Felsőbb utasításra gagyiztatnak a benzinkutak

HÍREK > BELFÖLD > Felsőbb utasításra gagyiztatnak a benzinkutak

t: 769

Lehet, hogy a drágábbat töltik
A prémiumbenzinért szinte bármit megtesznek a kutasok a MOL és a Shell kútjainál, állítják az ott dolgozók. Mindkét társaság kútjai között találtunk olyat, ahol a kutasok kijelentették, hogy a figyelmetlen sofőrnek a drágább prémiumbenzinből tankolnak akkor is, ha nem kéri. A csalásokról - vagy ahogy a kutasok nevezik, gagyiztatásokról - egy évvel ezelőtti riportunkban már beszámoltunk. Akkori írásunkból kiderült, hogy a kutakkal szerződésben álló olajtársaságok azt mondták, nem tudnak a csalásokról. Több kútüzemeltető ugyanakkor állítja, hogy nem a saját kapzsiságuk miatt folyamodnak csaláshoz, hanem az olajtársaságok emberei kényszerítik őket.

A MOL álláspontja szerint ezek a vádak teljesen megalapozatlanok. "Biztosak vagyunk benne, hogy ilyen esetek nem fordulhatnak elő" - mondta a részvénytársaság egyik vezetője az [origo]-nak. A társaság véleménye szerint sértődött emberek vádaskodnak, akik megpróbálják rontani az olajtársaság hitelét.

Információink szerint azonban MOL több kútjánál előfordult már, hogy az EVO-t az olcsóbb benzin áráért adták el, és a különbséget a kezelő vagy a kút üzemeltetője állta. Az [origo]-nak nyilatkozott olyan üzemeltető, aki megvette saját kútjánál az EVO-t, majd rosszabb áron eladta feketén, csak hogy jól nézzen ki EVO-statisztikája. A prémiumbenzin értékesítése több kútnál olyan követelmény, ami az ott dolgozók szerint minden más fölött áll. "A területi képviselő szerint akármilyen módszerrel, de több EVO-t kell eladni" - jellemezte a MOL-os képviselők hozzáállását egy vidéki vállalkozó.

K. úr esete

K. úr 2002 decemberétől 2003 szeptemberéig üzemeltetett MOL benzinkutat Heves megyében. 2003-ban új területi vezető vette át az irányítást a térségben, nem sokkal az után, hogy a MOL bevezette új termékét, az EVO nevű, 99-es oktánszámú benzint. Az EVO jobb minőségű üzemanyag, mint a többi, de az ára is borsosabb, literje jelenleg 299 forintba kerül. K. szerződésében az szerepelt, hogy az eladott üzemanyag három százalékát kell kitennie az EVO-nak éves viszonylatban. Szerinte azonban a területi vezető ennél sokkal többet akart. "Először négy, aztán pedig hat százalékot követelt a 95-ös és 98-as üzemanyagok napi eladására vetítve. Bizonyos napokon pedig ennél is többet. Például előfordult, hogy a pénteket EVO-napnak nevezték, és akkor tíz százalékot kellett elérni." K. úgy érezte, hogy csapdába került. A területi vezetővel kell minden év végén megalkudni a következő évi szerződés feltételeiről, és gyakorlatilag ő dönt a szerződések felmondásáról is.

A MOL-nál, mint sok más olajtársaságnál Magyarországon (így működik a Shell és az OMV is az ott dolgozók beszámolói szerint) a kutakat vállalkozók üzemeltetik, akik nem az olajtársaságok alkalmazottai. A területi vezetők tartják a kapcsolatot velük. A kutaknál dolgozó személyzet az üzemeltető vállalkozó alkalmazottja. Így ha a kutaknál csalások történnek, akkor az olajtársaságoknak nem lehet jogi felelősségük.

A MOL úgy tájékoztatta az [origo]-t, hogy a területi képviselők nem dönthetnek a szerződések felmondásáról, így azzal nem is zsarolhatnak. A társaság közölte, hogy erről két vezetői szinttel feljebb dönthetnek. Az [origo]-nak nyilatkozó kutasok azonban úgy vélik, hogy ez csak formai szempontból igaz, a valódi döntéseket a területi vezetők egyedül hozzák. A MOL ezzel szemben azt állítja: azért is lehetetlen, hogy a szerződésbontások állandóan napirenden legyenek, mert egy-egy partnercsere több milliós kiadást jelent a cégnek.

