HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Brutálisan drágultak a gyümölcsök – Ennyivel nőttek a fogyasztói árak júliusban
- Gáspár Győző újra bíróság elé áll – A Kúria perújítást rendelt el a sikkasztási ügyében
- Brokkolis szendvics okozhatta egy olasz férfi halálát, többeket az intenzíven ápolnak
- Harmadik napja tombol a tűz Dél-Olaszországban – Megállás nélkül folyik az oltás
- Éremeső a magyar csapatnál! Két aranyat is szereztek az úszók a világjátékokon, és ez nem minden
HIRDETÉS
HÍREK > BELFÖLD > Mi rotyog vajon a Fidesz vegykonyhájában?
A kétharmados Fidesznek továbbra sincs ellenzéke, viszont volt a héten néhány perc, amikor a miniszterelnök képes beszédről tiszta beszédre váltott. A Demokrácia és Dilemma Intézet elemzői szerint a kis öröm is öröm, ezzel együtt elvonási tünetektől szenvednek. Szeretnének végre konkrét, az ország felvirágoztatására irányuló tervekkel ismerkedni.
Munkatársaink nem voltak könnyű helyzetben, amikor meg kellett írniuk heti rendes jelentésüket a nyári álmából végre teljesen újjáéledt magyar belpolitikáról. A péntektől péntekig terjedő időszaknak mindössze két fontos eseménye volt – Gyurcsány Ferenc volt minisztelnök nagyszabású beszéde [1] egy konferencián egyfelől, Orbán Viktor jelenlegi kormányfő napirend előtti felszólalása [2] a Parlamentben másfelől –, az egyik és a másik is górcső [3] alá került [4] idejében. Persze így is vannak momentumok, amelyeket nem bontottak ki a szakemberek az utolsó nüanszokig.
Szubkulturális fenomén
Itt van pl. az ellenzéknélküliség kérdése. Hétfőn ismét kiderült, ebben a pillanatban tényleg senki sincs, aki fel bírná venni a versenyt a Fidesszel, illetve a kormánypárt első emberével. Versenytársunk helyesen állapította meg [5] bejegyzésében, hogy a hétfői parlamenti vitában legfeljebb a Jobbik tűnt felkészült, kidolgozott álláspontot képviselni képes erőnek. Más kérdés, hogy annak a végső soron koherens, világnézetileg-ideológiailag visszaigazolható nézet- és üzenetrendszernek, amely e politikai alakulat sajátja, mik az esélyei hosszú távon.
Megítélésünk szerint ez roppant fontos dilemma. Épp ezért gondoljuk ugyanis azt, hogy a Jobbiknak mindenképpen ki fognak merülni a tartalékai. A Vona-párt egyszerűen kénytelen megmaradni a szubkulturális fenomén szintjén, még nagyobbra csak abban a nem kívánt esetben nőhetne, ha az eddigieknél sokkal rosszabbra fordulnának a dolgok. Totális gazdasági-politikai csőd kellene, hogy a formáció váltópárttá emelkedjen. Amennyiben valami ilyesmi mégis bekövetkezne, úgyis mindeggyé válna minden.
De összeomlásra nem áll szándékunkban számítani. Akkor sem, ha tisztában vagyunk vele, egy újabb válság felkészületlenül érné a világot [6], és akkor sem, ha még mindig nem látjuk, a Fidesz-kormánynak mik az elképzelései, amelyeknek köszönhetően jobbra fordulhatna a kollektív sorsunk. Nem tudunk semmit [7], azt is csak reméljük – mi mást tehetnénk? –, hogy a megfelelő vegy- és boszorkánykonyhákban folyik a munka.
Mennyiség, minőség, nyomaték
Kanyarodjunk vissza egy percre: ellenzék nélkül is működik az ország, írtuk május végi dolgozatunkban [8], utalva az Orbán Viktor előző ciklusában elhangzott híres kijelentésre. Szűk négy hónappal később azt látjuk, igazunk is volt, meg nem is. Hogy az MSZP és az LMP még mindig a hely- és sajáthang-kereséssel van elfoglalva, az úgyszólván mellékes. A lényeg az, hogy többet szeretnénk.
