HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
HÍREK > BELFÖLD > A Duna-part kiárusítása
Budapest népe észre sem venné, ha lefednék a Dunát. Legfeljebb könnyebben átkelhetne rajta, és értékes területeket parcellázhatnának ki a helyén. A födémre tízemeletes házsor épülhetne, irodákkal, lakásokkal, parkolókkal és bevásárlóközpontokkal. A XXI. század végére elavuló épületek lebontását viszont azzal utasítja majd vissza a városképi hivatal, hogy a tengert utánzó, kiszélesített Duna-meder nem igazítható bele harmonikusan Budapest látképébe. Fleischer Tamás építész negatív utópiája csak első hallásra tűnik abszurdnak.
A rakpart kiszélesítésének gondolata lassan egy évtizede forog a várospolitikusok fejében. A kezdeti alagútterveket később rakpartlefedésre módosították, ám gyorsan kiderült, hogy erre sincs elég pénz. Ekkor támadt az ötlet: a Duna felé szélesítsék kétszer kétsávosra a rakpartot (ha már úgyis a folyóba fektetik a budai főgyűjtőcsatornát). Az Európa kulturális fővárosa cím elnyerésért indított nagyotmondó versenyben pedig Demszky Gábor főpolgármester még tovább lépett: az autóút mellé épüljön tízméteres sétány is. A Duna medrét így 16-18 méterrel szűkítenék. Ráadásként pedig épüljön úszó sziget a folyón. Inkei Péter projektfelelős szerint ez nem több főpolgármesteri rögtönzésnél. A pályázatban ugyanis egyik sem szerepel.
A város tengelye
A Duna Budapest egyedülálló adottsága, a városkép talán legfontosabb eleme. A város erre a tengelyre szerveződött az évszázadok során, belső partszakaszai mindig is a legelőkelőbb negyedeknek számítottak. Ma is itt állnak a legelegánsabb szállodák. A városnak azonban évtizedek óta nincs élő kapcsolata a folyóval. A belvárosi szakaszon szinte megközelíthetetlen: meredek partfalak, forgalmas közutak választják el az embert és a folyót. A külső kerületekben - a Római-partot kivéve - viszont szeméthegyek és az áthatolhatatlan dzsumbuj zárja el az embertől. A Margit hídtól a Szabadság hídig tartó Duna-szakasz ugyanakkor a világörökség részét képezi, látványa turisztikai vonzerején túl komoly profittermelő adottság, amelyre egyre több beruházó alapozza üzleti terveit. De a folyó habjain szeretne révbe érni a fővárosi önkormányzat is a kulturális főváros címért folyó versengésben. Budapest a Dunából nyeri ivóvizét, és oda önti szennyvizét is. Többnyire tisztítatlanul.
- A fővárosi Duna-partok hű lenyomatai a politikai-gazdasági nekibuzdulásnak, holott éppen a folyó a legkevésbé alkalmas terep erre - véli Vajai Tamás DLA-építész. - Ez az öntisztuló földrajzi képződmény ugyan meghökkentő regenerációs képességről tett tanúbizonyságot, de mindennek azért nem tudott ellenállni. A belvárosi szakasz pesti oldalán a Fővárosi Közmunkák Tanácsának közreműködésével felépült eklektikus házsor ma is látványos sorfal a folyó felett. A korabeli városépítészek azonban nemcsak épületeket, hanem széles sétányt, korzót is építettek a Duna partjára. A rakpartok kiépítésével a tanács egyszerre védte a várost a folyótól, míg a városi funkciók nagykörútra telepítésével tehermentesítette a partot. Az elgondolás hűen tükrözte Európa korabeli városépítészetét. Amikor azonban a múlt század harmincas éveiben például Párizs és Bécs városszerte nagyszabású útépítésekkel reagált a megnövekedett autóforgalomra, Budapest egyszerűen feláldozta rakparti sétányait, elvágva a várost a folyótól. Ezzel sikerült megelőzni korukat: az európai városok zöme csak a hatvanas-hetvenes években fordult el folyóitól, egyszerű szennyvízcsatornává züllesztve azokat.
