HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > AUTÓ-MOTOR > Újdonságok > Drága belépő
Újra és újra felvetődik a gondolat: a városi zsúfoltság, a permanens forgalmi dugók legegyszerűbben úgy csökkenthetők, ha kisebb autókba ültetjük az embereket. Az első, tömeges mértékben előállított kétüléses kocsi a smart volt: legtöbbször úgyis egy vagy két ember ül a városban araszolgató négykerekűekben, akkor meg minek a hátsó üléspad és a vele járó pluszhosszúság. A smart viszont nem takarékos alternatíva, sokkal inkább divatcikk, ennek megfelelően magas árral, ráadásul folyamatos veszteséget termel a gyártójának.
Egy szintén apró, de négyüléses mini viszont valódi megoldást hozhat, szélesebb vásárlórétegre számíthat.
Előállítása pedig akkor lehet rentábilis, ha több cég összefog. Nagyjából egyszerre juthattak erre a következtetésre a Citroën és Peugeot autókat gyártó PSA konszernnél és a Toyotánál, ezért együtt láttak neki a fejlesztésnek. A padlólemez, a futómű és a benzinmotor Toyota-termék, a részletekért felelősek a francia szakemberek, és a dízelmotor is tőlük származik.
Kisautóknál gyakran kiélik magukat a dizájnerek, láthatóan itt is ez történt. Bár a hármas ikrek (Citroën C1–Peugeot 107–Toyota Aygo) orrkiképzése, első és hátsó kialakítása az adott márka stílusjegyeinek felhasználása miatt eltérő, az alapforma ugyanaz. Állítólag a jet ski sziluettje ihlette a karosszéria alakját; elsőre nevetségesen hangzik, de hosszasan nézegetve a kocsi oldalát még akár bele is lehet képzelni.
A külső korántsem tetszik mindenkinek, de feltétlenül értékelendő, hogy nem a szokványos, „kerüljünk minden egyedi részletet, abból nem lehet baj” elmélet szerint készült. Különleges megoldás a fekete szélű hátsó szélvédő, amely egyben maga a csomagtérajtó is; kicsi, de legalább nem jut eszünkbe utazóbőröndöt passzírozni a 139 literes poggyásztérbe. A kedvenc részlet számomra egyértelműen az egykaros első ablaktörlő, amely folyton az Ikarus buszokat juttatta eszembe. Autón egyedi, kiválóan és hatalmas felületen töröl.
A jet skielméletre még csak-csak rábólintok, de hogy „a letisztult, rendezett belső tér a versenyhajók kapitányi fülkéjének kifinomultságát és izgalmát idézi”... Kicsit tartok az olyan járművektől, amelyeknek nincs legalább két kerekük, így a hajóvezetés élménye nem színesítette eddigi életemet, de azért fenntartásaim vannak a Toyota-honlapon olvasható kijelentéssel kapcsolatban. Az Aygóba nem kapitányokat, hanem az árképzésért felelős döntéshozókat ültetnék – akkor 100 forintos érme bedobásával elhozható lenne a kocsi a szalonokból.
Persze senki nem vár el egy olcsó minitől LCD-monitort vagy extrafunkciók sorát vezérlő látványos gombrengeteget, néhány megoldás viszont egy Toyotánál kevésbé neves gyártóhoz is méltatlan lenne. A klíma szabályzóegységének nagy, fehér műanyag felületét egyféleképpen lehet még demonstratívabban olcsóvá tenni: ha kivilágítjuk. Sikerült. A ventilátor forgatókapcsolója alig áll ki a középkonzol síkjából; azért, hogy mégse legyen lehetetlen a gömbölyített szélű csúnya, szürke műanyagot tekerni, éles rovátkák mélyednek az ujjbegybe.
Hasonlóan negatív érzést csak a fehérség két oldalára helyezett, funkciójának nemkülönben alkalmatlan hőfokszabályzó és a légáramlat irányának választókapcsolója okoz... Furcsa, hogy a vezető nem tudja az utasoldali ablakot leengedni, mert a saját felén nincs gombja, az első ködfényszóró kapcsolóját pedig úgy elrejtették, hogy nagyobb értékű jutalmat is nyugodtan felajánlhatunk a becsületes megtalálónak.
