Gardablog

MAGAZINOK > UTAZÁS > Európa > Gardablog

t: 6125

Utazás
Budapest-Bécs-Linz-Salzburg-Innsbruck-Trento-Garda 924 km, kb. 10 óra
Autópályadíjak: 10 napos magyar matrica 2500 Ft, 10 napos osztrák 2050 Ft, Brenner-hágó 8 Euro, Trentoig 9.70 Euro
Garda-Trento-Dobbiaco-Klagenfurt-Rábafüzes-Budapest 840 km, kb. 11 óra
Autópályadíj: Bolzano-Bressanone 4 Euro
Benzinárak Ausztriában 1.22, Olaszországban 1.39 Euro
Útiköltség oda-vissza kb. 50.000 Ft.

Június 25.
Mentőhelikopter, nélkülünk
Reggel hatkor indulunk, Bécs felé megyünk, mint kés a vajban. Linz előtt megáll a sor, baleset. Kiállunk reggelizni, pillanatok alatt megtelik a parkoló. Az illemhely osztrákokhoz méltatlan, úgy döntök, elhalasztom a dolgot. Viszont a balesetet húsz perc alatt eltüntették, száguldhatunk tovább. Már ahol nem építkeznek. Innsbrucknál egy autós étteremben ebédelünk, nagy tál saláta 4.50, a tejeskávé 2.60, almáspite 2.60. Sajnos ez a 280 forintos Euróval több mint 3000 forint. Sok.

Egy darabon, a Zugspitze körül Németországban halad a pálya, de szinte semmi nem jelzi, ez már másik ország. Ugyanilyen észrevétlen jutunk át Olaszországba. Trentoig az autópályán, innen már csak egy ugrás a Garda-tó. Már látjuk Torbolét, amikor megáll a sor. Újabb baleset. Ha két perccel előbb érkezünk, talán most minket visz a mentőhelikopter. A Jóisten velünk volt, most is.

Szállás Torboléban
**** Szálloda: 35-80 Euro/fő/éj
*** Szálloda: 29-45 Euro/fő/éj
** Szálloda: 28-35 Euro/fő/éj
***Apartmanszálloda: 36-50 Euro/apartman/éj, reggelivel
(www.hoteltorbole.it)
***Kemping: 9-11 Euro/sátor, 7-8 Euro/fő/éj

A szálló címét otthon hagytam – de például kerti abrosz van nálam... Egy kávézóban sikerül megtudnunk, hol van. Az orrunk előtt pont, a parton. A meglepően tágas apartman a tóra néz, szemben óriási hegyek, a kilátás gyönyörű. Csak a zaj ijesztő, vadulnak a motorosok, alig halljuk egymás hangját. Kifogástalan állapotú franciaágy, hangulatos – használható! – lámpák. A konyha tiszta, kétlapos rezsóval, nagy hűtővel, edényekkel, még konyharuha is van. És semmi sem ragad! A fürdőszoba egyetlen hátránya, hogy a zuhanyozó lehetetlenül kicsi. Viszont törülközőt is adtak.

Amúgy iszonyú meleg van, délután hatkor még 32 fok árnyékban. Mellesleg otthon is. Az első fürdési próbálkozásunk kudarcba fullad: óriási kavicsokon át kell bemenni a tóba, a csillagokat látom, ahogy lépkedek. Ráadásul süllyed is, villámgyorsan kimenekülünk. Ide fürdőcipő kell.

Június 26.
Harminchat fok árnyékban

Éjjel nagyon meleg volt, folyt rólunk a víz, de hajnalban feltámadt a szél. A reggeli – mert itt az is van – büférendszerű, NB1-es. Mindenből a legjobb: friss gyümölcs, kalács, croissant. A tojást egy lendületes mozdulattal feltöröm – szétfolyik a tányéromon az egész. Rémlett, hogy volt valami kütyü a kosárka mellett: ja, nekem kellett volna megfőznöm. Vidéki vagyok... A tulaj gyerekei segítenek leszedni az asztalt. Aztán Nonna, a nagyi, egy pohár kakaót ad a fiatalúrnak nutellás zsömlével, a kislány müzlit eszik. Valamin összekapnak, a lány már tépi is az öccse fülét, az jajgat, Nonna szétcsap köztük.

Délelőtt besétálunk Torboléba, alig tíz perc. Igazi mediterrán városka, némi tirolos beütéssel. De már hamisítatlan délies hangulattal, tűhegyes ciprusokkal, pálmákkal, rengeteg virággal. Minden ragyogó tiszta, rendezett, a lépcsők mellett kerekesszékes felhajtó. A tavon szörfiskolák tucatjai edzik a nebulókat, a strand most kezd benépesülni. Egy ágy 4, ernyő 6 Euroba kerül.

