HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
HÍREK > AKTUÁLIS > Megkerült és eltűnt Aranyvonatok
A titkos szállítmányokról Mihály Máriát, a Szépművészeti Múzeum álatlános főigazgató-helyettesét kérdeztük.
A XIX. század végén, XX.század elején keletkezett jelentős hazai műgyűjtemények már az 1929-es nagy gazdasági világválságot követően kezdtek felbukkanni a nyugat-európai, amerikai árveréseken, de kényszerű "kivándorlásukra" csak a II. világháború végjátékában került sor. Akkor az elkobzott zsidó vagyonok-bennük a lehíresebb magángyűjteményekkel-, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) arany és ezüst tartalékai, múzeumok műtárgyai hagyták el az országot.
A háború kitörése után, mint máshol is Európában, sokan igyekeztek biztonságba helyezni értékeiket, például bankok trezorjaiban, illetve műtárgyakat múzeumi letétként. A háború utolsó időszakában létrehozták a "kormánybiztosság a zsidók zár alá vett műtárgyainak számbavételére és megőrzésére" hivatott szervezetet. Vezetője a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Csánky Dénes lett. Csánky 1935-től vezette az intézményt. A kormánybiztosság egyébként függetlenítve volt a múzeumtól. Csánky az általa legértékesebbnek tartott műtárgyakat, festményeket a Szépművészeti Múzeumba szállíttatta.
A német megszállást, 1944. március 19. vasárnapját követően megindult a magán "műgyűjtés" is. A Wermacht és SS tisztek egyebek mellett az elhurcolt, vagy gettóba kényszerített, gyakran már legyilkolt zsidók lakásaiba, villáiba telepedtek, ahol az otthagyott értékekből kedvükre válogathattak.
A front közeledtével, 1944. végén Csánky a nyilas kormány belügyminiszterének, Rajniss Ferencnek az utasítására a Szépművészeti Múzeum értékeit és az "elhagyott", vagyis zsidó tulajdonosaiktól elrablott műkincseket nyitott teherautókon a nemzetközi Vöröskereszt védnökségét élvező pannonhalmi bencés apátságba szállították. Szerencsére a műkincseknek nem esett baja. Amikor 1945. elején kiderült, hogy ott sincsenek kellő biztonságban, januárban az értékeket a szentgotthárdi ciszter apátságba vitték tovább. Majd' napra 60 éve, március 30-án ládákba csomagolták a festményeket, műtárgyakat. Bogyay Tamás művészettörténész listát készített-a későbbi törtépnések szempontjából létfontosságúnak bizonyult, hogy több másolatot is írt- a kollekcióról. A két tehervagonba zsúfolt 80 láda még aznap elhagyta Magyarországot. Az apátságban maradt 45 láda, mert nem fértek már föl a vagonokba. Ez a szentgotthárdi anyag még '45 nyarán visszakerült Budapestre. A két vagon május elején esett amerikai hadifogságba Standach és Grassau között. Az amerikaiak a müncheni nagy Central Collecting Pontba szállították, egyikébe a Németországban kialakított néhány központnak, ahol a nácik által Európában összerabolt műkincseket gyűjtötték össze. Az érintett kormányoknak listákkal kellett bizonyítaniuk, hogy mit vittek el tőlük a német megszállók. Dormán Andrea és Oroszlán Zoltán művészettörténészek 1946-ban Bogyay hiteles leltárívével érkeztek a bajor fővárosba.A műkincsek átvételi elismervényét Náyrády Miklós államtitkár írta alá. Karácsonyra 69 ládában-időközben átcsomagolátk a műtárgyakat-783 tétel, 1024 műkincs tért haza.
Az úgynevezett Műkincs vonat sorsa ezzel véget ért, de nem ez volt az egyetlen kincses szerelvény - említette Mihály Mária. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) arany és ezüst tartalékait, a Széchényi Könyvtár jó néhány értékes kötetével együtt ugyancsak Ausztriába evakuálták. Ennek az Aranyvonatnak a története talán a legismertebb. A III. amerikai hadsereg Frankfurt am Mainba irányította a szerelvényt. Az MNB aranykészletét már 1946. augusztus 8-án visszaszolgáltatták Magyarországnak. A világ addigi legnagyobb inflációja döntően ezért érhetett véget és születhetett meg a forint. Az Ezüstvonat csak egy évvel később követhette az Aranyvonatot.
