HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
HÍREK > BELFÖLD > Rettegtek, ittak és bújócskáztak a III/III-as tisztek
Szamizdatot és külföldi sajtót is olvastak
Öt egykori III/III-as tiszt vallott a saját állambiztonsági múltjáról, a hírhedt belső elhárítás belső életéről, a beszervezésekről, iratmegsemmisítésekről, félelmeikről, a rendszer bukásáról. Vannak köztük, akik azóta sikeres emberek lettek a magánszférában, és olyan is van, aki teljesen lecsúszott. Az [origo]-nak nyilatkozó volt tisztek névtelenséget kértek, így a könnyebb érthetőség kedvéért számokkal - Tiszt1, Tiszt2 stb. - különböztetjük meg őket. Az első nyilatkozó tiszteket a HVG-listája alapján találtuk meg, majd segítségükkel jutottunk újabb vallomásokhoz.
A tisztek nehezen tudták feldolgozni a III/III-as csoportfőnökség feloszlatását. Szerintük az állampárti vezetők, hogy a saját felelősségükről eltereljék a figyelmet, tették meg őket bűnbakoknak. Míg az akkori MSZMP vezetéséről nem éppen hízelgően nyilatkoztak, addig, némileg meglepő módon, az egyik tiszt bevallotta, hogy tisztelte azokat az ellenzékieket, akik saját és családjuk egzisztenciáját kockáztatták az ellenállással. Egy másik tiszt pedig egyenesen azt mondta, hogy a titkosszolgálatok közül a III/III volt a legnyitottabb, a legfelszabadultabb, szamizdatokat és külföldi sajtót olvastak, és sok szimpatizánsa volt az állományban az akkor alakult ellenzéki pártoknak, főleg a Fidesznek, de az SZDSZ és az MDF is népszerű volt.
Elég egybehangzóan ítélték el a megszólaltatott állambiztonsági tisztek a szocialista kémelhárítást (III/II), a hírszerzést (III/I) és a katonai elhárítást (III/IV), amelyek pedig, ha más névvel is, de tovább működtek a rendszerváltás után is. "A hírszerzésbe és a kémelhárításba protekciósok, a kádergyerekek mehettek, nem véletlenül voltak olyan gyengék" - vélte az egyikük, míg egy másik tiszt megjegyezte, hogy például a kémelhárítás teli volt egykori ÁVO-sokkal. "Nem voltak annyira elkülönülve ezek az osztályok, mint ahogy ezt manapság próbálják beállítani, olyannyira nem, hogy egy épületben voltunk a kémelhárítással" - mondta egy egykori III/III-as.
A belső elhárítás utolsó hónapjait egybehangzóan szörnyűnek találták a megszólaltatott tisztek. Volt, aki szörnyen unalmasnak találta, volt, aki szörnyen félt, volt, aki szörnyen kétségbeesett és volt, aki szörnyen ivott.
Tiszt1: Szinte senki sem mondott nekünk nemet (sikeres, középkorú)
"A családom természetesen tud a múltamról: ha nem is büszkék rá, de nem is vetnek meg érte" - meséli egy egykori III/III-as tiszt, aki ma a maga területén sikeres szakembernek számít.
"A 2-es alosztályon, az ifjúságvédelmi csoportban dolgoztam, a feladatunk elsősorban az egyetemeken tanuló külföldiek ellenőrzése volt." Ez egyébként inkább kémelhárításnak számít, és csak azért volt a III/III-ba besorolva, mert a mintának számító szovjet KGB-ben a belső elhárításhoz sorolták ezt a feladatot. "Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után számos kollégámat átvette az akkor alakuló Nemzetbiztonsági Hivatal."
"Ma már lehet látni, hogy nem éppen jogállami keretek között működtünk, de akkor természetesen erre nem is gondoltunk, hiszen jogszabályok rendezték a tevékenységünket" - mondta az egykori állambiztonsági tiszt. A volt III/III-as tiszt szerint, noha ma másképpen látszik, akkoriban csupán néhány másként gondolkodó volt, aki tényleg komoly változásokat akart, és ezért saját és családjuk egzisztenciáját is kockára tette. Érdekes volt hallani, hogy a rendszer ellenségeit tiszteletre és elismerésre méltóknak nevezte az őket üldöző titkos szervezet tisztje.
"A legritkább esetben zsaroltunk"
"A beszervezések könnyen mentek: nagyon kevesen mondtak nekünk nemet, szinte mindenkit elvi, internacionalista alapon bírtunk együttműködésre" - állítja a tiszt, aki csak mosolyogni tud, hogy valahányszor egy ügynök lebukik, arra hivatkozik, hogy zsarolták és kényszerítették az együttműködésre. "Ha sokat mondják, tán még maguk is elhiszik" - véli a volt titkosrendőr, aki szerint az alosztályán elvétve fordult elő, hogy valakit terhelő alapon szerveztek be, mint ahogy az anyagi alapon való beszervezések is ritkák voltak. Legfeljebb költségtérítést kaptak a hálózati személyek, meg egy-egy nehéz helyzetben levő diák némi ösztöndíj-kiegészítést. Az alosztálynak több tucat aktív ügynöke volt, köztük külföldi diákok is. A beszervezett diákokkal leginkább az egyetem környéki presszókban és szórakozóhelyeken találkoztak, a legmegbízhatóbbak, az úgynevezett titkos munkatársak, K-lakásokban (konspirált lakás) jelentethettek.
"Sűrűn bejártunk az egyetemekre, ismerhették az arcunkat, még a portás is előre köszönt nekünk" - mondta a volt állambiztonsági, megjegyezve, hogy könnyen lehet, hogy a portások is be voltak szervezve.
Protekciós kémelhárítók és hírszerzők
"Sok fiatalt a katonai elhárítás, a III/IV-es csoportfőnökség szervezett be, még sorkatona korukban. Az előfelvételisek tancsoportok szerint szolgáltak, így azokat, akik jól működtek együtt a katonai elhárítással, a belső elhárítás sem hagyta parlagon, miután leszereltek a seregből és elkezdték egyetemi tanulmányaikat" - mondta a volt állambiztonsági tiszt, aki nehezményezi, hogy szinte csak a III/III-t helyezték a szégyenpadra, noha szerinte a többi csoportfőnökség sem volt különb a Deákné vásznánál. "Alig lehet hallani például a III/IV-esekről, noha ugyanazt csinálták, mint mi, csak a katonaságon belül, ráadásul ők a kiszolgáltatott kiskatonákat szervezték be" - mondja némi nehezteléssel a volt III/III-as tiszt, aki szerint a többi csoportfőnökség között is nagy volt az átjárás. "A III/III és a III/II (a kémelhárítás) például olyannyira nem volt szétválasztva, hogy egy épületben működött a két szolgálat" - mondta a tiszt, aki szerint az, hogy ki melyik osztályon dolgozhatott, elsősorban a protekciójától függött. "A legnagyobb hátszél a III/I-hez (hírszerzés) kellett, ahogy akkor mondogatták, nem nagyon lehetett bekerülni oda anélkül, hogy a családban legalább egy 'Szocialista Hazáért' érdemrend ne lenne, a kémelhárítókhoz kisebb protekcióval is be lehetett jutni, míg akinek nem volt semmi külső támogatása, az csak III/III-as lehetett" - sorolta a volt III/III-as tiszt, aki szerint nem véletlen, hogy jobban és hatékonyabban dolgoztak a kémelhárítás vagy a hírszerzés munkatársainál.
"A rendszerváltáskor úgy éreztük, hogy az akkori pártvezetés elárult minket, odalökött bennünket bűnbaknak" - mondta a III/III-nak szolgáló tiszt, aki elmondta, hogy arra számítottak, hogy tovább szolgálhatnak majd a jogállami keretek között, és a cég Alkotmányvédő Hivatallá alakulhatott volna. Az 1990 januárjában kitört Dunagate-botrány ezt a reményüket megsemmisítette. "Nem önszorgalomból hallgattuk le és figyeltük meg a demokratikus ellenzéket a kerekasztal-tárgyalások idején, hanem pártutasításra, a jelentéseinket olvasták a kerekasztalnál tárgyaló állampárti vezetők" - jelentette ki az állambiztonsági tiszt, aki abszurdnak nevezte, hogy akkor és most is úgy tesznek az akkori vezetők, mintha semmi közük nem lett volna az egészhez.
Hiányos a III/III-as tisztek névsora
A HVG internetes oldalán közzétett III/III-as tisztek listája igencsak hiányos, ráadásul az is tévedés, hogy az 1989-es állapotot tükrözi. Ez a névsor Kiszely Gábor Állambiztonság című könyvéből való, amit egy kicsempészett belső telefonkönyvből állítottak össze - állítja a volt titkosszolgálati tiszt, aki szerint lehet, hogy 1989-ben lopták ki azt a hivatalból, azonban a telefonkönyv korábbról való, talán 1986-ból. Ezt más tisztek is megerősítették az [origo]-nak. "Tehát a lista nem egy pontos nyilvántartás alapján készített lajtsrom, olyannyira, hogy az alosztályom kétharmada nem szerepel rajta" - jelentette ki.
Tiszt2: Ittunk és zúztunk, legszívesebben meghaltunk volna (fiatal ügyvezető)
"Mindenki szem volt a láncban" - idézte Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét egy másik tiszt az előző rendszerbeli szerepét firtató kérdésre. "Én még harmincéves sem voltam, amikor jött a rendszerváltás" - mondta az elhárítótiszt, aki a katonaság után, egy belügyi tisztképző elvégzése után került a szolgálathoz. "Akkor a legnagyobb sajnálatomra nem vehettem részt operatív akciókban, ma már azt gondolom, hogy nagy szerencsémre kimaradtam azokból" - jelentette ki a férfi, aki azt mondta, hogy így nem tett semmi olyat, ami miatt szégyenkeznie kellene. "Értékelőtiszt voltam, az volt a feladatom, hogy az ügynöki jelentésekből elemzéseket írjak, melyeket a belügyi vezetés, a pártszervezet kapott meg, és időnként a baráti titkosszolgálatok is. A szovjet KGB-nek nem kellett elküldeni, mivel az épületben volt egy összekötő tisztjük, így mindenről, ami csak érdekelte őket, tudtak" - mesélte a tiszt, akinek elmondása szerint egy kisebb, de sikeresen működő cége van.
