HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
HÍREK > BELFÖLD > Az alkotmány gátat szab a hatalom önkényének
- Mikor bukkant fel a magyar politikában, a közgondolkodásban először ez a kifejezés, hogy alkotmány?
A középkorban az alkotmány szó latin megfelelője, a constitutio volt használatos. A constitutio jogi parancsot jelent, ami azért a törvényes rend alapjául szolgáló és az egész rendszert meghatározó szabályt nem jelentett. De már a vérszerződésre visszamenően léteztek a magyarság összességének belső kapcsolatait, személyes szabadságát és együttműködését meghatározó normák, amiket együtt a közösség szabadságaként és törvényes szokásaként említenek a középkorban.
Ilyen volt az uralkodó kiválasztása – Árpád családjának tagjai közül – a vezérek tanácsa által, ilyen a hatalomgyakorlás megoszlása az uralkodó és a szabad harcosok között, a szabadok rendelkezése vagyonuk és családjuk felett, az ispánok felelőssége a királynak a hatalom helyes gyakorlásáért, a bíráskodás megoszlása király és szabadok között, a szabadok kötelezettsége a haza védelmére, személyes szabadságuk és beleszólási joguk a köz ügyeibe.
- Mi volt a nevük ezeknek a normáknak?
Ezeket a 11-13. században a szent király adta szabadságoknak hívták, mivel I. István a keresztény királyság megszervezésekor beleillesztette őket az új rend normái közé. A szabadságokat utóbb II. Endre király az Aranybullában ünnepélyes formában megerősítette, belevéve a szabadok jogát a király uralmának törvényessége feletti ellenőrzés jogára, valamint a szabad rendelkezést a nemesi birtok sorsáról, ha nincs leszármazó.
A 13. századra kialakult a királyi hatalomnak a választottra ruházása, azaz a koronázás meghatározott rendben, Székesfehérvárott, az esztergomi prímás által, egyházi felkenéssel és a rendek közfelkiáltásával, és a király eskütétele az ország épségének megtartására, törvényei és szokásai, valamint az országlakók szabadságai megtartására és megőrzésére. A 14. században mondták ki, hogy a koronázásnál a korona erejét a rendek egyetértésétől kapja, ők mintegy a korona élő tagjai és a hatalom teljességének birtokosai. Ezt a „Szentkorona-tant” foglalta Verbőczy István írásba a Hármaskönyvben, egyúttal rögzítve a nemesi személyes szabadságokat, a királyi hatalom teljességét, a kettő összefüggését, és így a hatalommegosztás ősi rendjét király és szabadok között.
Egyúttal a törvény érvényességét mindkét fél hozzájárulásához kötötte, a szuverenitás teljessége tehát az uralkodót, a bárókat és a rendeket együtt illette meg. Ha tömören össze akarjuk foglalni, azt lehet mondani, hogy ennek a történelmi alkotmánynak a fő eleme volt az uralkodó választásának joga és eskütételi kötelezettsége, a törvényhozó és bírói hatalom megoszlása rendek és uralkodó között, a Szentkorona országa épségének megőrzési kötelezettsége, a nemesi birtok adómentessége és kihalás esetén a Koronára való visszajuttatása. Mindez kiegészült a rájuk rakódott és a bírói gyakorlat által befogadott jogszokásokkal, kiváltságokkal.
A Pragmatica Sanctio 1723-ban az uralkodó ház öröklési rendjét fogadtatta el a magyar rendekkel, s rögzítette Magyarországnak az örökös tartományoktól külön álló jogrendjét, valamint a király kötelezettségét e függetlenség garantálására. Ezt a rendi Alkotmányt az 1848 áprilisi törvények adta alkotmány váltotta fel, amit aztán a kiegyezés alkalmazott a megváltozott viszonyokra. Ezek a törvények a történeti folytonosságot hangsúlyozták.
- Mi ad olyan különösen nagy súlyt az alkotmánynak, mint jogszabálynak, ha más törvénytől csak tartalmában különbözik, s éppen úgy módosítható, mint bármely más törvény?