Budapest nem jutott el idáig. A századfordulós építészeti egység azonban bántotta a várospolitikusok szemét. Finta József Duna-parti szállodája jelentette a modern nyitányt. A végső cél azonban a pesti Duna-part eklektikus házsorának felőrlése volt. A legdurvább csapást a Spenótházként elhíresült irodaház mérte a területre. (Jelenlegi tulajdonosa most bontja vissza a vázszerkezetig, hogy onnan építse újra.) Az új építmények tervezőik legjobb szándékai ellenére sem tudtak építészeti harmóniát teremteni - állítja Vajai Tamás, aki szerint a legújabb kísérlet is kudarcba fúlt. A pesti és a budai expótelkeken felhúzott épületek se nem különlegesek, se nem egységesek. A Nemzeti Színház elsősorban a politikusi makacsságot jelképezi, a Művészetek Palotája pedig inkább példázza a profitteremtő tehetséget, mintsem az építészet jelképteremtő erejét. A szemközti épületek markáns téglatömbjei sem egyikre, sem másikra nem rímelnek. Mint ahogy a hátországukkal és környezetükkel sincs semmiféle kapcsolatuk.
Az ingatlanfejlesztők a politikusoknál is jobban szeretik a Dunát. Különösen profitemelő hatását. Beruházásaik helyszínéül egyre többen választják ki a fővárosi partszakaszt. Mivel a hely véges, egyre újabb és újabb területeken kell próbálkozni. A belvárostól délre a kezdők kockázatát egy magyar befektetőkből álló csoport vállalta magára a Boráros téri Duna-ház felépítésével. Rezgett a léc. A szomszédban évek múltán Duna-Pest Residenciát építő TriGránit csoport viszont a bevezetett termék könnyebbségével láthatott az értékesítésnek. Nem csalatkoztak reményeikben.
Divat a folyóparton lakni
Az elmúlt években divatba jött a folyóparton lakni. Az állítást igazolja az Árpád híd közelében épülő Riverside Apartmanház látványos értékesítési üteme. A beruházó GTC fel is buzdult a sikeren, így most a szomszédos gázkészülékgyár területén kezdett nagyszabású projektbe. A védett gyárcsarnokban divatos loftokat alakítanak ki, míg mellé több tucat (és borsos árú) apartmant, duplex, illetve penthouse lakást építenek. A többiek sem aprózzák el. Az Autoker Holding egy egész öblöt harapott ki magának a partból. Az egykori kavicskotró cég - Foka - öble köré több ezer lakást húz fel Marina-part néven. Új városnegyed építését tervezi délen az Öböl 11 Kft. is. A Kopaszi-gát környékének részben önkormányzati, részben befektetői tulajdonban lévő negyvenhektáros területén a kerületi vezetés reményei szerint lakópark és irodaházak helyett a természeti értékekre rímelő szabadidős és kulturális létesítmények épülnek az elkövetkező 6-8 évben. A következetesség azonban ritka önkormányzati erény.
Vessük csak szemünket a Római-partra. A III. kerületi képviselők, a főépítész és a Sportlétesítmények Rt. nyilatkozattengere ellenére a csónakházakat megtizedelte a befektetői szándék. A tőke átlépett a védvonalon. Sem a beruházókat, sem az új üdülő-társasházak vásárlóit nem riasztja el az árvízveszély. A folyamat megállíthatatlannak tűnik.