A legkalandosabb sors azh úgynevezett Werfen-vonatnak jutott osztályrészül - fogalmazott a főigazgatóhelyettes. Nevét arról az osztrák településről kapta, ahol amerikai kézbe került, de addig hosszú utat tett meg. A szerelvényt az a Toldy Árpád indította el és kísérte jó ideig, aki a zsidók vagyoni ügyeinek kormánybiztosa volt a Szálasi-kabinteben. Ő Csánkyval ellentétben elsősorban nem műtárgyakban utazott, hanem különféle értékeket gyűjtött: szőnyegeket, kristály, ezüst és arany tárgyakat, egyéb értékeket.
A szerelvény '45 elején előbb Zircre, majd Brennbergbányára érkezett. Menet közben valahol a győri múzeum gyűjteménye is a vagonokra került. Azutolsó magyar településen még névvel címmel ellátva külön csomagokban voltak az értékek. Brennbergbányán azonban Toldy utasítására osztályozták a rakományt és külön-külön csomagolták a szőnyegeket, a porcelánt, kristályt, ezüstöt, aranyat. Attól kezdve jószerivel lehetetlen volt megállapítani, mi honnan és kitől származik. A csekély értékű 1181 festménynek pedig kezdettől megállapíthatatlan volt az eredeti gazdája. A Werfen-vonat a Műkincs vonattal egy napon, 1945. március 30-án gördült át az osztrák-magyar határon. Toldy Árpád máig ismeretlen okból három vagont lecsatoltatott és Innsbruckba távozot vele. A későbbi francia megszállási övezetből Párizsba kerültek a vagonok és csak 1948-ban térhettek haza a drágakövekkel és arannyal teli ládák.
A másik másfél tucatnyi vagonból álló szerelvénynek Avar László vette át a parancsnokságát, aki a légvédelmi gépágyúkkal is felszerelt vasúti kocsikat megvédte a kóbórló Wermacht, SS és magyar csapatoktól. Május 4-én a Bad Gettstein melletti Werfenben adta át a szerelvényt az amerikaiaknak. A vagonok Salzburgba kerültek, s az amerikai tisztek a "készletekből" igényelhettek maguknak szőnyegeket, porcelánt, ezsüt étkészleteket, egyebeket. Az amerikai kormány valószínűleg azért nem adta vissza a magyar kormány és a megmaradt zsidóság sürgetésére sem az értékeket, mert attól tartottak, hogy a vagyontárgyak úgy is az oroszok kezére kerülnek. Később arra hivatkoztak, hogy a szerelvény rakománya gazdátlan, a tulajdonosok kiléte megállapíthatatlan. (Ez döntően Toldy felelőssége, aki összekevertette a tulajdonosonként csoportosított értékes tárgyakat.) A vagyontárgyak nagy részét az ENSZ menekültügyi főbiztossága javára árverésen értékesítették az amerikaiak.A győri múzeum gyűjteményét 1963-ban, az 1081 festményt egy vagyonjogi egyezmény keretében 1968-ban szolgáltatta vissza Ausztria.
Bihari Tamás
Néhány éve 37 holokauszt túlélő magyar származású zsidó beperelte a Werfen, újabban tévesen Aranyvonatként emlegetett szerelvény rakománya miatt az Amerikai Egyesült Állmok kormányát. Idén március 17-én egy floidai bíróság helyt adott beadványuknak. A 200 millió dollár értékűre becsült vagyontárgyakért 25,5 millió dollárt ítélt meg a bíróság a túlélők javára. Az ügyvédi és egyéb költségek levonása után 21 millió dollár marad. A per kezdeményezői egyenként 5 ezer dollárt kapnak, a többi pénzt az 1945. május 8. előtt Magyarországról elhurcolt, vagy ott gettóba zárt, a világ bármely pontján lakó túlélők szociális és egészségügyi ellátására fordíthatják. A ma is itthon élő túlélők az összeg 22,7 százalékára számíthatnak, melyet szintén hasonló célokra lehet fölhasználni.