Az alkotmány meghatározza a közösség, mint a hatalom birtokosa által a hatalom gyakorlásával megbízott tisztségviselők működésének módját, határait, valamint a politikai jogokkal rendelkező szabadok, a nemzet tagjainak szabadságait. Meghatározza a szuverén nemzet akarata kifejezésének módját, a törvényhozás és törvénykezés rendjét is, védve ezzel az egyének és a teljes közösség szabadságát egyaránt.
- Az új alkotmány mintha beépítené magába a történeti alkotmány, valamint a szentkorona-tan egyes gondolatait, elemeit. Az előző alkotmányok őriztek utalásokat, jogi hagyományokat az ezeréves alkotmányból?
Az 1918. őszi polgári forradalom és az azt követő kommün tudatosan szakítani kívánt mind a Pragmatica Sanctio alkotta közösséggel, mind a rendi előzményekkel. Csupán a nemzeti önállóság - szuverenitás gondolatát kívánta megőrizni, és az ország integritását megtartani, mindkettőt sikertelenül, a vesztett háború okán.
Az 1920. évi új rend viszont tudatosan épített a történelmi alapokra, erre alapítva az igazságtalannak mondott béke felülvizsgálatának igényét. Ezért őrizték meg az államformát, a Szentkorona szuverenitásának elvi hangsúlyozását, az állam berendezéséből minél többet, a folytonos törvényes rendet.
- Legitim volt-e az 1919-es, az 1949-es és az 1989-es alkotmány? Visszatekintve, a laikusnak az 1919-es egyenesen groteszknek, az 1949-es pedig az állam függetlenségének csorbulása miatt jogszerűségében legalábbis merőben bizonytalannak tűnik. Melyek azok az ismérvek, amelyek alapján egyáltalán lehet beszélni egy alkotmány legitimitásáról?
Az alkotmány egyrészt meghatározza adott közösség, vagyis a nemzet hatalomgyakorlásának módját, és ez akkor legitim, ha ezt az öntörvényű hatalomgyakorlást a többi szuverén állam elismeri. Az őszirózsás forradalom magyar államának, valamint a kommün államának elismerése a szomszéd népek és a nagyhatalmak részéről nem történt meg, sem formailag, sem ténylegesen. Csak az 1920. évi új rend kapta meg a formai elismerést.
Másrészt látni kell, hogy a hatalomgyakorlás alkotmányos rendjét a politikai közösség egészének kell formálisan elfogadnia, akkor legális, azaz törvényes a rend és akkor legitim, azaz jogszerű a hatalom gyakorlása. Ennek azonban szabadon kell történnie, a kényszer nem hoz létre legitim, legfeljebb csak külső látszatra legális államrendet. Ilyen szempontból nem tartom legitimnek, legfeljebb legálisnak az 1918., 1919., 1949. évi alkotmányokat, noha utóbbit a legtöbb állam és az Egyesült Nemzetek elfogadták de facto legálisnak. Az 1989. évi, teljesen – tartalmilag és lényegileg – megújított alkotmány legális volt kihirdetésekor, és utóbb legitimálta is azt az annak alapján megtartott, legitim módon választott Országgyűlések sorozata, mégpedig azzal, hogy nem váltotta fel másikkal, hanem ráépítette a demokratikus jogrendet.
Lehetséges a magyar történelemből példát hozni arra, hogy akár a történeti, akár az írott alkotmány léte megakadályozott valamilyen jogtalanságot, felülírt volna valamilyen nélküle elkövethető sérelmet? Magyarul: védelmezte, óvta bármikor is a társadalmat az alkotmány, vagy csak tükrözte az adott hatalmi viszonyokat?