A parti kocsmák kora lejárt. S velük együtt lassan kikopik a Római-partról a törzsközönség is. Az új szórakozóhelyek más társadalmi réteget vonzanak a partra, akik révén új privát világ születik itt. Az első fecskeként felépült Vadkacsa csupán az átmenet. A régi csónakház nevét magára húzó tetszetős társasház külsősöknek is biztosít csónaktárolási lehetőséget. A Graphisoft irodapark szomszédságában készülő Aquincum Villák tulajdonosai viszont teljes urai a partnak. Zárt világukat aligha bolygathatja bárki. A közeli Óbudai gázgyárra a fővárosi önkormányzat is szemet vetett: múzeumi-kulturális negyedet telepítenének a patinás épületekbe. A megvalósítást a szennyezett föld és a műemléki védettség is nehezíti. Tőkeerős beruházó nélkül így aligha lesz valóság az írott malasztból.
Nem mintha lasszóval kellene vadászni a befektetőket a Duna mentén, pláne nem, ha benne van az üzlet, például az Óbudai-szigeten. A Magyar Külkereskedelmi Bank például 50 százalékos üzletrészt vett tavaly a Plaza Centers tulajdonában lévő Ercorner Kft.-ben. A cég az Óbudai-sziget területének csaknem egyharmadát birtokló Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft. 67 százalékának tulajdonosa. A sziget fennmaradó 84 hektárján a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, illetve a III. kerületi önkormányzat osztozik. Pénze viszont csak az Ercorner Kft.-nek van, ők pedig szórakoztató-központot építenének a területen. Ez is bizonyítja, hogy a város más pontjaival ellentétben a folyó mellett kapósak a gyártelepek. A fentebb említett GTC mellett az Engel-csoport is meglovagolja a loft-hóbortot. A Goldberger-gyár műemlékké nyilvánított üzemcsarnokát osztják fel exkluzív otthonokra, míg a mellette megtisztított területen új társasházak épülnek. A folyó menti új lakások négyzetméteréhez négyszázezer alatt ritkán lehet hozzájutni - elvégre a különleges helyszínért fizetni kell. Csak a város osztogatja nagyvonalúan.
Sokakat irritálnak a folyó partján horgonyzó étteremhajók. A kilóra megvett úszóművek kikötését a Fővárosi Tervtanács véleményezi, vétójoga ugyan nincs, de ebben a kérdésben a kerületek többsége sem engedékeny. A nyomás azonban egyre nagyobb. A Norvégiában, Hollandiában népszerű úszó családi házak és hotelek honi tervei már elkészültek. A befektetők nagy fantáziát látnak bennük. Ezek az úszóművek inkább rekultivációra váró bányatavakra, és nem a Dunára valók - véli Nagy Béla, a Mű-hely Területfejlesztő és Tervező Rt. vezetője, aki szerint felesleges újabb koloncokat aggatni a rakpartokra. Sőt a folyópart jelenlegi használati rendjét is újra kellene szabályozni.
Elvek és engedélyek
A Mű-hely szakemberei már tíz évvel ezelőtt azt javasolták a városvezetőknek, hogy osszák fel a Duna-partot ötvenméteres szakaszokra. Az adott terület használatát pedig kössék szigorú szabályokhoz. A belvárosi szakaszon azonban semmiképpen sem ajánlott forgalomvonzó létesítményt engedélyezni, hiszen a rakpartok már most is telítettek. Az elvek és az engedélyek azonban ritkán esnek egybe. Időnként a városházi szándékok és tervek sem. A város és a folyó kapcsolatának mottója jegyében fogadták el például a Millenniumi Városrész rendezési tervét, amelyen a csepeli HÉV sínpárja elvágja a színházlátogatókat a Dunától. Hasonló eredményre jutnak a folyópart városszéli szakaszainak kiárusításával is. A magánberuházásokkal övezett parti területeken a város kötelező érvényű előírása okán mindenütt közcélú sétányok épülnek. Kérdés, hogy ki sétál majd arra. A luxusszállodák kávézói is nyilvánosak, közember mégis ritkán telepszik asztalaik mellé. A víz "magánosítása" napjainkban gyorsabb léptekkel halad, mint a város megalakulása óta bármikor.