"Szimpatizáltunk a Fidesszel, az SZDSZ-szel és az MDF-fel is"
"Lehet, hogy meglepő az, amit most mondok, de a III/III volt a legnyitottabb legfelszabadultabb osztálya az állampárti titkosszolgálatoknak: szamizdatokat és külföldi sajtót olvastunk, és nem voltak itt olyan begyepesedett alakok, mint például a III/II-nél, amely tele volt egykori ÁVO-sokkal. A fiatal III/III-as tisztek közül sokan szimpatizáltak a Fidesszel, de az SZDSZ, az MDF is népszerű volt, ahogy MSZP-közeli munkatársak is voltak nálunk" - vallotta a volt állambiztonsági, megjegyezve, hogy a szélsőségesekkel szimpatizálókat nem ismert a szervezetből. "Bennünket, legalábbis a fiatalokat, már nem lehetett hülyíteni a szocializmussal" - jelentette ki határozottan.
"Amikor már lehetett tudni, hogy a politikai változások visszafordíthatatlanok, pánik tört ki az elhárításnál. Hajnalonként bejártunk, és az iratmegsemmisítő gépek segítségével daráltuk be az aktákat. Valósággal égtek a gépek. Ittunk és zúztunk, másképp nem lehetett elviselni. A nálunk levő iratok mintegy 95 százalékát sikerült megsemmisítenünk. A nyolcvanas évek végéről így nem sok jelentés maradhatott" - tekintett vissza az egykori tiszt, aki akkor nagyon sajnálta, hogy megszüntették a III/III-as csoportfőnökséget, mivel ő is szerette volna, ha a cég Alkotmányvédő Hivatallá alakult volna át, és például a terrorizmus elleni feladatokat láthattak volna el.
A III/III-as tiszti állomány legfeljebb tizenöt-húsz százalékát vették át más fegyveres szervek és a Nemzetbiztonsági Hivatal. Főleg az idősek nem tudtak magukkal mit kezdeni. Nagyon sokan nem találtak maguknak állást, és alkoholisták lettek. Többen öngyilkosságot kíséreltek meg, mivel nem bírták elviselni, hogy míg korábban ászok voltak és sok mindent megtehettek, hirtelen fölösleges senkivé váltak. "A főnököm például művelt és roppant nagy tudású ember volt, de a szolgálat szétszedése után másfél év alatt tönkrement" - mondta az egykori állambiztonsági, aki azért tud egy-két sikertörténetről is.
Tiszt3: Az MSZMP tehetett mindenről (idős biztonsági őr)
"Az akkori törvények és hatályos parancsok alapján működött a III/III-as csoportfőnökség. Csak azokat az utasításokat hajtottuk végre, amelyeket a törvényalkotó engedélyezett. És ha ezzel belegázoltunk mások jogaiba, arról legkevésbé a végrehajtó állomány tehet. Inkább az utasításokat kiadó pártközpont, ahol az elvtársak elvárták, hogy a szakmai ajánlásként érkező megrendelésekre ráhúzzuk a parancsokat és az elvártaknak megfelelően cselekedjen az egész gépezet. Ez persze nem csupán a mi egységünket, de közvetett módon a kémelhárítást és gyakran a hírszerzést is érintette" - mondta egy idősebb tiszt, aki mintegy húsz évig szolgált a belső elhárításnál. Meggyőződése szerint a csoportfőnökség bukását is a "prostituált szemléletű politikusok" okozták.
"Jelentéseink címzettje az MSZMP vezetése volt, ahol a pozícióharcok pillanatnyi állásától függött, hogy ki használja fel azokat. Amikor Pozsgay Imre, az állampárt egyik vezető politikusa népfelkelésnek minősítette az addig ellenforradalomnak minősített október 23-at, a szolgálat meghasonlott. A fiatalabbak amúgy is bizonytalanok voltak, mi öregebbek pedig szomorúan figyeltük, hogy mi lesz ennek a vége. A bizonytalanságot jellemzi, hogy a belügy pártszervei tiltakoztak a népfelkeléssé minősítés miatt. Ugyanakkor csak a mi csoportfőnökségünk párttagjai háborodtak fel a belügyi tiltakozás okán" - tekintett vissza az utolsó hónapokra a titkosszolgálati tiszt, aki a rendszerváltás után biztonsági őrként helyezkedett el.
Tiszt4: Féltünk a felelősségre vonástól (idősebb portás)
"Nem gondolom, hogy bűnös dolgokat cselekedtünk volna, inkább a politika áldozatai lettünk" - véli az a középkorú tiszt, aki egykor középszintű irányítója volt a belső elhárításnak. "Mocskos dolog a politika, aki belekezd, az maga is sárossá válik. Úgy sározódott be a cég is, hogy a politika szolgálólányává vált. Az állambiztonsági szolgálatok 1972 óta nem kezdeményeztek politikai pert a másként gondolkodókkal szemben. Az utolsó tisztán ideológiai alapú bírósági eljárás Haraszti Miklós ellen folyt, Darabbér című könyvének megjelenése miatt. Ezt követően a belső elhárítás csak tájékoztató feladatokat látott el mindaddig, míg az állományt koncként nem dobta a politika a társadalom elé. Szerencsének tartom, hogy nem vontak minket felelősségre" - árulja el akkori félelmeit a tiszt.
"Az 'odaveszett tisztesség' érdekében el kell mondani, hogy az 1989-ben Magyarországra menekült keletnémetek operatív biztosítását is a belső szolgálat végezte. A III/III-as csoportfőnökség ennek során Stasi-ügynököket, állambiztonsági tiszteket leplezett le az akkor még testvérinek jelölt német szolgálatból" - próbálta védeni a mundér becsületét a rendszerváltás után portásként elhelyezkedő állambiztonsági, aki hozzátette, hogy a munkásőrökön is rajta tartották a szemüket a békés átmenet érdekében.