Nagy kár a bosszantó részletekért. Az Aygo 3,41 méteres rövidségéhez képest tágas, még hátul is van láb- és fejtér. Ami a kategóriában nagy szó, akár ötajtós kivitelben is rendelhető – családi autó persze így sem lesz belőle, de azért sokkal praktikusabb. És hát a koncepció előnyei: olyan szűk parkolóhelyre is be lehet állni vele, amekkorát egy kompakt autó vezetője csak két kocsi közti légrésnek tekint. Az egyliteres, háromhengeres, 68 lóerős Toyota-motor borzasztó hangon szól – bár beszéltem olyan kollégával, akinek kifejezetten tetszett –, de városi cikázásra buzdító erővel mozgatja a nyolcszáz kilogrammos csöppséget. Ez ma a legkönnyebb motor, amelyet autóba építenek, mindössze 67 kilogramm, a fogyasztása vegyes használatkor 4,6 liter száz kilométerenként. Ha valaki sokallja, íme az 54 lóerős PSA-dízel hasonló értéke: 4,1 liter...
Meg kell említeni a biztonságot, amelyet sokan ódzkodnak egy lapon említeni az ekkora autóval. Az Euro NCAP tesztjén elért négycsillagos minősítés igen jó, a nagy kockázat tehát senkit nem rettenthet el az Aygo megvásárlásától. Arra sajnos elég az ár. A mini-Toyota alapváltozatában is van ugyan szervokormány, CD-s rádió, dupla légzsák, blokkolásgátló és elektronikus fékerőelosztó, de hátsó fejtámlák például nincsenek. 2,195 millió forintba kerül, a dízelmotor felára 455 ezer forint. Klímaberendezéssel, elektromos ablakemelőkkel, könnyűfém keréktárcsákkal, hátsó ajtókkal, oldallégzsákokkal és egyéb kiegészítőkkel a benzines Aygóval is megközelíthető a hárommilliós határ – ennyiért pedig Magyarországon két kategóriával nagyobb autót vesznek az emberek.
(168ora.hu)
2006.05.05
t: 2492
Drága belépő
Újra és újra felvetődik a gondolat: a városi zsúfoltság, a permanens forgalmi dugók legegyszerűbben úgy csökkenthetők, ha kisebb autókba ültetjük az embereket. Az első, tömeges mértékben előállított kétüléses kocsi a smart volt: legtöbbször úgyis egy vagy két ember ül a városban araszolgató négykerekűekben, akkor meg minek a hátsó üléspad és a vele járó pluszhosszúság. A smart viszont nem takarékos alternatíva, sokkal inkább divatcikk, ennek megfelelően magas árral, ráadásul folyamatos veszteséget termel a gyártójának. Egy szintén apró, de négyüléses mini viszont valódi megoldást hozhat, szélesebb vásárlórétegre számíthat.
Előállítása pedig akkor lehet rentábilis, ha több cég összefog. Nagyjából egyszerre juthattak erre a következtetésre a Citroën és Peugeot autókat gyártó PSA konszernnél és a Toyotánál, ezért együtt láttak neki a fejlesztésnek. A padlólemez, a futómű és a benzinmotor Toyota-termék, a részletekért felelősek a francia szakemberek, és a dízelmotor is tőlük származik.
Kisautóknál gyakran kiélik magukat a dizájnerek, láthatóan itt is ez történt. Bár a hármas ikrek (Citroën C1–Peugeot 107–Toyota Aygo) orrkiképzése, első és hátsó kialakítása az adott márka stílusjegyeinek felhasználása miatt eltérő, az alapforma ugyanaz. Állítólag a jet ski sziluettje ihlette a karosszéria alakját; elsőre nevetségesen hangzik, de hosszasan nézegetve a kocsi oldalát még akár bele is lehet képzelni.
A külső korántsem tetszik mindenkinek, de feltétlenül értékelendő, hogy nem a szokványos, „kerüljünk minden egyedi részletet, abból nem lehet baj” elmélet szerint készült. Különleges megoldás a fekete szélű hátsó szélvédő, amely egyben maga a csomagtérajtó is; kicsi, de legalább nem jut eszünkbe utazóbőröndöt passzírozni a 139 literes poggyásztérbe. A kedvenc részlet számomra egyértelműen az egykaros első ablaktörlő, amely folyton az Ikarus buszokat juttatta eszembe. Autón egyedi, kiválóan és hatalmas felületen töröl.