Amikor a miniszterelnök felsorolja, mi mindent tettek a nyári rendkívüli ülésszakon, az mennyiségileg nem hangzik rosszul. Hadarva is eltart egy ideig, mire a végére ér. Csakhogy a minőséggel szemben már igenis vannak kritikus meglátásaink. A kettős állampolgársággal vagy a választásokkal kapcsolatos jogszabályok hordereje nem csekély, ám arra nem alkalmasak, hogy előrerántsák az ország szekerét.
Tehát várunk, várakozunk. Az emberek türelme végtelennek tűnik. Ennek is megvan a magyarázata. Ilyen helyzet még sosem volt. Ennyire még sohasem bukott meg senki. Ez érdekes: az előző ciklus utolsó évében hiába kormányzott Bajnai Gordon, a bukáshoz neki nincs köze a köztudatban. A Fidesz kétharmados győzelme nem neki köszönhető, hanem szinte egy személyben Gyurcsány Ferencnek. Azt a tehetetlenségi nyomatékot, amely Orbánt magasra röpítette, és ott tartja fent az egekben, még az ő zuhanása generálta.
Elemzőink nem vennék maguknak a bátorságot, hogy megmondják – sarlatánság lenne –-, meddig tart ez az energia. A lankadás jelei egyelőre nem fedezhetők fel. Ameddig így van, addig semmit sem muszáj csinálni. Hadd szögezzük le: nem hisszük, hogy ez jó. Azaz, bizonyos értelemben jó is lehetne, oldania kellene a régről itt maradt görcsöket. A kétharmadosak megengedhetnének maguknak gesztusokat, amelyek javíthatnák a hangulatot. Kár, hogy nem látunk ilyeneket.
Gyorsan, gyorsabban
Az Index minapi jegyzetében [9] olvashattuk, bármi történjék, Orbán Viktor marad a képes beszéd mellett. A felvetés alapjában véve helytálló, de vannak helyzetek, amikor mégis szerephez jut a kétszer kettő. Bizonyára kell ehhez az is, hogy Orbán Viktor ne a papírjaira támaszkodjon; meglepő, mennyivel különb orátor, amikor szabadon vitázhat, érvelhet.
Amikor hétfőn előkerült a Jobbik kedvenc témája – hogy ne lenne kedvence, ezen hízott jókorára –, a cigánybűnözés, következetesen, karakánul, konkrétan fejtette ki a miniszterelnök, hogy mi a helyzet. Miszerint bár vannak tények, amelyekről beszélni kell, eleve elrendeltetés nincs, senkinek sincs a vérében semmi, és ha másban nem, emberi méltóságában mindenki egyenlő. Nincs elemzőnk, aki okosabban mondhatta volna.
Érdemes lenne elmélyedni ennek a gondolatmenetnek a fogadtatásában – jobbról éppúgy, mint balról –, már ha lett volna neki ilyenje. Csakhogy nem nagyon volt, ez a remek közérzületi gondolatmenet [10] is középtájról érkezett. Oldalról nem könnyű kezdeni ezzel valamit. Nem illik a képbe. Úgyhogy a demokráciáért aggódó szuperbalosoknak csak a gúnyos mosoly marad – most is hazudik a populista, mormoghatják félhangosan –, a zavarodott extrajobbosok meg mismásolgathatnak ijedten.
Munkatársaink mindazonáltal önmagukat és a közvéleményt is óva intik a messzemenő következtetések levonásától és az elhamarkodott lelkesedéstől. Attól, hogy az Orbán-szöveg egy darab bővített mondatával szemben nem támaszthatók kifogások – sőt –, az emésztő gondok nem oldódtak meg. Tettek kellenek. Gyorsan, okosan. Egy nap, mint száz, csak itt kell kilyukadnunk megint: szívesen szétnéznénk abban a vegykonyhában. Ha nincs ott semmi jó, bajban leszünk.
index
2010.09.17. 10:39
t: 66
Mi rotyog vajon a Fidesz vegykonyhájában?
