HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Meghalt Schmuck Andor - hónapok óta küzdött súlyos betegségével
- Az USA is beszállt, egyre durvább a helyzet – Minket is tönkrevág az iráni háború?
- Hatalmas lángoszlop csapott fel Iránban, dróntámadás érte a világ legnagyobb földgázmezőjét
- Orbán Viktor reggeli interjúja: „Beszéljünk egyenesen, Brüsszelben háborút akarnak”
- Szijjártó: Izraelben 787, Iránban 14 magyar regisztrált konzuli védelemre
HIRDETÉS
HÍREK > BELFÖLD > "A szocialisták egy makkon ülve várnak" - Áder János beszéde
Áder János beszéde a Fidesz 2005. június 11-én tartott kongresszusán
Jó napot kívánok, tisztelettel köszöntök mindenkit! Látom itt a csarnokban, és ahogy jöttem befelé, azt láttam, hogy az épületen kívül is jó sokan vagyunk. És ahogyan az országot jártam az elmúlt hetekben és beszélgettem az emberekkel, azt is tapasztaltam, hogy az embereknek már nagyon elegük van. Elegük van az embereknek a hazudozásból, a látványkormányzásból, elegük van a szavak hitelvesztéséből, a korrupcióból, az állami vagyon elherdálásából, a dilettáns és tehetségtelen kormányzásból és a beváltatlan ígéretekből. Három éve kormányoznak a szocialisták, három év, és az ember arra gondol, hogy három év alatt mi mindent lehet elrontani, mi mindent lehet tönkre tenni egy országban. Pedig az ígéret nem így szól, az ígéret jóléti rendszerváltásról, szociális fordulatról, több pénzt az emberekről szólt. Az elmúlt hetekben Gyurcsány Ferenc nagyon sokat bűvészkedett a százas számmal. Tulajdonképpen a számot eltalálta, csak a hozzáfűzött kommentár nem helyes, ugyanis száz, sőt több mint száz beváltatlan ígéretről kellene Gyurcsány Ferencnek és a szocialistáknak beszélniük.
Kedves kongresszusi küldöttek, van-e kedvetek egy kicsit részt venni ebben a frakcióvezetői beszámolóban, aktívan. No, hát akkor nézzük az ígéreteket.
- Ingyenes lett-e a szívgyógyszer?
- Nem.
- Ingyenes lett-e az étkezés a bölcsődékben és az óvodákban?
- Nem.
- Ingyenes lett-e minden általános iskolásnak a tankönyv?
- Nem.
- Ingyenes lett-e az utazás a diákoknak?
Azt a részét ott nem nagyon hallom a kongresszusi küldötteknek, most vagy alszanak, vagy egy másik Magyarországban élnek.
- Ingyenes lett-e a fiatalok számára a jogosítvány?
- Nem.
- Megy ez. Megkapták-e a hűségjutalmukat az egészségügyi dolgozók?
- Nem.
- Közelít-e a hivatásos katonáknak a bére a NATO átlagához?
- Nem.
- Kiemelt béremelést kaptak-e és kiemelt bérezést kapnak-e a rendőrök?
- Nem.
- Megépült-e évente 800.000 új bérlakás?
- Nem.
- Megépül-e 800 kilométer új autópálya?
- Nem.
- Megépültek-e 2004 végéig a tiszai gátak és árvíztározók?
- Nem.
- Megépült-e minden tízezer lakosnál nagyobb településen a csatornahálózat?
- Nem.
- Létrejött-e 400.000 új munkahely?
- Nem.
- Telepítettek-e 300.000 hektár új erdőt?
- Nem.
- Felszámolják-e az összes illegális hulladéklerakót?
- Nem.
- Negyedére csökkentették-e a parlagfűvel fertőzött területek számát?
- Nem.
- És végül az utolsó kérdés: Hihetnek-e ezután az emberek Gyurcsány Ferencnek és a szocialistáknak?
- Nem.
Na most, hogy már mindenki felébredt, akkor nézzük tovább, hogy hogyan is állunk az elmúlt három esztendővel. Ugyanis nemcsak az a baj, hogy a választási ígéreteiket nem teljesítették, hanem az még nagyobb baj, hogy lerombolták, megsemmisítették mindazt, amit a polgári kormány felépített. Azt mondták: jóléti rendszerváltás, azt mondták: szociális fordulat, azt mondták: több pénzt az embereknek. Tegyük fel a kérdést: jobb állapotban van-e az ország most, mint három évvel ezelőtt? Jobban élnek-e az emberek, mint három évvel ezelőtt? Készítsünk egy rövid mérleget. Nézzük először a munkanélküliséget. A polgári kormány időszakában a munkanélküliség minden esztendőben csökkent. Ezzel szemben a Medgyessy-Gyurcsány-kormány három éve alatt minden évben folyamatosan nőtt. A polgári kormány több mint 9 százalékról 6 százalék alá tornázta le a munkanélküliséget, ehhez képest most a munkanélküliség ismét 7 százalék fölött van. Három év alatt 62.500 fővel nőtt a munkanélkülieknek a száma. Még szerencse, hogy lendületben vannak. Képzeljék el, hogyha nem lennének.