[LHP.HU]
2005.01.18. 18:36
t: 1387
A Duna-part kiárusítása
Budapest népe észre sem venné, ha lefednék a Dunát. Legfeljebb könnyebben átkelhetne rajta, és értékes területeket parcellázhatnának ki a helyén. A födémre tízemeletes házsor épülhetne, irodákkal, lakásokkal, parkolókkal és bevásárlóközpontokkal. A XXI. század végére elavuló épületek lebontását viszont azzal utasítja majd vissza a városképi hivatal, hogy a tengert utánzó, kiszélesített Duna-meder nem igazítható bele harmonikusan Budapest látképébe. Fleischer Tamás építész negatív utópiája csak első hallásra tűnik abszurdnak. A rakpart kiszélesítésének gondolata lassan egy évtizede forog a várospolitikusok fejében. A kezdeti alagútterveket később rakpartlefedésre módosították, ám gyorsan kiderült, hogy erre sincs elég pénz. Ekkor támadt az ötlet: a Duna felé szélesítsék kétszer kétsávosra a rakpartot (ha már úgyis a folyóba fektetik a budai főgyűjtőcsatornát). Az Európa kulturális fővárosa cím elnyerésért indított nagyotmondó versenyben pedig Demszky Gábor főpolgármester még tovább lépett: az autóút mellé épüljön tízméteres sétány is. A Duna medrét így 16-18 méterrel szűkítenék. Ráadásként pedig épüljön úszó sziget a folyón. Inkei Péter projektfelelős szerint ez nem több főpolgármesteri rögtönzésnél. A pályázatban ugyanis egyik sem szerepel.
A város tengelye
A Duna Budapest egyedülálló adottsága, a városkép talán legfontosabb eleme. A város erre a tengelyre szerveződött az évszázadok során, belső partszakaszai mindig is a legelőkelőbb negyedeknek számítottak. Ma is itt állnak a legelegánsabb szállodák. A városnak azonban évtizedek óta nincs élő kapcsolata a folyóval. A belvárosi szakaszon szinte megközelíthetetlen: meredek partfalak, forgalmas közutak választják el az embert és a folyót. A külső kerületekben - a Római-partot kivéve - viszont szeméthegyek és az áthatolhatatlan dzsumbuj zárja el az embertől. A Margit hídtól a Szabadság hídig tartó Duna-szakasz ugyanakkor a világörökség részét képezi, látványa turisztikai vonzerején túl komoly profittermelő adottság, amelyre egyre több beruházó alapozza üzleti terveit. De a folyó habjain szeretne révbe érni a fővárosi önkormányzat is a kulturális főváros címért folyó versengésben. Budapest a Dunából nyeri ivóvizét, és oda önti szennyvizét is. Többnyire tisztítatlanul.
- A fővárosi Duna-partok hű lenyomatai a politikai-gazdasági nekibuzdulásnak, holott éppen a folyó a legkevésbé alkalmas terep erre - véli Vajai Tamás DLA-építész. - Ez az öntisztuló földrajzi képződmény ugyan meghökkentő regenerációs képességről tett tanúbizonyságot, de mindennek azért nem tudott ellenállni. A belvárosi szakasz pesti oldalán a Fővárosi Közmunkák Tanácsának közreműködésével felépült eklektikus házsor ma is látványos sorfal a folyó felett. A korabeli városépítészek azonban nemcsak épületeket, hanem széles sétányt, korzót is építettek a Duna partjára. A rakpartok kiépítésével a tanács egyszerre védte a várost a folyótól, míg a városi funkciók nagykörútra telepítésével tehermentesítette a partot. Az elgondolás hűen tükrözte Európa korabeli városépítészetét. Amikor azonban a múlt század harmincas éveiben például Párizs és Bécs városszerte nagyszabású útépítésekkel reagált a megnövekedett autóforgalomra, Budapest egyszerűen feláldozta rakparti sétányait, elvágva a várost a folyótól. Ezzel sikerült megelőzni korukat: az európai városok zöme csak a hatvanas-hetvenes években fordult el folyóitól, egyszerű szennyvízcsatornává züllesztve azokat.
