"Nem félünk a Viktortól, ti se féljetek!"

HÍREK > BELFÖLD > "Nem félünk a Viktortól, ti se féljetek!"

t: 155

Csintalan Sándor: Jó estét kívánok, kezüket csókolom. Sok szeretettel köszöntöm Önöket ezen a szép nyári napon, és köszöntöm azokat a nézőinket is - az e-mailekből, SMS-ekből sok minden kiderül -, azokat a nézőinket is, akik most kezdenek rászokni a hírcsatornára, és nem nézték idáig túl sokszor a hírtelevíziót, de ennek a műsornak az interaktivitása miatt, meg amiatt, hogy szűretlenül kerülnek be a telefonok az adásba, hívnak bennünket és néznek bennünket. Szerintem ez egy nagyon örvendetes fejlemény, úgyhogy a hagyományos közönséggel együtt én sok szeretettel köszöntöm őket.

A mai témánkhoz néhány érdekes adalékot szeretnék adni. Elképesztő ez a propaganda-hadjárat, amivel Orbán Viktorral riogatják a kisdedeket itten most a kampánycsapatok és a Gyurcsány-kommandó. Ez azért is érdekes, mert véleményem szerint lehet, hogy őnekik van okuk félni Orbán Viktortól - bár bennem semmi empátia abban a tekintetben nincs, hogy mi történik akkor, hogyha elvesztem a hatalmat, és nem tudok járni nagy büdös fekete Mercedesekkel az utcán, nem nagyon hiányzik az életemből; őszintén szólva az sem nagyon hiányzik az életemből, hogy Kóka Jánossal helikopteren száguldozzak a Balaton környékén. Ha emiatt félnivalójuk van és a hatalom elvesztése egy demokratikus választás eredményeképpen rossz dolog, ezt a fajta félelmet talán nem kellene rátestálni vagy megpróbálni rátestálni a közönségre. No pláne, ha egyébként a legnagyobb kormányzópárton belül igencsak intenzíven elkezdődött a… én most nem tudok erre jobb jelzőt használni, a kisgazdásodási folyamat, meg hogy visszajönnek az ’50-es évek hangulatai. Aki esetleg tájékozódni akar ilyen ügyekben - a Heti Válasz legfrissebb számát tartom a kezemben, ahol az újsághoz eljutott dokumentumok alapján az MSZP egyik Békés megyei helyi elnöke írja az MSZP vezetésének, hogy éjszaka keresték fel, nagy fekete autóval, Veress József Békés megyei pártelnök. Azt mondja, hogy: „az éjjeli rábeszélésed célja az volt, hogy Veress úr próbáljon rábeszélni arra, hogy Szarvas Attila, jogerősen büntetőügyben elítélt polgármester… satöbbi, satöbbi, sic! dr. Karsai József jelenlegi országgyűlési képviselő helyett az elkövetkezendő koordinációs pártértekezleten jelöltté váljon. Felhívott egy ismeretlen telefonon, rövid úton közöltem, hogy én és társaim dr. Karsai József képviselőt támogatjuk, ami után röviddel, 21 óra tájban abbamaradt a beszélgetés. Elváltunk, de a mai napig nem tudom, mi volt a célja, és miért így történt az éjjeli látogatás, ami szép, nagy autóval igen rossz érzést keltett bennem.” Vagy idézném most már Gyurcsány Ferencet, Torgyán József legjobb magyar tanítványát:

Ebben az ügyben nem fogok arra hivatkozni, hogy mit akartok ti, megyei elnök barátaim. Nem! Azt fogom mondani, hogy mit akarunk mi, mi kell ahhoz, hogy győzzünk, melyikünknek mi a dolga, kitől, mit várok és mikorra. […] Ha az OVB dönt, nem fogom megkérdezni a barátaimat sem, akiknek sokat köszönhetek ebben a pártban, hogy egyetértenek-e vele. Azt fogom mondani, hogy hajtsd végre, és gyere vissza két nap múlva, hogy készen vagy.

Na most ez is egy olyan érdekes dolog úgy különben, mert az alapszabály szerint - amennyire én még emlékszem a szocialista párt alapszabályára - ez a választási bizottsági elnöki megbízatás azért még egy csöppet sántít, és a jogszerűség talaját nem nagyon bírja ki. Nem a szellemét, hanem jogilag nem releváns, mert a miniszterelnök-jelölt lehet csak tagja az Országos Választási Bizottságnak, és attól, hogy valaki miniszterelnök, attól még nem biztos, hogy a következő választásokon ő miniszterelnök-jelölt lenne, és hát erre egy megfelelő módon összehívott, nem rendkívüli kongresszus ad csak módot. Egyébként ez azt jelenti, hogy Gyurcsány Ferenc nem megerősödött, hanem behorpadt, és kisgazdásodni látszik a szocialista párt, amit az érdekcsoportok szanaszéjjel rángatnak, és a szakadéktól azért még jobban félnek, mint Gyurcsánytól, és nyolc hónappal a választások előtt nyilván nem ugranak ki ebből a történetből. Na most ehhez képest Orbán Viktort próbálják démonizálni és a sátán gyermekeként bemutatni, akitől itten most rettegni kell, azért, ami egyébként egy demokratikus rendszerben teljesen normális, nevezetesen az, hogy bizony az országgyűlési képviselők, akik párt által kerülnek be egy parlamentbe, azok bizonyos értelemben korlátozzák az alkotmányos, saját törvény adta jogaikat is, ha úgy tetszik, konkrétan és önként. És minden frakció így csinálja, teszem hozzá, hogy Orbán Viktort vádolni azzal, hogy karám-Magyarországot akar egy olyan esetben, amikor a szocialista párt most már ötödik-hatodik alkalommal nem merészel odáig elmenni, hogy nyílt ülést rendeljen el a kongresszus, és nyíltan nem merik megvitatni a pártot feszegető és a párton belül jelentkező politikai vitakérdéseket, hát nem tudom, hogy nem arról van-e szó, hogy a saját félelmeiket vetítik ki a társadalomra, és ilyenformán egy picikét, hát hogy is mondjam, depressziós és szkizofrén az a lelkiállapot, amit visszatükröznek. Na, ennyi bevezető után sok szeretettel köszöntöm az első telefonálót. Jó estét kívánok! Csókolom a kezét!