Vannak példák. A 18. században, a török háborúk után, a történeti alkotmány, amit az uralkodóház elfogadott, megakadályozta, hogy Magyarországgal meghódított területként kénye kedve szerint rendelkezzék a központi kormány. Később is adódtak esetek, amikor az adók beszedésénél, a katonai utánpótlás megszavazásánál, a vallás szabad gyakorlásával kapcsolatban az alkotmány szabott gátat az önkényuralom érvényesülésének.
hirado
2011.04.25. 12:00
t: 265
Az alkotmány gátat szab a hatalom önkényének
- Mikor bukkant fel a magyar politikában, a közgondolkodásban először ez a kifejezés, hogy alkotmány?A középkorban az alkotmány szó latin megfelelője, a constitutio volt használatos. A constitutio jogi parancsot jelent, ami azért a törvényes rend alapjául szolgáló és az egész rendszert meghatározó szabályt nem jelentett. De már a vérszerződésre visszamenően léteztek a magyarság összességének belső kapcsolatait, személyes szabadságát és együttműködését meghatározó normák, amiket együtt a közösség szabadságaként és törvényes szokásaként említenek a középkorban.
Ilyen volt az uralkodó kiválasztása – Árpád családjának tagjai közül – a vezérek tanácsa által, ilyen a hatalomgyakorlás megoszlása az uralkodó és a szabad harcosok között, a szabadok rendelkezése vagyonuk és családjuk felett, az ispánok felelőssége a királynak a hatalom helyes gyakorlásáért, a bíráskodás megoszlása király és szabadok között, a szabadok kötelezettsége a haza védelmére, személyes szabadságuk és beleszólási joguk a köz ügyeibe.
- Mi volt a nevük ezeknek a normáknak?
Ezeket a 11-13. században a szent király adta szabadságoknak hívták, mivel I. István a keresztény királyság megszervezésekor beleillesztette őket az új rend normái közé. A szabadságokat utóbb II. Endre király az Aranybullában ünnepélyes formában megerősítette, belevéve a szabadok jogát a király uralmának törvényessége feletti ellenőrzés jogára, valamint a szabad rendelkezést a nemesi birtok sorsáról, ha nincs leszármazó.
A 13. századra kialakult a királyi hatalomnak a választottra ruházása, azaz a koronázás meghatározott rendben, Székesfehérvárott, az esztergomi prímás által, egyházi felkenéssel és a rendek közfelkiáltásával, és a király eskütétele az ország épségének megtartására, törvényei és szokásai, valamint az országlakók szabadságai megtartására és megőrzésére. A 14. században mondták ki, hogy a koronázásnál a korona erejét a rendek egyetértésétől kapja, ők mintegy a korona élő tagjai és a hatalom teljességének birtokosai. Ezt a „Szentkorona-tant” foglalta Verbőczy István írásba a Hármaskönyvben, egyúttal rögzítve a nemesi személyes szabadságokat, a királyi hatalom teljességét, a kettő összefüggését, és így a hatalommegosztás ősi rendjét király és szabadok között.
Egyúttal a törvény érvényességét mindkét fél hozzájárulásához kötötte, a szuverenitás teljessége tehát az uralkodót, a bárókat és a rendeket együtt illette meg. Ha tömören össze akarjuk foglalni, azt lehet mondani, hogy ennek a történelmi alkotmánynak a fő eleme volt az uralkodó választásának joga és eskütételi kötelezettsége, a törvényhozó és bírói hatalom megoszlása rendek és uralkodó között, a Szentkorona országa épségének megőrzési kötelezettsége, a nemesi birtok adómentessége és kihalás esetén a Koronára való visszajuttatása. Mindez kiegészült a rájuk rakódott és a bírói gyakorlat által befogadott jogszokásokkal, kiváltságokkal.
A Pragmatica Sanctio 1723-ban az uralkodó ház öröklési rendjét fogadtatta el a magyar rendekkel, s rögzítette Magyarországnak az örökös tartományoktól külön álló jogrendjét, valamint a király kötelezettségét e függetlenség garantálására. Ezt a rendi Alkotmányt az 1848 áprilisi törvények adta alkotmány váltotta fel, amit aztán a kiegyezés alkalmazott a megváltozott viszonyokra. Ezek a törvények a történeti folytonosságot hangsúlyozták.
- Mi ad olyan különösen nagy súlyt az alkotmánynak, mint jogszabálynak, ha más törvénytől csak tartalmában különbözik, s éppen úgy módosítható, mint bármely más törvény?