K. hamar megismerte a módszereket, amelyek alkalmazását állítása szerint a területi vezető először burkoltan, utóbb már nyíltan elvárt tőle. "Ha nem megy az EVO, sok helyen jöttek a trükkök: a többi pisztoly lezárása, a téves tankolás, az EVO eladása 98-as áron, vagy az átmatricázás, amikor a hagyományos benzin és a prémiumbenzin logóját kicserélik. Ismerek mindegyikre megtörtént példát. A területi vezető nyomást gyakorolt rám, hogy ha szükséges, alkalmazzam ezeket a módszereket". K. azonban nem engedett. "Én megtiltottam az alkalmazottaimnak, hogy ezeket a módszereket használják. Az viszont velem is előfordult, hogy megvettem magamnak az EVO-t, mondjuk napi hatvan litert. Buktam rajta, de legalább javult a statisztikám".

A MOL szerint kizárt, hogy egy területi vezető csalásra bíztassa az üzemeltetőket. "Tűzbe teszem értük a kezem" - mondta a társaság egyik vezetője. A területi vezetők titkos tanácsaira vonatkozó panasz a MOL vezetéséhez soha nem érkezett, tudtuk meg a társaságtól.

Ugyanakkor birtokunkban van egy levél, amit K. a MOL elnök vezérigazgatójának tavaly augusztusban írt, és amelyben így fogalmaz: "Sajnos szinte azonnal konfliktusba kerültem az új vezetővel (...) aki az EVO értékesítés kapcsán olyan értékesítési eszközöket próbált elfogadtatni velem, aminek alkalmazását etikátlannak, kereskedőként pedig szakmai öngyilkosságnak tartottam (...)". A levélben tételesen felsorolja K. az említett módszereket. A MOL azonban K-t nem tartja szavahihető embernek, a társaság szerint csak a sértett vagdalkozás beszél belőle. A levél ugyanis akkor íródott, amikor K-val már szerződést bontott a cég.

K. egy ideig úgy érezte, hogy a területi vezető elvárásai ellenére nem lehet baja. A szerződésben foglalt EVO-eladást bőven teljesítette. Az EVO bevezetése után kilenc hónappal három százalék helyett 4,8 százalék prémiumbenzint adott el. Idegesítette azonban az állandó kritika. Rossz jelnek vélte, hogy rendszeresekké váltak a belső ellenőrzések a kútjánál. "Havi egy alkalom helyett volt, hogy naponta jöttek, 24 órán belül akár kétszer is. És aki hibát keres, az mindig talál: nincs kint kéztörlő vagy valami ilyesmi." K. úgy tudja, hogy a MOL által alkalmazott ellenőrző cég - fő profilja szerint egy magán-nyomozó irodáról van szó - a területi vezető megbízásából szállt rá.

A MOL álláspontja szerint azonban éppen azért elképzelhetetlen bármilyen csalás a vállalat kútjainál, mert Magyarországon egyedülálló ellenőrzési rendszert használnak, amelyben párhuzamosan működik egy belső és egy külső ellenőrző szervezet.

2003 szeptemberében K. kapott egy új üzleti ajánlatot a MOL-tól, ami meglévő szerződését visszamenőlegesen, számára hátrányosan módosította volna. Ezt ő nem fogadta el. Közvetlenül ezután az ellenőrzésekkor feltárt hiányosságokra hivatkozva K. szerződését azonnali hatállyal felmondták. K. biztos abban, hogy ez nem szakmai okok miatt történt, hanem az EVO-val kapcsolatos személyes konfliktusok miatt. A felmondás kézhezvétele után K. a MOL felsőbb vezetőihez fordult panasszal, de választ - állítása szerint - sehonnan sem kapott. Ezt követően bírósághoz fordult, amely megállapította, hogy a MOL a szerződés felbontásakor nem járt el jogszerűen. A MOL-t - a szerződésbontás formai hibái miatt - kártérítés megfizetésére kötelezték.

