatás módszertana az emberek megkérdezésén alapszik. Szeretnék minél több településre eljutni, meghallgatni a bűncselekmények elszenvedőinek és túlélőinek beszámolóit, hogy mi történt velük, hogyan érintette ez az életüket, volt-e büntetőeljárás, tettek-e feljelentést, ha nem miért, kaptak-e kártérítést, foglalkozott-e velük egyáltalán a rendőrség? Mivel várhatóan nem tudok annyi interjút elkészíteni, amennyi szükséges lenne, ezért kérdőívek segítségét is igénybe fogom venni.

Európai uniós képviselőként és Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügyi Bizottság tagjaként hogy látja: más uniós országokban is küzdenek hasonló problémákkal?

Egy dolgot tisztáznunk kell: civilizált európai országokban ez a jelenség, amit mi ismerünk, nem létezik. A jogállamiságnak és a nyugati típusú fejlődésnek velejárója, hogy az államnak kötelességei vannak a közösségekkel szemben, tulajdonképpen ezért is van állam: hogy legyen, aki megakadályozza, hogy bizonyos rétegek bűnözésből tartsák fenn magukat, büntetlenül. A fejlődésnek egy bizonyos fokán ezért az állam magára vállalta a rendfenntartás, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás feladatait. Magyarország ebből a szempontból speciális helyzetben van, mert bizonyos területeken nagyon is vállalja ezt a feladatot, lásd például a vígjáték kategóriába illő „egyenruhás bűnözést”. Nyugat-Európában elképzelhetetlen, hogy egy németnek, franciának vagy angolnak a mindennapi bűnözés - akármilyen kis faluban éljen is - meghatározná az életét; nem mehetne el templomba, mert nem hagyhatja őrizetlenül az otthonát, vagy nem folytathatna gazdálkodást, mert élve levágják a disznóját.

És mi a helyzet a bevándorlók által elkövetett bűncselekmények magas számával?

Valóban van egyfajta bűnözés, amely összefüggésbe hozható a bevándorlókkal, és társadalmi feszültségek okoz, de olyan jelenségről, hogy bevándorlók falvakba települnének, és ott el kezdenének fosztogatni, én nem tudok. Nyugat-Európában ez a fajta tömeges bűnözés nincs jelen, különösen nem vidéken. Mindenesetre a kutatásomban számítok uniós képviselőtársaim tapasztalataira is, mindenkinek egy politikailag semleges hangú felhívást fogok körbe küldeni, hogy aki akar, segítsen a kutatásban.

Az állampolgárok többsége meglehetősen szkeptikus a különféle „kisebbségvédelmi és emberjogi felmérések” hasznosságát, de főleg hitelességét illetően. Ezek ugyanis legtöbbször csak bizonyos kisebbségekre és deviáns csoportokra terjednek ki. Van rá esély, hogy a többségi társadalom védelmében ilyen kutatással célt lehet érni?

Ez a politikai része, ezt nem tudom megmondani. Én elsősorban emberi jogokkal foglalkozó jogász vagyok, és úgy gondolom, hogy az egész emberi jogi eszmerendszert és beszédmódot át kell helyezni az elszenvedők oldalára. Erre 2006 őszén egyszer már sor került, akkor a rendőrség által megtámadott tüntetők és járókelők védelmében ezt sikerrel alkalmaztuk.

A kormány az új alaptörvénybe beemelte az önvédelemhez való jogot, a Büntető törvénykönyv szigorításával pedig az egyesült államokbeli és egyes nyugat-európai országokban létező szabályozást követte, amelyek fokozottabb mértékben védik a magántulajdont a birtokháborítókkal szemben. Korábban azt nyilatkozta, hogy ez önmagában nem oldja meg a problémát, ettől függetlenül jó kezdeményezésnek tartja?

A jogos önvédelem kiterjesztését abszolút jónak és szükségesnek tartom. Eddig ugye a sértett viselte a kockázatot, nagyon jó lenne, ha ennek terhét ezentúl a támadó fél és nem a megtámadott viselné. Nem feledkezhetünk meg azonban a lelki szempontokról sem. Gondoljunk bele abba, hogy támadás ér egy családot, az elhárítás sikeres, és a megtámadott mondjuk szíven szúrja a támadót, aki kivérzik a családi otthonban. Milyen lelki következményei vannak egy ilyen esetnek, és milyen állam az, amely azzal akarja letudni bűnmegelőzési kötelezettségeit, hogy azt mondja Mari néninek, hogy édes öregem, védd meg a családodat, akár egy másik élet kioltása árán is.

A rendőrség sokszor azt kifogásolja, hogy ők eljárnának, csak meg van kötve a kezük, illetve nincsenek megfelelő jogosítványaik.

Ebben én nem hiszek. Az, hogy elkövetnek egy bűncselekményt, és a rendőrségnek ne lenne joga odamenni helyszíni szemlét tartani és nyomokat rögzíteni - ilyen megkötés nincsen. Egy elhivatott rendőr hosszú éveken keresztül tanulja, hogy hogyan kell egy bűncselekményt lépésről lépésre felderíteni. Inkább arra szoktak panaszkodni, hogy nincsenek megfelelő eszközeik arra, hogy a nyomokat rögzítsék.

A lakosság szerint egy sima besurranásos lopás vagy terménylopás már nem éri el a bűnüldöző szervek ingerküszöbét.

Itt óriási diszkrepancia van aközött, hogy ezt a lakosság és a hivatalos szervek hogyan élik meg. A rendőrség szempontjából egy több emberen elkövetett emberöléshez képest egy terménylopás pitiáner dolognak tűnik. De én pontosan azért is kezdek bele ebben a kutatásba, mert itt már nem lehet „kisebb súlyú bűncselekményekről” beszélni. A mindennapi bűnözéstől sújtott emberek egész életritmusa átalakul: felhagynak a gazdálkodással, nem tudnak elmenni hétvégére, de még bevásárolni sem, mert valakinek mindig őrizni kell a házat.

Gyöngyöspatán kívül hol fog még terepmunkát végezni?

Pénteken Nyíregyházára megyek, illetve több kisebb településre is ellátogatok a megyében.

Lesz erre ideje a képviselői munka mellett?

Én úgy gondolom, hogy ez a képviselői munkám része. A Jobbik majálisán is azt mondtam, hogy hiányzik az a fajta szenvedélyes érzés, hogy valami igazán kézzelfogható, hasznos dolgot tegyek az emberekért. Emellett természetesen el fogom látni a képviselői feladataimat is, jövő héten például Strasbourgba megyek plenáris ülésre, fel fogok készülni a szavazásokra, és valószínűleg fel is fogok szólalni, de azt akarom, hogy a fő csapásirány most ez legyen, mivel ez a választóim igénye.

Bencsik János

2011.05.05. 11:25

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Mari néni nem tud leteperni három kigyúrt betörőt

Legfrissebb hirek