Az alkotmány meghatározza a közösség, mint a hatalom birtokosa által a hatalom gyakorlásával megbízott tisztségviselők működésének módját, határait, valamint a politikai jogokkal rendelkező szabadok, a nemzet tagjainak szabadságait. Meghatározza a szuverén nemzet akarata kifejezésének módját, a törvényhozás és törvénykezés rendjét is, védve ezzel az egyének és a teljes közösség szabadságát egyaránt.
- Az új alkotmány mintha beépítené magába a történeti alkotmány, valamint a szentkorona-tan egyes gondolatait, elemeit. Az előző alkotmányok őriztek utalásokat, jogi hagyományokat az ezeréves alkotmányból?
Az 1918. őszi polgári forradalom és az azt követő kommün tudatosan szakítani kívánt mind a Pragmatica Sanctio alkotta közösséggel, mind a rendi előzményekkel. Csupán a nemzeti önállóság - szuverenitás gondolatát kívánta megőrizni, és az ország integritását megtartani, mindkettőt sikertelenül, a vesztett háború okán.
Az 1920. évi új rend viszont tudatosan épített a történelmi alapokra, erre alapítva az igazságtalannak mondott béke felülvizsgálatának igényét. Ezért őrizték meg az államformát, a Szentkorona szuverenitásának elvi hangsúlyozását, az állam berendezéséből minél többet, a folytonos törvényes rendet.
- Legitim volt-e az 1919-es, az 1949-es és az 1989-es alkotmány? Visszatekintve, a laikusnak az 1919-es egyenesen groteszknek, az 1949-es pedig az állam függetlenségének csorbulása miatt jogszerűségében legalábbis merőben bizonytalannak tűnik. Melyek azok az ismérvek, amelyek alapján egyáltalán lehet beszélni egy alkotmány legitimitásáról?
Az alkotmány egyrészt meghatározza adott közösség, vagyis a nemzet hatalomgyakorlásának módját, és ez akkor legitim, ha ezt az öntörvényű hatalomgyakorlást a többi szuverén állam elismeri. Az őszirózsás forradalom magyar államának, valamint a kommün államának elismerése a szomszéd népek és a nagyhatalmak részéről nem történt meg, sem formailag, sem ténylegesen. Csak az 1920. évi új rend kapta meg a formai elismerést.
Másrészt látni kell, hogy a hatalomgyakorlás alkotmányos rendjét a politikai közösség egészének kell formálisan elfogadnia, akkor legális, azaz törvényes a rend és akkor legitim, azaz jogszerű a hatalom gyakorlása. Ennek azonban szabadon kell történnie, a kényszer nem hoz létre legitim, legfeljebb csak külső látszatra legális államrendet. Ilyen szempontból nem tartom legitimnek, legfeljebb legálisnak az 1918., 1919., 1949. évi alkotmányokat, noha utóbbit a legtöbb állam és az Egyesült Nemzetek elfogadták de facto legálisnak. Az 1989. évi, teljesen – tartalmilag és lényegileg – megújított alkotmány legális volt kihirdetésekor, és utóbb legitimálta is azt az annak alapján megtartott, legitim módon választott Országgyűlések sorozata, mégpedig azzal, hogy nem váltotta fel másikkal, hanem ráépítette a demokratikus jogrendet.
Lehetséges a magyar történelemből példát hozni arra, hogy akár a történeti, akár az írott alkotmány léte megakadályozott valamilyen jogtalanságot, felülírt volna valamilyen nélküle elkövethető sérelmet? Magyarul: védelmezte, óvta bármikor is a társadalmat az alkotmány, vagy csak tükrözte az adott hatalmi viszonyokat?
Vannak példák. A 18. században, a török háborúk után, a történeti alkotmány, amit az uralkodóház elfogadott, megakadályozta, hogy Magyarországgal meghódított területként kénye kedve szerint rendelkezzék a központi kormány. Később is adódtak esetek, amikor az adók beszedésénél, a katonai utánpótlás megszavazásánál, a vallás szabad gyakorlásával kapcsolatban az alkotmány szabott gátat az önkényuralom érvényesülésének.
hirado
2011.04.25. 12:00
Legfrissebb hirek
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
- Viharral érkezik a hidegfront
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