A kétharmados Fidesznek továbbra sincs ellenzéke, viszont volt a héten néhány perc, amikor a miniszterelnök képes beszédről tiszta beszédre váltott. A Demokrácia és Dilemma Intézet elemzői szerint a kis öröm is öröm, ezzel együtt elvonási tünetektől szenvednek. Szeretnének végre konkrét, az ország felvirágoztatására irányuló tervekkel ismerkedni.Munkatársaink nem voltak könnyű helyzetben, amikor meg kellett írniuk heti rendes jelentésüket a nyári álmából végre teljesen újjáéledt magyar belpolitikáról. A péntektől péntekig terjedő időszaknak mindössze két fontos eseménye volt – Gyurcsány Ferenc volt minisztelnök nagyszabású beszéde [1] egy konferencián egyfelől, Orbán Viktor jelenlegi kormányfő napirend előtti felszólalása [2] a Parlamentben másfelől –, az egyik és a másik is górcső [3] alá került [4] idejében. Persze így is vannak momentumok, amelyeket nem bontottak ki a szakemberek az utolsó nüanszokig.
Szubkulturális fenomén
Itt van pl. az ellenzéknélküliség kérdése. Hétfőn ismét kiderült, ebben a pillanatban tényleg senki sincs, aki fel bírná venni a versenyt a Fidesszel, illetve a kormánypárt első emberével. Versenytársunk helyesen állapította meg [5] bejegyzésében, hogy a hétfői parlamenti vitában legfeljebb a Jobbik tűnt felkészült, kidolgozott álláspontot képviselni képes erőnek. Más kérdés, hogy annak a végső soron koherens, világnézetileg-ideológiailag visszaigazolható nézet- és üzenetrendszernek, amely e politikai alakulat sajátja, mik az esélyei hosszú távon.
Megítélésünk szerint ez roppant fontos dilemma. Épp ezért gondoljuk ugyanis azt, hogy a Jobbiknak mindenképpen ki fognak merülni a tartalékai. A Vona-párt egyszerűen kénytelen megmaradni a szubkulturális fenomén szintjén, még nagyobbra csak abban a nem kívánt esetben nőhetne, ha az eddigieknél sokkal rosszabbra fordulnának a dolgok. Totális gazdasági-politikai csőd kellene, hogy a formáció váltópárttá emelkedjen. Amennyiben valami ilyesmi mégis bekövetkezne, úgyis mindeggyé válna minden.
De összeomlásra nem áll szándékunkban számítani. Akkor sem, ha tisztában vagyunk vele, egy újabb válság felkészületlenül érné a világot [6], és akkor sem, ha még mindig nem látjuk, a Fidesz-kormánynak mik az elképzelései, amelyeknek köszönhetően jobbra fordulhatna a kollektív sorsunk. Nem tudunk semmit [7], azt is csak reméljük – mi mást tehetnénk? –, hogy a megfelelő vegy- és boszorkánykonyhákban folyik a munka.
Mennyiség, minőség, nyomaték
Kanyarodjunk vissza egy percre: ellenzék nélkül is működik az ország, írtuk május végi dolgozatunkban [8], utalva az Orbán Viktor előző ciklusában elhangzott híres kijelentésre. Szűk négy hónappal később azt látjuk, igazunk is volt, meg nem is. Hogy az MSZP és az LMP még mindig a hely- és sajáthang-kereséssel van elfoglalva, az úgyszólván mellékes. A lényeg az, hogy többet szeretnénk.
Amikor a miniszterelnök felsorolja, mi mindent tettek a nyári rendkívüli ülésszakon, az mennyiségileg nem hangzik rosszul. Hadarva is eltart egy ideig, mire a végére ér. Csakhogy a minőséggel szemben már igenis vannak kritikus meglátásaink. A kettős állampolgársággal vagy a választásokkal kapcsolatos jogszabályok hordereje nem csekély, ám arra nem alkalmasak, hogy előrerántsák az ország szekerét.
Tehát várunk, várakozunk. Az emberek türelme végtelennek tűnik. Ennek is megvan a magyarázata. Ilyen helyzet még sosem volt. Ennyire még sohasem bukott meg senki. Ez érdekes: az előző ciklus utolsó évében hiába kormányzott Bajnai Gordon, a bukáshoz neki nincs köze a köztudatban. A Fidesz kétharmados győzelme nem neki köszönhető, hanem szinte egy személyben Gyurcsány Ferencnek. Azt a tehetetlenségi nyomatékot, amely Orbánt magasra röpítette, és ott tartja fent az egekben, még az ő zuhanása generálta.
