Három éve erős a gazdaság és nagy a jólét

HÍREK > BELFÖLD > Három éve erős a gazdaság és nagy a jólét

t: 485

Nem a gazdaság válságos, hanem az ellenzék álságos

"A kormánypártok képviselői, a kormány tagjai, én magam személy szerint is büszkék vagyunk arra, amit az elmúlt két évben elértünk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Naná!)

Büszkék vagyunk arra, hogy Medgyessy Péter kormányának tagjai lehettünk. Azt gondoljuk, és ennek látjuk ezernyi jelét, hogy ma könnyebb az élet és nagyobb a jólét, mint pár évvel ezelőtt." Ezzel kezdte már az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként elmondott első "parlamenti beszédét Gyurcsány Ferenc 2004. szeptember 6-án.

Gyurcsány Ferenc 2004. szeptember 29-én tette le a miniszterelnöki esküt. Miután többször is hangsúlyozta, hogy a parlament a politika igazi terepe, az itt elhangzott beszédeit alapul véve bemutatjuk, hogy milyen állapotban vette át az országot, és mire jutott 36 hónap alatt.

Több mint kínos rím

"Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem a gazdaság helyzete válságos, hanem úgy látom, hogy az ellenzék magatartása álságos. (Derültség és taps az MSZP, moraj az ellenzéki padsorokban.)

Őszintén szólva, tudom én azt, hogy ez egy kínrím (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), de az is igaz, hogy több mint kínos, ahogyan időnként az ellenzék beszélni tud a magyar gazdaság helyzetéről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Beszéljük meg! (Derültség az ellenzék soraiban.) A magyar gazdaság az elmúlt időszakban soha ilyen tempóban nem növekedett. A magyar gazdaság növekedéséből soha ennyi jövedelem a magyar emberek pénztárcájába nem áramlott. (Moraj az ellenzék padsoraiban.)"

Arról, hogy milyen állapotban vette át Gyurcsány Ferenc az országot, idézzük őt magát. "Soha a magyar történelemben olyan szociális fordulat nem történt, mint Medgyessy Péter kormányának első két évében."

Nézzük az eredményeket: 24 (néhány beszédben 25) százalékkal növekedett az emberek munkából származó jövedelme 2002-2003-ban, a nyugdíjasok jövedelme pedig 17-18 százalékkal, bevezették a 13. havi családi pótlékot.

"Büszke vagyok arra, hogy ennek az országnak olyan kormánya volt, aki nem beszélt a jólétről, hanem mert érte tenni. Annyit tett, amennyit közös jövedelmünk megengedett. És jó, hogy megtette. Jó, hogy megtette! És tudják mit? Ezt fogjuk tenni a következő tíz évben is." (2004. október 19.)

A 2005-ös költségvetés pedig további 3-4 százalékos munkajövedelem növekedéssel számolt.

Reálbérverseny
Míg a parlamenti viták attól voltak hangosak, melyik kormány alatt nőttek nagyobb ütemben a bérek, és különböző bázisról való indulással játszva mindkét oldal a maga érdemeként mutatta fel a legnagyobb jóléti növekedést, a gazdasági szereplők talán éppen ebben a kérdésben hallatták legélesebben a hangjukat: 2001 óta Magyarországon a bérek emelkedése - éppen a miniszterelnökcsere évét, 2004-et leszámítva - minden évben jelentősen meghaladta a gazdasági növekedést.

A közszféra béreinek, illetve a minimálbér meghatározásával az elszabadult, és persze a költségvetés hiányában visszaköszönő jóléti növekedésnek az állam volt a fő mozgatója.

2004-ben fordult csak elő, hogy - a 100-napos program 2002-es és 2003-as hatását nem kis részben a munkaadók nyomására már mérséklendő - 1,1 százalékkal kevesebbet értek a nettó fizetések, mint korábban.

Előtte 2001-ben 6,4, 2002-ben 13,6, 2003-ban 9,2 százalékos volt a növekedési ütem, 2005-ben 6,3 százalékkal nőttek a reálbérek, és még 2006-ban is - a megszorítások második féléves, vagy inkább utolsó négy hónapos hatása ellenére is - 3,6 százalékkal. Az idén a korábban vártnál nagyobb, 3-4 százalék közötti mínusz várható, jövőre stagnálás, 2009-től kisebb mértékű emelkedés várható.

Kalaplengetés a gazdasági növekedésnek

"Mit látunk az elmúlt hónapokban? (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Azt látjuk, hogy soha a korábbi években nem tapasztalt dinamikus növekedés érzékelhető a gazdaságban. Ez a növekedés meghaladja a 4 százalékot, azt a 4 százalékot, amelyre Európa bármely más országában politikusok, közemberek és a névtelenek milliói megemelnék a kalapjukat. Van okunk rá, hogy megemeljük a kalapunkat.

Azt látjuk ebben a gazdaságban, hogy növekszik a beruházás, az a beruházás, amely a záloga a következő időszak jólétének, az a beruházás, amelytől majd növekedni fog a hatékonyság, amelytől majd többet fognak keresni az emberek, a munkájuk több jövedelmet fog eredményezni, és azt látjuk, hogy úgy alakul át a foglalkoztatás, amelyben egyre többen találnak munkát a versenyszférában, és egyre olcsóbban működik az állam. (Zaj az ellenzék soraiban.)

Ez jó; azt gondolom, hogy Magyarországon a kiszámítható növekedés és a gyarapodó jólét jeleit láthatjuk az elmúlt hónapokban." (2004. szeptember 6.)