Nézzük az államadósságot. A polgári kormány időszaka alatt - és itt most hadd mondjak három adatot is, ami azt a helyzetet, ahová eljutottunk, jól érzékelteti -, a polgári kormány időszaka alatt a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya az államadósságnak 61,1 százalékról 53,6 százalékra csökkent. A Medgyessy-Gyurcsány-kormány lendületes kormányzásának köszönhetően három év után az 53,6 százalékról 60,7 százalékra jutottunk. Ismét 60 százalék fölött vagyunk. Nézzük egy másik szempontból, nézzük az összeget. Több mint 4000 milliárd forinttal növelték az ország adósságát, több mint 4000 milliárd forinttal. S nézzünk egy másik összevetést, amikor az Orbán-kormány megalakult 1998-ban, az összes személyijövedelemadó-bevétel nem volt elegendő a kamatok kifizetésére. Az szja 133 százalékát fizettük ki a kamatokra, az addig felvett és rosszul elköltött hitelek kamataira. Négy év után, 2002-ben ez az arány 70 százalékra csökkent, és most hol tartunk, a 90 százalék környékén. Ha így folytatják, a ciklus végére eljutunk megint oda, hogy minden adóforintunkat, amit személyi jövedelemadó formájában fizetünk be, azt a korábban felvett és rosszul elköltött hitelek kamataira fogjuk kifizetni. Stílusosan kérdezhetnénk ezek után, Kuncze Gábor szellemét is idei idézve, hol a lé? Hol a lé?
Nézzük a gazdasági növekedést. Amíg polgári kormánya volt Magyarországnak, addig az Európai Unióhoz csatlakozó országok közül minden esztendőben az élmezőnybe tartoztunk, mindig dobogós helyen voltunk a gazdasági növekedést illetően. A Medgyessy-Gyurcsány-kormány lendületes kormányzásának köszönhetően sereghajtók lettünk, a leges-legutolsók vagyunk.
Nézzük a reálkereseteket. A polgári kormány idején a reálkeresetek minden esztendőben nőttek. Ehhez képest 2004-ben - mert olyan nagy lendületben volt az ország - a reálkeresetek nyolc év után először ismét csökkentek.
Nézzük a működő tőke beáramlását. Az Orbán-kormány idején négy év alatt a magyarországi működő tőke megkétszereződött. Mi történt Medgyessy Péter kormányzása alatt, 2003-ban? Több tőke hagyta el az országot, mint amennyi ide érkezett. Ahogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány gazdasági teljesítményét, tehetetlenségét és tehetségtelenségét nézem, egy korábban már a parlamenti viták során idézett dakota közmondás jut az eszembe. A dakoták úgy tartják, hogy két módja van annak, hogy egy tölgyfának a legmagasabb ágára feljusson az ember. Az egyik lehetőség, hogy az ember szépen elkezd mászni ágról-ágra és feljut a legmagasabb ágára a fának, a másik lehetőség, hogy ráül egy makkra és vár.
A szocialisták láthatóan az utóbbi megoldást választották. A kormány bűnlajstroma azonban nem csak a makrogazdasági adatok szempontjából hosszú… Az emberek életét kedvezően befolyásoló, a gyarapodás lehetőségét biztosító programjait az Orbán-kormánynak egytől egyig szétverték, pedig az ígéret itt is úgy szólt, hogy továbbfejlesztik. Miért kellett szétverni a Széchenyi-tervet, ha nem tudtak a hazai vállalkozók számára jobb támogatási feltételeket biztosítani? Miért kellett ellehetetleníteni az otthonteremtési programot, amikor néhány év alatt a kedvezményes hitelek segítségével 270 ezer család tudta nagyobbra cserélni a lakását vagy költözhetett új otthonba? Miért kellett kétszer is megemelni a diákhitel kamatait, miközben a csökkentését ígérték, és ezzel több mint százezer diák számára megnehezíteni a visszafizetés feltételeit? Miért kellett felrúgni a gyógyszergyártókkal kötött megállapodást, amit 2005 végéig, ennek az évnek a végéig garantálta volna, hogy a támogatott gyógyszereknek az ára csak jóval az infláció alatt emelkedjen? Miért kellett olyan mezőgazdasági politikát folytatni, ami a családi gazdaságok megerősítése helyett azok ellehetetlenítését eredményezte? Miközben jelentős adócsökkentésről beszéltek minden esztendőben, miért kellett harmincháromszor adót emelni és hat új adót kivetni? Miért kellett jóléti rendszerváltást hazudni, amikor a nagy a jólét drasztikus gázáremelések, villanyáram-emelések, gyógyszer-áremelések és élelmiszer-áremelések formájában jelent meg? Miért kellett magyart a magyarral szembefordítani, amikor az Alkotmányunk is kimondja, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását? És miért kellett felelőtlenül rasszistázni, amikor csupán egy köztörvényes bűncselekmény történt? Gyurcsány Ferenc ez utóbbi attrakciójáról egy másik dakota történet jut az eszembe, amikor is egy nyakigláb, kicsit megszállott tekintetű komancs harcos elmegy a dakoták táborába: minden nap megteszi ezt, gesztikulál, rikoltozik, lengeti a tomahawkját. Eltelik egy hét is, mire odamegy hozzá egy dakota, és megkérdezi tőle, hogy miért csinálja ezt? A válasz: hogy távol tartsam a zsiráfokat. Erre mondja neki a dakota: de hát itt nincsenek is zsiráfok. Hát azért, mert olyan és bátran és lendületesen végzem a munkámat.
A magyar belpolitikát távolról szemlélőknek ma már egy szocialista kéziszótárra, értelmező kéziszótárra van szükségük ahhoz, hogy eligazodjanak a szocialista hazugságok dzsungelében. Ugyanis hogyha a szocialisták azt mondják, modern köztársaságot építenek, biztosak lehetünk benne, hogy banánköztársaság épül. Ha azt mondják, hogy valamit növelnek, az biztos, hogy csökkeni fog. Ha azt mondják, hogy valamit csökkentenek, az biztos, hogy nőni fog. Ha azt mondják, felvirágoztatják, biztos, hogy válságba juttatják. Ha azt mondják, ingyenessé tesszük, biztosan egekbe emelik az árát. Ha azt mondják, lendületben az ország, egészen biztosan elindulunk lefelé lejtőn. Ha azt mondják, megtartjuk, biztos, hogy megszüntetik. Ha azt mondják, rendbe tesszük, ez valójában azt jelenti, hogy zsebre tesszük. Ha azt mondják, üvegzseb, biztos, hogy rövid időn belül elkezdenek nyüzsögni az üvegzsebesek. Ha azt mondják, lop-stop, másnap kiteszik a minisztériumok elé a táblát: lop-start.
Apropó, itt egy pillanatra álljunk meg, és nézzük meg, hogy mennyire felelősen gazdálkodott a Medgyessy-Gyurcsány-kormány az állami vagyonnal. Három példát hadd mondjak erre: M5-ös autópálya koncessziós szerződése; azóta sem kaptunk választ arra a kérdésre, amit a parlamentben nagyon sokszor feltettük, hogy miért is a 150 milliárd forinttal drágább ajánlat győzött? Miért kerül a magyar adófizetőknek 150 milliárd forinttal többe, hogy a szocialisták számára kedves cég építi tovább az M5-ös autópályát? Nézzünk egy másik példát: MOL részvények eladása. Tudjátok, mennyiért adták el MOL-részvényeket? 6500 forintért. Megnéztem a csütörtöki árfolyamát, 16.400 forint. Csak a MOL-részvények rossz időben történő eladásán több mint százmilliárd forintot veszítettek a magyar adófizetők. De ez nem kelti föl a baloldali média érdeklődését. Még csak véletlenül sem. És itt van az új történet, amiről már az angol lapok is írnak: Budapest Airport Rt. Közismertebb nevén Ferihegyi repülőtér, már az angol szaklapnak is, a Financial Time-nak is feltűnt, hogy az ÁPV Rt. üzleti tervében mindössze 60 milliárd forintos bevétel szerepel, miközben el akarják adni a ferihegyi repülőteret, és az angol gazdasági szaklap minimum 200 milliárd forintra teszi ennek az értékét. Már megint valaki nagyon jól fog járni. És ha itt tartunk, nézzük is, hogyan állunk a lop-starttal?
Nincs pénz, halljuk nap, mint nap. Erre sincs, arra sincs, semmire sincs. Gyurcsány Ferenc repertoárja ma már csak a lendületes nemekből áll. Mert hogy nincs pénz a fogyatékosoknak, de van 220 millió forint selejtes ejtőernyőkre. Van 20 millió kutyaólakra, van 400 millió európai uniós rajzfilmekre. Nincs pénz az egészségügyi dolgozók hűségjutalmára, de van százmilliós megbízás Medgyessy Péter tolmácsának. De van pénz arra, hogy a leggazdagabb szocialista képviselő is állami megrendelést kapjon. De van pénz a szocialista-szabaddemokrata miniszterek, államtitkárok testvéreinek, sógorainak, barátainak, üzletfeleinek állami megrendelésekkel való ellátására. Nincs pénz az iskolatejprogram folytatására, de van pénz olyan „kakakóbiztos” számítógépek megvásárlására, amit a gyártó cég a világon mindenütt ingyen osztogat. De van pénz az SZDSZ kampányában résztvevők közbeszerzés nélküli pályázatokkal való kistafírozására. És van pénz 37 ezer forintos órabérre egy volt SZDSZ-es parlamenti képviselőnek. Röviden is összefoglalhatjuk - ismét Kuncze Gábor szellemét idézve - jellemzésünket és értékelésünket erről a teljesítményről: „tolvajbanda, tolvajbanda”.