Tiszt5: Elkeserítően unalmasak voltak az utolsó hónapok (fiatal cégvezető)
"Összesen kétszer egy évet voltam a III/III-nál. Mire kiderült volna, hogy mivel foglalkozik a belső biztonsági szolgálat, addigra már meg is szűnt, ezért aztán sok mindent nem tudok a cég életéről" - emlékszik vissza az egyik legfiatalabb tiszt a belső elhárításnál, aki azóta egy magáncéget vezet. "Az maradt meg bennem, hogy az utolsó hónapok - méltatlanul egy valódi titkosszolgálathoz - elkeserítő unalomban teltek. 'Operatív bottal ütöttük' a nem létező ellenség nyomát" - érzékeltette az akkori helyzet abszurditását.
"Közben megjelent az állambiztonsági helyettes parancsa a zúzásról, így minden aktát ledaráltunk a pincében. Az is fárasztóan unalmas volt. A Duna-gate kirobbanása után azt a kevesebb mint tucatnyi fiatalt, aki jogsértő ügyben nem szerepelt, átvette az akkori kémelhárítás. Az általános zűrzavarban azonban munkát nem kaptunk: délelőttönként a székház kiürített folyosóin egyérintőztünk. Elég hely volt rá, mert a belső elhárítás három emeletet foglalt el az egykori Néphadsereg (ma már Falk Miksa) utcai épületben. Ahhoz képest, hogy nem kellett semmit sem csinálni, elég gyorsan szaladt az idő: bújócskáztunk a kihalt irodákban, majd megtanultam a többiektől ultizni" - idézi fel az utolsó heteket a volt elhárítótiszt, aki bevallása szerint semmiféle nosztalgiát nem érez egykori titokzatos munkája iránt.
"A romokon megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatal még ránk, a 'szüzekre' sem tartott igazán igényt. A közvetlen munkatársak többször érzékeltették velünk, hogy bűnös dolgokat cselekedtünk. Ez azért volt számomra furcsa, mert olyan 'szakemberek' ítéltek el engem, húsz-egynéhány éves operatív tisztet a múltamért, akik még az ÁVO jegyzeteiből tanultak. Mindemellett a szolgálatok között létezett egyfajta rivalizálás is, ahol az egykori kémelhárítók bizony nem sok babért szereztek, s most előttük állt a visszavágás lehetősége, voltak, akik éltek is vele. Talán ezért is, 1990 elején leszereltem" - mondta a volt tiszt, aki hozzátette, hogy a rendszerváltás után sikerült független egzisztenciát felépítenie, ahol hasznosítani tudja speciális végzettségét.
Tiszt5: Elkeserítően unalmasak voltak az utolsó hónapok (fiatal cégvezető)
"Összesen kétszer egy évet voltam a III/III-nál. Mire kiderült volna, hogy mivel foglalkozik a belső biztonsági szolgálat, addigra már meg is szűnt, ezért aztán sok mindent nem tudok a cég életéről" - emlékszik vissza az egyik legfiatalabb tiszt a belső elhárításnál, aki azóta egy magáncéget vezet. "Az maradt meg bennem, hogy az utolsó hónapok - méltatlanul egy valódi titkosszolgálathoz - elkeserítő unalomban teltek. 'Operatív bottal ütöttük' a nem létező ellenség nyomát" - érzékeltette az akkori helyzet abszurditását.
"Közben megjelent az állambiztonsági helyettes parancsa a zúzásról, így minden aktát ledaráltunk a pincében. Az is fárasztóan unalmas volt. A Duna-gate kirobbanása után azt a kevesebb mint tucatnyi fiatalt, aki jogsértő ügyben nem szerepelt, átvette az akkori kémelhárítás. Az általános zűrzavarban azonban munkát nem kaptunk: délelőttönként a székház kiürített folyosóin egyérintőztünk. Elég hely volt rá, mert a belső elhárítás három emeletet foglalt el az egykori Néphadsereg (ma már Falk Miksa) utcai épületben. Ahhoz képest, hogy nem kellett semmit sem csinálni, elég gyorsan szaladt az idő: bújócskáztunk a kihalt irodákban, majd megtanultam a többiektől ultizni" - idézi fel az utolsó heteket a volt elhárítótiszt, aki bevallása szerint semmiféle nosztalgiát nem érez egykori titokzatos munkája iránt.
"A romokon megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatal még ránk, a 'szüzekre' sem tartott igazán igényt. A közvetlen munkatársak többször érzékeltették velünk, hogy bűnös dolgokat cselekedtünk. Ez azért volt számomra furcsa, mert olyan 'szakemberek' ítéltek el engem, húsz-egynéhány éves operatív tisztet a múltamért, akik még az ÁVO jegyzeteiből tanultak. Mindemellett a szolgálatok között létezett egyfajta rivalizálás is, ahol az egykori kémelhárítók bizony nem sok babért szereztek, s most előttük állt a visszavágás lehetősége, voltak, akik éltek is vele. Talán ezért is, 1990 elején leszereltem" - mondta a volt tiszt, aki hozzátette, hogy a rendszerváltás után sikerült független egzisztenciát felépítenie, ahol hasznosítani tudja speciális végzettségét.