Az első kormányának a programját ismertető Gyurcsány szerint éppen a jelentős GDP-növekedés fedezi a történelmi szociális fordulatot: "Mert az a növekvő gazdaság, amely mindezt lehetővé teszi, ez a növekvő gazdaság a fedezete minden tervünknek, az adócsökkentésnek, a nyugdíjemelésnek, a kórházfelújításnak, a bérlakásépítésnek, a tömegközlekedés fejlesztésének, szóval, mindennek.

Lehet persze fedezet nélkül is jobban élni, meg lehet próbálni, de akkor a számlát majd gyermekeink fogják kifizetni. (Demeter Ervin: Ezt csináljátok!)

Márpedig mi olyan gazdaságpolitikát akarunk megvalósítani (Moraj az ellenzék soraiban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.), amely a gyermekeinkre nem kifizetetlen számlákat, hanem biztonságot és lehetőséget hagy. Szilárd, szilárd egyensúlyra alapozott, egészséges szerkezetű, fenntartható növekedéssel akarjuk megerősíteni a gazdaságot.

Ehhez mértéktartó költségvetési politika kell, független, de együttműködő monetáris politika. (Taps az MSZP soraiban.) (2004. szeptember 29.)

Elhagyott vesszőparipa
A növekedési, azaz a GDP-bővülési adat nem véletlenül volt a kormány vesszőparipája az elmúlt években. E tekintetben valóban nem teljesített rosszul az ország, az eurózóna átlagát rendre két százalékkal felülmúltuk, de aligha ez az összehasonlítási alap.

A balti államok - igaz, ahogy mi az euró-országokhoz, ők hozzánk képest alacsonyabb bázisról, alacsonyabb fejlettségről indulva - rendre akár tíz százalékot körüli értékeket produkáltak. Mi 2002-ben 4,4, 2003-ban 4,2, 2004-ben 4,8, 2005-ben 4,1, 2006-ban 3,9 százalékot tudtunk felmutatni. De: Szlovákia már 2004-ben, Csehország 2005-ben már lepipált bennünket.

Miközben a kormány azzal érvelt, hogy a növekedés teremti meg a keresetek, a nyugdíjak emelkedését, részben éppen fordítva történt: a mesterségesen, a költségvetési hiányt növelve emelt bérek és juttatások generálta fogyasztás, valamint az állami beruházások tartották magasan a növekedést - a 2006-os visszacsúszás már a fogyasztást is visszafogó megszorító csomag váltotta ki.

Az agyonhallgatott 2010-es euró

"Az a dolgunk, hogy egy percig se veszélyeztessük (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sürgősségi ellátás!), hogy Magyarországra 2010-ben már olyan hétköznapok köszöntsenek be, amikor a legtermészetesebb módon mi is euróval fizetünk.

Igen, 2010-ben Magyarországon euróval fogunk fizetni, és olyan programot fogunk folytatni, ami ezt lehetővé teszi, nemcsak hogy nem veszélyezteti, de támogatni is fogja. (Taps a kormánypárti padsorokban.) (A kormányprogram bemutatása, 2004. szeptember 29.)

Az euró 2010-es bevezetése hamarosan előkerült a költségvetés általános vitájának lezárásában is, egy ellenzéki képviselőnek címzett válaszban: "Mondhatnának még egy dolgot, hogy: jó, hát csak ennyi pénze van a kormánynak. De tudják mit? Költsünk ennél többet. Legyen több a hiány, legyen nagyobb az államadósság. Nem mondtak ilyet, sőt azt láttam, hogy ön őszintén aggódik amiatt, hogy a jövő évre benyújtott költségvetési törvény alapján minden 100 forintból, ha jól emlékszem fejből - javítsanak ki, ha nincs igazam - 104 forint 60 fillért költünk el.

Ez az a 4,6 százalékos hiány. Ez is több, mint amennyit szabadna fenntartanunk akkor, amikor be akarjuk vezetni az eurót azért, hogy csökkentsük Magyarország pénzügyi rendszerének kitettségét, és megérkezzen Magyarországra a hétköznapi Európa valamikor 2010-ben." (2004. november 4.)

2005 őszére kiderült, mégis szenvedhet késedelmet az euró. "És ha konfliktusba kerül egymással az euró nagyon gyors bevezetésének a szándéka - mert az euró fontos eszköz egyébként a gazdaság stabilitásának javításában, az országgal kapcsolatos kockázatok csökkentésében -, a másik oldalról pedig az ország fejlesztése és egy igazságosabb ország megteremtésének a vágya, akkor okosan kell mérlegelni az előnyöket és a hátrányokat.

Ebben a kormányban van eltökéltség arra, hogy kellő bölcsességgel tegye egymás mellé az előnyt és a hátrányt: autópálya-építés, igazságos családtámogatás, igazságosabb adórendszer, igazságosabb nyugdíjrendszer, illetve két évvel korábbi vagy egy-két évvel későbbi euróbevezetés. Ez olyan dilemma, amire közösen kell válaszolni. (2005. október 3.)

Az euró ezt követően sokáig nem kerül elő a miniszterelnöki beszédekben, Gyurcsány 2007. szeptember 10-én veszi elő újra, és azt ígéri: "A következő év végéig kidolgozzuk az euró, a közös európai fizetési eszköz bevezetésének programját."

A 2010 (és 2011) ebben a felszólalásban már nem az euró bevezetésének céldátumaként, hanem az egyensúlyteremtés programjának határidejeként hangzik el.

Szeptember 24-én a fideszes Varga Mihály egy korábbi nyilatkozatára reagál: igen, miharabb meg kell határozni az euró bevezetésének időpontját. A 2010-es határidőt már nem említi.