Ha Gyurcsány Ferenc itt lenne - most éppen nem ért rá -, bizonyára azt mondaná, jó, jó az ellenzéki kritika, na de hát hol vannak a javaslataink? Na, akkor készítsünk e tekintetben is egy számvetést. Az elmúlt három évben Fidesz-frakció több mint 200 javaslatot - törvényjavaslatot és országgyűlési javaslatot - nyújtott be az országgyűlésnek. A Fidesz frakciója nemcsak beszélt az adócsökkentésről, hanem törvényjavaslatokat is nyújtott be e tárgyban. Az osztalékadó 20 százalékról 18 százalékra való csökkentését, a TB-járulék 5 százalékos mérséklését, az egészségügyi hozzájárulás megszüntetését, az áfa-kulcsok jelentős 19, 10 és 5 százalékra való csökkentését kezdeményeztük. Ezenkívül javasoltuk a családi adókedvezmény bevezetését és a lakásvásárlás illetékének módosítását, mérséklését is. Az egészségügyi és szociális ellátás területén közel harminc indítványt nyújtottunk be, javasolva többek között az özvegyi nyugdíj 50 százalékos emelését, a GYED felső határának az emelését, a cigányság helyzetének javítását, a parlagfű elleni védekezéshez szükséges források biztosítását. A mezőgazdaságból élők helyzetén kívántunk könnyíteni számos javaslatunkkal. Törvényjavaslatot nyújtottunk be a megszűnt mezőgazdasági szövetkezetek üzletrész-tulajdonosainak kárpótlására, a termőföldvásárlásnál az elővásárlás és elő-haszonbérleti jog sorrendjének módosítására. Ugyancsak törvényjavaslatot nyújtottunk be a kistermelői kimérésről és termékértékesítésről. Számos javaslatot fogalmaztunk meg az intervenciós felvásárlások és az élelmiszerbiztonság területén is. Ugyancsak számos javaslatot nyújtottunk be a hazai kis- és középvállalkozások támogatására, fejlesztésére, és folyamatosan követeltük a jogtalanul visszatartott általános forgalmi adó kifizetését a hazai vállalkozók számára. Több mint 1.300.000 ember kérte tőlünk a Nemzeti Petícióhoz kapcsolódó törvényjavaslatok előterjesztését. A petíció aláíróinak és a petícióban megfogalmazott kérések teljesítésében reménykedőknek jelentem, a petíció valamennyi pontjához kapcsolódóan elkészítettük és benyújtottuk javaslatainkat. A privatizáció leállításával, a magyar munkahelyek védelmével, a gáz, a villamos energia, a gyógyszerárak szabályozásával, a magyar gazdák támogatásával, valamint az otthonteremtési támogatásokkal kapcsolatos javaslataink azóta is a kormánypárti képviselők asztalán porosodnak. Érdemi vitát kerülve még csak napirendre sem vették őket. Egy dolgot csináltak, ismét riogattak, adóemeléssel. Pedig ők is tudták, amit mindenki, hogy a petíció aláírói és a Fidesz országgyűlési képviselői is kevesebbet kértek a Medgyessy-Gyurcsány-kormánytól, mint amit a szocialisták 2002-ben megígértek. Tíz hónapja van még hátra ennek a kormánynak. Nem valószínű, hogy a tíz hónapban meghallják ennek a több mint egymillió embernek a kérését, és teljesítik korábbi vállalásaikat. És valószínű, hogy a lendületes kormányzás helyett a következő tíz hónapban is csak totyorgást, tehetetlenkedést fogunk látni. Nem véletlen, hogy egyre többen gondolják, sőt egyre többen kimondják ma már: Magyarországnak nem száz kis lépésre van szüksége, hanem egy nagyra, Gyurcsány Ferenc lelépésére.