Jó estét kívánok! Debrecenből beszélek, és a véleményére lennék kíváncsi. Szeretném megkérdezni, hogy mi a véleménye arról, amit tulajdonképpen most a Magyar Demokrata Fórum elnök asszonya művel. Hát én el voltam csodálkozva azon, mert ugyanazokat a módszereket alkalmazza, amit az előtte lévő választásokon. Hát a kilépett tagokat becstelennek nevezi azért, mert a jobboldal mellett maradtak. Egy icike-picikét azért csipkelődik az MSZP-vel szemben is, de tulajdonképpen a Fidesz oldalán ilyen bunkósbottal rohangál, és szélsőjobbnak, szélsőbalnak, még Thürmer Gyulával is összehozza őket, és én úgy emlékszem, hogy sem Ön, sem pediglen a Pozsgay úr nem lépett be a Fideszbe, és Ön azt mondta, hogy igazi baloldali, csak a jelenlegi dolgokkal nem ért egyet, ellentétben a 2002-ben a Centrum Pártban lévő emberekkel, akik igen keményen kampányoltak az MSZP mellett és a jobboldal ellen, és ezeket most a Magyar Demokrata Fórum a soraiba felvette. Énnekem még a lejárató kampánnyal kapcsolatosan gyorsan annyit szeretnék még egyértelműen megkérdezni Öntől, hogy a múlt év valamelyik időszakában ezt a mocskos könyvet író Kende Péter akkor kijelentette, hogy most a választások előtt hasonló dolgokat fognak elkövetni, és ezekből a televízióban elhangzott nyilatkozatuknál ez érezhető is. Egyébként nagyon sokan vagyunk jobboldalon, akik konkrétan szeretnénk már hallani egy vagy két olyan mondatot, amit Orbán Viktortól valamilyen mocskolódást vagy csúnya beszédet hall, mert az ellenkező oldalról, például a Lendvai vagy a Kovács úrtól igen sokat tudnánk mondani. Kuncze úrról nem is beszélve, amikor a Parlamentben anyázott, vagy pediglen a tolvajbanda tőle eredt, és akkor az MSZP-seknek mindegyiknek be volt dugulva a füle, csak most jött ki…

Most meg megsértődtek…

…amikor az Áder János ezt a dolgot elmondta. És még azt szeretném mondani gyorsan a fütyüléssel kapcsolatosan, hogy van az országban egy-két olyan csapat, aki fütyül, nem helyesen, természetesen, de a Medgyessyvel és a Gyurcsánnyal nem értett egyet, és kifütyülte. Na most ezeket a dolgokat mind a Fidesz szájába akarta, ezeket a fütyülőket átnyomni az MSZP, és azt szeretném kérdezni, hogy mi a véleménye arról, hogy most egy zárt körű rendezvényen az őáltaluk megválasztott házelnököt a saját párttársai kifütyülték. Úgy vettem észre, hogy Gyurcsány Ferenc érte el mindezeket. A tisztességes baloldali emberek remélem ezeket el fognak gondolkodni.

Én is úgy gondolom.

Mert Gyurcsány Ferenc a saját érdekében a saját apját is bebörtönözte volna…
Ne túlozzunk azért…

