HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > AUTÓ-MOTOR > Újdonságok > Mitsubishi Colt CZT - Ajánlott fegyverhasználat

t: 3179

Mitsubishi Colt CZT - Ajánlott fegyverhasználat

Egy-egy nagyszerű életművet vagy alkotást látva tűnik fel igazán: mennyire fontos, hogy látható eredménye legyen a munkának. Egy csodálatos épület, festmény, szobor, egy vers – az emberi tehetség szimbóluma. Sokszor az ellenkezõjével még nagyobb eredményt lehet elérni. Egy karakteres és viszonylag közismert autót például alig tíz év alatt fakó, észrevehetetlen és eladhatatlan járművé silányítani – nem kis teljesítmény.
A nyolcvanas évekbeli szögletes, majd épp csak árnyalatnyival gömbölyített, mutatós Mitsubishi Coltból a kilencvenes évekre sikerült olyan kocsit faragni, amely nagyjából annyira feltűnõ és különleges, mint egy félig ázott szappan a mosdó mellett; és még a hasonlóság is felfedezhetõ. A 2004-ben bevezetett új Colt célközönsége a tájékoztató anyag szerint az a réteg, amelynek tagjai eddig nem voltak abban a helyzetben, hogy ezt a márkát keressék – gondolom, nem vették észre, így újautó-vásárláskor fel sem merült bennük, hogy Mitsubishi-szalon is létezik a világon. A három- és ötajtós karoszszériával jelentkezõ Colt mindenképpen ígéretesebb próbálkozás, mint közvetlen elõdje.

Nem akarták egy csapott hátú kisautó agyonhasznált sablonját használni – újabb PR-idézet –, mint amilyen például a Peugeot 206-osé, a Toyota Yarisé vagy a Volkswagen Polóé. Rosszindulatú feltételezésem szerint azért valószínűleg nem találtak volna ki teljesen új koncepciót, ha legalább megközelítik a „sablonos” kicsik eladásait. A Colt sem az egyedi formai ötletek netovábbja, de vitathatatlan a fejlõdés a régihez képest, dizájnja Európában, Európának készült.

A praktikusnak szánt ötajtós viszonylag szokványos doboz; érdekesebb és sportosabb hatású a CZ3 jelű háromajtós, bevallottan a fiatalabbaknak szól. Elölrõl mindkét karosszériaváltozat a Honda Jazzre emlékeztet, oldalról és hátulról jóval nagyobb a különbség. A szögletesebb ötajtós hátsó lámpái a tetõoszlopokra simulva kúsznak fel az égig, míg a CZ3-as gömbölydedebb testét az Alfa 147-esére hajazó lámpatestek zárják. A nagy tengelytávolság és a magasság meghozza a kívánt eredményt: igen-igen tágas a 3,9 méternél rövidebb Colt utastere, még hátul is, a háromajtós esetében nem kell akrobatamutatvány a beszálláshoz. Utóbbival inkább a jobb oldalon próbálkozzunk, mert az elöl utazót ott talán nem idegesíti annyira, hogy az elõrehúzott ülés nem talál vissza eredeti helyére.

Tervezõi szerint a Colt belterében döntõen fontosak az újszerű anyagok, amelyeket eddig csak tanulmányautókban használtak. Az egyik ilyen az áttetszõ, fehér műanyag, van is belõle bõven: az egész középkonzolt egy ilyen hasáb tartja, sõt a szellõzõ tekerõgombjai is ebbõl vannak. Esti, zöld fényük állítólag megnyugtató – a kórházakban évekkel ezelõtt divatos világoszöld csempérõl is ezt mondták, sajnos rám mindkét megoldás elég rossz hatással van. Pedig jó lesz megszokni, a jelek szerint ez valami új minikisautó-trend, a Toyota Aygóból is a narancsosan világító fehér plasztik próbált távozásra bírni. A váltószoknya koncentrikus körökbõl álló, persze világos színű gumipogácsába döfött vastag bot – legalább egységes az összkép.

Nem nehéz elterelni a figyelmet az utastér sajátosságairól. A trükk: CZ3-as helyett CZT-t, vagyis a háromajtós verzió 1,5 literes, turbóval izmosított benzinesét kell megrendelni. A méregzsák elõállításánál kötelezõ kiegészítõkben nem merült ki az alkotók lendülete. Sportosabb lökhárító, 16 colos könnyűfém keréktárcsák, vörös cérnával varrt kormány, bõrbevonat, alumíniumpedálok, fehér számlapú műszerek, sport kipufogódob, tetõszpojler – csak a körítés a 150 lóerõs benzineshez.

A CZT sem az az autó, amelyet normálisan lehet vezetni, arra ott az 1,1, 1,3 vagy 1,5 literes szívómotor. A turbós Colt sportülésében elhelyezkedve, a slusszkulcsot elfordítva, amint meghalljuk a motor morgását, a kipufogó finom hörgését, már taposunk is a gázpedálba. Hát, elindul az autó, lendül a fordulatszámmérõ mutatója, de valami másra, jóval hevesebb reakcióra számítottunk. Már percenként kétezernél jár, megy feljebb, és – végre! Amint felépül a turbónyomás, visszanyerjük hitünket, és ha nem esünk újra vissza a turbólyukba, kevés kiskocsiban átélhetõ élményben lehet részünk. Markolni kell a kormányt, ha a 210 Nm nyomaték az elsõ kerekekre jut; a szériaváltozatokhoz képest keményített futómű és persze elektronikus segédlet gondoskodik arról, hogy az átlagosnál magasabb, rövid kisautó kanyarban se hagyja el az aszfaltcsíkot, a nagyobb féktárcsák pedig a féket hozzák az erõs motorral egy szintre. Rövid fokozataival a váltó is segíti a dinamikus autózást, öt fokozata viszont autópályához kevés. A Colt CZT igazi közege persze úgyis a város.

Jóval esélyesebb az új generációs Colt; egyénisége és sport változata is van. Ráadásul nemcsak a gyári szövegben fellelhetõ új kifejezéseket sikerült képezni – mint a hajszálpontos dinamika –, hanem versenyképes árat is. A 2,6 milliós alap sem horror, a gyakorlatilag teljesen felszerelt CZT-ért kért 4,5 millió forint olyan baráti gesztus, hogy akár pacsival is köszönthetjük az értékesítõket. Mert már – tudjuk – Mitsubishi-szalonok is léteznek.

(168ora.hu)

2006.04.11

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok