HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Brutálisan drágultak a gyümölcsök – Ennyivel nőttek a fogyasztói árak júliusban
- Gáspár Győző újra bíróság elé áll – A Kúria perújítást rendelt el a sikkasztási ügyében
- Brokkolis szendvics okozhatta egy olasz férfi halálát, többeket az intenzíven ápolnak
- Harmadik napja tombol a tűz Dél-Olaszországban – Megállás nélkül folyik az oltás
- Éremeső a magyar csapatnál! Két aranyat is szereztek az úszók a világjátékokon, és ez nem minden
HIRDETÉS
HÍREK > BELFÖLD > Beiktatták Schmitt Pált! Olvassa el a köztársasági elnök beszédét
Köztársasági elnökként a jelenlegi és a majd megszülető alkotmány alapján kell az egyensúly szerepét betöltenem a parlamenti pártok, a magyar társadalom, a nemzet különböző csoportjai között - fogalmazott az új köztársasági elnök pénteken, a hivatalba lépése alkalmából a Sándor-palota udvarában rendezett ünnepségen.
"Egyensúly, mint mondottam és nem ellensúly az a szerep, amit be kívánok tölteni" - fogalmazott a közel negyed órás beszédében.
Schmitt Pál beszéde
„Minden nemzet időnként újra kell szülessen ahhoz, hogy megmaradjon, mint nemzet. Ez az újjászületés, a mélypontból való kiemelkedés elméletileg nagyon egyszerű. Mindegyikünknek külön-külön emelkednünk kell ahhoz, hogy abból nemzeti emelkedés legyen. Meg kell értsük, hogy külön-külön semmik vagyunk, aprócska porszemek, akiket elfúj a történelem szele. Csak együtt lehetünk valamik. Csak együtt lehetünk újra nemzet, és nem csupán egy szerteszéledt, hitevesztett, jövendőtelen nép.”
A nemzeti újjászületés gyakorlata című írásában így mereng Wass Albert.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Különös dolog itt állni a Budai várban, az ősi falak között, régi-régi történelmi köveken és Magyarország köztársasági elnökeként először megszólalni. Hiszen minden, ami itt van, beszél. Beszél elmúlt évszázadok keserveiről, örömeiről, győzelmekről és vereségekről, elmúlásról és újjászületésekről. Különös dolog itt állni a magaslaton, a város felett, ahonnan az ember szinte csak a házak tetejét látja. A tetők alatt megannyi élet, család, sors, egy-egy regény, így együtt a XXI. századi magyar történelem.
Új látószög, új helyzet ez. S nekem mától, tudom, minden háztető egyaránt fontos, legyen az árvízsújtott ház újjáépülő teteje, a Duna-parti palotasor, a panelházak egyenes rajzolatú teteje, kertvárosok pirosló tetői, parasztházak nádfedele, kunyhók tető-bádogai, mert mind-mind megannyi magyar sorsot és életet rejtenek. Mától rám is vár a feladat, hogy ebből a sok-sok különbözőségből egyetértés szülessen, legalább is létkérdéseinkben, hogy újra mindenki győzni képes, büszke magyar legyen, éljen bárhol is a világban.
Kedves Barátaim!
Hosszú, immár csaknem emberöltőnyi az idő, amit a rendszerváltoztatás óta magunk mögött hagytunk. Hosszú évek, s ma már többes számban mondjuk, évtizedek vannak mögöttünk. A gyerekekből anyák, apák, a szülőkből nagyszülők lettek. Jómagam a köztársaság negyedik elnöke lettem, elődeim járták ki ezekben a történelmi időkben az ösvényt, amire most én is lépek.
Az elnöki feladathoz az Alkotmány szövege ad körvonalakat, azzal, hogy meghatározta a legfontosabbakat ekképpen:nemzet egységének kifejezése, demokratikus rend feletti őrködés.
Az Alkotmány szűkszavú sorain túl, hogy mire számíthat a nemzet, mit várhatnak el az emberek az elnöktől, azt az elmúlt két évtized, maga az élet alakította. Ezek az évek rajzoltak különleges részleteket ebbe a körvonalba.
Ma, húsz esztendő után, van már tapasztalatunk, milyen is lehet egy elnök.
Göncz Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László elnök urak, nagyra becsült elődeim munkája, egyéniségük, céljaik és stílusuk mind külön-külön és együtt csiszolta az elnökséget olyan intézménnyé, melyre a magyarok még ma, a bizalmatlanság, a csalódások korában is mély tisztelettel tekintenek.