Vagy lecserélné az idősödő hölgyeket, és elmondta, hogy tudja, hogy hol a helye a feleségeknek. Úgyhogy ezt szeretném. Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen. Viszonthallásra! Én igazán nem vagyok nagy híve Gyurcsány Ferencnek, de ilyen hipotéziseket azért ne engedjünk meg magunknak, szerintem ez egy… kedvenc szavajárásommal, fordulattal élve egy baloldali túlzás ilyet állítani, hogy a saját apját is bebörtönözte volna, úgyhogy én, ha kíméletesek és tisztességesek és demokraták akarunk lenni, akkor maradjunk a tárgynál. A tárgy is elég szörnyű tudniillik. Azért gondoljunk abba bele, hogy milyen szörnyű dolog ez a kettős mérce. Ezt sokan emlegetik, és most, a napokban, ahogy olvastam a balliberális sajtót, melldöngetve adják elő, hogy nem moderálják a politikát, nem próbálják befolyásolni a politikát, nem kampányolnak a szociálliberális koalíció mellett, de azért nagyon érdekes, hogy például ezeket a tényeket, a szocialista párt kisgazdásodását, azt, hogy sehonnan nem ellenőrzött, semmilyen módon nem kontrollált ilyen-olyan befektetők megjelennek a helyi pártszervezeteknél. A Magyar Nemzetben több dolgozat, több cikk megjelent már, dokumentumokra való hivatkozással, dokumentumokra építve, lényegében tényszerűen, mondjuk éppen legfrissebben a kőbányai pártszervezetben zajló egészen kriminális folyamatokról. Egy rohadt árva szó el nem hangzik, le nem íródik a balliberális médiában ezzel kapcsolatban, ami azért nagyon fontos ám, mert ezek nem egyszerűen kampánytémák, hanem egy szervezet állapotáról árulkodik, arról, hogy ellenőrizetlenül, kétes módon, sajnos azt gondolom, hogy az információk alapján a Gyurcsány-oligarchiára támaszkodva érkeznek olyan emberek, akiknek nincs politikai előéletük, a szocialista pártot nem egy értékválasztás alapján választják, hát nézzék meg a soproniakat, bárki kérdezze meg, hogy hogy került elő a soproni országgyűlési képviselőjelöltje a szocialista pártnak. Ennek a pártmozgásokhoz és a pártlogikához az ég adta világon semmi köze nincs, viszont egy pártot szét fog feszíteni, mint ahogy a Kisgazdapártot is szétfeszítette. A fütyülésről annyit szeretnék mondani, hogy a fütyülés nem kellemes eszköz, sokszor nem is hatékony, de demokratikus eszköz. Tehát én azt sosem mondtam és sose vonom kétségbe azoknak a demokratikus jogait vagy annak az eszköznek a használatát nem kérdőjeleztem meg a törvényesség alapján - és a jövőben sem fogom -, amikor happeningekkel, füttyögésekkel, ezzel, azzal, amazzal megpróbálják a politikai ellenfelet különböző rivális csoportok esetleg… hogy mondjam… kritizálni vagy a mondókájuk elmondásában esetleg megakadályozni. Viszont az tény, hogy nem hatékony. Tehát a társadalom többsége nem szereti az ilyen típusú politikai megnyilvánulásokat, azzal együtt, hogy a gyülekezési törvénnyel, a sztrájktörvénnyel összefüggésben legálisan megtehető dolgok azok demokratikusak - félreértés ne legyen. Az MDF-problémát sem szeretném megkerülni. Nézze, ez tipikusan kispárti logika. Én nem akarom megítélni - ki vagyok én, hogy ítéleteket mondjak -, nem akarom megítélni Dávid Ibolya motivációit. Akkor, amikor a Pozsgay Imrét, meg engem szokott emlegetni - legalábbis magamra nézvést mindig az jut eszembe, hogy esetleg akar tőlem valamit, de hát a telefonom nyilvános, úgyhogy fölhívhat, ha éppen akar, és meg akar velem inni egy kávét, ezúton üzenem. Nem hiszem, hogy politikai véleményünk kéne hogy legyen egymásról. Viszont amit művel, az a tipikus kispárti logika. Azt hiszem, teljesen logikusan arra készül vagy egy olyan pozíciót próbál elfoglalni, hogy bármilyen pici arányban is van jelen a Parlamentben, legyen módja és lehetősége bármely többséggel koalíciót alkotni. Valami olyasmit képzel - azt hiszem, hogy azért persze ebben van egy kis aránytévesztés -, mint amit Németországban Hans Dietrich Genscher megcsinált, de hát azért Hans Dietrich Genscher és Dávid Ibolya között ha zongorázni tudnám a különbséget, Rubinstein lennék. Köszöntöm a következő telefonálót. Halló, üdvözlöm! Csókolom! Parancsoljon!

Halló… Én egy kíváncsi természetű ember vagyok, és elolvastam a Kende Péter könyvét. A Kende Péter kicsit úgy próbálja beállítani, mint hogyha krakéler lett volna, hogy egy nagyon erős természetű, nagyon határozott gyerek volt, sokat kikapott az édesapjától, és ellenálló volt…

Már hogy Orbán Viktor…

Orbán Viktor, igen. Ellenálló volt, és a rendszerváltás előtt a rendőrség, az ügyészség többször bevitte, és ott is nagyon határozottan viselkedett, a személyi igazolványát sem volt hajlandó odaadni, és…

Na mindegy, el tetszett olvasni a könyvet…

Igen, elolvastam, és mondom, abszolút semmi negatívot nem mondott. Azt is határozottan állította, hogy nem volt cigány, hát ezzel szemben…