Budapest nem jutott el idáig. A századfordulós építészeti egység azonban bántotta a várospolitikusok szemét. Finta József Duna-parti szállodája jelentette a modern nyitányt. A végső cél azonban a pesti Duna-part eklektikus házsorának felőrlése volt. A legdurvább csapást a Spenótházként elhíresült irodaház mérte a területre. (Jelenlegi tulajdonosa most bontja vissza a vázszerkezetig, hogy onnan építse újra.) Az új építmények tervezőik legjobb szándékai ellenére sem tudtak építészeti harmóniát teremteni - állítja Vajai Tamás, aki szerint a legújabb kísérlet is kudarcba fúlt. A pesti és a budai expótelkeken felhúzott épületek se nem különlegesek, se nem egységesek. A Nemzeti Színház elsősorban a politikusi makacsságot jelképezi, a Művészetek Palotája pedig inkább példázza a profitteremtő tehetséget, mintsem az építészet jelképteremtő erejét. A szemközti épületek markáns téglatömbjei sem egyikre, sem másikra nem rímelnek. Mint ahogy a hátországukkal és környezetükkel sincs semmiféle kapcsolatuk.
Az ingatlanfejlesztők a politikusoknál is jobban szeretik a Dunát. Különösen profitemelő hatását. Beruházásaik helyszínéül egyre többen választják ki a fővárosi partszakaszt. Mivel a hely véges, egyre újabb és újabb területeken kell próbálkozni. A belvárostól délre a kezdők kockázatát egy magyar befektetőkből álló csoport vállalta magára a Boráros téri Duna-ház felépítésével. Rezgett a léc. A szomszédban évek múltán Duna-Pest Residenciát építő TriGránit csoport viszont a bevezetett termék könnyebbségével láthatott az értékesítésnek. Nem csalatkoztak reményeikben.
Divat a folyóparton lakni
Az elmúlt években divatba jött a folyóparton lakni. Az állítást igazolja az Árpád híd közelében épülő Riverside Apartmanház látványos értékesítési üteme. A beruházó GTC fel is buzdult a sikeren, így most a szomszédos gázkészülékgyár területén kezdett nagyszabású projektbe. A védett gyárcsarnokban divatos loftokat alakítanak ki, míg mellé több tucat (és borsos árú) apartmant, duplex, illetve penthouse lakást építenek. A többiek sem aprózzák el. Az Autoker Holding egy egész öblöt harapott ki magának a partból. Az egykori kavicskotró cég - Foka - öble köré több ezer lakást húz fel Marina-part néven. Új városnegyed építését tervezi délen az Öböl 11 Kft. is. A Kopaszi-gát környékének részben önkormányzati, részben befektetői tulajdonban lévő negyvenhektáros területén a kerületi vezetés reményei szerint lakópark és irodaházak helyett a természeti értékekre rímelő szabadidős és kulturális létesítmények épülnek az elkövetkező 6-8 évben. A következetesség azonban ritka önkormányzati erény.
Vessük csak szemünket a Római-partra. A III. kerületi képviselők, a főépítész és a Sportlétesítmények Rt. nyilatkozattengere ellenére a csónakházakat megtizedelte a befektetői szándék. A tőke átlépett a védvonalon. Sem a beruházókat, sem az új üdülő-társasházak vásárlóit nem riasztja el az árvízveszély. A folyamat megállíthatatlannak tűnik.