Ezért mindannyiukat megilleti a hála és a köszönet. Hiszen Ők az elnöki szerepből méltóságot formáltak.
E feladatra ugyanis a törvény nem, csak az ember képes.
Jómagam bízom abban, hogy a következő öt esztendő újabb fontos színnel, újabb értékkel gazdagítja az elnökséget. Megnyugtató alapot ad számomra, hogy felkérésem e feladatra olyan széleskörű felhatalmazásból született, amely húsz esztendős demokráciánkban egyedülálló. Különös kegyelme ez a sorsnak, olyan, amiről érdemes beszélni.
Saját hivatalomat ebből a nagyszerű közös akaratból származtatom, és megtisztelőnek érzem a közösség felém irányuló bizalmát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Történelmi tény, hogy a forradalmakat kevesek vívják meg sokak nevében, sokak érzéseit, vágyait képviselve.
Most azonban különleges időket élünk. Tavasz óta tudjuk, hogy Magyarországon nagyon-nagyon sokan gondolják és akarják ugyanazt – mindenki nevében. Most újra azért forr bennünk és általunk a magyar valóság, hogy letisztuljon a sorsunk, és mint a jó mustból a nemes bort: kiforrja a legjobb énünket. Meg kell találnunk újra önmagunkat, a saját utunkat.
Megbízatásom előtt a közakarat alaptörvény is alkotni képes többséget delegált az országgyűlésbe. Köztársasági elnökként a jelenlegi és a majd megszülető Alkotmány alapján kell az egyensúly szerepét betöltenem a parlamenti pártok, a magyar társadalom, a nemzet különböző csoportjai között.
Egyensúly, mint mondottam és nem ellensúly az a szerep, amit be kívánok tölteni. Elnökként sokat tehetek azért, hogy az emberek és az állam közt egyre élőbbé váljon a kapcsolat. Biztosíthatom Önöket, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy a lehető legszélesebb körű nemzeti egyetértésen nyugvó, a nép akaratát tükröző törvényeink és alaptörvényünk legyen.
Van hova visszanyúlnunk, van honnan lelki energiákat merítenünk, szellemi javakat hasznosítanunk. A magyarság büszke lehetett arra, hogy hosszú évszázadokon keresztül máig érvényes Szent Istváni intelmektől eredő történeti alkotmánnyal, erénytükörrel rendelkezett.
Közhivatalomnál fogva, kellő mértéktartással, magam is aktív részese kívánok lenni, ezekben a történelmi pillanatokban, az alkotmányozás folyamatának.
A világ számos, történelmére büszke ország alaptörvényére jellemző az állam gyökereinek, dicső múltjának deklarálása, és a nemzet alapvető értékeinek felmutatása.
Ezért javasolni fogom, hogy alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységet és a Szent Koronát, mely a magyarság európaiságának és európai értéktartalmának közjele.
Olyan alaptörvényt kell alkotni, mely nem az 1949-es évszámot viseli, amely helyreállítja a jogfolytonosságot és beemeli az Alkotmánybíróság elmúlt 20 évi legfontosabb döntéseit, merít a világ alkotmányainak legbölcsebb rendelkezéseiből.
Az Alkotmány nem csupán jogi alaptörvény, de a társadalom értékrendszerének foglalata, egy nemzet fő erkölcsi normája is. Egy széleskörű egyetértésen nyugvó Alkotmány, a törvények törvénye lehetőséget nyújt a társadalmi megbékélésre, erkölcsi alapértékeink újragondolására.
Ahogy mondani szokták, rendeleteket hónapokra, törvényeket évekre, alkotmányt emberöltőkre szokás alkotni. Horatiusi fordulattal élve, kívánom, hogy az alkotmányozók ércnél maradandóbbat alkossanak.
Kedves Magyar Barátaim!
Egy igazi közösség – legyen az akár egy család, egy ország vagy a nemzet – mindig azon a meggyőződésen alapul, hogy jobb hozzá tartozni, mint nélküle élni. A közösségek, így az államok is erre szerveződnek, mert együtt valami könnyebb, jobb, élhetőbb, rendezettebb.
Beszédem elején mondott idézetben van egy gondolat, mely így szól: „Mindegyikünknek külön-külön emelkednünk kell ahhoz, hogy abból nemzeti emelkedés legyen.”