Jaj, jaj, jaj, jó, köszönöm szépen, viszonthallásra! Annyit hadd reagáljak azért a betelefonáló hölgyre, illetőleg a mondanivalójára, hogy kaptam egy ilyen SMS-t, hogy valaki azt üzente, hogy: „A múlt vasárnap betelefonáló hölgynek üzenem: én elvből nem nézek olyan csatornát, mint az ATV, ahol a hiteltelen Németh Péter és hasonló elvbarátai a műsorvezetők.” Én azért, hacsak… Jó, én nem biztatok senkit arra, hogy legyen mazochista. De hogyha valaki a közélettel foglalkozni kíván, meg alapos képet akar kialakítani az ország helyzetéről - függetlenül attól egyébként, hogy nyilvánvaló identitása van -, én azért azt ajánlom, hogy olvassa a rivális irodalmat is, nézze azokat a médiumokat is, amelyek mást üzennek, mást mondanak, esetleg oda is érdemes betelefonálni. Na most a hölgy is azért izgalmas, mert hogy elolvasta a Kende-könyvet, és ő azt mondja, hogy úgy egyébként különösebben dehonesztáló dolgot nem olvasott ki a könyvből. Mert én azért azt gondolom - és ebben valami igazsága vagyon -, hogy azért azzal kriminalizálni valakit vagy azzal megpróbálni lejáratni valakit, hogy egyébként politikus akar lenni és egyébként vannak mondjuk például miniszterelnöki ambíciói is, hát finoman szólva furcsa megközelítés, és tényleg csak azok számára lehet negatív üzenet, akik nem értenek semmit a politikából, és a régi reflexek alapján működnek. Valamikor az ántivilágban volt az divat, hogy az ember úgy építette a politikai karrierjét, hogy mindig azt mondta, hogy ő nem akar semmit, ő nem szereti a hatalmat, ő csak szolgálni akar - miközben belül egyébként égő hatalomvágy volt. Én azt hiszem, hogy ez egy teljesen normális dolog, hogy a politikus azért megy el politizálni… nem azért, hogy gyógyuljon, hogy különböző pszichés problémáit ott megoldják, hogy magamutogatási vágyát és exhibicionizmusát kiélje - bár hát nyilván mindenkinek kell hogy legyen egy kis mutogatni vágyás benne, hogyha politikus akar lenni -, az egy reális, normális, ha úgy tetszik, szakmai előfeltétel, hogy akarja a hatalom megszerzését. Ez olyan, mint hogyha valaki szobrászkodni akarna vagy szobrásztehetsége lenne, és egyébként pedig utálná a fafaragást vagy a vasöntést és a többi, és a többi. Na, nem akarom hosszú lére nyújtani, de ha beszélgetnek a szomszédaikkal és beszélgetnek esetleg baloldali emberekkel vagy esetleg közömbös emberekkel vagy ingadozó emberekkel, azért azoknak nyugodtan el lehet mondani, hogy hát igen, a politika egyik szakmai előfeltétele az, hogy valaki akarjon a hatalomhoz érteni, és akarja a hatalmat megszerezni. Jó estét kívánok!

Jó estét kívánok! Én úgy kezdeném, hogy én egy naiv ember vagyok. Ugyanis azt gondoltam, hogy össze fog roppanni az MSZP és az SZDSZ a választás után.

Már a köztársaságielnök-választás után?

A köztársaságielnök-választás után, igen, de rá kellett jönnöm arra, hogy a gyűlölet és a félelem…

A hatalom elvesztésének a félelme…

A hatalom elvesztésének a félelme és az összetartozástól, az összefogástól való félelem az összekovácsolja őket, és másnap már ők megtették a rájuk jellemző megjegyzéseket.

Jól látja. Jól látja. Igen, igen, igen…

Én így gondolom. És ez a véleményem róluk.

Ennyi… Igen. Köszönöm szépen.

Köszönöm, viszonthallásra!

A hölgy egyáltalán nem naiv, és már valamit ért a politikából. Én ugyan ezt egyébként nem tartom egy valami ördögtől elfajzott dolognak, ami történt. Ennek azért az is az előzménye, hogy a köztársaságielnök-választás előtti időszakban, tehát a jelölés folyamatában a politikát egyáltalán nem befolyásolni szándékozó balliberális média - hogy mulassunk egyet - hallatlan pszichológiai hadjáratot folytatott a koalíciós pártokkal szemben, mindenekelőtt a Magyar Szocialista Párttal szemben, annak érdekében, hogy új jelöltet állítsanak. Emlékezzenek vissza, azt jósolta még Lengyel László is, hogy ezzel kétharmados vereség fog történni. Én azt hiszem, hogy semmi különös nem történt a szocialista párt kongresszusán, azt tették - és ezt gondolják alaposan végig -, ami minden ilyen esetben egy közösségben történik. Végül is ha ők robbannak, akkor másnap vége a kormányzásnak. De higgyük el, hogy egyrészt vannak köztük is felelősen gondolkodók, másrészről pedig tényleg egy reális dolog, hogy ugyan a Gyurcsány Ferenc ölelése elég riasztó, de a szakadékba ugrani azért mégiscsak rosszabb. Tehát én halál biztos voltam benne, hogy ezt a kudarcot utána valamilyen ügyrendi módon besöprik. Ami itt az új elem - és amiről itt senki nem beszél -, az az, hogy lényegében rivális nélkül maradt Gyurcsány Ferenc, nincsen belső alternatívája egyáltalán, és a tudósítók - pedig ugye minden kiszivárog minden zárt kongresszusról is - azt azért elfelejtették elmesélni, hogy azért a küldötteknek egyharmada el sem ment a kongresszusra, a másik egyharmada az már délre elment, tehát egy lelkileg szétesett, passzív állapotba került kongresszusról van itt szó, akik most már nem tudtak mit csinálni, hát vigyed Ferkó, próbáld meg, csináld, átadtak neki minden hatalmat, ez azonban nem erősödést jelent, meggyőződésem szerint, hanem azt jelenti, hogy a szocialista párt a Kisgazdapárt halála előtti hasonló állapothoz közelít, ahol van egy Torgyán típusú vezér, aki addig, amíg tudja prezentálni a politikai sikereket, addig a párt él, aztán ha nem tudja prezentálni a politikai sikereket - mert most már minden hatalom az övé -, akkor mennek a levesbe, ami nagyjából úgy néz ki, hogy rozsdásodni fog, szét fog esni darabjaira, mert nem látok olyan embert - Gazsó Ferencen kívül, de én azt hiszem, hogy őneki ehhez nincs kellő hatalma -, aki föl tudna venni egy zászlót, és tudna prezentálni egy szocialista-szociáldemokrata politikát. Várom Önöket szeretettel a szünet után. Köszönöm szépen.

* * *

Csintalan Sándor: Köszöntöm a velünk tartókat, és köszöntöm az apákat. Azt mondják a kollégáim, hogy apák napja van ma: ünnepeljük magunkat egy csëppet, ha vannak gyerekeink, meg azokat is ünnepeljük, akiknek nincs. Az SMS-ekről: azt mondja az egyik SMS-küldőnk, hogy: „Féljenek csak a Viktortól, a Viktor meg jó lenne, ha keményebb lenne, és végre felelősségre vonná a »tolvajbandát!«” Az a helyzet, hogy… észnél kell lenni, na. Szóval látni kell, hogy arra megy ki a játék, hogy az az elit, amelyiknek esetleg volna félnivalója, azzal a médiaháttérrel, amivel rendelkezik, megpróbálja ezt a félelmet az ártatlan magyarokra terelni. Tehát tényleg óvatosan, és világosan kell fogalmazni most az ellenzéki politikának, mert Kóka János, Gyurcsány Ferenc személyes hatalomvesztését akarja áttestálni az egyszerű magyar polgárokra, azt a látszatot akarják kelteni, hogy Orbán Viktornak vagy a Fidesznek a dolgozó magyar emberekkel volna bármilyen problémája. Tehát itt nagyon fontos a cizellált fogalmazás, és nem szabad összekeverni az eliteknek szóló, a riválisoknak szóló üzenetet az állampolgárok, a köznép felé szóló üzenettel, hiszen Orbán Viktor - gondolom én - minden magyar miniszterelnöke akarna lenni.

Van egy kedves érdeklődő és egyre többen kérdezik, hogy miért akar Csányi Sándor miniszterelnök lenni? Akar vagy nem akar, én ezt nem tudom, az az érzésem, hogy inkább nem, és az interjú itten félre lett értve, mert hogy vállalna politikai szerepet, és ez nem a miniszterelnökséggel egyenlő, de azért hozom ezt itt szóba, mert egy titkos tervemet szeretném Önökkel megosztani, hogy remélem, hogy ha egy kicsit csendesedik a magyar belpolitika így a nyáron, akkor esetleg egy-két vendéget meghívnék - mondják el a véleményüket erről a kérdésről. Eszembe jutott már Arnold Mihály, aki nagyszerű dolgozatot készített arról, hogy okosabb szervezéssel hogyan lehetne az adóbevételeket növelni, és ezzel talán Csányi Sándort is érdemes lenne megkeresnünk, mert úgy egyébként meg annak azért én hadd örüljek - és örüljenek Önök is -, hogy végre van olyan ember is, aki úgy gondolkodik, hogy meghatározott nagyságrendű vagyon után azért illik visszaadni ebből a vagyonból - idézem Csányi Sándort -, és azért aki megcsinálta az Országos Takarékpénztárt, az OTP-t, ami azért lassan-lassan egy birodalom Közép-Kelet-Európában is, az nem egyszerűen a spekulációs tőke lovagja, hanem egy kreatív, szorgalmas, tehetséges ember, és ez az egymilliárdos alapítvány, amit ő létrehozott, ez énszerintem egy nagyon szép történet. De köszöntöm az első telefonálót, jó estét kívánok!

Jó estét kívánok! Tiszteletem, Csintalan úr, és jó estét a tévénézőknek is. Én csak emlékeztetném Önt arra és a tévénézőket, hogy mikor a Szász Károlyt… de még mielőtt megverték volna, Kulcsár Attila… azért kell az előzményt elmondani, mert utána következik az Orbán Viktort lejárató dokumentummal kapcsolatos téma. Tehát amikor még a Szász Károly nem lett megverve, Kulcsár bement az Állami Pénzfelügyeletek Szervezetébe [= Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete], ahol a Szász Károly dolgozik, igazgató volt, és megpróbálta megvesztegetni, de Szász Károly megvesztegethetetlen volt. Erre mit csináltak?