A MOL szerint K. olyan alapvető szakmai hibákat követett el, amelyek miatt teljesen megalapozott volt szerződésének felbontása. "Aki az ügyfelet károsítja, annak mondunk fel" - tudtuk meg a társaságnál, ahol azt állítják, hogy éppen K. volt a csaló, és nem a MOL kényszeríttette őt csalásra. A bíróság a felmondás határidejének be nem tartása miatt ítélt a MOL ellen, a felmondás tartalmi részét nem vitatta. Sőt, a K-nál feltárt szabálytalanságok a bíróság szerint is okot adhattak volna a szerződés felbontására. K. azonban azt állítja, hogy a szabálytalanságok ügyében nem vizsgálódott a bíróság, mert ügyvédje tanácsára csak a formai hibát támadta meg. "Nem kezdtem bele igazam bizonyításába, mert látszott, hogy a formai hiba már önmagában elegendő a per megnyeréséhez." A MOL szerint viszont annyira súlyos vétségeket követett el K., hogy az elmúlt három évben nem volt példa arra, hogy "ennyire kilógjon a lóláb". A konkrét okokat ugyanakkor a MOL nem akarta közölni, K. pedig koholmánynak tartja azokat, így ő ezért nem beszél róluk. Az ellene felhozott vádakkal kapcsolatos kifogásait megírta a MOL vezetőjének.

A kártérítés megítélése utáni harmadik napon K. feleségének üzemletetési szerződését is felmondta a MOL. K. felesége egy másik kutat üzemeltetett, ahol nem lehetett EVO-t kapni. Az ő szerződését indoklás nélkül mondták fel, amihez a társaságnak joga van akkor, ha kilencven napos felmondási időt ad. K. biztos abban, hogy felesége "kicsinyes és személyes bosszú áldozata lett", mert a nála történt ellenőrzéseknél nem találtak hibát az ellenőrzési jegyzőkönyvek szerint. K.-nak és feleségének a kútja a MOL kifejezett kérésére más-más cég nevén volt, de a tulajdonosok közti rokoni kapcsolattal a területi vezető - akit idő közben régióvezetővé léptettek elő - tisztában volt. K. ekkor panasszal fordult a MOL Rt. elnök-vezérigazgatójához, Hernádi Zsolthoz, ő azonban - K. állítása szerint - nem válaszolt levelére.

K. szerint az ellene folyó hadjárat tovább folytatódott. Miután vállalkozását ő és felesége is elvesztette, egy másik megyében egy másik kútnál alkalmazott lett. Nem ő vezette a kutat, hanem egy vállalkozó alkalmazásába került, így a MOL-lal már semmilyen jogviszonyban sem volt. A régió vezetője viszont - mint K. állítja - tudomást szerzett új munkahelyéről, és azt követelte, hogy távolítsák el a kúttól. Követelését azzal indokolta: a többi alkalmazott panaszkodott K-ra, hogy gátolja az EVO eladását. A területi vezető egy levélre hivatkozott, amit a kútnál dolgozó alkalmazottak írtak neki. A kútnál dolgozó alkalmazottak közül azonban többen is állították az [origo]-nak, hogy ők ilyen levelet nem írtak, létezéséről nem is tudnak. A kút üzemeltetőjének pedig írásba adták, hogy ilyen levelet nem írtak. A kút üzemeltetője ezért kérte az ügy kivizsgálását és a panaszos levél bemutatását, választ azonban nem kapott. Végül megijedt, és idén tavasszal elküldte K.-t a kúttól.

Nem K. az egyetlen, aki magát EVO-áldozatnak tartja

K. történetéhez nagyon hasonlít B. sorsa, aki szintén kútüzemeltető vállalkozó volt, ugyanabban a régióban. Ő idén áprilisban kapta meg felmondását. Egyértelműen állítja, hogy az EVO miatt. Ő nem tudott pereskedni, mert nem azonnali, hanem 90 napos felmondást kapott, és ezzel az eszközzel akár indoklás nélkül is élhet az olajtársaság. Állítja, hogy a területi vezető őt is csalásra bíztatta. "Azt mondta, ha nincs meg a kvóta, akkor zárjam le a többi pisztolyt." B.-nek listát kellett írnia arról, hogy melyik alkalmazott mennyi EVO-t tudott eladni. "A legrosszabbul teljesítőket ki kellett rúgni. A negyedik ember után azt mondtam, hogy nem csinálom tovább. Nem maradt emberem, aki értett volna a kút kezeléséhez, pont a legrégebbiek teljesítettek a legrosszabbul, mert ők nem akartak csalni." B-t 2004-ben különböző, írott szerződésben soha nem szereplő kvótákkal tartották sakkban. Pénteken tíz, szombat-vasárnap tizenkét százalék EVO-t kellett eladni. "Volt, hogy kétóránként kellett sms-t írnom a területi vezetőnek, hogy mennyi EVO-t adtunk el. Amikor nem teljesítettük ezt, és mondtam, hogy ez lehetetlen, akkor az volt a válasz, hogy gondolkozzak pozitívan. És oldjam meg úgy, mint mások. Nyilvánvalóan a csalásokra gondolt".

