A hivalkodás az itt lakó nyugdíjas házaspártól távol áll, házukat nem, hogy torony nem díszíti, de még az évenkénti egyszeri húsvéti meszelés költsége is nagy érvágás számukra. És mégis a vasárnapi korzózók az utcán szívesen időznek el az idős solymári emberek kerítésénél, csodálva a virágpompát, irigyelve a nyugodt, békés légkört, mely az utca egyik leghangulatosabb házává varázsolja portájukat.
Nincs is haragosuk, de annál több a tanácsot kérő új lakó, akik az utóbbi években költöztek ki Pestről, Budáról és építettek sok tízmilliós, többtornyos villákat, telekhatártól telekhatárig, vállalva a hatósági büntetéseket.
Van is náluk Viacolor díszburkolat több száz négyzetméter, ember nagyságú, egyforma olasz virág, kaspóba ültetett rododendron bokor és banánfa, meg termő citrom, és még sok más drágaság tucat szám, de egyvalami mégis hiányzik.
Még pedig az, amit az öregek háza előtt elsétálva éreznek, a békesség, a nyugalom és a mérhetetlen természetszeretet mely a kiskertből, és a balkonról árad feléjük.
Nem értik, hiszen ők mindent megvettek, amit csak az eladók tanácsoltak, és mégsem érzik azt a légkört, ami az öreg, kis ház kertjéből árad.
De az öregek is csodálkoznak, ha faggatják őket kertük titkáról, hiszen ők nem tesznek egyebet, mint minden este meglocsolják növényeiket, az elszáradt fonnyadt virágokat kicsípik, néha tápoldatozzák - mondják -, de én titkon meglestem, hogy meg is simogatják Őket.
Horváth Tamás
(lakberendezes.hu)