HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > KONYHA > Tálalás > Az asztali örömök illemtana
A 20. század első évtizedei-nek vendéglátással foglalkozó illemtankönyvei előszeretettel tértek visz-sza az általunk is sokszor idézett, máig felülmúlhatatlan klasszikushoz, Brillat-Savarin-hez, az Ízlés fiziológiája szerzőjéhez. Erre minden okuk megvolt, hiszen a szerző előre megjósolta az asztali illemszabályok hosszú ideig tartó érvényességét.
Az 1825-ben megjelent kötetben erről így ír: „Gasterea, a legszebb múzsa ihlet most meg engem és azok a szabályok, amelyeket most kihirdetek, századokon át fenn fognak maradni.
– A vendégeket úgy kell megválogatni, hogy foglalkozásuk különböző, ízlésük pedig hasonló legyen, s ezenkívül ismerjék egymást annyira, hogy a bemutatás formaságára ne legyen szükség.
– A férfiak elmések legyenek, de azért nem önhittek, az asszonyok pedig kedvesek, de azért nem nagyon kacérok.
– Az étel ne legyen nagyon sok, de mindnek kitűnően megválasztottnak kell lennie; a borok közül pedig mindegyik a maga nemében első minőségű legyen.
– Az ételek sorrendje az, hogy a táplálóbbakon kell kezdeni s aztán áttérni a mind könnyebbekre; viszont a borok közül előbb a köny-nyebbeket kell felszolgálni, s csak azután a nehezebbeket.
– A kávé forró, a likőrök pedig válogatottan kitűnőek legyenek, a tea ne legyen nagyon erős és a puncsot pedig a legnagyobb gonddal kell elkészíteni.”
Az asztali illemtan megfogalmazásából természetesen mi, magyarok is kivettük részünket. Gundel Károly A vendéglátás művészete című könyvében (Bp., 1934) sorra veszi Savarin több mint száz évvel ezelőtt írt vendéglátási „szabályait” és bizony nem mindenben ért vele egyet. Gundel szerint a meghívottakat úgy kell összeválogatni, hogy vagy mindannyian egy hivatásbeliek legyenek, vagy úgy, hogy a lehető legkülönbözőbbek, de legyen köztük valami olyan közösség – ha más nem, az asztali örömök iránt való fogékonyság közössége – mely az asztali beszélgetések érdekességét és folyamatosságát biztosítja. Ez még „belefér” a Savarin által összeállított rendszerbe, sőt, még az italok sorrendjét is elfogadja, de az ételekét már nem: „Az italokra vonatkozó előírást elismerem, az ételsort illetőleg tisztelettel fellebbezek. Az ételek crescendóban emelkednek az étkezés legtekintélyesebb és uralkodó fogásáig a pecsenyéig, ezután következik a decrescendó, mely a kávéval hal el egészen. Ha valami kis igazság rejtőzik az ősrégi mondásban, mely szerint evés közben jön meg az étvágy, úgy ezért sem szabad az ételsort a legnehezebb eledelekkel kezdeni, hanem könnyebb fajtájúakkal, melyek időt és alkalmat adnak arra, hogy étvágyunk megjöjjön, mire a nehezebbre kerül sor.”
Reméljük, hogy sikerült átfogó képet adni az asztali etikett több évszázadot átölelő sokszínűségéről. Brillat-Savarin örökéletű megállapításával búcsúzunk: „Az asztal örömeit mindegyik életkorban, minden társadalmi helyzetben, minden országban és mindennap lehet élvezni; ez az élvezet társa lehet minden egyéb gyönyörűségünknek, s az utolsó mely megmarad és vigasztal akkor, mikor a többi örömünket már elvesztettük.”
Horváth Dezső (forrás: Konyhamagazin)
2005.03.18
t: 5877
Az asztali örömök illemtana
A 20. század első évtizedei-nek vendéglátással foglalkozó illemtankönyvei előszeretettel tértek visz-sza az általunk is sokszor idézett, máig felülmúlhatatlan klasszikushoz, Brillat-Savarin-hez, az Ízlés fiziológiája szerzőjéhez. Erre minden okuk megvolt, hiszen a szerző előre megjósolta az asztali illemszabályok hosszú ideig tartó érvényességét. Az 1825-ben megjelent kötetben erről így ír: „Gasterea, a legszebb múzsa ihlet most meg engem és azok a szabályok, amelyeket most kihirdetek, századokon át fenn fognak maradni.
– A vendégeket úgy kell megválogatni, hogy foglalkozásuk különböző, ízlésük pedig hasonló legyen, s ezenkívül ismerjék egymást annyira, hogy a bemutatás formaságára ne legyen szükség.
– A férfiak elmések legyenek, de azért nem önhittek, az asszonyok pedig kedvesek, de azért nem nagyon kacérok.
– Az étel ne legyen nagyon sok, de mindnek kitűnően megválasztottnak kell lennie; a borok közül pedig mindegyik a maga nemében első minőségű legyen.
– Az ételek sorrendje az, hogy a táplálóbbakon kell kezdeni s aztán áttérni a mind könnyebbekre; viszont a borok közül előbb a köny-nyebbeket kell felszolgálni, s csak azután a nehezebbeket.
– A kávé forró, a likőrök pedig válogatottan kitűnőek legyenek, a tea ne legyen nagyon erős és a puncsot pedig a legnagyobb gonddal kell elkészíteni.”
Az asztali illemtan megfogalmazásából természetesen mi, magyarok is kivettük részünket. Gundel Károly A vendéglátás művészete című könyvében (Bp., 1934) sorra veszi Savarin több mint száz évvel ezelőtt írt vendéglátási „szabályait” és bizony nem mindenben ért vele egyet. Gundel szerint a meghívottakat úgy kell összeválogatni, hogy vagy mindannyian egy hivatásbeliek legyenek, vagy úgy, hogy a lehető legkülönbözőbbek, de legyen köztük valami olyan közösség – ha más nem, az asztali örömök iránt való fogékonyság közössége – mely az asztali beszélgetések érdekességét és folyamatosságát biztosítja. Ez még „belefér” a Savarin által összeállított rendszerbe, sőt, még az italok sorrendjét is elfogadja, de az ételekét már nem: „Az italokra vonatkozó előírást elismerem, az ételsort illetőleg tisztelettel fellebbezek. Az ételek crescendóban emelkednek az étkezés legtekintélyesebb és uralkodó fogásáig a pecsenyéig, ezután következik a decrescendó, mely a kávéval hal el egészen. Ha valami kis igazság rejtőzik az ősrégi mondásban, mely szerint evés közben jön meg az étvágy, úgy ezért sem szabad az ételsort a legnehezebb eledelekkel kezdeni, hanem könnyebb fajtájúakkal, melyek időt és alkalmat adnak arra, hogy étvágyunk megjöjjön, mire a nehezebbre kerül sor.”
Reméljük, hogy sikerült átfogó képet adni az asztali etikett több évszázadot átölelő sokszínűségéről. Brillat-Savarin örökéletű megállapításával búcsúzunk: „Az asztal örömeit mindegyik életkorban, minden társadalmi helyzetben, minden országban és mindennap lehet élvezni; ez az élvezet társa lehet minden egyéb gyönyörűségünknek, s az utolsó mely megmarad és vigasztal akkor, mikor a többi örömünket már elvesztettük.”
Horváth Dezső (forrás: Konyhamagazin)
2005.03.18
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
