
Hogyan emlékszik vissza arra a napra, amikor államfővé választották? Felhőtlen örömöt érzett, vagy nyomasztó felelősségtudat nehezedett önre?
Mádl Ferenc: Mindenekelőtt óriási megtiszteltetést éreztem. A megelőző napok izgalmaitól kissé fáradtan, és persze várakozással eltelten az járt a fejemben, hogy minden erőmmel meg kell felelnem annak a feladatnak, amelylyel az Országgyűlés megbízott. Emlékszem, a szüleimre gondoltam, akik értékrendjükkel, szorgalmukkal, megfellebbezhetetlen emberi kultúrájukkal egész életemen át tartó erőt adtak nekem. És a családomra, akikkel - tudtam - jóval kevesebb időt tölthetek ezután. Emlékszem mind a két érzésre, amelyeket kérdésében megfogalmaz: örömöt az első percekben, aztán egyre inkább a felelősségtudatot éreztem.
Melyek voltak elnöksége legélménydúsabb pillanatai, legnehezebb döntései?
Mádl: Nehéz kérdés… Még nem volt időm ebből a szempontból visszatekinteni az elmúlt öt évre. Mindenképpen a legszebb pillanatok közé tartozik az uniós csatlakozás napja. Már fiatalon megérintett az európai álom”, és sors különös ajándékának tartom, hogy államfőként élhettem meg Magyarország taggá válását. Sokszor meglepett az a szeretet, ahogy az ország különböző tájain fogadtak, és ugyanígy jó szívvel gondolok a határon túli magyar közösségeknél tett látogatásaimra is, amelyekről kifejezően csak Sütő András szavait idézve tudok beszélni: olyan emberi közösség látott vendégül, amelytől lélekcsonkulás nélkül elszakadni: lehetetlenség”.
Nehéz döntések voltak a törvényekről szólók, de megnyugvással tölt el, hogy az Alkotmánybíróság minden esetben igazolta az aggályaimat.
Mit írna intelmekként az utódja íróasztalára?
Mádl: Csak amit elődöm, Göncz Árpád elnök úr mondott nekem a megválasztásomkor: Magam tapasztalatából tudom, hogy az elnök feladata valóban embert próbáló. Testileg, szellemileg és lelkileg egyaránt. Mindennap számot kell vetni a saját lelkiismeretével, és hivatalának lejártakor szembe kell nézni a történelem ítéletével is.” Kívánom Sólyom László elnök úrnak, és bízom benne, hogy maradandó sikerrel teheti ezt meg.
Mi lesz az első teendője a civil” életben?
Mádl: Mindenekelőtt leporolom” azokat a könyveket, amelyek az elmúlt évek alatt türelmesen várták, hogy kézbe vegyem őket. Ijesztően tornyosulnak az asztalomon… Az is jó érzés, hogy ezen túl magam rendelkezem az időmmel. És természetesen szeretném pótolni valahogy azt az időt is, amit nem tudtam családommal, unokáimmal tölteni. A családomnak és a tudománynak élhetek újra.
blikk
2005.06.12. 21:34