HIRDETÉS
Képfeltöltő
KIEMELT HÍREK
HIRDETÉS

HÍREK > ÜZLET > Véget ér a dollárkorszak?

t: 204

Véget ér a dollárkorszak?

Recessziós félelmében a Fed a dolláreszközök után fizetett alapráta agreszszív csökkentésével igyekezett élénkítő hatást gyakorolni a világgazdaság motorjára. Eközben rendkívül taszítóvá tette a dollárt, amely így nem képes betölteni a globális tőkeközvetítő szerepét és menekülésre kényszeríti a zöldhasúban denominált termékek exportőreit, valamint a tartalékaikat dollárban tároló befektetőket.

A pénzügyi rendszerből egyelőre hiányzik egy biztonságot nyújtó közvetítő valuta, ez pedig az egekbe repíti szinte mindennek az árát, amit a menekülő befektetők felhalmoznak: tipikusan az aranyét és a kőolajét. A biztonsági övként működő világpénz hiányában az inflációs félelem globálisan további drágulást gerjeszt.

Joachim Fels, a Morgan Stanley igazgatójának számítása szerint a nemzetközi pénzpiaci kamatráta 4,3 százalékon áll, miközben az ez évre várt globális infláció 5,4 százalék, vagyis világszerte negatív kamatszint uralkodik, pedig az inflációs nyomás kamatemelést feltételezne. Emiatt a nagy dollártartalékokkal rendelkező országok menekülésre kényszerülnek a zöldhasútól, amely emiatt tovább gyengül.

A nemzetgazdaságok a valutáik erősítésével igyekeznek megfékezni az elszabaduló pénzromlást, emiatt egy új pénzügyi korszak előszele érezhető. Ázsia fejlődő gazdaságainak monetáris döntéshozói dolláreladásokkal erősítik a helyi fizetőeszközöket Dél-Koreától Tajvanon át a Fülöp-szigetekig. A védekezésre kényszerülő kisebb gazdaságok regionális valutaunió létrehozásával igyekeznek kordában tartani az elszabaduló inflációt. A 70-es évek európai valutakígyójához hasonló rezsim kezd kialakulni például a Perzsa (Arab)-öböl térségében, ahol 2010-re saját pénzügyi unió és közös pénz létrehozását tervezik.

A probléma csupán az, hogy a devizájuk mozgását nem egymáshoz kötötték (mint az európai valutakosár tagjai az ERM-kígyóban), hanem éppen ahhoz a dollárhoz, amelynek a gyengesége a most elszabaduló inflációért és annak lokális begyűrűződéséért felel, és amely horgonytól így lassan szabadulni kényszerülnek (Kuvait tavaly már fel is mondta a dollárhoz kötődést). Ez egyelőre kérdésessé teszi az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) közös pénzének megszületési időpontját.

A nagyobb gazdaságok - mint például Kína vagy Oroszország - egyszerűen saját pénzük lebegtetésével és annak felértékelésével védekezhetnek hatékonyan. A WTO egyik tanulmánya szerint a 2005-óta szűk sávban mozgó kínai jüant a sáv eltörlésével lehetne tovább erősíteni, s ezt az óriási gazdaságban felpörgő infláció előbb vagy utóbb ki is kényszeríti. Oroszországban is azt tervezik, hogy egy olyan új valutakosárhoz rögzítik a rubelt, amelyben a korábbi dollár-felülsúlyozás helyét az euró veszi majd át.

Ördögi kört jelent egyelőre az, hogy az amerikai fizetőeszköztől szabaduló befektetők jobb híján az árupiacra menekülnek, mert ez ismét csak árfelhajtó erőt generál. Emiatt a biztonsági szerepet jelenleg az arany és a kőolaj látja el, viszont ez tovább fújja a globális drágulási buborékot.

A multipolárissá váló pénzügyi rendszerben nagy szükség lenne egy közvetítő világpénzre. Ennek hiányában nem látszik az energiaár- és élelmiszerár-robbanás mérséklődése, s emiatt bekövetkezhet a 70-es évek rémálma, a stagfláció. Vagyis a világgazdaság lassulása magas szinten beragadt inflációval párosulna. A magas infláció előbb-utóbb kikényszeríti a kamatemelést a tengerentúlon, vagyis a világ jelentősebb gazdaságai - élükön az USA-val - kénytelenek lesznek beszállni a tőkéért folyó nemzetközi versenybe.

Az emiatt elapadó likviditás (és magas kamatszint) viszont megnehezítheti a recesszióból való kilábalást, és rendkívül megnövelheti a jövedelempolarizációt a világban, ez pedig ismét a fejlődő országokból a fejlett világ, valamint a munkából élőktől a tőketulajdonosok felé csatornázná át a globális jövedelemelosztást.

index

2008.06.04. 10:03

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb hirek