Brüsszelben kivágjuk a biztosítékot
Gyurcsány se tudja, mikor lesz eurónk [1] - írta az Index már 2005 novemberében, amikor a hivatalos céldátum még az a 2010-es év volt. Amit ugyan a Medgyessy-kormány jelölt ki 2004-ben, két évvel eltolva saját korábbi, 2008-as ígéretét, de amit Gyurcsány Ferenc is többször megerősített hivatalba lépését követően.

A magyar fiskális politikának nem volt elég, hogy Brüsszel az autópálya-elszámolási botrány [2] közepette már a 2006-os költségvetés tervezetét is szánalmasnak titulálta [3], a nemzetközi elemzőházak pedig egyre-másra tolták el az irreálisnak tekintett 2010-es célt, decemberben beadtuk a konvergenciaprogramot, ugyanezzel a dátummal.

Ez már az uniónál is kivágta a biztosítékot, a programot visszadobták [4] azzal, hogy majd szeptemberben, a választások után kérnek újat. A tavaly beadott dokumentum céldátumot már nem tartalmaz, a piacon legkorábban a 2013-2014-es csatlakozást tartják elképzelhetőnek.

Költségvetési kockázatok, mellékhatások

Legyünk a régió legerősebb gazdasága

"Talán tudják, hogy soha az elmúlt években ilyen tempóban a magyar gazdaság exportteljesítménye nem nőtt. (Tállai András: Akkor miért kell miniszterelnököt cserélni?) Talán tudják, hogy soha az elmúlt években a beruházások ilyen tempóban nem növekedtek. (Tállai András: Akkor miért vagy te? - Demeter Ervin: Ezt változtatjátok meg!)" (2004. szeptember 29.)

"Igazságosság, versenyképesség, megújult politika - ez a sikeres Magyarország programja. Én készen állok erre. A baloldal készen áll erre. Kormányom és a kormány pártjai készen állnak erre. Csatlakozzanak!" (2005. február 14.)

"Sokra tartom Dávid Ibolya elnök asszony mértéktartó fogalmazásait, ezzel együtt talán még többre tartanám, hogy amikor azt mondja, hogy csökkent az ország versenyképessége, akkor megmondaná, hogy melyik kutató szerint.

Mert én el tudom mondani, hogy mondjuk az IMD, a világ e tekintetben legbefolyásosabb, talán legszélesebb körben elfogadott kutatócége szerint éppen öt hellyel javult a versenyképességünk.

El tudom mondani, hogy egy múlt heti MTI-jelentés szerint, egy osztrák lap szerint Magyarország az első az EU-országok versenyképesség-növekedésében. (Dr. Áder János: Három hellyel hátrább van, mint 92-ben.)" (2005. július 04.)

"Én arra szavazok, hogy Magyarország olyan új nemzetstratégiát tűzzön ki maga elé a rendszerváltozást követő 15 évben, amelynek az a célja, hogy a magyar legyen ennek a régiónak a legerősebb gazdasága, nem önmagáért, hanem hogy ennek a gazdaságnak a jövedelméből a legigazságosabb társadalmat tudjuk megvalósítani, működő jóléti intézményrendszerrel, amely biztonságot teremt a hétköznapokban, harmadszor egy demokratikus, nyitott közéletet teremteni. Ez egy tisztességes, új nemzeti program. (Taps a kormánypártok soraiban.)" (2005. szeptember 12.)

Volt honnan feljönnünk
Magyarország éppen az idén megkapta a topreformer címet [5] a Világbank 'Doing Business című, az üzleti környezetet felmérő kiadványában, és az uniós országok között a legtöbbet, 21 helyet ugrott előre, mindez azonban azt is jelzi: volt honnan feljönnünk, konkrétan a 66-ról a 45. helyre.

Jellemző, hogy alig egy héttel a bejelentés előtt a Magyar Közgazdász Társaság vándorgyűlésén a monetáris tanácstag Oblath Gábor éppen arra hívta fel figyelmet: Magyarországon a vállalkozások üzleti környezete térségi összehasonlításban kiemelkedően rossz, ami alapvetően nem adózási vagy költség kérdés, hanem a bürokráciának, az állam rossz, diszfunkcionális működésének köszönhető (ebben sikerült most valamennyit javítani).

A listák, azok összeállításának metodikája persze mindig vitatható némileg, adott esetben pedig ellentmondásos eredmények is születnek. 2005 júliusában, a magyar gazdaság helyzetéről rendezett parlamenti vitanapon [6] a Fidesz arra hivatkozott, hogy Magyarország 2002 óta tíz helyet zuhant vissza a World Economy Forum versenyképességi listáján, és ezzel a térségben a legtöbbet rontott pozícióján.

Kóka János ezzel szemben a svájci IMD intézet hasonló listájára hivatkozott, melyen Magyarország egy év alatt öt helyett lépett előre. Gyurcsány is inkább az IMD listát kedvelte, miután 2005-ben ott a 37. helyre léptünk előre, de 2006-ban már vissza is csúsztunk [7], a 41. helyig. És egyébként: 2002-ben a 30., 2003-ban 34., 2004-ben a 42-ek voltunk.

Jogos ostorozás

Mégis, hogyan jutottunk a nem annyira erős a gazdaság és nagy a jólét állapotába 2007-re? Nem állítható, hogy Gyurcsány Ferenc frissen kinevezett miniszterelnökként ne lett volna tisztában a kockázatokkal: "Persze, nem állítom, hogy nincsenek olyan jelek, amelyekre oda kell figyelni. Oda kell figyelni arra, hogy a 2000. év után először idén újra 8 százalék körüli a folyó fizetési mérleg hiánya. Igen, négy év után újra, de rendbe fogjuk tenni azért, mert tudjuk, hogy hosszabb távon csak az a gazdaság versenyképes, csak az a gazdaság állít elő jólétet, amely a jövedelmeit a saját maga fejlesztésére, a jólét megteremtésére használja fel.