[LHP.HU]
2005.04.07. 12:09
t: 354
Rettegtek, ittak és bújócskáztak a III/III-as tisztek
Szamizdatot és külföldi sajtót is olvastakÖt egykori III/III-as tiszt vallott a saját állambiztonsági múltjáról, a hírhedt belső elhárítás belső életéről, a beszervezésekről, iratmegsemmisítésekről, félelmeikről, a rendszer bukásáról. Vannak köztük, akik azóta sikeres emberek lettek a magánszférában, és olyan is van, aki teljesen lecsúszott. Az [origo]-nak nyilatkozó volt tisztek névtelenséget kértek, így a könnyebb érthetőség kedvéért számokkal - Tiszt1, Tiszt2 stb. - különböztetjük meg őket. Az első nyilatkozó tiszteket a HVG-listája alapján találtuk meg, majd segítségükkel jutottunk újabb vallomásokhoz.
A tisztek nehezen tudták feldolgozni a III/III-as csoportfőnökség feloszlatását. Szerintük az állampárti vezetők, hogy a saját felelősségükről eltereljék a figyelmet, tették meg őket bűnbakoknak. Míg az akkori MSZMP vezetéséről nem éppen hízelgően nyilatkoztak, addig, némileg meglepő módon, az egyik tiszt bevallotta, hogy tisztelte azokat az ellenzékieket, akik saját és családjuk egzisztenciáját kockáztatták az ellenállással. Egy másik tiszt pedig egyenesen azt mondta, hogy a titkosszolgálatok közül a III/III volt a legnyitottabb, a legfelszabadultabb, szamizdatokat és külföldi sajtót olvastak, és sok szimpatizánsa volt az állományban az akkor alakult ellenzéki pártoknak, főleg a Fidesznek, de az SZDSZ és az MDF is népszerű volt.
Elég egybehangzóan ítélték el a megszólaltatott állambiztonsági tisztek a szocialista kémelhárítást (III/II), a hírszerzést (III/I) és a katonai elhárítást (III/IV), amelyek pedig, ha más névvel is, de tovább működtek a rendszerváltás után is. "A hírszerzésbe és a kémelhárításba protekciósok, a kádergyerekek mehettek, nem véletlenül voltak olyan gyengék" - vélte az egyikük, míg egy másik tiszt megjegyezte, hogy például a kémelhárítás teli volt egykori ÁVO-sokkal. "Nem voltak annyira elkülönülve ezek az osztályok, mint ahogy ezt manapság próbálják beállítani, olyannyira nem, hogy egy épületben voltunk a kémelhárítással" - mondta egy egykori III/III-as.
A belső elhárítás utolsó hónapjait egybehangzóan szörnyűnek találták a megszólaltatott tisztek. Volt, aki szörnyen unalmasnak találta, volt, aki szörnyen félt, volt, aki szörnyen kétségbeesett és volt, aki szörnyen ivott.
Tiszt1: Szinte senki sem mondott nekünk nemet (sikeres, középkorú)
"A családom természetesen tud a múltamról: ha nem is büszkék rá, de nem is vetnek meg érte" - meséli egy egykori III/III-as tiszt, aki ma a maga területén sikeres szakembernek számít.
"A 2-es alosztályon, az ifjúságvédelmi csoportban dolgoztam, a feladatunk elsősorban az egyetemeken tanuló külföldiek ellenőrzése volt." Ez egyébként inkább kémelhárításnak számít, és csak azért volt a III/III-ba besorolva, mert a mintának számító szovjet KGB-ben a belső elhárításhoz sorolták ezt a feladatot. "Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után számos kollégámat átvette az akkor alakuló Nemzetbiztonsági Hivatal."
"Ma már lehet látni, hogy nem éppen jogállami keretek között működtünk, de akkor természetesen erre nem is gondoltunk, hiszen jogszabályok rendezték a tevékenységünket" - mondta az egykori állambiztonsági tiszt. A volt III/III-as tiszt szerint, noha ma másképpen látszik, akkoriban csupán néhány másként gondolkodó volt, aki tényleg komoly változásokat akart, és ezért saját és családjuk egzisztenciáját is kockára tette. Érdekes volt hallani, hogy a rendszer ellenségeit tiszteletre és elismerésre méltóknak nevezte az őket üldöző titkos szervezet tisztje.
"A legritkább esetben zsaroltunk"
"A beszervezések könnyen mentek: nagyon kevesen mondtak nekünk nemet, szinte mindenkit elvi, internacionalista alapon bírtunk együttműködésre" - állítja a tiszt, aki csak mosolyogni tud, hogy valahányszor egy ügynök lebukik, arra hivatkozik, hogy zsarolták és kényszerítették az együttműködésre. "Ha sokat mondják, tán még maguk is elhiszik" - véli a volt titkosrendőr, aki szerint az alosztályán elvétve fordult elő, hogy valakit terhelő alapon szerveztek be, mint ahogy az anyagi alapon való beszervezések is ritkák voltak. Legfeljebb költségtérítést kaptak a hálózati személyek, meg egy-egy nehéz helyzetben levő diák némi ösztöndíj-kiegészítést. Az alosztálynak több tucat aktív ügynöke volt, köztük külföldi diákok is. A beszervezett diákokkal leginkább az egyetem környéki presszókban és szórakozóhelyeken találkoztak, a legmegbízhatóbbak, az úgynevezett titkos munkatársak, K-lakásokban (konspirált lakás) jelentethettek.
