Néhány nappal korábban érkeztem Szíriába, Törökország felől, a felkelők által ellenőrzött Bab el Szalama határátkelőn keresztül. Nagyjából tudtam, hogy mire számítsak: ez már a sokadik utam volt Aleppóba, és az elmúlt két-három hónapban, amióta a háború fókusza elmozdult a környező légitámaszpontokra – amelyeknek az ostromával a felkelők megpróbálják fokozatosan megfojtani a kormány tüzérségét és légierejét –, a város viszonylag élhetővé vált. Az ágyúzás intenzítása nagyot csökkent a pokoli nyári-őszi hónapok után, legalábbis a felkelők által stabilan ellenőrzött keleti részeken. Még a lakosság egy része is visszaköltözött.