Megverték…

Összefogtak a Medgyessy-kormánnyal, összefogtak a Miniszterelnöki Hivatalból… a Miniszterelnöki Hivatalban kiókumuláltak egy lejárató dokumentumot a Szász Károly ellen. Na, ez volt az a Bálint Tamás, aki tízmillió forintot átvett Kulcsártól, ha kilopja a dokumentumot a Miniszterelnöki Hivatalból. Emlékezzünk arra, hogy a Juszt László volt az, aki ebből a dokumentumból beolvasott a tévében - azt hiszem, mostanában nyerte meg a Szász Károly Juszt László ellen a pert. Na most én elhiszem - és biztos, hogy így is van -, hogy az Orbán Viktor ellen is marha jó pénzért kidolgoztak egy ilyen lejárató kampányt; lásd ezt a Rajnai Attilát, akiről kiderült, hogy szerződésben áll az egyik MSZMP-szervezettel (sic!) Bács-Kiskun megyében, és havi 300.000 forintért szerződésben áll az ÉS-újsággal is. Tehát Csintalan úr, én nagyon fölháborítónak tartom, hogy ilyen aljas…nem is lehet erre szavakat találni, hogy micsoda undorító lejárató kampányon kezdtek el megint dolgozni. De Csintalan úr, én mindenkinek - és ne haragudjon, hogy még egy könyvet mondanék. Tom Kennedynek nem tudom, olvasta-e a most megjelent Pénzrengés című könyvét.

Még nem olvastam, de…

Hát feltétlenül én mindenkinek jobbról, balról, elölről, hátulról mindenkinek feltétlenül felhívom a figyelmét erre a könyvre. Ez megmondja, megmutatja azt, hogy hogy rabolták ki az országot, miért kellett nekik a hatalom.

Jó elolvassuk, jó, köszönöm szépen, viszonthallásra. Elolvassuk a könyvet. Én egyébként is híve vagyok annak, hogy hívjuk fel egymás figyelmét különböző nagyon hasznos olvasnivalókra. Rajnai nem egy MSZMP-szervezettel, meg MSZP-szervezettel van szerződéses viszonyban, hanem a Bács megyei közgyűlés elnökével, aki a többségi MSZP támogatásával megyei elnök. Azzal egyetértek, hogy túl sok gyanús történet zajlott az elmúlt hónapokban. Többről kiderült a lejárató szándék, emlékezzünk debreceni polgármesterünk, Kósa úr esetére, ahol világosan kiderült, hogy egy koncepciót szerettek volna igazolni és egy koncepciót szerettek volna végigvinni, és ennek keretében Kósa urat lejáratni, és hát nézzék. Azért már az a világ vicce, nem? - és kacagjunk egyet együtt, egy jó nagyot -, hogy már a Fidesz olyan mélyre süllyedt, hogy a saját lejárató kampányát is ő maga szervezi?! Hát hülyének néznek minket teljesen a kormánypárti kampányfőnökök? Úgy különben pedig elébe lehetne menni ennek a dolognak, bár az az igazság, hogy persze a gépet ki lehet szedni a rendszerből, de legjobb tudomásom szerint éppen egy zseniális magyar család tevékenységének eredményeképpen a Kürték meg tudják oldani azt, hogy a letörölt információkat is előhívják a számítógépről. Az az igazság, hogy a história túl életszerű és túl sok minden történt, olyan - én is emlékszem, bár lassan-lassan nekem azért már kell Cavintont szednem - a Népszabadság azon hosszú-hosszú dolgozatára jó néhány évvel ezelőtt, amit az Orbán famíliáról és az Orbán család származásáról is - ha úgy tetszik - leírtak. Eléggé gyalázatos volt, és eléggé utáltam annak idején is. Na mindegy. Úgyhogy én azt hiszem, hogy eléggé triviálisnak látszanak az összefüggések, túl sokat ilyet már nem lehet használni. Azt azért úgy gondolom, azzal az idiotizmussal nem vádolható meg a Fidesz - most már talán az ország-világ ezt átlátja és belátja, hogy majd a saját lejárató kampányát is ő szervezi saját maga ellen -, bizony-bizony ilyen szándékok vannak. És szerencsére - és erre szeretném fölhívni a figyelmet, bár… no, szóval az országnak ez persze nem szerencséje, de a mi választási esélyeinket talán növeli, hogy egyre megosztottabb az MSZP mögötti klientúra, az érdekcsoportok harca odáig fajul, hogy egyre több a „mélytorok”, és ráadásul vélhetőleg vannak rendes, tisztességes állami tisztviselők is, akiket fölháborít mindaz, amit ez a kormányzat esetleg rá akar erőltetni, és ki akar belőle kényszeríteni, és ilyenformán kerülnek ki ilyenfajta információk, mint ez a Miniszterelnöki Hivatal fejlécével ellátott papír. Jó estét kívánok! Halló… Üdvözlöm. Tessék mondani.

Szép jó estét kívánok. Egyetlenegy kérdésem lenne Önhöz, végigkísértem Önnek a pályafutását egészen az MSZMP-től a sörcsapoláson keresztül a mostani…

Az MSZMP-ben? Már akkor ismert?