Az [origo] egy tavaly mgjelent cikkében is megszólaltatott több üzemeltetőt, akik hasonló problémákról számoltak be, bár az ország másik felében vezettek töltőállomást. Ők is határozottan azt állították, hogy teljesíthetetlen, a hivatalos szerződésekben nem szereplő EVO-kvótákra kényszerítik őket.

Az üzemeltetők szerint a területi vezetők azért sürgetik az EVO eladását bármi áron, mert komoly prémiumot kapnak a siker után. Ezt ugyan bizonyítani nem tudják, de az [origo] által megkeresett több kútnál is állították, hogy milliós jutalmakat vehetnek fel a területi és regionális vezetők, ha körzetükben jól megy az EVO.

A MOL állítása szerint koholmány, hogy a területi vezetők anyagilag érdekeltek lennének az EVO eladásban. Az alájuk tartozó kutak sikerességében általában érdekeltek, nem egyes termékekre kell figyelniük. A MOL szerint ezt bizonyítja, hogy nem is lehet EVO-t kapni az összes MOL kútnál. A társaság állítása szerint nem szabott soha EVO kvótát az üzemeltetőknek, "csupán egy mennyiségi és minőségi megállapodásnak kell eleget tenniük a partnereinknek". E megállapodások a MOL szerint mindig reálisak, sőt, a tapasztalatok szerint túl is teljesíthetők. Az EVO-nappal kapcsolatos panaszok pedig a társaság szerint csúsztatásokon alapulnak. "Volt egy belső értékesítési verseny, ekkor kellett adatokat szolgáltatni az eladásokról. Ennek a motiváció növelése volt a célja, és ez jól is sikerült".

Nyolc ezrelék vagy tíz százalék

Az [origo] több MOL-kútnál is érdeklődött az országban, ahol a kutasok azt állították, hogy elnézik nekik a kutat üzemeltető vállalkozók, ha csalással több EVO-t adnak el. "Próbáld csak ki: odamész egy kúthoz, és azt mondod, hogy ötezerig kérsz, és már mész is be a kasszához. Száz helyből kilencvennél biztos, hogy EVO-t töltenek a kocsidba. Ötezerért ugyan, csak kevesebb benzin lesz benne, mintha hagyományos benzint kaptál volna." "Muszáj néha ilyeneket megcsinálni, például a külföldieknél, mert különben kirúgnak. Ha kell az állás, akkor meg kell lenni a kvótának" - mondták különböző töltőállomásoknál dolgozó kutasok. Hasonló beszámolókat a Shell kútjainál is hallottunk a Racing nevű prémiumbenzin értékesítése kapcsán. Több kútnál is azt állították a dolgozók, hogy a Shellnél a kutasoknak is kvótát kell teljesíteniük, ez azonban nincs benne a szerződéseikben, viszont ha nem teljesítik, akkor levonnak a fizetésükből.

A Shell és a MOL mellett az OMV árul még prémiumbenzint. Az OMV-nél értesüléseink szerint nincsen informális kvótarendszer. Az [origo]-hoz jutott adatok alapján a 100-asnak nevezett OMV prémiumbenzinből egy átlagos kútnál néhány ezrelék fogy, a teljes benzinforgalomhoz képest. Egy fővárosi kútnál például a forgalom nyolc és fél ezrelékét jelenti a prémiumbenzin. Ehhez képest a MOL egyes területi vezetői - a kútvezetők állítása szerint - hétvégenként tíz százalékot is elvárnak az általuk ellenőrzött vállalkozóktól. A szakmát ismerő informátorunk szerint elképzelhetetlen, hogy az EVO-t 1250-szer inkább meg akarják venni, mint az OMV százasát (ennyi a különbség a nyolc ezrelék és a tíz százalék között).