"Sűrűn bejártunk az egyetemekre, ismerhették az arcunkat, még a portás is előre köszönt nekünk" - mondta a volt állambiztonsági, megjegyezve, hogy könnyen lehet, hogy a portások is be voltak szervezve.
Protekciós kémelhárítók és hírszerzők
"Sok fiatalt a katonai elhárítás, a III/IV-es csoportfőnökség szervezett be, még sorkatona korukban. Az előfelvételisek tancsoportok szerint szolgáltak, így azokat, akik jól működtek együtt a katonai elhárítással, a belső elhárítás sem hagyta parlagon, miután leszereltek a seregből és elkezdték egyetemi tanulmányaikat" - mondta a volt állambiztonsági tiszt, aki nehezményezi, hogy szinte csak a III/III-t helyezték a szégyenpadra, noha szerinte a többi csoportfőnökség sem volt különb a Deákné vásznánál. "Alig lehet hallani például a III/IV-esekről, noha ugyanazt csinálták, mint mi, csak a katonaságon belül, ráadásul ők a kiszolgáltatott kiskatonákat szervezték be" - mondja némi nehezteléssel a volt III/III-as tiszt, aki szerint a többi csoportfőnökség között is nagy volt az átjárás. "A III/III és a III/II (a kémelhárítás) például olyannyira nem volt szétválasztva, hogy egy épületben működött a két szolgálat" - mondta a tiszt, aki szerint az, hogy ki melyik osztályon dolgozhatott, elsősorban a protekciójától függött. "A legnagyobb hátszél a III/I-hez (hírszerzés) kellett, ahogy akkor mondogatták, nem nagyon lehetett bekerülni oda anélkül, hogy a családban legalább egy 'Szocialista Hazáért' érdemrend ne lenne, a kémelhárítókhoz kisebb protekcióval is be lehetett jutni, míg akinek nem volt semmi külső támogatása, az csak III/III-as lehetett" - sorolta a volt III/III-as tiszt, aki szerint nem véletlen, hogy jobban és hatékonyabban dolgoztak a kémelhárítás vagy a hírszerzés munkatársainál.
"A rendszerváltáskor úgy éreztük, hogy az akkori pártvezetés elárult minket, odalökött bennünket bűnbaknak" - mondta a III/III-nak szolgáló tiszt, aki elmondta, hogy arra számítottak, hogy tovább szolgálhatnak majd a jogállami keretek között, és a cég Alkotmányvédő Hivatallá alakulhatott volna. Az 1990 januárjában kitört Dunagate-botrány ezt a reményüket megsemmisítette. "Nem önszorgalomból hallgattuk le és figyeltük meg a demokratikus ellenzéket a kerekasztal-tárgyalások idején, hanem pártutasításra, a jelentéseinket olvasták a kerekasztalnál tárgyaló állampárti vezetők" - jelentette ki az állambiztonsági tiszt, aki abszurdnak nevezte, hogy akkor és most is úgy tesznek az akkori vezetők, mintha semmi közük nem lett volna az egészhez.
Hiányos a III/III-as tisztek névsora
A HVG internetes oldalán közzétett III/III-as tisztek listája igencsak hiányos, ráadásul az is tévedés, hogy az 1989-es állapotot tükrözi. Ez a névsor Kiszely Gábor Állambiztonság című könyvéből való, amit egy kicsempészett belső telefonkönyvből állítottak össze - állítja a volt titkosszolgálati tiszt, aki szerint lehet, hogy 1989-ben lopták ki azt a hivatalból, azonban a telefonkönyv korábbról való, talán 1986-ból. Ezt más tisztek is megerősítették az [origo]-nak. "Tehát a lista nem egy pontos nyilvántartás alapján készített lajtsrom, olyannyira, hogy az alosztályom kétharmada nem szerepel rajta" - jelentette ki.
Tiszt2: Ittunk és zúztunk, legszívesebben meghaltunk volna (fiatal ügyvezető)
"Mindenki szem volt a láncban" - idézte Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét egy másik tiszt az előző rendszerbeli szerepét firtató kérdésre. "Én még harmincéves sem voltam, amikor jött a rendszerváltás" - mondta az elhárítótiszt, aki a katonaság után, egy belügyi tisztképző elvégzése után került a szolgálathoz. "Akkor a legnagyobb sajnálatomra nem vehettem részt operatív akciókban, ma már azt gondolom, hogy nagy szerencsémre kimaradtam azokból" - jelentette ki a férfi, aki azt mondta, hogy így nem tett semmi olyat, ami miatt szégyenkeznie kellene. "Értékelőtiszt voltam, az volt a feladatom, hogy az ügynöki jelentésekből elemzéseket írjak, melyeket a belügyi vezetés, a pártszervezet kapott meg, és időnként a baráti titkosszolgálatok is. A szovjet KGB-nek nem kellett elküldeni, mivel az épületben volt egy összekötő tisztjük, így mindenről, ami csak érdekelte őket, tudtak" - mesélte a tiszt, akinek elmondása szerint egy kisebb, de sikeresen működő cége van.
"Szimpatizáltunk a Fidesszel, az SZDSZ-szel és az MDF-fel is"
"Lehet, hogy meglepő az, amit most mondok, de a III/III volt a legnyitottabb legfelszabadultabb osztálya az állampárti titkosszolgálatoknak: szamizdatokat és külföldi sajtót olvastunk, és nem voltak itt olyan begyepesedett alakok, mint például a III/II-nél, amely tele volt egykori ÁVO-sokkal. A fiatal III/III-as tisztek közül sokan szimpatizáltak a Fidesszel, de az SZDSZ, az MDF is népszerű volt, ahogy MSZP-közeli munkatársak is voltak nálunk" - vallotta a volt állambiztonsági, megjegyezve, hogy a szélsőségesekkel szimpatizálókat nem ismert a szervezetből. "Bennünket, legalábbis a fiatalokat, már nem lehetett hülyíteni a szocializmussal" - jelentette ki határozottan.
"Amikor már lehetett tudni, hogy a politikai változások visszafordíthatatlanok, pánik tört ki az elhárításnál. Hajnalonként bejártunk, és az iratmegsemmisítő gépek segítségével daráltuk be az aktákat. Valósággal égtek a gépek. Ittunk és zúztunk, másképp nem lehetett elviselni. A nálunk levő iratok mintegy 95 százalékát sikerült megsemmisítenünk. A nyolcvanas évek végéről így nem sok jelentés maradhatott" - tekintett vissza az egykori tiszt, aki akkor nagyon sajnálta, hogy megszüntették a III/III-as csoportfőnökséget, mivel ő is szerette volna, ha a cég Alkotmányvédő Hivatallá alakult volna át, és például a terrorizmus elleni feladatokat láthattak volna el.
A III/III-as tiszti állomány legfeljebb tizenöt-húsz százalékát vették át más fegyveres szervek és a Nemzetbiztonsági Hivatal. Főleg az idősek nem tudtak magukkal mit kezdeni. Nagyon sokan nem találtak maguknak állást, és alkoholisták lettek. Többen öngyilkosságot kíséreltek meg, mivel nem bírták elviselni, hogy míg korábban ászok voltak és sok mindent megtehettek, hirtelen fölösleges senkivé váltak. "A főnököm például művelt és roppant nagy tudású ember volt, de a szolgálat szétszedése után másfél év alatt tönkrement" - mondta az egykori állambiztonsági, aki azért tud egy-két sikertörténetről is.
Tiszt3: Az MSZMP tehetett mindenről (idős biztonsági őr)
"Az akkori törvények és hatályos parancsok alapján működött a III/III-as csoportfőnökség. Csak azokat az utasításokat hajtottuk végre, amelyeket a törvényalkotó engedélyezett. És ha ezzel belegázoltunk mások jogaiba, arról legkevésbé a végrehajtó állomány tehet. Inkább az utasításokat kiadó pártközpont, ahol az elvtársak elvárták, hogy a szakmai ajánlásként érkező megrendelésekre ráhúzzuk a parancsokat és az elvártaknak megfelelően cselekedjen az egész gépezet. Ez persze nem csupán a mi egységünket, de közvetett módon a kémelhárítást és gyakran a hírszerzést is érintette" - mondta egy idősebb tiszt, aki mintegy húsz évig szolgált a belső elhárításnál. Meggyőződése szerint a csoportfőnökség bukását is a "prostituált szemléletű politikusok" okozták.
"Jelentéseink címzettje az MSZMP vezetése volt, ahol a pozícióharcok pillanatnyi állásától függött, hogy ki használja fel azokat. Amikor Pozsgay Imre, az állampárt egyik vezető politikusa népfelkelésnek minősítette az addig ellenforradalomnak minősített október 23-at, a szolgálat meghasonlott. A fiatalabbak amúgy is bizonytalanok voltak, mi öregebbek pedig szomorúan figyeltük, hogy mi lesz ennek a vége. A bizonytalanságot jellemzi, hogy a belügy pártszervei tiltakoztak a népfelkeléssé minősítés miatt. Ugyanakkor csak a mi csoportfőnökségünk párttagjai háborodtak fel a belügyi tiltakozás okán" - tekintett vissza az utolsó hónapokra a titkosszolgálati tiszt, aki a rendszerváltás után biztonsági őrként helyezkedett el.
Tiszt4: Féltünk a felelősségre vonástól (idősebb portás)
"Nem gondolom, hogy bűnös dolgokat cselekedtünk volna, inkább a politika áldozatai lettünk" - véli az a középkorú tiszt, aki egykor középszintű irányítója volt a belső elhárításnak. "Mocskos dolog a politika, aki belekezd, az maga is sárossá válik. Úgy sározódott be a cég is, hogy a politika szolgálólányává vált. Az állambiztonsági szolgálatok 1972 óta nem kezdeményeztek politikai pert a másként gondolkodókkal szemben. Az utolsó tisztán ideológiai alapú bírósági eljárás Haraszti Miklós ellen folyt, Darabbér című könyvének megjelenése miatt. Ezt követően a belső elhárítás csak tájékoztató feladatokat látott el mindaddig, míg az állományt koncként nem dobta a politika a társadalom elé. Szerencsének tartom, hogy nem vontak minket felelősségre" - árulja el akkori félelmeit a tiszt.
"Az 'odaveszett tisztesség' érdekében el kell mondani, hogy az 1989-ben Magyarországra menekült keletnémetek operatív biztosítását is a belső szolgálat végezte. A III/III-as csoportfőnökség ennek során Stasi-ügynököket, állambiztonsági tiszteket leplezett le az akkor még testvérinek jelölt német szolgálatból" - próbálta védeni a mundér becsületét a rendszerváltás után portásként elhelyezkedő állambiztonsági, aki hozzátette, hogy a munkásőrökön is rajta tartották a szemüket a békés átmenet érdekében.
