A borostyánlevelű, ismertebb nevén futó muskátli, vékony lecsüngő hajtású. Október közepétől védett és világos helyen kell tárolni. Fontos, hogy minél kevesebbet legyenek háborgatva telelésük során.
A legjobb, ha az eredeti tárolóedényükben és talajukban hagyjuk mindegyiküket. Ügyeljünk, hogy világos, de fagymentes helyre helyezzük, ahol 5-8 °C-nál nincs melegebb. Kifejezetten házi körülmények között érzik jól magukat, sötét és meleg helyre téve meg sem érik a tavaszt. Viszont az egészséges, dús hajtások jól átteleltetett töveik, igazán gazdagon színpompáznak a tavasz beköszöntével.
A közönséges kerti muskátli tövek bokrosan elágazó, pozsgásan vaskos hajtásúak. A rajtuk lévő mirigyszőrökkel dúsan borított levelek a nyári szárazságon és erős napfényen kívül, még az első kora őszi fagyokat is jól tűrik. Általában még elviselik a mínusz 1-2 fokos lehűlést is. Éppen ezért jól viselik a lakótelepi lakások világos, ám kissé hűvös lépcsőházait. Ha 10 fok körüli hőmérsékleten tároljuk, akkor havonta legalább egyszer meg kell öntözni, de nem túl sok vízzel. A pusztuló levelektől és hajtásrészektől is mindig meg kell tisztítani. A legbiztonságosabb megoldás a közönséges kerti muskátli tövek esetében, ha legkésőbb az őszi fagyok előtt, bő gyökérzettel és enyhén nyirkos földdel együtt kiemelve, megfelelő méretű cserépbe vagy faládába ültetjük. A ház kamrájában, pincében, garázsban vagy más hasonló helyiségben, enyhén nyirkos homokba vagy földbe "elvermelhetjük" a sikeres átteleltetés reményében. Így fagymentes és viszonylag száraz, de nem túl sötét helyre kerüljenek.
Legbizonytalanabb az átteleltetés, ha a növény gyökérzetéről a rátapadt földet is teljesen leszedjük. Azután papírba vagy műanyag fóliába csomagoljuk, és zsineggel jól elkötjük a gyökérnyaknál. Ilyenkor az elinduló rothadás mellett, még a kiszáradás veszélye is fenyegeti. Tavasszal viszont hiába várjuk a dús virágzatból álló tövek fejlődését.
Ezzel szemben a helyesen elteleltetett muskátlik tavaszi virulása gyönyörű látványt nyújt számunkra.