Az általunk megkeresett kutasok is egyetértenek abban, hogy a vásárlókat nem érdekli a prémiumbenzin. "Utálnak minket, amikor ajánljuk az EVO-t, ráadásul úgy néznek ránk, mint a csalókra" - mondta egy kútkezelő egy MOL állomásnál. "A Racinget általában hiába ajánljuk, magától szinte senkinek se kell" - mondta egy kollégája a Shell egyik kútjánál. "Úgy tudom, hogy a Rózsadombon van egy kút, ahol egy százalék fölött ment a 100-as, de az különleges eredmény" - mondta kérdésünkre egy OMV-s kutas.

K. és B. is egyetértenek abban, hogy a MOL magával szúr ki az EVO erőltetésével. "Vannak vevők, akik más kutakhoz járnak inkább, mert pórul jártak már vagy egyszerűen csak idegesíti őket, hogy rájuk akarják tukmálni a drágább benzint. Ráadásul a rendszerben benne van, hogy a csalásra inkább hajlamos szerencselovagok lesznek többségben a kutaknál, az üzemeltetők és az alkalmazottak között is".

A kútüzemeltető vállalkozók általában is kiszolgáltatottnak érzik magukat. A MOL-nál és az OMV-nél is olyan szerződéssel vágnak bele a tízmilliós vállalkozásokba, amelyekben az olajtársaság fenntartja maguknak a jogot a szerződések indoklás nélküli felbontására. Több forrásunk is kiemelte, hogy ez a jog tulajdonképpen teljesen a területi vezetők kezében van. "Kiskirályságok működnek a szakmában. Azt csinálnak amit akarnak, és ha olyan a rendszer, hogy nagy prémium jár nekik valamilyen termék után, akkor azt minden eszközzel megpróbálhatják megszerezni. Az üzemeltetők lényegében zsarolhatóak" - mondta egy kútvezető az [origo]-nak.

A MOL szerint ezek alaptalan vádak. A MOL egyik vezetője szerint érthetetlenül túlmisztifikálják egyesek a prémiumbenzin helyzetét. "Elenyésző a szerepe az összforgalomhoz képest. Az EVO legfontosabb szerepe, hogy bebizonyította a cég technológiai kompetenciáját" - mondta.

Szervezkedtek a kutasok, de eredmény nélkül << 5/5. oldal

Kútüzemeltető vállalkozók egy csoportja tavaly megalakította a Töltőállomás-üzemeltetők Civil Egyesületét, hogy közösen védjék meg érdekeiket. Ahogy az elnök Vámos Zsolt (volt OMV kútüzemeltető) nyilvánosság elé lépett, felmondták a szerződését, és elvették a kútját, a részletekről tavalyi cikkünkben már beszámoltunk. Ezek után a szervezkedés lelassult, mert a tagok megijedtek, hogy az érdekképviselet vállalkozásukba kerülhet.

Vámos Zsolt kutat most nem üzemeltet, de továbbra is vezeti a civil szervezetet, amelyet a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara keretein belül megerősítettek a Töltőállomás-üzemeltetők Szakmai Bizottságának létrehozásával. Vámos nem lepődött meg K. történetén. "A rendszer alapján bármikor bárkivel ugyanez történhet. Több olajvállalatnál is kiszolgáltatottak az üzemeltetők a területi képviselőknek. Nem mondanám, hogy a felső vezetés tudtával történnek a botrányos esetek, de ezek olyan kóresetek, amelyeket csak a társaságokkal való együttműködéssel lehetne orvosolni".

Az Iparkamarán belül működő Bizottság korábban azt javasolta, hogy a kutak indítsanak mozgalmat a csalások ellen. Egy etikai kódexet készítettek volna, és a csatlakozó kutak egy olyan jelvényt kaptak volna, ami igazolja, hogy becsületesen dolgoznak. A szervezet pedig vállalta volna, hogy próbavásárlásokkal őrködik, hogy ne éljenek vissza a becsületjelvénnyel a kutak.

A szakma öntisztulását kezdeményező lépésből azonban egyelőre semmi sem lett. Az olajtársaságok beleegyezése nélkül ugyanis semmibe sem akartak belekezdeni a szervezők, viszont egyetlen olajtársaság sem méltatta a testületet arra, hogy érdemben reagáljanak a megkeresésre. Nem csak ebben a kérdésben, hanem általában sem sikerült kiváltania a Bizottságnak az érdeklődést az olajtársaságoktól, holott mindegyiket megkeresték már.

origo

2005.05.20. 11:59

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Felsőbb utasításra gagyiztatnak a benzinkutak

Legfrissebb hirek