Tiszt5: Elkeserítően unalmasak voltak az utolsó hónapok (fiatal cégvezető)
"Összesen kétszer egy évet voltam a III/III-nál. Mire kiderült volna, hogy mivel foglalkozik a belső biztonsági szolgálat, addigra már meg is szűnt, ezért aztán sok mindent nem tudok a cég életéről" - emlékszik vissza az egyik legfiatalabb tiszt a belső elhárításnál, aki azóta egy magáncéget vezet. "Az maradt meg bennem, hogy az utolsó hónapok - méltatlanul egy valódi titkosszolgálathoz - elkeserítő unalomban teltek. 'Operatív bottal ütöttük' a nem létező ellenség nyomát" - érzékeltette az akkori helyzet abszurditását.
"Közben megjelent az állambiztonsági helyettes parancsa a zúzásról, így minden aktát ledaráltunk a pincében. Az is fárasztóan unalmas volt. A Duna-gate kirobbanása után azt a kevesebb mint tucatnyi fiatalt, aki jogsértő ügyben nem szerepelt, átvette az akkori kémelhárítás. Az általános zűrzavarban azonban munkát nem kaptunk: délelőttönként a székház kiürített folyosóin egyérintőztünk. Elég hely volt rá, mert a belső elhárítás három emeletet foglalt el az egykori Néphadsereg (ma már Falk Miksa) utcai épületben. Ahhoz képest, hogy nem kellett semmit sem csinálni, elég gyorsan szaladt az idő: bújócskáztunk a kihalt irodákban, majd megtanultam a többiektől ultizni" - idézi fel az utolsó heteket a volt elhárítótiszt, aki bevallása szerint semmiféle nosztalgiát nem érez egykori titokzatos munkája iránt.
"A romokon megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatal még ránk, a 'szüzekre' sem tartott igazán igényt. A közvetlen munkatársak többször érzékeltették velünk, hogy bűnös dolgokat cselekedtünk. Ez azért volt számomra furcsa, mert olyan 'szakemberek' ítéltek el engem, húsz-egynéhány éves operatív tisztet a múltamért, akik még az ÁVO jegyzeteiből tanultak. Mindemellett a szolgálatok között létezett egyfajta rivalizálás is, ahol az egykori kémelhárítók bizony nem sok babért szereztek, s most előttük állt a visszavágás lehetősége, voltak, akik éltek is vele. Talán ezért is, 1990 elején leszereltem" - mondta a volt tiszt, aki hozzátette, hogy a rendszerváltás után sikerült független egzisztenciát felépítenie, ahol hasznosítani tudja speciális végzettségét.
Tiszt5: Elkeserítően unalmasak voltak az utolsó hónapok (fiatal cégvezető)
"Összesen kétszer egy évet voltam a III/III-nál. Mire kiderült volna, hogy mivel foglalkozik a belső biztonsági szolgálat, addigra már meg is szűnt, ezért aztán sok mindent nem tudok a cég életéről" - emlékszik vissza az egyik legfiatalabb tiszt a belső elhárításnál, aki azóta egy magáncéget vezet. "Az maradt meg bennem, hogy az utolsó hónapok - méltatlanul egy valódi titkosszolgálathoz - elkeserítő unalomban teltek. 'Operatív bottal ütöttük' a nem létező ellenség nyomát" - érzékeltette az akkori helyzet abszurditását.
"Közben megjelent az állambiztonsági helyettes parancsa a zúzásról, így minden aktát ledaráltunk a pincében. Az is fárasztóan unalmas volt. A Duna-gate kirobbanása után azt a kevesebb mint tucatnyi fiatalt, aki jogsértő ügyben nem szerepelt, átvette az akkori kémelhárítás. Az általános zűrzavarban azonban munkát nem kaptunk: délelőttönként a székház kiürített folyosóin egyérintőztünk. Elég hely volt rá, mert a belső elhárítás három emeletet foglalt el az egykori Néphadsereg (ma már Falk Miksa) utcai épületben. Ahhoz képest, hogy nem kellett semmit sem csinálni, elég gyorsan szaladt az idő: bújócskáztunk a kihalt irodákban, majd megtanultam a többiektől ultizni" - idézi fel az utolsó heteket a volt elhárítótiszt, aki bevallása szerint semmiféle nosztalgiát nem érez egykori titokzatos munkája iránt.
"A romokon megalakuló Nemzetbiztonsági Hivatal még ránk, a 'szüzekre' sem tartott igazán igényt. A közvetlen munkatársak többször érzékeltették velünk, hogy bűnös dolgokat cselekedtünk. Ez azért volt számomra furcsa, mert olyan 'szakemberek' ítéltek el engem, húsz-egynéhány éves operatív tisztet a múltamért, akik még az ÁVO jegyzeteiből tanultak. Mindemellett a szolgálatok között létezett egyfajta rivalizálás is, ahol az egykori kémelhárítók bizony nem sok babért szereztek, s most előttük állt a visszavágás lehetősége, voltak, akik éltek is vele. Talán ezért is, 1990 elején leszereltem" - mondta a volt tiszt, aki hozzátette, hogy a rendszerváltás után sikerült független egzisztenciát felépítenie, ahol hasznosítani tudja speciális végzettségét.
[LHP.HU]
2005.04.07. 12:09
Legfrissebb hirek
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
- Viharral érkezik a hidegfront
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