Köszönöm a figyelmet.
hirtv
2005.06.12. 21:30
t: 116
"A szocialisták egy makkon ülve várnak" - Áder János beszéde
Áder János beszéde a Fidesz 2005. június 11-én tartott kongresszusánJó napot kívánok, tisztelettel köszöntök mindenkit! Látom itt a csarnokban, és ahogy jöttem befelé, azt láttam, hogy az épületen kívül is jó sokan vagyunk. És ahogyan az országot jártam az elmúlt hetekben és beszélgettem az emberekkel, azt is tapasztaltam, hogy az embereknek már nagyon elegük van. Elegük van az embereknek a hazudozásból, a látványkormányzásból, elegük van a szavak hitelvesztéséből, a korrupcióból, az állami vagyon elherdálásából, a dilettáns és tehetségtelen kormányzásból és a beváltatlan ígéretekből. Három éve kormányoznak a szocialisták, három év, és az ember arra gondol, hogy három év alatt mi mindent lehet elrontani, mi mindent lehet tönkre tenni egy országban. Pedig az ígéret nem így szól, az ígéret jóléti rendszerváltásról, szociális fordulatról, több pénzt az emberekről szólt. Az elmúlt hetekben Gyurcsány Ferenc nagyon sokat bűvészkedett a százas számmal. Tulajdonképpen a számot eltalálta, csak a hozzáfűzött kommentár nem helyes, ugyanis száz, sőt több mint száz beváltatlan ígéretről kellene Gyurcsány Ferencnek és a szocialistáknak beszélniük.
Kedves kongresszusi küldöttek, van-e kedvetek egy kicsit részt venni ebben a frakcióvezetői beszámolóban, aktívan. No, hát akkor nézzük az ígéreteket.
- Ingyenes lett-e a szívgyógyszer?
- Nem.
- Ingyenes lett-e az étkezés a bölcsődékben és az óvodákban?
- Nem.
- Ingyenes lett-e minden általános iskolásnak a tankönyv?
- Nem.
- Ingyenes lett-e az utazás a diákoknak?
Azt a részét ott nem nagyon hallom a kongresszusi küldötteknek, most vagy alszanak, vagy egy másik Magyarországban élnek.
- Ingyenes lett-e a fiatalok számára a jogosítvány?
- Nem.
- Megy ez. Megkapták-e a hűségjutalmukat az egészségügyi dolgozók?
- Nem.
- Közelít-e a hivatásos katonáknak a bére a NATO átlagához?
- Nem.
- Kiemelt béremelést kaptak-e és kiemelt bérezést kapnak-e a rendőrök?
- Nem.
- Megépült-e évente 800.000 új bérlakás?
- Nem.
- Megépül-e 800 kilométer új autópálya?
- Nem.
- Megépültek-e 2004 végéig a tiszai gátak és árvíztározók?
- Nem.
- Megépült-e minden tízezer lakosnál nagyobb településen a csatornahálózat?
- Nem.
- Létrejött-e 400.000 új munkahely?
- Nem.
- Telepítettek-e 300.000 hektár új erdőt?
- Nem.
- Felszámolják-e az összes illegális hulladéklerakót?
- Nem.
- Negyedére csökkentették-e a parlagfűvel fertőzött területek számát?
- Nem.
- És végül az utolsó kérdés: Hihetnek-e ezután az emberek Gyurcsány Ferencnek és a szocialistáknak?
- Nem.
Na most, hogy már mindenki felébredt, akkor nézzük tovább, hogy hogyan is állunk az elmúlt három esztendővel. Ugyanis nemcsak az a baj, hogy a választási ígéreteiket nem teljesítették, hanem az még nagyobb baj, hogy lerombolták, megsemmisítették mindazt, amit a polgári kormány felépített. Azt mondták: jóléti rendszerváltás, azt mondták: szociális fordulat, azt mondták: több pénzt az embereknek. Tegyük fel a kérdést: jobb állapotban van-e az ország most, mint három évvel ezelőtt? Jobban élnek-e az emberek, mint három évvel ezelőtt? Készítsünk egy rövid mérleget. Nézzük először a munkanélküliséget. A polgári kormány időszakában a munkanélküliség minden esztendőben csökkent. Ezzel szemben a Medgyessy-Gyurcsány-kormány három éve alatt minden évben folyamatosan nőtt. A polgári kormány több mint 9 százalékról 6 százalék alá tornázta le a munkanélküliséget, ehhez képest most a munkanélküliség ismét 7 százalék fölött van. Három év alatt 62.500 fővel nőtt a munkanélkülieknek a száma. Még szerencse, hogy lendületben vannak. Képzeljék el, hogyha nem lennének.