A jet skielméletre még csak-csak rábólintok, de hogy „a letisztult, rendezett belső tér a versenyhajók kapitányi fülkéjének kifinomultságát és izgalmát idézi”... Kicsit tartok az olyan járművektől, amelyeknek nincs legalább két kerekük, így a hajóvezetés élménye nem színesítette eddigi életemet, de azért fenntartásaim vannak a Toyota-honlapon olvasható kijelentéssel kapcsolatban. Az Aygóba nem kapitányokat, hanem az árképzésért felelős döntéshozókat ültetnék – akkor 100 forintos érme bedobásával elhozható lenne a kocsi a szalonokból.
Persze senki nem vár el egy olcsó minitől LCD-monitort vagy extrafunkciók sorát vezérlő látványos gombrengeteget, néhány megoldás viszont egy Toyotánál kevésbé neves gyártóhoz is méltatlan lenne. A klíma szabályzóegységének nagy, fehér műanyag felületét egyféleképpen lehet még demonstratívabban olcsóvá tenni: ha kivilágítjuk. Sikerült. A ventilátor forgatókapcsolója alig áll ki a középkonzol síkjából; azért, hogy mégse legyen lehetetlen a gömbölyített szélű csúnya, szürke műanyagot tekerni, éles rovátkák mélyednek az ujjbegybe.
Hasonlóan negatív érzést csak a fehérség két oldalára helyezett, funkciójának nemkülönben alkalmatlan hőfokszabályzó és a légáramlat irányának választókapcsolója okoz... Furcsa, hogy a vezető nem tudja az utasoldali ablakot leengedni, mert a saját felén nincs gombja, az első ködfényszóró kapcsolóját pedig úgy elrejtették, hogy nagyobb értékű jutalmat is nyugodtan felajánlhatunk a becsületes megtalálónak.
Nagy kár a bosszantó részletekért. Az Aygo 3,41 méteres rövidségéhez képest tágas, még hátul is van láb- és fejtér. Ami a kategóriában nagy szó, akár ötajtós kivitelben is rendelhető – családi autó persze így sem lesz belőle, de azért sokkal praktikusabb. És hát a koncepció előnyei: olyan szűk parkolóhelyre is be lehet állni vele, amekkorát egy kompakt autó vezetője csak két kocsi közti légrésnek tekint. Az egyliteres, háromhengeres, 68 lóerős Toyota-motor borzasztó hangon szól – bár beszéltem olyan kollégával, akinek kifejezetten tetszett –, de városi cikázásra buzdító erővel mozgatja a nyolcszáz kilogrammos csöppséget. Ez ma a legkönnyebb motor, amelyet autóba építenek, mindössze 67 kilogramm, a fogyasztása vegyes használatkor 4,6 liter száz kilométerenként. Ha valaki sokallja, íme az 54 lóerős PSA-dízel hasonló értéke: 4,1 liter...
Meg kell említeni a biztonságot, amelyet sokan ódzkodnak egy lapon említeni az ekkora autóval. Az Euro NCAP tesztjén elért négycsillagos minősítés igen jó, a nagy kockázat tehát senkit nem rettenthet el az Aygo megvásárlásától. Arra sajnos elég az ár. A mini-Toyota alapváltozatában is van ugyan szervokormány, CD-s rádió, dupla légzsák, blokkolásgátló és elektronikus fékerőelosztó, de hátsó fejtámlák például nincsenek. 2,195 millió forintba kerül, a dízelmotor felára 455 ezer forint. Klímaberendezéssel, elektromos ablakemelőkkel, könnyűfém keréktárcsákkal, hátsó ajtókkal, oldallégzsákokkal és egyéb kiegészítőkkel a benzines Aygóval is megközelíthető a hárommilliós határ – ennyiért pedig Magyarországon két kategóriával nagyobb autót vesznek az emberek.
(168ora.hu)
2006.05.05
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