Igen, igen. Nem egy mai gyerek vagyok én már.

Na, mondja akkor a lényeget.

Egyetlenegy kérdésem lenne, mégpedig az, mi a véleménye a damaszkuszi útról?

Köszönöm szépen. Sokszor szoktak engem mostanában arra kérni - kedves, szerető megjegyzéssel óvva, féltve -, hogy ezt a témát ne vegyük állandóan elő, de én azt hiszem, hogy ezek mögött a kérdések mögött nem egyszerűen az van, hogy valaki esetleg zrikálni vagy cikizni akarna engem személy szerint, hanem szerintem sok tízezer, sok százezer ember éli meg azokat a feszültségeket, konfliktusokat, azokat az erkölcsi dilemmákat, amiket én magam is megéltem, aki ugye mondjuk az 1980-as évek elejétől felnőtt fejjel gondoltam vagy éltem át ezt a két korszakot - már a Kádár-rendszer végét és a rendszerváltást. Tehát a Ratkó-generáció - mi - azért elég sokan élünk, és átéltük ezeket a történeteket, és bennünket ez a damaszkuszi probléma eléggé izgathat. Én azt mondom - ha jól értem a kérdezőt, de ha rosszul értem, akkor is - a damaszkuszi út számomra erkölcsileg egy nagyon fontos út, és úgy gondolom, hogy ha valaki késztetést érez arra és van elég intellektuális erkölcsi bátorsága, hogy a saját tévedésein túllépjen, a saját tudatlanságával szembe merjen nézni, a saját szűklátókörűségével szembe merjen nézni, és ha ennek vállalja egzisztenciális kockázatait, akkor hajrá, menjen végig ezen az úton. Jó estét kívánok! Csókolom a kezét!

Jó estét kívánok, B. Ágnes vagyok. Május 15-e óta szerettem volna telefonálni, akkor volt a műsorban egy…

Biztos diszkrimináljuk… Fogadjunk! Nem?

Tessék?

Na jó, csak vicceltem.

Akkor volt a telefonban egy valamilyen Antalné, aki Bayer Zsoltnak a Péntek 8 című műsora kapcsán azt kifogásolta, hogy a Bayer Zsolt milyen stílusban beszél ebben a műsorban. És hogy ez a baloldalon soha nem fordul elő - erre határozottan emlékszem, hogy ezt mondta. Hát én most, a karám-Magyarország kapcsán szeretném ennek a hölgynek, aki, mondom, valamilyen Antalné volt, üzenni, hogy de bizony, a baloldalon is előfordulnak ezek a dolgok. Gondoljunk csak a Heti hetesre, az ATV-t én nem nézem, azért nem nézem, mert nem tudom fogni, de elég megnézni mondjuk a TV 2 műsorait, itt, ott, amott, szóval beszélhetünk a Kende könyvről.

Van erre-arra példa, igen.

No, tehát én ennyit szerettem volna mondani, meg azt, hogy a baloldal figyelmébe ajánlom, hogy a kettős mérce, amit oly sokszor mondunk, hogy amit az egyik oldalon szabad, azt a másik oldalon nem.

Hát igen, meg ez a szálka, meg a gerenda a szemben, meg egyebek. Így van.

Így van. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna.

Köszönöm, viszonthallásra. Egyetértek, ehhez most akkor inkább nem fűznék kommentárt, mert úgyis kevesen tudtak beszólni. Jó estét kívánok! Parancsoljon!

Jó estét kívánok, Komoróczky Gábor vagyok. Jó estét kívánok még egyszer. Azt szeretném mondani, hogy a napokban egy-két napilapban megjelent a szeretett miniszterelnökről egy-két fotó. És most szerencsém volt megnézni egy svéd filmet, ami arról szólt, hogy Linzben egy kisgyermek hogyan fejlődött valameddig, és milyen deformációkon keresztül jutott el odáig, ahová eljutott, és utána belekergette a világot egy nagy világégésbe. És azt szeretném ezzel kapcsolatban mondani, hogy a mi miniszterelnökünkkel nem az a baj, hogy ő egy hatalomittas, hanem az a baj, hogy küldetéstudata van neki. És ez a nagyon veszélyes, mert innentől kezdve aztán mindenkit másodrendű és az ő küldetéstudatát kiszolgáló emberként kezeli azokat az embereket, akik mellette vannak, és láthatjuk azokat az embereket, akik most majdhogynem fejüket vesztették ezen a kongresszuson. A másik kérdésem volna az Önhöz, ugye Ön ismeri azért nagyjából a Lehel piac és környékét. Hogy Ön mit tud nekem arra mondani, hogy hogyan lehet azoknak az embereknek elmagyarázni, hogy az a tábor, ahova ők szavaznak, az nem igazán jó tábor? Mert nyilvánvaló, hogy a Kádár népe vagy nem tudom, hogy hogy mondjam ezt, hogy ne sértődjön meg senki, tehát hogy azoknak az embereknek mikor és mitől fog kinyílni a szemük? És a következőt szeretném még elmondani, hogy biztos látta Ön is a Dargay Attilának a Ludas Matyi című rajzfilmjét. Most gondolja el, hogy megy haza a miniszterelnökünk anyósa, és ott áll két darab ilyen hatalmas nagy melák ember, és megkérdezik, hogy „Állj, ki vagy Piri nénje”, és nem engedik be. Köszönöm, viszonthallásra.

