
A baloldali MÁJUS ELSEJE megint hozta a szokott formáját. Kevésbé tájékozott olvasóimnak mondom csak el, hogy ilyenkor, orgonavirágzás idején, május első apján egy napra tömegek özönlik el a Városliget sétányait, a réteket, az árnyat adó ligeteket. Mindenféle sátrakat állítanak, padokat, székeket pakolnak eléjük, sokan sörcsapot, grillsütőt üzemeltetnek. Aztán a mindenfelől, de leginkább a pesti külső kerületekből összesereglett népek leülnek ezekhez a padokhoz, a fehér műanyag kertiszékekbe, és esznek és isznak. Kezük ügyében kis papírzászlócskák, szórólapok, amiket még útközben nyomtak a kezükbe az erre a feladatra vállalkozó szakszervezeti és pártaktívák és aktivisták. (Az aktívák itt és most nem mások, mint az éltesebb aktivisták, kizárólag női kiszerelésben.) A nebulók meg, szépszámmal van ezekből is jelen, hát a nebulók meg rosszalkodnak és látványosan halálra unják magukat. Ezért is találták ki azt az eszesebb szervezők, hogy külön gyermekfoglalkoztató foglalkozásokat szerveznek, ahova egy-egy anyuka felügyeletével szépen érkeznek is a csemeték. Eme foglalkozásokon aztán jobbára olyan dolgokat kell csinálniuk, amit egyébként is szívesen csinálnának a hét minden napján. Tehát jól elvannak.
És jól elvannak a papák is azokkal a sörökkel, amiket idén legolcsóbban 250 magyar forintért be lehetett szerezni.(Érdekes, tavaly előtt háromszázért láttam mindenhol, kivéve a Munkáspárt itatórészlegét, ahol, ha nem is két forint, de nagyon olcsó volt a HB – gondolom ezzel is próbálták a régi szép időket felidézni.) Hatszázért meg már lehet jót enni, bár a sült kolbászokat és virsliket viszont erősen szorítja kifele a rablóhús, a girosz, meg a többi internacionalista étek.
Itt vannak aztán azok az emberek is, akik mindenféle szépen mutató dolgokat próbálnak eladni felebarátaiknak. Vannak komplett cipőboltok, mobiltelefon tartozékokat árusító üzlet. Lehet venni erdélyi cigányasszonyoktól enyhén rossz színű parfümöket, de a Városliget legkelendőbb portékája mégis a lufi, amit az idén kis színes papírkorongokkal töltöttek meg a fejüket mindig újításokon törő magyarok. Aztán láttam nagy lufiban kis lufit is, de ettől azért nem estem hasra. A lufifronton egyébként a két piros párt, no és a nagyobbik csatolmányai a szakszervezetek nyomultak a legeredményesebben. Nem volt nehéz dolguk, hiszen boldog-boldogtalan beszerezhette a jellegzetesen avétos emblémáikkal ellátott léggömbjeiket, és ugye mint tudjuk, ami könnyen jött, az könnyen is megy – hát röpültek is tömegestül föl ezek a szép kék égbe bele.
No, de nem is ezt akartam én elmesélni, hanem ugye azt, hogy hogyan jön el majd megint a szakik országa. Mert Hiller pártelnök a nagyszínpadra diszponált beszédében többek között arról is áradt, hogy majd a XXI. század a tehetséges magyar szakmunkásoké lesz, de ehhez mindenek előtt meg kell szüntetni azt a ma dívó példátlan gyakorlatot, hogy a kőművestanuló 14 éves korától 17 éves koráig nem is találkozik a vakolókanállal, hanem egyfolytában verseket elemez.
Ettől nagyobbat már csak akkor mondott mikor még a szónoklat elején kijelentette, hogy 15 éve ők csinálták a rendszerváltást. (Aztán az is lehet, hogy igaza van, és éppen ezért nem történt meg egy-két olyan dolog itten, aminek már régen meg kellett volna történnie.) Amúgy az igazságtalan Magyarországról beszélt a legtöbbet ez a jobb sorsra érdemes történész. Előkerültek természetesen a panellakók is, akik 57 négyzetméteren sokkal több rezsit fizetnek, mint a téglában élők, de majd az uniós pénzekből ezt a problémát is meg fogják oldani az elvtársak. Szorgalmas és tehetséges nemzet vagyunk mondotta, és a jövendő siker kapcsán lelkesen emlegette a megasztáros Caramel cigány származását, akinek ugye sikerült. Ettől szebb már csak az volt, mikor arról értekezett, hogy volt egy miniszterelnök, aki hajdanán befolyásolni akarta saját javára az üzleti életet. Ekkor- ha jól láttam - figyelmeztetően felemelte mutatóujját, és kijelentette, hogy ezt a szocialistáknak pedig kötelesség szóvá tenni, mert a vezetőkre épp úgy vonatkoznak a törvények, no és van még erkölcs és morál is a világon.(És itt nem szakadt rá a sátor, ami alatt beszélt - ezen gondolom voltak akik csodálkoztak kissé.)
Ezek után Gyurcsány elvtárs lépett a mikrofonhoz Horváth Csaba elvtárssal és G. Németh Erzsébet elvtársnővel a két oldalán, és mindjárt meg is hirdette a kiskapuk helyett az egyenes utak országát. Ez is ama 100 lépéses tervezet része lesz majd, amit a miniszterelnöki beszéd szerint holnap, aztán további részletekben az elkövetkező hetekben ismerhetünk majd meg. Célozgatott aztán arra, hogy a kismamák eztán majd emelt fejjel dolgozhatnak, hogy közbeszerzéses pályázatokon csak rendezett munkaügyi viszonyokkal rendelkező cégek vehetnek részt. Eddig tartottak aztán eme beszédben a konkrétumok. A többit bárhol, és bármikor elmondhatta volna a jeles miniszterelnök, korábban éppen eme kiskapuk ügyes fellelője. Megcsináljuk Magyarországot – aztán valahogy így fejezte be.
És itt én is befejezem ezt a városligeti tudósításomat. Világ proletárjai egyesüljetek!
[LHP.HU]
2005.05.01. 20:45