Nézzük az államadósságot. A polgári kormány időszaka alatt - és itt most hadd mondjak három adatot is, ami azt a helyzetet, ahová eljutottunk, jól érzékelteti -, a polgári kormány időszaka alatt a nemzeti jövedelemhez viszonyított aránya az államadósságnak 61,1 százalékról 53,6 százalékra csökkent. A Medgyessy-Gyurcsány-kormány lendületes kormányzásának köszönhetően három év után az 53,6 százalékról 60,7 százalékra jutottunk. Ismét 60 százalék fölött vagyunk. Nézzük egy másik szempontból, nézzük az összeget. Több mint 4000 milliárd forinttal növelték az ország adósságát, több mint 4000 milliárd forinttal. S nézzünk egy másik összevetést, amikor az Orbán-kormány megalakult 1998-ban, az összes személyijövedelemadó-bevétel nem volt elegendő a kamatok kifizetésére. Az szja 133 százalékát fizettük ki a kamatokra, az addig felvett és rosszul elköltött hitelek kamataira. Négy év után, 2002-ben ez az arány 70 százalékra csökkent, és most hol tartunk, a 90 százalék környékén. Ha így folytatják, a ciklus végére eljutunk megint oda, hogy minden adóforintunkat, amit személyi jövedelemadó formájában fizetünk be, azt a korábban felvett és rosszul elköltött hitelek kamataira fogjuk kifizetni. Stílusosan kérdezhetnénk ezek után, Kuncze Gábor szellemét is idei idézve, hol a lé? Hol a lé?
Nézzük a gazdasági növekedést. Amíg polgári kormánya volt Magyarországnak, addig az Európai Unióhoz csatlakozó országok közül minden esztendőben az élmezőnybe tartoztunk, mindig dobogós helyen voltunk a gazdasági növekedést illetően. A Medgyessy-Gyurcsány-kormány lendületes kormányzásának köszönhetően sereghajtók lettünk, a leges-legutolsók vagyunk.
Nézzük a reálkereseteket. A polgári kormány idején a reálkeresetek minden esztendőben nőttek. Ehhez képest 2004-ben - mert olyan nagy lendületben volt az ország - a reálkeresetek nyolc év után először ismét csökkentek.
Nézzük a működő tőke beáramlását. Az Orbán-kormány idején négy év alatt a magyarországi működő tőke megkétszereződött. Mi történt Medgyessy Péter kormányzása alatt, 2003-ban? Több tőke hagyta el az országot, mint amennyi ide érkezett. Ahogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány gazdasági teljesítményét, tehetetlenségét és tehetségtelenségét nézem, egy korábban már a parlamenti viták során idézett dakota közmondás jut az eszembe. A dakoták úgy tartják, hogy két módja van annak, hogy egy tölgyfának a legmagasabb ágára feljusson az ember. Az egyik lehetőség, hogy az ember szépen elkezd mászni ágról-ágra és feljut a legmagasabb ágára a fának, a másik lehetőség, hogy ráül egy makkra és vár.
A szocialisták láthatóan az utóbbi megoldást választották. A kormány bűnlajstroma azonban nem csak a makrogazdasági adatok szempontjából hosszú… Az emberek életét kedvezően befolyásoló, a gyarapodás lehetőségét biztosító programjait az Orbán-kormánynak egytől egyig szétverték, pedig az ígéret itt is úgy szólt, hogy továbbfejlesztik. Miért kellett szétverni a Széchenyi-tervet, ha nem tudtak a hazai vállalkozók számára jobb támogatási feltételeket biztosítani? Miért kellett ellehetetleníteni az otthonteremtési programot, amikor néhány év alatt a kedvezményes hitelek segítségével 270 ezer család tudta nagyobbra cserélni a lakását vagy költözhetett új otthonba? Miért kellett kétszer is megemelni a diákhitel kamatait, miközben a csökkentését ígérték, és ezzel több mint százezer diák számára megnehezíteni a visszafizetés feltételeit? Miért kellett felrúgni a gyógyszergyártókkal kötött megállapodást, amit 2005 végéig, ennek az évnek a végéig garantálta volna, hogy a támogatott gyógyszereknek az ára csak jóval az infláció alatt emelkedjen? Miért kellett olyan mezőgazdasági politikát folytatni, ami a családi gazdaságok megerősítése helyett azok ellehetetlenítését eredményezte? Miközben jelentős adócsökkentésről beszéltek minden esztendőben, miért kellett harmincháromszor adót emelni és hat új adót kivetni? Miért kellett jóléti rendszerváltást hazudni, amikor a nagy a jólét drasztikus gázáremelések, villanyáram-emelések, gyógyszer-áremelések és élelmiszer-áremelések formájában jelent meg? Miért kellett magyart a magyarral szembefordítani, amikor az Alkotmányunk is kimondja, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását? És miért kellett felelőtlenül rasszistázni, amikor csupán egy köztörvényes bűncselekmény történt? Gyurcsány Ferenc ez utóbbi attrakciójáról egy másik dakota történet jut az eszembe, amikor is egy nyakigláb, kicsit megszállott tekintetű komancs harcos elmegy a dakoták táborába: minden nap megteszi ezt, gesztikulál, rikoltozik, lengeti a tomahawkját. Eltelik egy hét is, mire odamegy hozzá egy dakota, és megkérdezi tőle, hogy miért csinálja ezt? A válasz: hogy távol tartsam a zsiráfokat. Erre mondja neki a dakota: de hát itt nincsenek is zsiráfok. Hát azért, mert olyan és bátran és lendületesen végzem a munkámat.