Köszönöm, viszonthallásra! Hát igen, ez a küldetéstudat ez egy nagyon meleg kérdés, de mint minden dolognál, itt is a… bocsánatot kérek, hogy itt piszkálom a fülemet, elnézést kérek, csak ilyen dugókkal vagyok teleaggatva, és megőrülök tőlük. Azt akarom mondani, hogy ahhoz, hogy valaki közéleti missziót betöltsön vagy politikai feladatot vállaljon vagy elképzelése van arról, hogy hogyan lehetne egy országot továbbvinni, fejleszteni, a jólétet növelni és a többi, és a többi, tehát hogy van egy felelős erkölcsi viszonya a hazához, a világhoz, és ő ebben szeretne tevőlegesen részt venni, ehhez azért mégiscsak kell a küldetéstudatnak egy minimuma, tehát az, hogy legyen hite, hogy ezt meg tudja ő csinálni, és szeretné ezt megcsinálni. Tehát itt az arányokkal van mindig probléma. Persze ez a küldetéstudat lehet egy egészséges mértékű és persze lehet krónikussá váló. Én is hajlok arra, hogy egyetértsek Önnel, és arra gondoljak - gondoljanak bele vagy emlékezzenek a műsor elején behozott idézetekre -, hogy egyre inkább megalománná válik az ember - már az az ember -, és ez bizony már a küldetéstudatnak esetleg egy kórosabb változatát jelentheti. Meghallgatjuk, remélem, hogy nem az utolsó, de lehet hogy az utolsó telefonálónkat. Jó estét kívánok. Üdvözlöm, parancsoljon! Csókolom.

Halló, jó napot kívánok, Simonné vagyok. Azt szeretném mondani, hogy én azt, hogy ne féljünk a Viktortól - mi nem félünk, ez tény.

Így van. De mondjuk el másoknak is, jó?

Az, hogy más ne féljen, hát a nép nem kell hogy féljen tőle, de hát…

Na de ezt akarom mondani. Azzal egyetért, hogy elmondjuk másoknak is, hogy ők se féljenek?

Igen, persze, természetesen. De nem hallgatnak meg, legyünk őszinték. Nagyon sokszor beszélgetek emberekkel, elég közvetlen természetű vagyok, megpróbálom, amit lehet a helyzetekből kihozni, de meggyőződésem, hogy azok, akik az MSZP-re, illetve szocialistákra szavaznának és érzelműek, azokat nem lehet meggyőzni. Akik ingadozók, azokat meg nem is kell, mert azok úgy is gondolkoznak ezen a négy éven. Azok, akik meg valóban félnek tőle…

Azok meg hadd féljenek.

Most nem akarom megmondani, hogy melyik tévének a műsorát szoktam nézni, mert én azt is szoktam nézni, amit Ön említett, az ATV-t, mert igen érdekes, hogyha például Orbán Viktorról akarok hallani valamit, véleményeket, akkor őket szoktam hallgatni, mert ők beszélnek róla. És kiről beszél az ember legtöbbet? Akitől fél.

Köszönöm szépen, ne haragudjon, hogy félbeszakítom, mert közben végigmondta a mondókáját. Köszönöm.

Nem haragszom. Én is köszönöm.

A következő a helyzet. Itt összecsúszott néhány kérdés, de a kérdések arra fókuszálnak végül is, hogy vajon mitől lehet az, hogy a mai effektív társadalmi élményeik mellett is nagyon sokan meggyőzhetetlenül a szocialista pártra szavaznak változatlanul. Ez a kérdés elég messzire visz. Egyrészt tudnunk kell, hogy minden pártnak van egy jól meghatározott kemény magja. Azok tényleg megingathatatlanok. De azért azt ingadozó emberekkel kell beszélni, ezt higgyék el. Ma lényegében azokért az ingadozókért folyik a politikai küzdelem és az ő meggyőzésükért, akik a szavazófülke magányában az utolsó percben döntenek arról, hogy kire szavaznak. Sokszor megkérdezik Önök ilyen beszélgetéseken, hogy vannak-e ilyen emberek? Igen, igen, igen, nagyon sokan vannak, egy olyan… vitatkoznak erről a hozzáértők, de körülbelül a szavazati jogú állampolgároknak olyan jó 10 százaléka, 10-20 százaléka között van az ő arányuk. És van nagyon sok, a lakosság majd 50 százaléka olyan, akit egyáltalán nem érdekel a politika. Na de a következő műsorban - ígérem -, meg majd itten a nyári beszélgetéseink kapcsán visszatérünk általánosabb kérdésekre is, és akkor ezt a kérdést is egy kicsit kivesézzük, hogy mitől van egy stabil, a nosztalgiára épülő bázisa a szocialista szavazótábornak. Köszönöm szépen a figyelmüket, és várom Önöket egy hét múlva. Viszonthallásra!

hirtv

2005.06.21. 13:18

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

"Nem félünk a Viktortól, ti se féljetek!"

Legfrissebb hirek