HIRDETÉS
Képfeltöltő
KIEMELT HÍREK
HIRDETÉS

HÍREK > BELFÖLD > Változatok az ügynöklistára: itt a névsor az MSZMP-tagokról is

t: 436

Változatok az ügynöklistára: itt a névsor az MSZMP-tagokról is

Az állambiztonsági szolgálatok egykori vezetői által elterjesztett és a demokratikus közvélemény által is elfogadott legenda szerint a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagjait nem környékezték meg az állambiztonsági szolgálatok, nem lett belőlük ügynök, informátor vagy rezidens. Nekik "pusztán" pártkötelezettség volt a felettes pártszervek tájékoztatása. Egy hírműsorban Burány Sándor is ezzel indokolta, hogy miért nincsenek párttagok a Szakértő 90 által feltett, valószínűleg Németh Miklós által Antall Józsefnek átadottal "szoros rokonságban" álló lajstromon.

A kérdést jól ismerő történészek ugyanakkor logikai és levéltári bizonyítékokkal cáfolták a közkeletű vélekedést. Logikai érveik közt szerepelt, hogy nyilvánvalóan senki nem születik párttagnak, így könnyen előfordulhat, hogy előbb lesz valakiből hálózati személy, s csak aztán az MSZMP tagja. És a pártaggá válás után sem volt automatikus a "szabadulás", gyakorta a felettes pártszerv és az állambiztonság egyeztetett az egykori hálózati személy jövőjéről.

Informátor vagy ügynök - a kettő nem azonos

Az állambiztonság általában különbséget tett az informátor és az ügynök között. Míg az ügynököt megfélemlítették vagy megzsarolták, addig az informátor beszervezésénél fontos szempont volt a megbízhatóság, a rendszer iránti lojalitás, őket szervezték be "hazafias alapon". Nyilvánvalóan a rendszer számára legmegbízhatóbbak a legnagyobb számban a párttagok közt voltak, teljes egészében nem mondhatott le tehát róluk az állambiztonság.

Az ügynökök 23%-a párttag volt

Varga László történész, a szisztéma avatott ismerője a Magyar Hírlapnak adott hétfői nyilatkozatában maga sem ért egyet azzal, hogy a párttagokat ne lehetett volna beszervezni. "Ilyen csak a hatvanas évekig létezett, azután rájöttek, hiba lenne éppen a legmegbízhatóbb elvtársakat parlagon hagyni" - mondta Varga. A történész szerint a legutolsó (1989. június 30-án készült) statisztikák alapján az ügynökök 23 százaléka párttag volt. Vargának a 80-as éveket illetően akár igaza is lehet, de a 60-as éveket illetően minden bizonnyal téved - írja a hvg.hu.

Révész Bélának, a Szegedi Egyetem oktatójának - aki évek óta foglalkozik az állambiztonság működésének feltárásával - nem sikerült fellelni a beszervezési tilalom bizonyítékait. Azok a dokumentumok, amelyek ma már rendelkezésre állnak egyelőre azt valószínűsítik, hogy az állambiztonságot tájékoztató-segítő MSZMP-tagok helyzete korszakonként és az információszolgáltatási hierarchiában elfoglalt pozíció szerint is igen eltérő volt.

Az első ide vonatkozó parancsot még Biszku Béla adta ki 1958-ban. Az akkori belügyminiszter az állambiztonsági szervek ügynöki munkájának alapelveivel foglalkozva felhívta a figyelmet, hogy "különleges esetekben, ha az operatív érdek úgy kívánja, MSZMP-tag is beszervezhető".

A beszervezés tényéről a felsőbb pártszervek első titkárait csak abban az esetben kellett az állambiztonsági szervnek tájékoztatni, ha az illető felhasználására terhelő vagy kompromittáló adatok alapján került sor.

Az operatív érdek mérlegelése eredményeként tíz évvel később a több mint 12 ezer főnyi hálózatnak egyötöde - 2 648 fő - volt párttag. A korabeli dokumentum szerint a III/II. Csoportfőnökség által foglalkoztatott hálózati személy közül 19, a III/III. Csoportfőnökségen 8,3, a III/IV. Csoportfőnökségen 35,5, a BRFK Politikai Osztálya 6,8, míg a megyei politikai osztályok által foglalkoztatottak közül pedig 4,1 százalék volt MSZMP-tag.

Döntő többségük "hazafias alapon" szervezték be, és csupán 2,5 százalékuk esetében került sor politikai, erkölcsi vagy gazdasági jellegű terhelő adatok felhasználására. Egyharmadukat a kémelhárítás, kétharmadukat a fegyveres erők vonalán foglalkoztatták.

Révész Béla szerint a hatvanas évek végétől furcsa elmozdulás kezdődött. Amellett, hogy 1964-től az MSZMP-tagok beszervezési aránya folyamatosan növekedett, az a törekvés is tapasztalható volt, hogy az operatív szervek kizárják a hálózatból azokat a párttagokat, akiket a továbbiakban társadalmi vagy hivatalos (tehát hálózaton kívüli) kapcsolatként tudnak felhasználni.

Ekkor merült fel az a probléma is, hogy egyre nehezebben tartották összeegyeztethetőnek az operatív nyilvántartásban szereplő személyek a terhelő-kompromittáló adatait azok párttagságával. Ezért az operatív nyilvántartás felülvizsgálatát rendelték el, melynek során kétharmadukat MSZMP-tagságuk megtartása mellett törölték az operatív nyilvántartásból. Viszont többségük megmaradt a hálózatban, immár pártonkívüliként.

Egy 1970-ben keletkezett dokumentum az MSZMP-tagok beszervezésekor felhasznált politikailag terhelő adatokat is részletezte. Ezek többnyire az izgatás, katonai titok kifecsegése, feljelentési kötelezettség elmulasztása, disszidálási szándék, embercsempészés, valamint az ellenforradalom alatti ellenséges magatartás voltak.

A jelentés összeállításának idején foglalkoztatott terhelő, kompromittáló adatokkal beszervezett személyekről a III/2-es listát készített, külön feltüntetve a beszervezett minősítését, az ellene felhasznált adatokat, a foglalkoztatás vonalát, illetve a foglalkoztató operatív szervet. Az összeállítás alapján vizsgálták meg annak lehetőségét, hogy a kompromittáló adatok, továbbá az esetleges pozitív magatartás alapján lehetőség van-e a foglalkoztatott párttaggal a további együttműködést hazafias alapokra helyezni.

A 70-es évektől kezdve erőteljesebb igény mutatkozott arra, hogy a párttagok hálózati felhasználást váltsák fel a hálózaton kívüli kapcsolatok. Ennek három alapvető formája a 1. hivatalos kapcsolat; 2. társadalmi kapcsolat; 3. alkalmi kapcsolat.



[LHP.HU]

2005.03.02. 12:44

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb hirek