A magyar belpolitikát távolról szemlélőknek ma már egy szocialista kéziszótárra, értelmező kéziszótárra van szükségük ahhoz, hogy eligazodjanak a szocialista hazugságok dzsungelében. Ugyanis hogyha a szocialisták azt mondják, modern köztársaságot építenek, biztosak lehetünk benne, hogy banánköztársaság épül. Ha azt mondják, hogy valamit növelnek, az biztos, hogy csökkeni fog. Ha azt mondják, hogy valamit csökkentenek, az biztos, hogy nőni fog. Ha azt mondják, felvirágoztatják, biztos, hogy válságba juttatják. Ha azt mondják, ingyenessé tesszük, biztosan egekbe emelik az árát. Ha azt mondják, lendületben az ország, egészen biztosan elindulunk lefelé lejtőn. Ha azt mondják, megtartjuk, biztos, hogy megszüntetik. Ha azt mondják, rendbe tesszük, ez valójában azt jelenti, hogy zsebre tesszük. Ha azt mondják, üvegzseb, biztos, hogy rövid időn belül elkezdenek nyüzsögni az üvegzsebesek. Ha azt mondják, lop-stop, másnap kiteszik a minisztériumok elé a táblát: lop-start.
Apropó, itt egy pillanatra álljunk meg, és nézzük meg, hogy mennyire felelősen gazdálkodott a Medgyessy-Gyurcsány-kormány az állami vagyonnal. Három példát hadd mondjak erre: M5-ös autópálya koncessziós szerződése; azóta sem kaptunk választ arra a kérdésre, amit a parlamentben nagyon sokszor feltettük, hogy miért is a 150 milliárd forinttal drágább ajánlat győzött? Miért kerül a magyar adófizetőknek 150 milliárd forinttal többe, hogy a szocialisták számára kedves cég építi tovább az M5-ös autópályát? Nézzünk egy másik példát: MOL részvények eladása. Tudjátok, mennyiért adták el MOL-részvényeket? 6500 forintért. Megnéztem a csütörtöki árfolyamát, 16.400 forint. Csak a MOL-részvények rossz időben történő eladásán több mint százmilliárd forintot veszítettek a magyar adófizetők. De ez nem kelti föl a baloldali média érdeklődését. Még csak véletlenül sem. És itt van az új történet, amiről már az angol lapok is írnak: Budapest Airport Rt. Közismertebb nevén Ferihegyi repülőtér, már az angol szaklapnak is, a Financial Time-nak is feltűnt, hogy az ÁPV Rt. üzleti tervében mindössze 60 milliárd forintos bevétel szerepel, miközben el akarják adni a ferihegyi repülőteret, és az angol gazdasági szaklap minimum 200 milliárd forintra teszi ennek az értékét. Már megint valaki nagyon jól fog járni. És ha itt tartunk, nézzük is, hogyan állunk a lop-starttal?
Nincs pénz, halljuk nap, mint nap. Erre sincs, arra sincs, semmire sincs. Gyurcsány Ferenc repertoárja ma már csak a lendületes nemekből áll. Mert hogy nincs pénz a fogyatékosoknak, de van 220 millió forint selejtes ejtőernyőkre. Van 20 millió kutyaólakra, van 400 millió európai uniós rajzfilmekre. Nincs pénz az egészségügyi dolgozók hűségjutalmára, de van százmilliós megbízás Medgyessy Péter tolmácsának. De van pénz arra, hogy a leggazdagabb szocialista képviselő is állami megrendelést kapjon. De van pénz a szocialista-szabaddemokrata miniszterek, államtitkárok testvéreinek, sógorainak, barátainak, üzletfeleinek állami megrendelésekkel való ellátására. Nincs pénz az iskolatejprogram folytatására, de van pénz olyan „kakakóbiztos” számítógépek megvásárlására, amit a gyártó cég a világon mindenütt ingyen osztogat. De van pénz az SZDSZ kampányában résztvevők közbeszerzés nélküli pályázatokkal való kistafírozására. És van pénz 37 ezer forintos órabérre egy volt SZDSZ-es parlamenti képviselőnek. Röviden is összefoglalhatjuk - ismét Kuncze Gábor szellemét idézve - jellemzésünket és értékelésünket erről a teljesítményről: „tolvajbanda, tolvajbanda”.