[LHP.HU]
2005.03.28. 21:11
t: 1448
Megkerült és eltűnt Aranyvonatok
A titkos szállítmányokról Mihály Máriát, a Szépművészeti Múzeum álatlános főigazgató-helyettesét kérdeztük. A XIX. század végén, XX.század elején keletkezett jelentős hazai műgyűjtemények már az 1929-es nagy gazdasági világválságot követően kezdtek felbukkanni a nyugat-európai, amerikai árveréseken, de kényszerű "kivándorlásukra" csak a II. világháború végjátékában került sor. Akkor az elkobzott zsidó vagyonok-bennük a lehíresebb magángyűjteményekkel-, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) arany és ezüst tartalékai, múzeumok műtárgyai hagyták el az országot.
A háború kitörése után, mint máshol is Európában, sokan igyekeztek biztonságba helyezni értékeiket, például bankok trezorjaiban, illetve műtárgyakat múzeumi letétként. A háború utolsó időszakában létrehozták a "kormánybiztosság a zsidók zár alá vett műtárgyainak számbavételére és megőrzésére" hivatott szervezetet. Vezetője a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Csánky Dénes lett. Csánky 1935-től vezette az intézményt. A kormánybiztosság egyébként függetlenítve volt a múzeumtól. Csánky az általa legértékesebbnek tartott műtárgyakat, festményeket a Szépművészeti Múzeumba szállíttatta.
A német megszállást, 1944. március 19. vasárnapját követően megindult a magán "műgyűjtés" is. A Wermacht és SS tisztek egyebek mellett az elhurcolt, vagy gettóba kényszerített, gyakran már legyilkolt zsidók lakásaiba, villáiba telepedtek, ahol az otthagyott értékekből kedvükre válogathattak.
A front közeledtével, 1944. végén Csánky a nyilas kormány belügyminiszterének, Rajniss Ferencnek az utasítására a Szépművészeti Múzeum értékeit és az "elhagyott", vagyis zsidó tulajdonosaiktól elrablott műkincseket nyitott teherautókon a nemzetközi Vöröskereszt védnökségét élvező pannonhalmi bencés apátságba szállították. Szerencsére a műkincseknek nem esett baja. Amikor 1945. elején kiderült, hogy ott sincsenek kellő biztonságban, januárban az értékeket a szentgotthárdi ciszter apátságba vitték tovább. Majd' napra 60 éve, március 30-án ládákba csomagolták a festményeket, műtárgyakat. Bogyay Tamás művészettörténész listát készített-a későbbi törtépnések szempontjából létfontosságúnak bizonyult, hogy több másolatot is írt- a kollekcióról. A két tehervagonba zsúfolt 80 láda még aznap elhagyta Magyarországot. Az apátságban maradt 45 láda, mert nem fértek már föl a vagonokba. Ez a szentgotthárdi anyag még '45 nyarán visszakerült Budapestre. A két vagon május elején esett amerikai hadifogságba Standach és Grassau között. Az amerikaiak a müncheni nagy Central Collecting Pontba szállították, egyikébe a Németországban kialakított néhány központnak, ahol a nácik által Európában összerabolt műkincseket gyűjtötték össze. Az érintett kormányoknak listákkal kellett bizonyítaniuk, hogy mit vittek el tőlük a német megszállók. Dormán Andrea és Oroszlán Zoltán művészettörténészek 1946-ban Bogyay hiteles leltárívével érkeztek a bajor fővárosba.A műkincsek átvételi elismervényét Náyrády Miklós államtitkár írta alá. Karácsonyra 69 ládában-időközben átcsomagolátk a műtárgyakat-783 tétel, 1024 műkincs tért haza.
Az úgynevezett Műkincs vonat sorsa ezzel véget ért, de nem ez volt az egyetlen kincses szerelvény - említette Mihály Mária. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) arany és ezüst tartalékait, a Széchényi Könyvtár jó néhány értékes kötetével együtt ugyancsak Ausztriába evakuálták. Ennek az Aranyvonatnak a története talán a legismertebb. A III. amerikai hadsereg Frankfurt am Mainba irányította a szerelvényt. Az MNB aranykészletét már 1946. augusztus 8-án visszaszolgáltatták Magyarországnak. A világ addigi legnagyobb inflációja döntően ezért érhetett véget és születhetett meg a forint. Az Ezüstvonat csak egy évvel később követhette az Aranyvonatot.