Sok az olasz és a középkorú, vagy idősebb német vendég. Megveszem a fürdőcipőt, szuper high-tech, olasz modell, 8 Euro. Benézek a helyi ABC-be, amit itt Scoop-nak hívnak. A gyümölcs válogatásához egyszerhasználatos kesztyűt adnak – méghogy az olaszok nem tiszták?! Az alma 2 Euro körül van, de gyönyörű, a meggy majdnem 5, a citrom 1.90, a narancs 2, de valahogy ez is szebb, mint amit otthon sóznak ránk.

A városka ébredezik, a kereskedők kirakatot fényesítenek, az emberek barátságosak. Dél körül sziesztázunk, az ablak alatt olvasok, isteni a levegő, még nem süt ide a nap. Három óra tájban megyünk le a partra, épp szemben van, rálátunk az ablakunkra. A szörfiskolák átvették a hatalmat, ráadásul a szél is viharos, komoly küzdelem bejutni a vízbe. Ami most jéghideg, mert fölkavarta a szél.

A tó helyenként 330 méter mély, van utánpótlása a hideg víznek...

Én azért többször is megmártózom, a napot csak vizesen, és persze 30-as faktorú napvédővel lehet elviselni.

Június 27.
Citromfák, sötétkéklő tó

Akkor érzem igazán otthonosan magam külföldön, ha valami olyasmit teszek, amit a helyiek is. Ha már nem (annyira) néznek turistának. Szeretek például korán reggel bevásárolni. Akkor, amikor a nyaralók még az igazak álmát alusszák.

Ma reggel hétkor kimentem a piacra, sajnos, ez csak egy miniatűr piac, egy-két gyümölcsös standdal, egy sajtossal, meg az elmaradhatatlan olasz- kínai bóvliárussal. Maria Grazia Matuella, a trentoi idegenforgalmi hivatal sajtósa telefonált, ma mégsem ér rá, holnap találkozzunk. Úgyhogy ma körbejárjuk a Gardát. Az idő tökéletes, ragyogó kék az ég, harmincöt fok meleg van.

Malcesine csak 15 km. Ide régi emlékek kötnek, húsz éve már jártunk itt. Akkor is nagyon tetszett, főleg a Scaligeri-vár. Most is az óvárosban bóklászunk, fényesre csiszolt óriáskavicsokon csúszkálok a meredek utcácskákon, s bár még a főszezon el sem kezdődött, turista turista hátán. Most is elbűvölnek a részletek, egy-egy résnyire nyitott zsalugáter az éles déli napfényben, a tűhegyes sötétzöld ciprusok, alattunk a kéklő Garda.

A tó déli része kiszélesedik, a hegyek lelapulnak, a települések virág nélkül, szegényesen árválkodnak. Sok a kemping, a két-, sőt egycsillagos hotel, egyszerű panzió. Peschierán át jutunk a keskeny földnyelvre épült Sirmionéba, a végén soktornyú, pártás Scaligeri-vár magasodik. Mögötte a község, fulladozik a turisták inváziójától. A Garda széles medencéjéből hosszú, tágas öböl nyílik, a végén Saló városával. Innen a Garda-Riviéra települései következnek csodaszép kertekkel, a 19. század végén épült, Monarchia-stílusú szállodákkal, gazdag magánvillákkal.

A sziklafalba épített Gardesana egészen magasan kanyarog, falába ablakokat vágtak, így kellemesebb az autózás. A tó északi végének utolsó negyedében, égbenyúló sziklafal tövében fekszik Limone. Nevét fehér oszlopok alatt zöldellő citromültetvényeiről kapta, a fákat télen üveggel védik a fagytól. A városka valószerűtlen, pedig valóban lakják. Bougainvilleák, muskátlik, hortenziák és persze bódítóan illatos leanderek ablakban, utcán, mindenütt.

Június 28.
Maria Grazia jól tart minket
Ma Maria Graziával ebédelünk. Harminc körüli fiatal lány, a papája BMW-jével jön értünk. Maria együtt él még a szüleivel, de már nem sokáig, ősszel végre saját lakása lesz. Errefelé ugyanazok a gondok, mint nálunk: a kezdőfizetés általában kevés az önálló élethez, ezért a fiatalok egyre később válnak le a szüleikről. A bátyja a múlt hónapban nősült, harminchat éves. Ügyvéd Milánóban. Mindezt persze már ebédelés közben tudakolom meg. Van rá idő, fényűző menüt kapunk, ami Trentino minden finomságát fölvonultatja előttünk.

Egy jéghideg Spumante, habzóbor az aperitif. Az antipasti, vagyis a tészta előtti előétel sonka- és szalámikülönlegességek sora, mézédes sárgadinnyével és savanyúságokkal. A pasta nem maradhat ki, könnyű, zöldséges mártással nyakonöntött vékonymetéltet, tagliatellét eszünk. Nagyjából itt érzem, hogy kész, nem megy tovább. Hátra van még a főétel. Laci a Garda tipikus halát, szivárvány-trout eszik grillezve, én maradok a pulykánál, hal és én nem bírjuk egymást. Mellé friss zöldségek, olajbogyó helyi balzsamecettel és olívaolajjal, természetesen.