Senki ne legyen abban bizonytalan, hogy a kormány tudja, hosszú távú gyarapodás és jólét csak akkor van, ha a növekedés az egyensúlyhoz tartó feltételek mellett következik be. A kormány tudja, hogy mi a dolga, és ha úgy látja, hogy be kell avatkozni, akkor be fog avatkozni. De ma erős a gazdaság, stabil, és nagy a jólét. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiban: Miről beszél?)

Nem sokkal később, 2004. november 4-én Gyurcsány Ferenc az akkor tárgyalt 2005-ös költségvetésről egy fideszes képviselőnek címezve megjegyezte: "Van egy közös szándékunk, hogy ennél a forrásnál egy ponton túl ne költsünk többet. Már csak azért se, mert ha többet költünk, akkor önök is ostorozni fognak bennünket, hogy jaj, jaj, tönkretesszük a gyermekeink jövőjét, s egyébként helyesen teszik."

A magabiztos induláshoz képest viszonylag hamar, már a 2005-ös parlamenti évnyitón arról beszélt a 100 napos program eredményiet végigsoroló miniszterelenök: "Kérdezhetnék, miként hallom, kérdezik is, hogy ugyanakkor miből futotta minderre.

Nos, ideje van az őszinte beszédnek. (Moraj a Fidesz soraiban.) Részben növekvő teljesítményünkből, gyarapodó nemzeti jövedelmünkből, részben pedig hitelből; igen, hitelből.

Van, aki fennhangon keresi, hogy hol van az a hitel, amit az elmúlt években vettünk fel. Kár keresni, megmondom: milliónyi magyar polgár megnövekedett havi jövedelmében, az autópályák aszfaltjában. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ambiciózus, szociális és modernizációs politikát folytattunk.

Növekvő jövedelmek, emelkedő nyugdíjak, család- és otthonteremtési támogatások, fejlesztések, döntően útépítés jellemezte az elmúlt éveket - mindezt csökkenő adók mellett.

Beszéljünk világosan! Három lehetőség van: vagy csökkentjük a nyugdíjakat és a jövedelmeket, vagy növeljük az adókat, vagy elfogadjuk, hogy kiadásaink egy részét hitelből finanszírozzuk.

Nincs negyedik út, illetve ami van, az a féligazság, a félrevezetés, a szédelgés útja, a meghaladott kádárizmus hamis illúziójának útja. Én erre az útra nem lépek. (Taps az MSZP soraiban.) Mert költéseink bizony megviselik közös számláinkat. Befizetett adóforintjaink nagy részét a köztisztviselők és a közalkalmazottak jövedelmére, nyugdíjakra, családi pótlékra, abból pedig fogyasztásra költjük."

"Így persze nem mindig jut elegendő beruházásra, és ez rontja versenyképességünket. Emiatt is van, hogy a munkahelyek száma nem gyarapszik olyan tempóban, mint szeretnénk" - magyarázta meg egy füst alatt egy másik ígéret elmaradását a kormányfő 2005. február 14-én.

Hogyan nőtt beszédről beszédre az Orbán-kormány adósságállománya
2004. szeptember 6. 46 százalék vs. 28 százalék

Csak nehogy a habokba beszéljek, hátha a számok talán meggyőzik önöket! Az államadósságért oly elkeseredetten szomorkodó fideszes képviselőknek mondok négy számot, és ezt kiegészítem egy-egy arányszámmal. A Fidesz-kormány idején az államadósság 6 166 milliárd forintról 9 040 milliárd forintra növekedett. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem igaz!) A Medgyessy-kormány esetében erről a 9 040 milliárd forintról 11 631 milliárd forintra.

A két szám közül, csak megjegyzem halkan, a matematika jelenlegi szabályai szerint, amíg ezt nem vizsgáljuk felül, az a szám kisebb, amely Medgyessy Péter kormányzására esik. (Zaj és közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Két év!) Segítek önöknek, ha az osztást esetleg elvégezzük fejben (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), akkor ki fog derülni, hogy az önök időszakában 46 százalékkal növekedett az államadósság, a mi időszakunkban pedig kereken 28-cal.

2005. július 4. 47 százalék vs. 40 százalék

Ha a viszonyszámokból indulunk ki, akkor azt tudom mondani, hogy a Fidesz-kormány alatt Magyarország összes államadóssága 47 százalékkal növekedett; 47 százalékkal! Eddig - hozzá kell tennem, hogy pontos legyek: eddig, hiszen 3 évet zártunk le - 40-en állunk.

Most két lehetőség van. Vagy a 47 százalékos adósságnövekedésre önök azt mondják, hogy nyomorba taszították az országot - ezt nem javaslom, hogy mondják, talán túlságosan szigorú lenne önmagukhoz képest -, vagy ha ezt nem mondják, a 40 százalékra ezt mondani, nemcsak valótlan, hanem - valljuk be -, azt hiszem, ez egy hazug állítás. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Tapsoljatok már! - Zaj. - Az elnök csenget.)

2005. november 28. 49 százalék vs. 46 százalék

Ami az adósságot illeti - merthogy az elmúlt három év slágertémája - mutatnék egy grafikont. (Dr. Dávid Ibolya felé fordulva felmutat egy táblázatot.) Az MDF-kormány első időszakában, '91 és '94 között 182 százalékkal növekedett az államadósság, elnök asszony. '95 és '98 között 60 százalékkal. Az Orbán-kormány alatt 49 százalékkal, ez ideig pedig 46 százalékkal. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Font Sándor: És a GDP?)