Megszívlelendő szavak. Mit tehet ehhez hozzá a köztársasági elnök, vagy bármelyikünk? Megkapjuk a választ is: Mindenki Önmagát!
Felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e, kell-e az elnöknek önálló programot hirdetni hivatalba lépésekor?
Nos, nem programot hirdetek, hanem segítő kezet kívánok nyújtani minden magyarnak, mindennapi életünk általam fontosnak gondolt néhány területén.
Elődeimhez hasonlóan alkotmányos kötelezettségeimen túl, saját vállalásként én is szeretnék részt vállalni azokban a dolgokban, melyek segítik a nemzet felemelkedését. Olyanokban, melyek életem során engem is segítettek, hogy előrébb juthassak.
A legelső az anyanyelvünk, ami bennünket összeköt. Önazonosságunk első és legfontosabb záloga, melyet a világ egyre koptat, szegényít. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy megóvjuk és gazdagítsuk magyar anyanyelvünket, hiszen aki ezt nem ismeri és szereti, más nyelveket, kultúrákat és népeket sem tud majd megérteni, nehezebben tudja a világban a helyét megtalálni. Azt szeretném megélni, hogy a magyar fiatalok ismét szépen, választékosan beszéljenek, érezzék magukat büszkének, mikor megszólalnak anyanyelvükön.
A másik, számunkra fontos kihívás, hogy egészséges, gyarapodó, testben és lélekben erős, kitartó nemzet legyünk. Ez sajnos már nem csak a felnőttek és idősebbek gondja, hanem a fiataloké is. A nemzet egészségét kockáztatjuk azzal, hogy csak minden tízedik magyar ember sportol rendszeresen. Nem mondhatunk le a sport nevelésben betöltött szerepéről, és arról, hogy a mozgásgazdag életmód egyben az életörömünk egyik forrása is lehet. A sport és az egészséges életmód eddig is közel állt szívemhez, ezért remélem majd jó néven veszik tőlem, ha mint olimpiai bajnok megvívok azért, hogy a sport is az alkotmány szövegének része legyen.
Harmadik vállalásom az életen át tartó tanulás ügyét, a tudásalapú, versenyképes magyar nemzetet szolgáljam, segítsem a tudományos életet, kiálljak a pedagógus életpálya erkölcsi és anyagi megbecsültsége mellett.
Gyakran látogatok majd egyetemeket, vidéki iskolákat, kapcsolatot kívánok teremteni Hivatalom, a Magyar Tudományos Akadémia és a különböző szellemi műhelyek között. A világ által csodált és irigyelt magyar elme lámpása világítson újra régi fényével: Kutatás, fejlesztés, találékonyság és alkotókészség, ezek legyenek a nemes célok a magyarok előtt!
Végezetül, mindezeket szem előtt tartva a legfontosabb a 15 milliós magyar nemzet egységének szolgálata. Elnöki küldetésem bárhová szólít is a világban, mindenhol szeretnék az ott élő magyarokkal találkozni. Biztatni fogom őket, hogy a lelki kötödésen túl éljenek a kettős állampolgárság várva-várt lehetőségével, fejezzék ki ily módon is együvé tartozásunkat. Hiszen mindannyian egy nyelv, egy kultúra, egy emlékezet, egy történelem örökösei vagyunk, közös a felelősségünk abban, hogy milyen lesz a XXI. század magyarsága, életképes, gyarapodó, növekedő és önbizalommal teli, talán győztes nemzet?
Kedves barátaim, az elmúlt esztendők azonban éppen ezt vették el a magyaroktól. A biztonságérzetet, a könnyebbségérzetet, a közösségből fakadó előnyöket, a közösségbe vetett bizalmat, és a győzteseknek járó öröm ízét. Fájó valóság, hogy még mindig sokan vannak, akik szerint a nemzeti érzelmek nem vállalhatók, különösen, ha nem úgy mennek a dolgok, mint azt szeretnénk.
Nos Széchenyivel üzenem nekik:
Az emberiség létezésének módja a nemzet. Az örök erkölcsi törvények, s a jobbító emberi eszmények nem tértől és időtől függetlenül, hanem adott helyen és időben, nemzeti keretek között érvényesülnek.
Tisztelt Hölgyeim s Uraim!
Az elkövetkező években minden eszközzel azon fogok dolgozni, hogy a magyarok büszkék lehessenek a hazájukra, hogy visszaállításuk végre a magyarság jó hírnevét – nemcsak a nagyvilágban, de a saját magunk lelkében is. El fogjuk érni, közösen, hogy mindannyiunk számára felemelő érzés lesz magyarnak lenni!
Azt az érzést szeretném újra és újra megtapasztalni, amit – ha megengednek egy sport-hasonlatot – nagy versenyeken a lelátókon annyiszor éreztem. Ahol a nemzethez tartozás egy győzelem után olyan egyértelmű, az egymás nyakába borulás, olyan kirobbanóan őszinte, mint a közösen kiáltott ria-ria-Hungária!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Életem teljességét, kiegyensúlyozottságát elsősorban a hozzám tartozó másik életnek, az engem kiegészítő másik résznek, a feleségemnek és családomnak köszönhetem. Feleségem, mint annyi más megbízatásom alkalmával, ezúttal is vállalja, hogy ebben a küldetésben is társam lesz. Mindazt a kedvességet, türelmet, szeretetet - és szigort -, amit családunk kapott tőle, mostantól megosztjuk Önökkel!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A híres 15. századi németalföldi festő, Jan van Eyck minden egyes munkájára, ráírt három szócskát: als ik kan. Vagyis: amit tudok, amire képes vagyok. E rövid vallomás nem holmi szabadkozásként került a csodás művekre. Sokkal inkább annak tanúságául, hogy a munka számára szent dolog, legjobb tehetsége szerint alkotott, ahogy mondani szokták, beleadott mindent. Szeretném most én is a legőszintébb odaadással és a feladat iránti legnagyobb alázattal fogadni, hogy tudásom legjavát adom a következő esztendőkben, s igyekszem a törvények megtartásán és megtartatásán túl is szolgálni a magyar nemzetet.
Minden erőmmel, tehetségemmel, jó szándékommal.
hirado
2010.08.07. 10:51
t: 101
Beiktatták Schmitt Pált! Olvassa el a köztársasági elnök beszédét
Köztársasági elnökként a jelenlegi és a majd megszülető alkotmány alapján kell az egyensúly szerepét betöltenem a parlamenti pártok, a magyar társadalom, a nemzet különböző csoportjai között - fogalmazott az új köztársasági elnök pénteken, a hivatalba lépése alkalmából a Sándor-palota udvarában rendezett ünnepségen."Egyensúly, mint mondottam és nem ellensúly az a szerep, amit be kívánok tölteni" - fogalmazott a közel negyed órás beszédében.
Schmitt Pál beszéde
„Minden nemzet időnként újra kell szülessen ahhoz, hogy megmaradjon, mint nemzet. Ez az újjászületés, a mélypontból való kiemelkedés elméletileg nagyon egyszerű. Mindegyikünknek külön-külön emelkednünk kell ahhoz, hogy abból nemzeti emelkedés legyen. Meg kell értsük, hogy külön-külön semmik vagyunk, aprócska porszemek, akiket elfúj a történelem szele. Csak együtt lehetünk valamik. Csak együtt lehetünk újra nemzet, és nem csupán egy szerteszéledt, hitevesztett, jövendőtelen nép.”
A nemzeti újjászületés gyakorlata című írásában így mereng Wass Albert.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Különös dolog itt állni a Budai várban, az ősi falak között, régi-régi történelmi köveken és Magyarország köztársasági elnökeként először megszólalni. Hiszen minden, ami itt van, beszél. Beszél elmúlt évszázadok keserveiről, örömeiről, győzelmekről és vereségekről, elmúlásról és újjászületésekről. Különös dolog itt állni a magaslaton, a város felett, ahonnan az ember szinte csak a házak tetejét látja. A tetők alatt megannyi élet, család, sors, egy-egy regény, így együtt a XXI. századi magyar történelem.
Új látószög, új helyzet ez. S nekem mától, tudom, minden háztető egyaránt fontos, legyen az árvízsújtott ház újjáépülő teteje, a Duna-parti palotasor, a panelházak egyenes rajzolatú teteje, kertvárosok pirosló tetői, parasztházak nádfedele, kunyhók tető-bádogai, mert mind-mind megannyi magyar sorsot és életet rejtenek. Mától rám is vár a feladat, hogy ebből a sok-sok különbözőségből egyetértés szülessen, legalább is létkérdéseinkben, hogy újra mindenki győzni képes, büszke magyar legyen, éljen bárhol is a világban.
Kedves Barátaim!
Hosszú, immár csaknem emberöltőnyi az idő, amit a rendszerváltoztatás óta magunk mögött hagytunk. Hosszú évek, s ma már többes számban mondjuk, évtizedek vannak mögöttünk. A gyerekekből anyák, apák, a szülőkből nagyszülők lettek. Jómagam a köztársaság negyedik elnöke lettem, elődeim járták ki ezekben a történelmi időkben az ösvényt, amire most én is lépek.
Az elnöki feladathoz az Alkotmány szövege ad körvonalakat, azzal, hogy meghatározta a legfontosabbakat ekképpen:nemzet egységének kifejezése, demokratikus rend feletti őrködés.
Az Alkotmány szűkszavú sorain túl, hogy mire számíthat a nemzet, mit várhatnak el az emberek az elnöktől, azt az elmúlt két évtized, maga az élet alakította. Ezek az évek rajzoltak különleges részleteket ebbe a körvonalba.
Ma, húsz esztendő után, van már tapasztalatunk, milyen is lehet egy elnök.
Göncz Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László elnök urak, nagyra becsült elődeim munkája, egyéniségük, céljaik és stílusuk mind külön-külön és együtt csiszolta az elnökséget olyan intézménnyé, melyre a magyarok még ma, a bizalmatlanság, a csalódások korában is mély tisztelettel tekintenek.
Ezért mindannyiukat megilleti a hála és a köszönet. Hiszen Ők az elnöki szerepből méltóságot formáltak.
E feladatra ugyanis a törvény nem, csak az ember képes.
Jómagam bízom abban, hogy a következő öt esztendő újabb fontos színnel, újabb értékkel gazdagítja az elnökséget. Megnyugtató alapot ad számomra, hogy felkérésem e feladatra olyan széleskörű felhatalmazásból született, amely húsz esztendős demokráciánkban egyedülálló. Különös kegyelme ez a sorsnak, olyan, amiről érdemes beszélni.
Saját hivatalomat ebből a nagyszerű közös akaratból származtatom, és megtisztelőnek érzem a közösség felém irányuló bizalmát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Történelmi tény, hogy a forradalmakat kevesek vívják meg sokak nevében, sokak érzéseit, vágyait képviselve.
Most azonban különleges időket élünk. Tavasz óta tudjuk, hogy Magyarországon nagyon-nagyon sokan gondolják és akarják ugyanazt – mindenki nevében. Most újra azért forr bennünk és általunk a magyar valóság, hogy letisztuljon a sorsunk, és mint a jó mustból a nemes bort: kiforrja a legjobb énünket. Meg kell találnunk újra önmagunkat, a saját utunkat.
Megbízatásom előtt a közakarat alaptörvény is alkotni képes többséget delegált az országgyűlésbe. Köztársasági elnökként a jelenlegi és a majd megszülető Alkotmány alapján kell az egyensúly szerepét betöltenem a parlamenti pártok, a magyar társadalom, a nemzet különböző csoportjai között.
Egyensúly, mint mondottam és nem ellensúly az a szerep, amit be kívánok tölteni. Elnökként sokat tehetek azért, hogy az emberek és az állam közt egyre élőbbé váljon a kapcsolat. Biztosíthatom Önöket, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy a lehető legszélesebb körű nemzeti egyetértésen nyugvó, a nép akaratát tükröző törvényeink és alaptörvényünk legyen.
Van hova visszanyúlnunk, van honnan lelki energiákat merítenünk, szellemi javakat hasznosítanunk. A magyarság büszke lehetett arra, hogy hosszú évszázadokon keresztül máig érvényes Szent Istváni intelmektől eredő történeti alkotmánnyal, erénytükörrel rendelkezett.
Közhivatalomnál fogva, kellő mértéktartással, magam is aktív részese kívánok lenni, ezekben a történelmi pillanatokban, az alkotmányozás folyamatának.
A világ számos, történelmére büszke ország alaptörvényére jellemző az állam gyökereinek, dicső múltjának deklarálása, és a nemzet alapvető értékeinek felmutatása.
Ezért javasolni fogom, hogy alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységet és a Szent Koronát, mely a magyarság európaiságának és európai értéktartalmának közjele.
Olyan alaptörvényt kell alkotni, mely nem az 1949-es évszámot viseli, amely helyreállítja a jogfolytonosságot és beemeli az Alkotmánybíróság elmúlt 20 évi legfontosabb döntéseit, merít a világ alkotmányainak legbölcsebb rendelkezéseiből.
Az Alkotmány nem csupán jogi alaptörvény, de a társadalom értékrendszerének foglalata, egy nemzet fő erkölcsi normája is. Egy széleskörű egyetértésen nyugvó Alkotmány, a törvények törvénye lehetőséget nyújt a társadalmi megbékélésre, erkölcsi alapértékeink újragondolására.
Ahogy mondani szokták, rendeleteket hónapokra, törvényeket évekre, alkotmányt emberöltőkre szokás alkotni. Horatiusi fordulattal élve, kívánom, hogy az alkotmányozók ércnél maradandóbbat alkossanak.
Kedves Magyar Barátaim!
Egy igazi közösség – legyen az akár egy család, egy ország vagy a nemzet – mindig azon a meggyőződésen alapul, hogy jobb hozzá tartozni, mint nélküle élni. A közösségek, így az államok is erre szerveződnek, mert együtt valami könnyebb, jobb, élhetőbb, rendezettebb.
Beszédem elején mondott idézetben van egy gondolat, mely így szól: „Mindegyikünknek külön-külön emelkednünk kell ahhoz, hogy abból nemzeti emelkedés legyen.”
Megszívlelendő szavak. Mit tehet ehhez hozzá a köztársasági elnök, vagy bármelyikünk? Megkapjuk a választ is: Mindenki Önmagát!
Felmerülhet a kérdés, hogy lehet-e, kell-e az elnöknek önálló programot hirdetni hivatalba lépésekor?
Nos, nem programot hirdetek, hanem segítő kezet kívánok nyújtani minden magyarnak, mindennapi életünk általam fontosnak gondolt néhány területén.
Elődeimhez hasonlóan alkotmányos kötelezettségeimen túl, saját vállalásként én is szeretnék részt vállalni azokban a dolgokban, melyek segítik a nemzet felemelkedését. Olyanokban, melyek életem során engem is segítettek, hogy előrébb juthassak.
A legelső az anyanyelvünk, ami bennünket összeköt. Önazonosságunk első és legfontosabb záloga, melyet a világ egyre koptat, szegényít. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy megóvjuk és gazdagítsuk magyar anyanyelvünket, hiszen aki ezt nem ismeri és szereti, más nyelveket, kultúrákat és népeket sem tud majd megérteni, nehezebben tudja a világban a helyét megtalálni. Azt szeretném megélni, hogy a magyar fiatalok ismét szépen, választékosan beszéljenek, érezzék magukat büszkének, mikor megszólalnak anyanyelvükön.
A másik, számunkra fontos kihívás, hogy egészséges, gyarapodó, testben és lélekben erős, kitartó nemzet legyünk. Ez sajnos már nem csak a felnőttek és idősebbek gondja, hanem a fiataloké is. A nemzet egészségét kockáztatjuk azzal, hogy csak minden tízedik magyar ember sportol rendszeresen. Nem mondhatunk le a sport nevelésben betöltött szerepéről, és arról, hogy a mozgásgazdag életmód egyben az életörömünk egyik forrása is lehet. A sport és az egészséges életmód eddig is közel állt szívemhez, ezért remélem majd jó néven veszik tőlem, ha mint olimpiai bajnok megvívok azért, hogy a sport is az alkotmány szövegének része legyen.
Harmadik vállalásom az életen át tartó tanulás ügyét, a tudásalapú, versenyképes magyar nemzetet szolgáljam, segítsem a tudományos életet, kiálljak a pedagógus életpálya erkölcsi és anyagi megbecsültsége mellett.
Gyakran látogatok majd egyetemeket, vidéki iskolákat, kapcsolatot kívánok teremteni Hivatalom, a Magyar Tudományos Akadémia és a különböző szellemi műhelyek között. A világ által csodált és irigyelt magyar elme lámpása világítson újra régi fényével: Kutatás, fejlesztés, találékonyság és alkotókészség, ezek legyenek a nemes célok a magyarok előtt!
Végezetül, mindezeket szem előtt tartva a legfontosabb a 15 milliós magyar nemzet egységének szolgálata. Elnöki küldetésem bárhová szólít is a világban, mindenhol szeretnék az ott élő magyarokkal találkozni. Biztatni fogom őket, hogy a lelki kötödésen túl éljenek a kettős állampolgárság várva-várt lehetőségével, fejezzék ki ily módon is együvé tartozásunkat. Hiszen mindannyian egy nyelv, egy kultúra, egy emlékezet, egy történelem örökösei vagyunk, közös a felelősségünk abban, hogy milyen lesz a XXI. század magyarsága, életképes, gyarapodó, növekedő és önbizalommal teli, talán győztes nemzet?
Kedves barátaim, az elmúlt esztendők azonban éppen ezt vették el a magyaroktól. A biztonságérzetet, a könnyebbségérzetet, a közösségből fakadó előnyöket, a közösségbe vetett bizalmat, és a győzteseknek járó öröm ízét. Fájó valóság, hogy még mindig sokan vannak, akik szerint a nemzeti érzelmek nem vállalhatók, különösen, ha nem úgy mennek a dolgok, mint azt szeretnénk.
Nos Széchenyivel üzenem nekik:
Az emberiség létezésének módja a nemzet. Az örök erkölcsi törvények, s a jobbító emberi eszmények nem tértől és időtől függetlenül, hanem adott helyen és időben, nemzeti keretek között érvényesülnek.
Tisztelt Hölgyeim s Uraim!
Az elkövetkező években minden eszközzel azon fogok dolgozni, hogy a magyarok büszkék lehessenek a hazájukra, hogy visszaállításuk végre a magyarság jó hírnevét – nemcsak a nagyvilágban, de a saját magunk lelkében is. El fogjuk érni, közösen, hogy mindannyiunk számára felemelő érzés lesz magyarnak lenni!
Azt az érzést szeretném újra és újra megtapasztalni, amit – ha megengednek egy sport-hasonlatot – nagy versenyeken a lelátókon annyiszor éreztem. Ahol a nemzethez tartozás egy győzelem után olyan egyértelmű, az egymás nyakába borulás, olyan kirobbanóan őszinte, mint a közösen kiáltott ria-ria-Hungária!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Életem teljességét, kiegyensúlyozottságát elsősorban a hozzám tartozó másik életnek, az engem kiegészítő másik résznek, a feleségemnek és családomnak köszönhetem. Feleségem, mint annyi más megbízatásom alkalmával, ezúttal is vállalja, hogy ebben a küldetésben is társam lesz. Mindazt a kedvességet, türelmet, szeretetet - és szigort -, amit családunk kapott tőle, mostantól megosztjuk Önökkel!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A híres 15. századi németalföldi festő, Jan van Eyck minden egyes munkájára, ráírt három szócskát: als ik kan. Vagyis: amit tudok, amire képes vagyok. E rövid vallomás nem holmi szabadkozásként került a csodás művekre. Sokkal inkább annak tanúságául, hogy a munka számára szent dolog, legjobb tehetsége szerint alkotott, ahogy mondani szokták, beleadott mindent. Szeretném most én is a legőszintébb odaadással és a feladat iránti legnagyobb alázattal fogadni, hogy tudásom legjavát adom a következő esztendőkben, s igyekszem a törvények megtartásán és megtartatásán túl is szolgálni a magyar nemzetet.
Minden erőmmel, tehetségemmel, jó szándékommal.
hirado
2010.08.07. 10:51
Legfrissebb hirek
- Nagy Ervinnel, lovas amazonokkal, életre kelő oroszlánszoborral kilőtt a TISZA Párt kampánydala
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Meghalt Schmuck Andor - hónapok óta küzdött súlyos betegségével
- Az USA is beszállt, egyre durvább a helyzet – Minket is tönkrevág az iráni háború?
- Hatalmas lángoszlop csapott fel Iránban, dróntámadás érte a világ legnagyobb földgázmezőjét
- Orbán Viktor reggeli interjúja: „Beszéljünk egyenesen, Brüsszelben háborút akarnak”
- Szijjártó: Izraelben 787, Iránban 14 magyar regisztrált konzuli védelemre
- Kitört a pánik Izraelben, megrohanták az emberek a boltokat
- Izraeli légicsapások: már két hete F-15-ösök állomásoznak Jordániában, hogy segítsenek elfogni az iráni rakétákat
- Válaszcsapás: Irán 100 drónt indított Izrael felé
- Izrael lefejezte az iráni hadvezetést: katonai vezetők és atomtudósok az áldozatok között
- Kiszivárgott, milyen nagy dobással készül Orbán Viktor: „Ha megfeszülök, sem tudok jobbat kihozni”
HIRDETÉS