Ha Gyurcsány Ferenc itt lenne - most éppen nem ért rá -, bizonyára azt mondaná, jó, jó az ellenzéki kritika, na de hát hol vannak a javaslataink? Na, akkor készítsünk e tekintetben is egy számvetést. Az elmúlt három évben Fidesz-frakció több mint 200 javaslatot - törvényjavaslatot és országgyűlési javaslatot - nyújtott be az országgyűlésnek. A Fidesz frakciója nemcsak beszélt az adócsökkentésről, hanem törvényjavaslatokat is nyújtott be e tárgyban. Az osztalékadó 20 százalékról 18 százalékra való csökkentését, a TB-járulék 5 százalékos mérséklését, az egészségügyi hozzájárulás megszüntetését, az áfa-kulcsok jelentős 19, 10 és 5 százalékra való csökkentését kezdeményeztük. Ezenkívül javasoltuk a családi adókedvezmény bevezetését és a lakásvásárlás illetékének módosítását, mérséklését is. Az egészségügyi és szociális ellátás területén közel harminc indítványt nyújtottunk be, javasolva többek között az özvegyi nyugdíj 50 százalékos emelését, a GYED felső határának az emelését, a cigányság helyzetének javítását, a parlagfű elleni védekezéshez szükséges források biztosítását. A mezőgazdaságból élők helyzetén kívántunk könnyíteni számos javaslatunkkal. Törvényjavaslatot nyújtottunk be a megszűnt mezőgazdasági szövetkezetek üzletrész-tulajdonosainak kárpótlására, a termőföldvásárlásnál az elővásárlás és elő-haszonbérleti jog sorrendjének módosítására. Ugyancsak törvényjavaslatot nyújtottunk be a kistermelői kimérésről és termékértékesítésről. Számos javaslatot fogalmaztunk meg az intervenciós felvásárlások és az élelmiszerbiztonság területén is. Ugyancsak számos javaslatot nyújtottunk be a hazai kis- és középvállalkozások támogatására, fejlesztésére, és folyamatosan követeltük a jogtalanul visszatartott általános forgalmi adó kifizetését a hazai vállalkozók számára. Több mint 1.300.000 ember kérte tőlünk a Nemzeti Petícióhoz kapcsolódó törvényjavaslatok előterjesztését. A petíció aláíróinak és a petícióban megfogalmazott kérések teljesítésében reménykedőknek jelentem, a petíció valamennyi pontjához kapcsolódóan elkészítettük és benyújtottuk javaslatainkat. A privatizáció leállításával, a magyar munkahelyek védelmével, a gáz, a villamos energia, a gyógyszerárak szabályozásával, a magyar gazdák támogatásával, valamint az otthonteremtési támogatásokkal kapcsolatos javaslataink azóta is a kormánypárti képviselők asztalán porosodnak. Érdemi vitát kerülve még csak napirendre sem vették őket. Egy dolgot csináltak, ismét riogattak, adóemeléssel. Pedig ők is tudták, amit mindenki, hogy a petíció aláírói és a Fidesz országgyűlési képviselői is kevesebbet kértek a Medgyessy-Gyurcsány-kormánytól, mint amit a szocialisták 2002-ben megígértek. Tíz hónapja van még hátra ennek a kormánynak. Nem valószínű, hogy a tíz hónapban meghallják ennek a több mint egymillió embernek a kérését, és teljesítik korábbi vállalásaikat. És valószínű, hogy a lendületes kormányzás helyett a következő tíz hónapban is csak totyorgást, tehetetlenkedést fogunk látni. Nem véletlen, hogy egyre többen gondolják, sőt egyre többen kimondják ma már: Magyarországnak nem száz kis lépésre van szüksége, hanem egy nagyra, Gyurcsány Ferenc lelépésére.
Köszönöm a figyelmet.
hirtv
2005.06.12. 21:30
Legfrissebb hirek
- Nagy Ervinnel, lovas amazonokkal, életre kelő oroszlánszoborral kilőtt a TISZA Párt kampánydala
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Kitört a pánik Izraelben, megrohanták az emberek a boltokat
- Izraeli légicsapások: már két hete F-15-ösök állomásoznak Jordániában, hogy segítsenek elfogni az iráni rakétákat
- Válaszcsapás: Irán 100 drónt indított Izrael felé
- Izrael lefejezte az iráni hadvezetést: katonai vezetők és atomtudósok az áldozatok között
- Kiszivárgott, milyen nagy dobással készül Orbán Viktor: „Ha megfeszülök, sem tudok jobbat kihozni”
- Fekete füst Ahmedabad felett – elnémult a világ
- A vészkijáraton ugrott ki az indiai repülőgép-katasztrófa egyetlen túlélője a rendőrség szerint
- Nyitott ajtóval száguldott egy sebesvonat Budapesttől egészen Székesfehérvárig
- Inkasszálták Budapest számláját, Karácsony Gergely rendkívüli sajtótájékoztatót tartott
- Dráma Parajdon – átszakadtak az utolsó védőgátak, betört a víz a Telegdy-bányába is
HIRDETÉS