Érdemes tehát annak, aki nem egyszerűen politikai hatásvadászattal foglalkozik, hanem próbál felelős államférfiként tényekből és adatokból kiindulni, azt a nagyon egyszerű igazságot akkor megtanulni és memorizálni, hogy az elmúlt 15 év egymást váltó kormányai egyre kisebb ütemben növelték az adósságot. Ez például az utolsó két ciklusra egyelőre úgy áll, hogy az Orbán-kormány alatt 49 százalékkal növekedett a kormányra lépés időpontjához képest a kormányátadás időpontjáig az államadósság, 2002-t követően pedig 46 százalékkal. Ezek a tények.

Költségvetést rombadöntő ingyenes jogosítvány?

Szintén a 2005-ös politikai évadnyitón a miniszterelnök önkritikusan kitért arra is, hogy van, amit a kampányígéretekből mégsem tudnak teljesíteni. Nem fog eszükbe jutni, hogy mi maradt el, ezért olvassák el:

Ugyanakkor van olyan része három évvel ezelőtti vállalásainknak, amelyet nem úgy tudunk teljesíteni 2006-ig, miként ígértük. Van, amit azért nem, mert nem futja közös jövedelmünkből. Ezért nem lehet ma még az összes szív- és érrendszeri betegség elleni gyógyszert ingyenessé tenni.

Az eredeti terveinktől eltérően tudjuk csak bevezetni a megígért ápolónői hűségjutalmat, és az eredetiektől eltérő módon tudjuk segíteni a középiskolásoknak az autóvezetői jogosítvány megszerzését.

Ha nem így tennénk, összedőlne a költségvetés, vagy radikálisan emelni kellene az adókat. Én egyiket sem vállalom. Mondják, önök ezt szeretnék? (2005. február 14.)

A kérdés után Gyurcsány egy kéréssel is fordult a képviselőkhöz: "Azt kérem, vessünk véget a leegyszerűsítő hazugságok és féligazságok romboló versenyének."

A gazdaságról, inkább a tények alapján

Az aggasztó jelek ellenére a kormányfő alapvetően pozítiv hozzáállása a gazdaságról azért megmaradt: "Beszéljünk a gazdaságról, de most tegyük inkább a tények alapján! Mit látunk? A magyar gazdaság 2001-től fokozatosan lassult. Ezt a folyamatot 2003-ban megfordítottuk, ma újra 4 százalék körül van a növekedés."

Az infláció alacsonyabb, mint bármikor az elmúlt húsz évben.

"A keresetek vásárlóértéke a 2002-2003-as évek történelmi szárnyalását követően tavaly megtorpant, az idén újra 3-4 százalékos növekedést várunk. A pesti tőzsde rekordteljesítményt mutat. A forint erős; tudják, véleményem és a magyar gazdaság sok fontos szereplőjének véleménye szerint túlságosan is erős."

A kormányfő ugyanakkor megjegyezte: "A sok-sok mutató közül kettő nagy odafigyelést és hozzáértést igényel. A külső és belső egyensúly számai valóban nem adnak okot elégedettségre. Ez akkor is igaz, ha a költségvetés kiigazításában az elmúlt három évben Európában is példa nélküli eredményeket értünk el.

De jól tudom, van még tennivaló. Tudjuk és tesszük a dolgunkat, és megyünk tovább a konvergenciaprogramon, a konvergenciaprogramban kijelölt úton."

És a következmények mellett elárulta az okokat is:

"Nem kell ahhoz alapos közgazdasági tudás, hogy lássuk, a gazdasági egyensúly problémái mögött az állam elmúlt években tanúsított, növekvő szociális szerepvállalása áll. Sokat költöttünk, és ez megterhelte az államkasszát. Tudják, úgy van ez, mint otthon: ha a jövedelmünkből többet költünk, mint amennyi van, akkor a hónap végén a szomszédba szaladunk vagy szalajtjuk a gyereket kölcsönkérni."

Gyurcsány kioszt 1.
"Példának okáért, amikor azt mondja, hogy minden adatunk romlik; nem tudom, hogy ismeri-e az inflációs adatot, képviselő úr, ami az elmúlt 25 évben a legjobb. Bizonyára emlékszik arra, hogy az önök kormányzása idején ez 10 százalék körül volt, most pedig 3 százalékkal kezdik. Nem tudom, hogy tudja-e, képviselő úr, hogy az elmúlt három évben az idei év növekedését is beleértve a bérek vásárlóértéke 25 százalékkal növekedett. Ha önnek ez nem fontos, és ön szerint ez rossz adat, akkor javaslom, hogy nyújtson be egy olyan képviselői indítványt, amely a bérek csökkentésére irányul, meglátjuk, hogy a lakosság kivel ért egyet: önnel vagy velem." (2005. 06-13 - válasz a fideszes Balla Mihálynak)
A megugrott állami kiadásokról beszélő Gyurcsány ugyanakkor továbbra is hárította az ellenzék megjegyezéseit, miszerint csődbe került az ország. "A sikertelenség hamis profétái járják az országot, azt akarják elmondani Magyarországnak, annak az országnak, amely az elmúlt tizenöt évben hatalmas utat tett meg, hogy nincs oka büszkének lenni mindarra, amit elért, hogy nincs oka hinni saját teljesítményében, hogy nincs oka hinni saját jóravalóságában és nagyszerűségében."