A parti kocsmák kora lejárt. S velük együtt lassan kikopik a Római-partról a törzsközönség is. Az új szórakozóhelyek más társadalmi réteget vonzanak a partra, akik révén új privát világ születik itt. Az első fecskeként felépült Vadkacsa csupán az átmenet. A régi csónakház nevét magára húzó tetszetős társasház külsősöknek is biztosít csónaktárolási lehetőséget. A Graphisoft irodapark szomszédságában készülő Aquincum Villák tulajdonosai viszont teljes urai a partnak. Zárt világukat aligha bolygathatja bárki. A közeli Óbudai gázgyárra a fővárosi önkormányzat is szemet vetett: múzeumi-kulturális negyedet telepítenének a patinás épületekbe. A megvalósítást a szennyezett föld és a műemléki védettség is nehezíti. Tőkeerős beruházó nélkül így aligha lesz valóság az írott malasztból.
Nem mintha lasszóval kellene vadászni a befektetőket a Duna mentén, pláne nem, ha benne van az üzlet, például az Óbudai-szigeten. A Magyar Külkereskedelmi Bank például 50 százalékos üzletrészt vett tavaly a Plaza Centers tulajdonában lévő Ercorner Kft.-ben. A cég az Óbudai-sziget területének csaknem egyharmadát birtokló Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft. 67 százalékának tulajdonosa. A sziget fennmaradó 84 hektárján a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, illetve a III. kerületi önkormányzat osztozik. Pénze viszont csak az Ercorner Kft.-nek van, ők pedig szórakoztató-központot építenének a területen. Ez is bizonyítja, hogy a város más pontjaival ellentétben a folyó mellett kapósak a gyártelepek. A fentebb említett GTC mellett az Engel-csoport is meglovagolja a loft-hóbortot. A Goldberger-gyár műemlékké nyilvánított üzemcsarnokát osztják fel exkluzív otthonokra, míg a mellette megtisztított területen új társasházak épülnek. A folyó menti új lakások négyzetméteréhez négyszázezer alatt ritkán lehet hozzájutni - elvégre a különleges helyszínért fizetni kell. Csak a város osztogatja nagyvonalúan.
Sokakat irritálnak a folyó partján horgonyzó étteremhajók. A kilóra megvett úszóművek kikötését a Fővárosi Tervtanács véleményezi, vétójoga ugyan nincs, de ebben a kérdésben a kerületek többsége sem engedékeny. A nyomás azonban egyre nagyobb. A Norvégiában, Hollandiában népszerű úszó családi házak és hotelek honi tervei már elkészültek. A befektetők nagy fantáziát látnak bennük. Ezek az úszóművek inkább rekultivációra váró bányatavakra, és nem a Dunára valók - véli Nagy Béla, a Mű-hely Területfejlesztő és Tervező Rt. vezetője, aki szerint felesleges újabb koloncokat aggatni a rakpartokra. Sőt a folyópart jelenlegi használati rendjét is újra kellene szabályozni.
Elvek és engedélyek
A Mű-hely szakemberei már tíz évvel ezelőtt azt javasolták a városvezetőknek, hogy osszák fel a Duna-partot ötvenméteres szakaszokra. Az adott terület használatát pedig kössék szigorú szabályokhoz. A belvárosi szakaszon azonban semmiképpen sem ajánlott forgalomvonzó létesítményt engedélyezni, hiszen a rakpartok már most is telítettek. Az elvek és az engedélyek azonban ritkán esnek egybe. Időnként a városházi szándékok és tervek sem. A város és a folyó kapcsolatának mottója jegyében fogadták el például a Millenniumi Városrész rendezési tervét, amelyen a csepeli HÉV sínpárja elvágja a színházlátogatókat a Dunától. Hasonló eredményre jutnak a folyópart városszéli szakaszainak kiárusításával is. A magánberuházásokkal övezett parti területeken a város kötelező érvényű előírása okán mindenütt közcélú sétányok épülnek. Kérdés, hogy ki sétál majd arra. A luxusszállodák kávézói is nyilvánosak, közember mégis ritkán telepszik asztalaik mellé. A víz "magánosítása" napjainkban gyorsabb léptekkel halad, mint a város megalakulása óta bármikor.
[LHP.HU]
2005.01.18. 18:36
Legfrissebb hirek
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
- Viharral érkezik a hidegfront
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
