HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > NŐI > Karácsony > Karácsony, vagy amit akartok

t: 1975

Karácsony, vagy amit akartok

Nevezetesen arról a folyamatról, amitől – érthető módon – az agyunk képes ledobni a gépszíjat, azaz az ünnephez vezető időszakról, ami a mai profitorientált világban már októberben kezdetét veszi. A vásárlásra buzdítás irritálóan korai beindítása a kereskedelem részéről (ami előzetes felmérések alapján is 50 milliárd!!! forint pluszbevételt generál) számomra elég ijesztőnek tűnik, és a jelenség legalább annyira tenyérbemászó, mint a szilikonnal kidekorált egyszeri széria playmate nyomulása a tv-ben a félkilences hírek előtt.

Még el sem tűntek az akciós füzetcsomagok, máris itt figyel a csokitélapó, immár csatasorba állítva maga mellé magát a Megváltót is, xmas dizájn, no meg persze díszek mindenfelé. És mindez már októberben, amikor a szokásos havi spájzolás szerencsésebb esetben csak plusz félórát venne igénybe, de hát a gyengébbik nem valamiért úgy lett kódolva genetikailag, hogy gombnyomásra ürüljön a tudat, így természetesen a tavaly vásárolt gömbök már nem jók, és különben is. Ezúton tiltakozom például a butikkirakatok idei „gerappája”, a valódi tollakkal díszített szárnyak ellen, amiről előbb ugrik be egy elgázolt galamb teteme, mint egy angyalka szenteste.

Persze ránk, férfiakra is gondolnak ilyenkor, elég, ha a minőségi égetettszesz-felhozatalra vetjük vigyázó szemeinket. Mert igen, kedves lányok, asszonyok, a pasik achillese - a műszaki osztály és a dvd polc mellett - a díszdobozos márkás italoknál található. Erre aztán kellőképpen rá is gyúrnak a forgalmazók, elég, ha a fémdobozos ünnepi kiadású palackokra gondolunk, amelyek mellé nemcsak – egyébként - tetszetős poharak dukálnak, de a túlélőkéstől kezdve a whiskeykészítés nemes tudományát bemutató kiskönyvig mindent csatolnak, a lényeg hogy a kosarunkban landoljon, hiszen ez jár nekünk!

És itt van a kutya elásva, amire a kereskedő és szolgáltatóipar olyan ügyesen alapoz ilyentájt. Jómagam is hajlamos vagyok az ünnepi előkészületekkor elnyalogatni fél üveg jobb gabonapáleszt, és persze a rokonoktól sem sajnálom másnap. Ez az az alkalom, amikor nem vonunk meg magunktól semmit, csak ezen hozzávalók beszerzésének folyamata (magyarul a bevásárlás az ipod-tól a pulykáig) tudja hazavágni az ünnepet annyira, hogy még a szülőzés is csak nyűg lesz, pedig a hazai ízek...

Magunktól az életben nem vennénk díszeket, de a párunkra bátran rá lehet bízni, mert a férfiember max. odáig jut el, hogy fenyőgyantától ragacsosan, megdicsőült módon faragja bele a fát a talpba, de díszíteni már nem igazán szeret. Erről jut eszembe, valaki készíthetne felmérést, hogy a kertvárosi izzósoros dekorüberkedés átlagban mennyivel tolja meg januárra a villanyszámlát, mert amit egy-két otthonnál látni...

Summázva a leírtakat, a karácsonyt igenis lehet élvezni, annak kulináris és anyagi túlkapásaival egyetemben, viszont jövő ilyenkorra meg kell tanulnunk kezelni a ránk kényszerített helyzetet. Ne hagyjuk, hogy az akciós feliratok, az amúgy is lételemünkké vált rohanás rányomja bélyegét a decemberre, mert az annál sokkal értékesebb, hogy megmérgezzük ezt a pár napot.
Szakítsunk időt magunkra is. Az ünnep jó, csak a fogyasztói táradalom nagy felvirágzásának közepette sikerült elfelejtenünk, hogy kell helyesen „használni”, élvezni minden pillanatát, a favásárlástól újévig.

Megyek is szaunázni, kell a méregtelenítés és egy kis nyugi így a decemberi rohanás közepén - hátravan még legalább két kör az ajándékokért, és a fent említett díszdobozos Tennesseet sem táraztam még be.
Ha addig nem találkoznánk: Boldog Karácsonyt!

nlc

2005.12.18

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok