A kondom első prototípusát már a 16. században megemlíti egy orvosi szakkönyv, de a korai óvszerek állítólag igen kényelmetlenek voltak. Ha hihetünk a feljegyzéseknek, a nőcsábász Casanova is ezzel a módszerrel védekezett, de nem igazán kedvelte. Az első nagy előrelépés 19. század derekán történt, amikor Charles Goodyear feltalálta a vulkanizációt. Persze az első gumióvszerek vastagok voltak, mint egy bringabelső.
Végül az 1930-as években felfedezett folyékony latex adta meg a kondom végső alapanyagát. A forma azonban semmit sem változott, csak a körítés: van többféle színű és ízű, síkosított és bordázott is, de mindegyik csak egy gumicső, amely az egyik végén zárt.
Néhányan próbálták megújítani a koncepciót, kevés sikerrel. Az 1993-ben bemutatott női kondom szex közben furcsa hangokat adott ki, és gyakran kicsúszott a helyéről, ezért nem terjedt el. A 2006-ban feltalált, péniszre fújható latex kondom pedig teljesen elvetélt ötlet volt. Hogyan is gondolhatta a feltaláló Jan Vinzenz Krause, hogy bárki az ujján kívül bármit bedugna egy latexfújó gépbe, és hogy ezután még 3 percet is várna arra, amíg megszárad?
A kudarcok ellenére még mindig vannak, akik hisznek a kondom megújulásában. Danny Resnic dizájner azért harapott rá a témára, mert 1994-ben HIV-pozitív lett, valószínűleg egy elszakadt kondom miatt.
Megtartja magában
Resnic az alapoktól akart újratervezni az eszközt, ezért új anyagokkal próbálkozott. A szilikon éppen megfelelőnek tűnt, mert ruganyosabb a latexnél, ráadásul jobban gátolja a vírusokat és baktériumokat. De a legfontosabb az volt, hogy az élmény is egészen más; minták és recék segítségével mindkét partner számára élvezetesebbé tehető a szex. A legújabb verzióban még egy visszaáramlást gátló rendszer is van, a hagyományos óvszer nyitott végén ugyanis kiszökhet az ondó.
Az Origami névre keresztelt új óvszert nem felcsavarni kell a helyére, hanem egyszerűen felhúzni. Az anyag hajtogatható, és nem olyan feszes, mint a latex óvszerek. Három változat készül: egy férfi, egy női és egy speciális verzió anális szexhez. A kondomokat még pároknak is tesztelniük kell, és ezután még meg kell győzni az embereket, hogy ez valóban jobb, mint amit eddig használtak.
Láthatatlan koton
Egészen más motiválja Rabeea Omart, aki gél formájában felvihető védekezési módszert szeretne bevezetni. Omar szerint eljött az ideje, hogy ne csak a férfiakon múljon a védekezés, erre a nőknek is legyen lehetőségük. A hüvelygélek különösen fontosak a fejlődő országokban, ahol a férfiak ódzkodnak a gumióvszer használatától, és feltehetően a szilikonváltozat sem lenne túl sikeres.
Nem Omar az első, aki megpróbálkozik a gélekkel, de mások a klinikai próbákon elbuktak vele. A polimerből álló antimikrobális gél elméletileg védőfalat von a vagina falára, amivel magakadályozza a kórokozók átjutását. A gyakorlat azonban mást mutatott, a hüvelygél nem nyújtott megfelelő védettséget. A fertőző betegségekkel foglalkozó Omar arra is rájött, hogy miért. MRI-vel kiderítette, hogy amikor a cső segítségével felvitt gél egyetlen lyukon távozik, akkor csak kis területen oszlik el.
A megoldás egy olyan cső, amelyen rengeteg lyukacska van, így egyenletesebben eloszlik az a védőanyag. Az MRI-vizsgálatok is igazolták, hogy a hüvelygél így pont oda került, ahol szükség van rá, és hogy hat órán át a helyén marad. Egyelőre nem tudni, hogy új védekezési módszerek mikor és milyen áron kerülnek majd a boltokba, de nagyon valószínű, hogy az óvszer hamarosan versenytársakat kap.
index