És az ok, kicsit puhítva: "Megkérdezhetik természetesen, hogy miből fizettük mindezt, miből sikerült egyszerre csökkenteni a társadalmi igazságtalanságot, növelni a családtámogatást, növelni a lakástámogatásra fordított összegeket, csökkenteni az adót, növelni a béreket, csökkenteni az inflációt. Ez az ország az elmúlt három évben ezt tette (Demeter Ervin: Felélitek a jövőt.), növelte a kereseteket, csökkentette az adót, csökkentette az inflációt, autópályákat épített, gyermektámogatást növelt, lakástámogatást növelt. Mindezt finanszíroztuk az elmúlt időszakban. (Általános zaj. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hiteleket vett fel.)

Száguldó pannon tigris

2005-ben Gyurcsány azt mondta: "Az idei évben a költségvetés hiánya 3,6 százalék lesz. Ez a 3,6 százalék egyébként a négy évvel ezelőtti hasonló hiánynál egy egészen kevéssel, de kevesebb: akkor 3,7 százalék volt ez a hiány. Akkor a 3,7 százalékos hiányt száguldó pannon tigrisként emlegették az akkori kormánypártok (Derültség az MSZP soraiban.), most az ennél kisebb hiánynál nemzethalált kiáltanak. (Zaj az ellenzéki pártok és a függetlenek soraiban.)

Azt gondolom, tiszteletre méltó teljesítmény az, hogy az elmúlt három évben majdnem 5 százalékkal, 8,5 százalékról 3,6 százalékra csökkentettük ezt a hiányt."

Ezt a beszédét - amelyben 12 pontban hasonlította össze az előző ciklus és a 2002-2005 közti időszakot - Gyurcsány azzal zárta: Magyarország minden korábbi sikereit túlszárnyalóan sikeres ország lett. Végül megjegyezte: "Nem engedjük elhazudni a sikert, nem engedjük elhazudni a teljesítményt."

Hogy ennek volt-e nyoma a költségvetésben? "Növeljük a béreket. Az idei év első hónapjaiban a bérek vásárlóértéke újra 5 százalékkal növekszik. Olyan növekedést produkál Magyarország a bérekben, hogy közben fenntartja versenyképességét, közben fenntartja gazdaságának korábban, a kilencvenes évek előtt soha nem látott dinamikus tempóját."

Politikai célú felhasználás
"Azt, hogy pontosan hogyan állunk és mint állunk, megmondom úgy, ahogy van, nem engedtem ilyen jellegű munkát végeztetni korábban. Ugye az volt a tapasztalatunk az elmúlt években, hogy ha készült valakinek egy feljegyzése, és ez kikerült, akkor abból politikai ügy volt" - ezt Veres János pénzügyminiszter mondta 2006 júniusában [8], napokkal a megszorító csomag bejelentése előtt, lényegében azt ismerve el: az adatok politikai célú felhasználásától tartva a választásokig megtiltotta a tárca apparátusának, hogy olyan számításokat végezzenek, melyekből kiderülne, hogyan alakul a tényleges költségvetési hiány a tervezethez képest.

Az egy másik kérdés, hogy ha csak a választások előtt nem számoltak, akkor mi történt korábban? Hogyan lehet, hogy 2002 és 2006, de ha úgy tetszik 2004 és 2006 között nem volt egyetlen év sem, amikor teljesült volna az eredetileg tervezett hiánycél.

Az adatok: 2004-ben 3,8 százalékos hiányt lőtt be a kormány, ez szerepelt a költségvetési törvényben. A tényleges hiány az Eurostat szerint 6,5 százalék lett. 2005-ben 3,6 százalékról indultunk. A tényleges hiány 7,8 százalék lett. 2006-ban, a rekordot hozó választási évben a tervezett 4,8 százalékból lett - már a második félévben belépő megszorításokkal - 9,2 százalék.

Az ekkor még 4 százalékos gazdasági növekedés mellett - "Magyarországon az elmúlt hét évben, 1998 óta olyan növekedés van, amely meghaladja a Magyarország aranykorának tartott dualizmus időszakának növekedését, amelynek átlaga 3,7 százalék volt" - Gyurcsány Ferenc egy másik adatra hivatkozott rendszeresen. További büszkeségre az adott okot, hogy a pénzromlás 25 éve nem látott alacsony szinten volt: "Az infláció lassan eltűnik a fogalomtárunkból, a nyelvhasználatunkból az infláció, és a gyerekeinknek nem kell megtanulni ezt a szót." (2005. október 3.)

Gyurcsány kioszt 2.
"Szóval, képviselő úr, ön azt állította, hogy Magyarország minden mutatója romlik. Én úgy látom, hogy önök nem nagyon bánnák, ha ez így lenne, mert azt gondolják, hogy a hatalomba visszavezető úr egyik nagyon fontos kikövezője az, hogy a gazdaságról nemcsak hogy nem igazat, de még hamisat is állítanak. Ma már beszéltünk erről egyszer; úgy gondolnám, ennyit nem ér meg a hatalom."
Ehhez képest 2007. május 15-én már az adott okot az örömre, hogy az időközben elszabadult infláció kezd a normális szinthez közeledni: "Az idei hónap volt az első, amikor az infláció trendje megfordult, már nem növekszik - az elmúlt napokban hozták nyilvánosságra az utolsó havi inflációs adatokat -, hanem elkezdett csökkenni, és ez év végére, az év második felére várható gyorsabb csökkenés után lassan az infláció visszatérhet abba a körbe, ahol már sokkal könnyebben kezelhető, és amely emlékeztet a mögöttünk hagyott évek csökkenő inflációs trendjére. Ez jó."

