
A színészóriás hazugnak és álságosnak véli, ha valakit gépekkel tartanak életben. Abban a pillanatban megszűnik az egyénisége - állítja.
Hosszú agyhalálból csak ritkán ébred fel a beteg. És ha fel is ébred, kevés az esélye annak, hogy szellemileg nem lesz visszamaradott. Eleinte Törőcsik Mari orvosai sem biztatták sok jóval a családot, de az intenzív osztályon eltöltött több mint két hónapnyi elötlött idő után megtörtént, amire nem számítottak: túlélte – írja a Szabad Föld.
A színésznő a lapnak adott interjúban elmondta: tavaly ősszel hívták meg Amerikába, egy magyar filmfesztiválra. Utazás előtt pár nappal vidéki otthonából feljött Budapestre. Nem érezte magát rosszul, mégis egyik nap vért köpött, bement a kórházba, s onnantól kezdve nem emlékszik semmire, csak az orvosok elmondásából tudja, mi történt.
A János kórházból átvitték a Kútvölgyi intenzív osztályára: mélyaltatásba került, jegelték a fejét, napok teltek el, de nem tért magához, egyszer csak kinyitotta a szemét, és a nővérek rohantak az orvosokért.
Törőcsik Mari hangsúlyozta: elgondolkodott a kegyes halálról, az eutanáziáról. Azt rendjén valónak találja, hogy visszahozták a kómából, azt viszont nem érti: ha a az orvosok agykárosodást állapítanak meg, amin már nem lehet segíteni, miért nincs joga rendelkezni arról, akar-e tovább úgy élni vagy nem?!
Azon az állásponton vagyok, hagyják az embert tisztességgel meghalni! Hazugnak és álságosnak vélem, ha valakit gépekkel tartanak életben. Abban a pillanatban megszűnik az egyénisége – mondta a színésznő.
hirado
2009.03.24. 11:08