Elemzőink nem vennék maguknak a bátorságot, hogy megmondják – sarlatánság lenne –-, meddig tart ez az energia. A lankadás jelei egyelőre nem fedezhetők fel. Ameddig így van, addig semmit sem muszáj csinálni. Hadd szögezzük le: nem hisszük, hogy ez jó. Azaz, bizonyos értelemben jó is lehetne, oldania kellene a régről itt maradt görcsöket. A kétharmadosak megengedhetnének maguknak gesztusokat, amelyek javíthatnák a hangulatot. Kár, hogy nem látunk ilyeneket.
Gyorsan, gyorsabban
Az Index minapi jegyzetében [9] olvashattuk, bármi történjék, Orbán Viktor marad a képes beszéd mellett. A felvetés alapjában véve helytálló, de vannak helyzetek, amikor mégis szerephez jut a kétszer kettő. Bizonyára kell ehhez az is, hogy Orbán Viktor ne a papírjaira támaszkodjon; meglepő, mennyivel különb orátor, amikor szabadon vitázhat, érvelhet.
Amikor hétfőn előkerült a Jobbik kedvenc témája – hogy ne lenne kedvence, ezen hízott jókorára –, a cigánybűnözés, következetesen, karakánul, konkrétan fejtette ki a miniszterelnök, hogy mi a helyzet. Miszerint bár vannak tények, amelyekről beszélni kell, eleve elrendeltetés nincs, senkinek sincs a vérében semmi, és ha másban nem, emberi méltóságában mindenki egyenlő. Nincs elemzőnk, aki okosabban mondhatta volna.
Érdemes lenne elmélyedni ennek a gondolatmenetnek a fogadtatásában – jobbról éppúgy, mint balról –, már ha lett volna neki ilyenje. Csakhogy nem nagyon volt, ez a remek közérzületi gondolatmenet [10] is középtájról érkezett. Oldalról nem könnyű kezdeni ezzel valamit. Nem illik a képbe. Úgyhogy a demokráciáért aggódó szuperbalosoknak csak a gúnyos mosoly marad – most is hazudik a populista, mormoghatják félhangosan –, a zavarodott extrajobbosok meg mismásolgathatnak ijedten.
Munkatársaink mindazonáltal önmagukat és a közvéleményt is óva intik a messzemenő következtetések levonásától és az elhamarkodott lelkesedéstől. Attól, hogy az Orbán-szöveg egy darab bővített mondatával szemben nem támaszthatók kifogások – sőt –, az emésztő gondok nem oldódtak meg. Tettek kellenek. Gyorsan, okosan. Egy nap, mint száz, csak itt kell kilyukadnunk megint: szívesen szétnéznénk abban a vegykonyhában. Ha nincs ott semmi jó, bajban leszünk.
index
2010.09.17. 10:39
Legfrissebb hirek
- Nagy Ervinnel, lovas amazonokkal, életre kelő oroszlánszoborral kilőtt a TISZA Párt kampánydala
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Meghalt Schmuck Andor - hónapok óta küzdött súlyos betegségével
- Az USA is beszállt, egyre durvább a helyzet – Minket is tönkrevág az iráni háború?
- Hatalmas lángoszlop csapott fel Iránban, dróntámadás érte a világ legnagyobb földgázmezőjét
- Orbán Viktor reggeli interjúja: „Beszéljünk egyenesen, Brüsszelben háborút akarnak”
- Szijjártó: Izraelben 787, Iránban 14 magyar regisztrált konzuli védelemre
- Kitört a pánik Izraelben, megrohanták az emberek a boltokat
- Izraeli légicsapások: már két hete F-15-ösök állomásoznak Jordániában, hogy segítsenek elfogni az iráni rakétákat
- Válaszcsapás: Irán 100 drónt indított Izrael felé
- Izrael lefejezte az iráni hadvezetést: katonai vezetők és atomtudósok az áldozatok között
- Kiszivárgott, milyen nagy dobással készül Orbán Viktor: „Ha megfeszülök, sem tudok jobbat kihozni”
HIRDETÉS