A jegybank felelőssége
Míg a hiány és az államadósság alapvetően a fiskális politika kérdése, az infláció alakulásáért elsődlegesen a jegybankot terheli a felelősség. Járai Zsigmondot ugyan sok támadás érte a kormány részéről, és a piac előtt sem volt hiteles, politikától független szereplő, a még teljesítményét elismerők egy része szerint is túlságosan is magasan tartott kamatszinttel az infláció valóban szépen ment lefelé az előző ciklusban.

2002-ben 5,2, 2003-ban 4,7, 2004-ben 6,8, 2005-ben a valóban történelmi mélységet jelentő 3,5 százalék volt a pénzromlás üteme. 2006-ban még nem vészesen, de újra emelkedtünk, 4 százalék, az idén pedig az elemzői várakozások szerint 7,5 százalék körül lesz, jövőre 4,5 köré mehet vissza. Az idei megugrás döntően a megszorító csomagban szereplő áfa- és egyéb adóemelések hatása.

Autópálya hitelből, de megérte

Hölgyeim és Uraim! Az adóreform elkezdődött

Miközben a hiány és az államadósság megugrott, jutot azért mód örömhírek bejelentésére is. 2005. szeptember 19., napirend előtt: "Köszönöm szépen a szót, házelnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Az adóreform elkezdődött. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: De jó! - Oh! - Hoppá!)

Olyan kormánya már volt a Harmadik Magyar Köztársaságnak, amely beszélt erről. (Dr. Áder János: Medgyessy Péter!) Sőt olyan kormánya is volt ennek a köztársaságnak, amely megígérte, hogy átfogó és mély (Dr. Áder János: Gyurcsány Ferenc!) adóreformra tesz javaslatot.

Most, a Harmadik Magyar Köztársaságnak tizenötödik évében van egy olyan kormánya (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csak dumál!), amely nem beszél az adóreformról, hanem azt megvalósítja. (Taps az MSZP soraiban.)

Bátor lépésekkel biztonságot és igazságot teremtünk az adórendszerben is. (Arnóth Sándor: Alig várjuk már!) Mi a biztonság az adórendszerben?

Elsősorban az, hogy kiszámítható; hogy először történik az meg, hogy valamennyi adózó és a költségvetést tervező valamennyi szakember pontosan tudja, hogyan fog alakulni a következő öt év adópolitikája, hogyan alakulnak át az egyes adónemek, az egyes sávhatárok, az egyes adókulcsok, melyek a legfontosabb változások, amelyekre a következő években számítani kell.

Hiszen mindig azt igényeltük, azt igénylik az emberek és azt igénylik a vállalkozások, hogy legyen kiszámítható a változás. Ez teremt biztonságot. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.)

Ez a program, amelynek lassan majd elkezdődik a vitája a parlamentben, az adórendszer valamennyi fontos elemét érinti.

Nincs olyan adónem, amely ebben az öt évben ne alakulna át, összességében ne eredményezné azt, hogy Magyarországon a jelenlegi 38 százalékot meghaladó átlagos terhelésről kevesebb mint 35 százalékra csökken a kivetett adók összes jövedelmünkhöz mért aránya. (Dr. Áder János: Taps? Elmaradt a taps!)"

Adóreform
A bejelentett adóreform szakmai minősítése viszonylag egyszerűen megoldható, hívjuk segítségül magát Gyurcsány Ferencet, két évvel későbbről. A parlament múlt heti, 2007. szeptember 24-i ülése, napirend előtt: "Az az igazság, ha van egyetlenegy dolog, amit komolyan szemünkre kell vetni politikailag a 2002-2006-os ciklusban adóügyben, akkor igazuk van, a 2006-os adócsökkentés. Az igen, de ebbe még egyszer nem szabad belelépni.

Azt lehet csinálni, ami Veres János pénzügyminiszter úrnak a szándéka és koncepciója, kiszélesíteni az adóalapot, többeket behozni az adófizetésbe, növelni a bevételeket, és a bevételeket visszaadni a gazdaságnak. Úgy igen! Ma azt mondom, hogy ami ebből bevétel származik, azt döntően oktatásra és kultúrára, részben pedig az adóterhek mérséklésére kell fordítani. Eljöhet ilyen 2009-ben, de ez a helyes sorrend.

Először növelni a bevételeket, utána csökkenteni a rátát. Ha fordítva csináljuk, rá fogunk fizetni. És akkor is ráfizetünk, ha valaki úgy gondolja, hogy ezt jó hallani a polgároknak vagy a választóknak. Lehet, hogy jó hallani rövid időre, utána pedig a számlája nagyon-nagyon drága lesz."

Érdekes egyébként, hogy miközben a 2001-2003 közti gazdaságpolitikát egyre sűrűbben okoló, erről az időszakról "őszintén, nyíltan beszélő" Gyurcsány többször is elmondta, hogy 2004 óta folyamatosan és szüntelenül jelentős erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy a szociális intézkedésekből ne kelljen visszalépni, a gazdasági válságot vizionáló ellenzéket továbbra is kemény verte vissza. Megszorításokról a 2006-os januári szezonnyitón sem beszélt, sőt:

"Hiszen egyszerre két dolognak kellene megfelelnünk: csökkenteni az adókat - ezt szeretné mindenki -, ugyanakkor növelni az államháztartásból a kiadásokat, mert nagyon sok a probléma és nagyon sok a kihívás. Ráadásul mindezek közepette még a hiányt is szeretnénk csökkenteni, hiszen közös igényünk az, hogy a ma költését ne terheljük rá utódainkra, gyermekeinkre államadósság formájában. (Font Sándor: Ezen már túl vagyunk!)