A legkalandosabb sors azh úgynevezett Werfen-vonatnak jutott osztályrészül - fogalmazott a főigazgatóhelyettes. Nevét arról az osztrák településről kapta, ahol amerikai kézbe került, de addig hosszú utat tett meg. A szerelvényt az a Toldy Árpád indította el és kísérte jó ideig, aki a zsidók vagyoni ügyeinek kormánybiztosa volt a Szálasi-kabinteben. Ő Csánkyval ellentétben elsősorban nem műtárgyakban utazott, hanem különféle értékeket gyűjtött: szőnyegeket, kristály, ezüst és arany tárgyakat, egyéb értékeket.
A szerelvény '45 elején előbb Zircre, majd Brennbergbányára érkezett. Menet közben valahol a győri múzeum gyűjteménye is a vagonokra került. Azutolsó magyar településen még névvel címmel ellátva külön csomagokban voltak az értékek. Brennbergbányán azonban Toldy utasítására osztályozták a rakományt és külön-külön csomagolták a szőnyegeket, a porcelánt, kristályt, ezüstöt, aranyat. Attól kezdve jószerivel lehetetlen volt megállapítani, mi honnan és kitől származik. A csekély értékű 1181 festménynek pedig kezdettől megállapíthatatlan volt az eredeti gazdája. A Werfen-vonat a Műkincs vonattal egy napon, 1945. március 30-án gördült át az osztrák-magyar határon. Toldy Árpád máig ismeretlen okból három vagont lecsatoltatott és Innsbruckba távozot vele. A későbbi francia megszállási övezetből Párizsba kerültek a vagonok és csak 1948-ban térhettek haza a drágakövekkel és arannyal teli ládák.
A másik másfél tucatnyi vagonból álló szerelvénynek Avar László vette át a parancsnokságát, aki a légvédelmi gépágyúkkal is felszerelt vasúti kocsikat megvédte a kóbórló Wermacht, SS és magyar csapatoktól. Május 4-én a Bad Gettstein melletti Werfenben adta át a szerelvényt az amerikaiaknak. A vagonok Salzburgba kerültek, s az amerikai tisztek a "készletekből" igényelhettek maguknak szőnyegeket, porcelánt, ezsüt étkészleteket, egyebeket. Az amerikai kormány valószínűleg azért nem adta vissza a magyar kormány és a megmaradt zsidóság sürgetésére sem az értékeket, mert attól tartottak, hogy a vagyontárgyak úgy is az oroszok kezére kerülnek. Később arra hivatkoztak, hogy a szerelvény rakománya gazdátlan, a tulajdonosok kiléte megállapíthatatlan. (Ez döntően Toldy felelőssége, aki összekevertette a tulajdonosonként csoportosított értékes tárgyakat.) A vagyontárgyak nagy részét az ENSZ menekültügyi főbiztossága javára árverésen értékesítették az amerikaiak.A győri múzeum gyűjteményét 1963-ban, az 1081 festményt egy vagyonjogi egyezmény keretében 1968-ban szolgáltatta vissza Ausztria.
Bihari Tamás
Néhány éve 37 holokauszt túlélő magyar származású zsidó beperelte a Werfen, újabban tévesen Aranyvonatként emlegetett szerelvény rakománya miatt az Amerikai Egyesült Állmok kormányát. Idén március 17-én egy floidai bíróság helyt adott beadványuknak. A 200 millió dollár értékűre becsült vagyontárgyakért 25,5 millió dollárt ítélt meg a bíróság a túlélők javára. Az ügyvédi és egyéb költségek levonása után 21 millió dollár marad. A per kezdeményezői egyenként 5 ezer dollárt kapnak, a többi pénzt az 1945. május 8. előtt Magyarországról elhurcolt, vagy ott gettóba zárt, a világ bármely pontján lakó túlélők szociális és egészségügyi ellátására fordíthatják. A ma is itthon élő túlélők az összeg 22,7 százalékára számíthatnak, melyet szintén hasonló célokra lehet fölhasználni.
[LHP.HU]
2005.03.28. 21:11
Legfrissebb hirek
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
- Viharral érkezik a hidegfront
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
