HIRDETÉS
HIRDETÉS

HÍREK > BELFÖLD > Méhészet – édes élet

t: 1664

Méhészet – édes élet

A magyar méhészek brüsszeli megmozdulásából nem maradhatott ki a Klenáncz Méhészet tulajdonosa sem. A protestáló gazdák legfőbb érve a jóval olcsóbb kínai termék szennyezettsége, ennek ellenére Klenáncz József nem nagyon bízik abban, hogy akciójuk - amelyhez más országok gazdái is csatlakoztak - sikerrel járhat. „Nem sok esélyt látok arra, hogy az unió velünk foglalkozzon, hiszen az európai méhészeti társadalom nagyon pici helyet foglal el az uniós mezőgazdasági politikában" - panaszolja. A rossz minőségű, igénytelen és szermaradványos kínai mézdömping ezért aztán a magyar termelőket - így a Klenáncz Méhészetet is - árengedményekre szorítja. Míg a Kínából érkező akácméz levámolva, telephelyre lerakva kilónként 1,5 euróba kerül, a magyar termék már csak nehezen kel el a maga 2,3-2,5 eurós árán.

Bakterházban nevelkedett

A vasútnál dolgozó felmenők, élve az akkori gyér vonatsűrűség adta sok szabadidővel, rendszerint valamilyen állatot is tartottak a bakterház mellett. Az 1962-ben született Klenáncz Józsefnek egyedüli fiúunokaként még megadatott, hogy tízéves korában nagyapja mellett sajátítsa el a méhészkedés alapfogásait. Ennélfogva magától értetődő volt, hogy az 1977-ben a nagypapától megörökölt 30 méhcsaládra alapozza a jövőjét.

Igazából a méhek tökéletesként is felfogható társadalmi modellje nyomán tanult meg kőkemény rendszerességgel dolgozni. Erre szüksége is volt, hiszen a méhészkedés azért vallott kudarcot a téeszekben, mert a szakértelem mellett pontos időbeosztást, fegyelmet, sok-sok odafigyelést követelt meg - amire akkor is csak a családi vállalkozások voltak képesek.

A kádba is méz csorgott

A méz előállítása azonban csak az első lépés, a terméket el is kellett adni, amire a tervgazdálkodás idején egyetlen vállalat, a Hungaronektár kapott jogosítványt. Később alakult konkurense, a Tszker azzal kezdte tevékenységét, hogy 5 forinttal többet adott a gazdáktól vásárolt mézért. Amikor ennek ismeretében egy méhészeti szakcsoport-gyűlésen az ifjú Klenáncz József felvetette, hogy talán kereskedő céget kellene váltaniuk, buzgalmát azonnali kizárással „jutalmazták". Az 1985-ben ily módon magára maradt gazdálkodó két éven keresztül alig-alig tudta értékesíteni a mézét, mint mondja, még a fürdőkád is azzal volt tele.

Nem maradt más hátra, minthogy nyakába vegye a piacokat: egy utánfutós Wartburggal és egy Lehel piaci standdal indult ez a tevékenység. Ott ismerte meg a Csemege Kereskedelmi Vállalat beszerzési vezetőjét, aki kapva kapott a kiváló terméken, mi több, rövidesen beszállítói szerződéssel lepte meg Klenánczot. A Csemege referenciája alapján hamarosan a Budapesti Közért Vállalat is feliratkozott a kereskedelmi tételeket vásárlók közé, majd az újabb nagy megrendelők révén 1990-re a Klenáncz Méhészet tulajdonképpen lefedte a fővárosi és az agglomerációs mézellátást. A még mindig szigorúan családi vállalkozás nyáron termelte, télen pedig értékesítette a mézet. Az akkor már nős - mára három gyermeket nevelő - gazdálkodó számításai olyannyira bejöttek, hogy bele mert vágni egy kisebb üzem felépítésébe.

Az első üzem

Az egymás után megjelenő multinacionális kereskedelmi cégek olyan beszállítókat kerestek, akik már hosszú évek óta stabilan a piacon voltak és prosperáltak. Így egy napi 80 tonna kibocsátású üzem épült fel a dömsödi Klenáncz Majorban 1998-ban. A vállalkozó pályázatírói szorgalmának - és a bankhitelektől való ódzkodásának - köszönhetően a Széchenyi Terv és egy földművelésügyi minisztériumi pályázaton elnyert pénz összesen 60 százalékban finanszírozta a 100 millió forint feletti költségeket. „Ezeket a pályázatokat botorság nem kihasználni, mert nélkülük versenyhátrányba kerül az ember" - foglalja össze tapasztalatait.

A beruházásait átlag 2/3-os arányban ilyen úton menedzselő üzletember a mai napig maga írja a pályázatokat. A 15 ezer tonnás hazai termelésből tavaly 2 ezer tonnát jegyző méhészet első embere - aki paradox módon a brüsszeli „hatalmasokkal" szemben protestál - az idén több uniós pályázatot is elnyert, mintegy 40 százalékos támogatottsággal.

Jót tett az embargó

Az igazi nagy ugrást a 2002-es esztendő hozta meg, amikor üzembe helyezték azt a vadonatúj gépsort, amely lehetővé teszi évi 10-12 millió üveg méz kibocsátását. A 270 bejelentett alkalmazottat eltartó egyéni vállalkozás vezetője manapság már egy hatalmas „kaptárt" kormányoz, amelybe beletartozik 8 CBA-üzlet tulajdonlása éppúgy, mint egy sörüzemé, illetve a kunszentmiklósi Kalória Sütőipari és Kereskedelmi Kft.-é. „Minden vállalkozásom nagyon kedves, de a bevétel mintegy 30 százalékát biztosító mézüzem szó szerint a legédesebb" - vall arról, hogy ennyi év után sem vesztette el a gyökereit.

A külföldi piacra is kilépő Klenáncz Méhészet dolgát tagadhatatlanul megkönnyítette, hogy a kínai árura kivetett embargó idején a nyugat-európai kereskedők egymásra licitálva keresték a magyar mézet. Európa nyugati felében ugyanis háromszorosa a mézfogyasztás a magyarénak, miközben a termelés alig a negyede. Ennek is volt köszönhető az a kétéves aranykor, amikor a hordóban Nyugat-Európába szállított mézért többet lehetett kérni, mint az itthoni boltokba kerülő üveges kiszerelésűért, ám ennek - úgy tűnik - 2005 januárjától vége.


[LHP.HU]

2005.01.09. 11:34

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb hirek