Azt mondom, hogy azoknak volt igaza, akik azt mondták, hogy erős gazdasággal finanszírozható ez a társadalmi és gazdasági program, és érdemes az átmeneti feszültségeket is vállalni, mert az ország lakossága azt mondta és azt üzente, hogy szeretnénk részesedni a rendszerváltás hétköznapi gyümölcseiből is; ezeket a gyümölcsöket meg kellett osztani sokakkal, lehetőség szerint mindenkivel, és nem szabad engedni, hogy ezek gyümölcsök csak keveseket illessenek - ezért csináljuk ezt a gazdaságpolitikát.

Tudjuk, hogy megérte hitelből autópályát építeni, kórházat felújítani, iskolákat felújítani és szociális nyugalmat teremteni ebben az országban, mert így lesz ez egy élhetőbb ország, és így lesz Magyarország olyan, hogy millióknak az lesz az élménye, hogy a rendszerváltás nem önmagáért volt, hanem értük volt, egy jobb, egy élhetőbb, egy igazságosabb és erősebb Magyarországért. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Természetesen látom ennek a politikának a korlátait és a kihívásait. Látom, hogy hitelből fejleszteni akkor szabad, ha az helyes és igazságos, és a jövőbe mutató célokat szolgál. Ezt szolgálja az autópálya-építés, és ezt szolgálta a szociális kiigazítás. De tudni kell, hogy mára éppen ezért kisebb a mozgástér, mint volt jó pár évvel ezelőtt." (2006. január 30.)

Államadósság
Itt nehéz volt már a ciklus közepén is szépíteni. A mélypontot ugyanis 2001-ben értük el az Eurostat adatai szerint ekkor a GDP-hez mérten 52,2 százalék volt az államadósság. 2002-ben már 54, 2003-ban 58, 2004-ben 59,4, 2005-ben pedig már 61,7 százalék.

Ez utóbbi szám azt is jelenti egyben, hogy sikerült elbuknunk voltaképpen az egyetlen, addig teljesítettnek tekinthető konvergenciakritériumot, a 60 százalékos határt. A tavalyi szám 66 százalék, és az idén még magasabb várható, hogy jövőre aztán elinduljon a csökkenés.

Mindenesetre a kampányidőszakban elhangzott beszédekben a 100 napos program leginkább az első Gyurcsány-beszédekhez hasonló szövegkörnyezetben tűnt fel, mintsem a gazdasági bajok okozójaként, miután ez adta a ciklus sikereinek felsorolásánál a vázat. A megszorítás szóra pedig a 2002-2006-os ciklusban a kereső csak olyan hivatkozásokat ad ki, amelyekben a kormányfő cáfolja, hogy szükség lenne rá.

A választások után azonban már arról beszélt: "Az elmúlt négy évben egy rendkívül intenzív szociális igazságteremtő, szociális kiigazító és modernizációs programot hajtottunk végre. Erre ezt a bizonyos 12 ezer milliárd forintot költöttük el. Ennek valamivel több mint a felére, 7 ezer milliárdra volt kellő bevétele az államnak, 5 ezer milliárdot pedig hitelből finanszíroztunk.

A hitelből történő finanszírozás egy része, nagyjából 3 ezer milliárd lépést tartott a közös vagyonunk és jövedelmünk növekedésével, azaz ha nagyjából csak 3 ezer milliárd forintot vettünk volna fel hitelben, akkor Magyarországon úgy növekedett volna az államadósság, mint amilyen ütemben növekedtek a jövedelmeink. De mi nem 3 ezer, hanem 5 ezer milliárdot költöttünk szociális és modernizációs kérdésekre.

Összességében teljesen világos, hogy ha Magyarország ezt a 12 ezer milliárdos nagy programot - amit négy év alatt megvalósítottunk, és amelynek egy részét saját bevételből, más részét pedig hitelből finanszíroztuk - továbbra is ugyanilyen tempóban folytatná, akkor újabb és újabb hiteleket kellene felvennie, ezzel viszont előbb-utóbb éppen azt a programot veszélyeztetné, amely a következő évek legfontosabb programja, az Új Magyarország fejlesztési program, mi több, egyre drágábban tudnánk finanszírozni ezt a programot, mert úgy van ezzel az ország is, mint bármelyik család, hogy ha egyre több és több hitelt vesz föl, akkor egyre drágábbá fog válni ez a hitel.

Elindítottunk egy nagy tempójú felzárkózást szociális kérdésekben, egy hihetetlen nagy tempójú futást, de az is látszik, hogy ezt a tempót az ország saját bevételeiből finanszírozva egyre nehezebben viselte. Lassítani kell a tempót. Vissza kell fogni ezt a tempót. (2006. 06. 19.)

Hogy hol tartunk most? Gyurcsány Ferenc mondta a 2007 őszi parlamenti szezonkezdeten: "Hát, mi tagadás, ellentmondásos volt ez az elmúlt egy év. Egyik oldalról régen, vagy talán soha korábban nem látott indulatok voltak az utcán, a közéletben, és mindeközben átfogó és mély reformprogram indult el itt, az Országgyűlésben. A parlament és a kormány megőrizte a kormányzóképességet. Az elmúlt egy évben gyors egyensúlyjavulás volt, javult és fehéredett a foglalkoztatás, másik oldalról bántóan csökkent a gazdasági növekedés, miközben elszaladt az infláció.

index

2007.10.03. 10:21

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A HÍR KÉPGALÉRIÁJA

Három éve erős a gazdaság és nagy a jólét

Legfrissebb hirek