Levezetésül a híres Vino santo, egy mézédes desszertbor, a mi tokajinkra emlékeztet. (Távolról.) Kávé közben megbeszéljük, hogy tekintettel a kinti harmincöt fokra és az elfogyasztott alkohol mennyiségére, a rivai városnézést elhalasztjuk. Helyette olasz módra, leeresztett redőnyök mellett sziesztázunk.

Sportparadicsom
A Garda a szörfösök kedvenc tava. Minden reggel föltámad a délről északra fújó Ora, esténként pedig a forró Montesé. A tó körül számos szörfiskola működik: kezdők és profik is megtalálják a magukét.

Kezdő lecke csoportban: 68 Euro/3 óra, egyénileg 100 Euro/fél nap
Szörfkölcsönzés: 8 Euro/nap
www.surfsegnana.it

A környék nagyszerű lehetőséget nyújt vitorlázásra, tavi és vadvízi evezésre, kajakozásra, mountin-bike és nordic walking túrázásra. Mindegyik sportot oktatják is.

Június 29.
Front után Riva

Éjszaka végre betör a front, villámlik, dörög, hajnalban szakad az eső. Rég örültünk ennyire ilyesminek. Délutánra eláll az eső, a szemközti hegyek és a Garda sosem látott színeit fedik fel.
Gyalog vágunk neki a Rivába vezető öt kilométernek, jól elfáradunk, mire átérünk. A több mint ezer éve lakott osztrák-olasz városka megéri a fáradságot: reneszánsz stílusú épületek, pálmafák, leanderek, szökőkutak – gyönyörű. Visszafelé a hajót választjuk, 3 Euroért 15 perc alatt Torbolében vagyunk.

Június 30.
Túlélőtúra, gyerekkel

Mára még egy utolsó nagy kirándulást tervezünk. Megnézzük Pregasinát, ami pont szemben van az ablakunkkal, a tó túlsó felén, a hegyen. Vajon miért választják lakóhelyül maguknak emberek ezt a szakadék szélén, 534 méter magasan fekvő helyet? Talán szeretnek messze nézni... Hát, itt lehet. Míg fölgyalogolunk a templomhoz, elszántan tekerő mountin bike-osokkal találkozunk. Némelyik bringán gyerekülés, benne a baba, bólogató fején fekete bukósisak. Mire fölérnek, a gyerek agyából tükörtojás lesz… Szép dolog a sport, de én a picit egy árnyékos fa alá tenném aludni…

A délutáni szieszta után irány a strand, amit úgy elleptek a hétvégi szörfösök, mint a szövetségesek a normandiai partokat a D-napon. Egymástól is alig férnek, a szörfiskolák teljes gőzzel oktatnak, és itt vannak már a vasárnap kezdődő nemzetközi verseny profi széllovasai is. Az idő kedvez, jó erős a szél. Ami a fürdést illeti, annak sajnos befellegzett. Jéghideg a víz, csak a lábunkat merjük beledugni. Az is majd lefagy.

Július 1.
Fehérvárnál eltévedünk

Volna még egy napunk, de tartunk a hétvégi dugóktól, már ma indu- lunk. Jó döntés volt. Az idő gyönyö- rű, az utak viszonylag békések. Az olasz határt Dobbiaconál lépjük át. A Dolomitok sziklái közt hófehéren ragyognak a hófoltok, az ég való- szerűtlenül kék, a virágokat már nem is írom. Iszunk egy jegeská- vét a főtéren, mellettünk stüszika- lapos osztrák-olasz társaság, a mondatot németül kezdik, olaszul fejezik be, ez itt ilyen környék.

Hazafelé elromlik az idő, zivatarokban autózunk, lassítanunk kell. Rábafüzestől autóúton araszolunk, szokatlan, hogy újra ráz, kegyetlenül. Székesfehérváron mennénk rá az M7-re. Nem találjuk. Tiszta őrület, megtettünk 2000 kilométert, anélkül, hogy egyszer is vissza kellett volna fordulnunk. Végül egy benzinkutas útbaigazít. Egész jól tud magyarul.

Mit vegyünk Trentinoban?

Mandulaízű, zöldarany színű olívaolajat, amit kézzel szüretelt bogyóból, mechanikus préseléssel nyernek. Balzsamecetet, ami errefelé olyan lágy és édeskés, hogy cukor egyáltalán nem kell a vele készített salátába. Alpesi parasztgazdaságokban készített sajtot, például a 20 hónapig érlelt, illatos Trentingranat vagy a kicsit erős, ízes Vezzenát. Mindkettőhöz nagyszerű kísérő egy trentoi habzóbor, sokféle márka kapható, már 2 Euro alatti áron is. Ínyencek ne menjenek haza egy kis trentinoi szalámi és a fűszerekkel érlelt nyers, sózott sonka, a Carne salada nélkül. A tartomány egyik különlegessége a Vino Santo, a grappa és a csodás vörösbor, a Marzemino.
Szöveg és kép: Jásdi Beáta

(gyongy.hu)

Linkajánló:
VILÁGÖRÖKSÉG

2006.10.04

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA