HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > NŐI > Lélek > A Lélek
A Lélek
Az ember a Szellem – Lélek – Test egysége.
A szellem az EGY ÉLET (Isten), más szóval az isteni tűz szikrája (Monád), amit az emberben lévő „rejtett” Istennek neveznek. Ez a testünkben levő isteni szikra úgyszólván alvó állapotban van bennünk.
Ahhoz, hogy a Teremtő ember képében megnyilvánuljon a fizikai síkon, szükséges egy nagyon sűrű állagú anyag, ami a személy testét képezi (formát ad neki). A test azonban magában még nem elegendő eszköz a földi megnyilvánuláshoz, ezért Isten az anyagot ellátja élettel (életet lehel bele), azaz meglelkesíti azt.
A sűrű fizikai test vagy más szóval az anyag nem más, mint a szellem megkristályosodott formája. Az egész világot, a szellem testet öltésének nevezhetjük, hiszen az anyagnak egyetlen parányi töredéke sem tudna egy pillanatra sem megmaradni a Földön, ha nem tartaná össze az élet, ami élteti.
Napjainkban az emberek gyakran hivatkoznak a lelkükre, ha valamilyen sérelem éri őket. Pld. „fáj a lelkem, vérzik a lelkem, belegázoltak a lelkivilágomba, lelki sérült” stb.
Ezekből a szavakból jól látható, hogy korunk embere tudatának előrehaladottságától függetlenül általánosságban véve tudja, hogy a testében van egy lélek, akivel, vagy amivel ő kapcsolatban áll. Leginkább úgy gondolunk lelkiségünkre, mint az anyag, az érzékek és az érzelmek összességére. Az alvó tudatú ember szemlélete szerint a lélek az elme terméke. Az ateista személy úgy véli, hogy a lélek csak akkor létezik (már ha ugyan egyáltalán létezik), ha az ember a fizikai test által él, tehát gondolkodik, érez és cselekszik. Tény, hogy az emberek tudatában vannak a testükben levő lélek jelenlétével, azonban létezését csak egyfajta érzelmi megnyilvánulások összességeként fogadják el. Bár tudjuk, hogy a lélek a testünkben van, ám mégis egy másik világba képzeljük az ő feladatainak és céljainak jelentőségét és megnyilvánulását. Ez a „másik” világ, amibe az emberek többsége belehelyezi a lelkiséget a vágyak, szenvedélyek és az önös érzelmek „színtereit” képviseli.
Mielőtt elhitetnénk még jobban önmagunkkal, hogy a lélek azért van, hogy egy egész életen át szolgálja a személyiség vágy-, szenvedélytermészetét, előtte tanulmányozzuk egy kicsit lelkiségünk eredetét és a feladatát!
A lélek az ember isteni természetének alkotórésze. Ne feledjük, hogy az ÉLET EGY (ez az Isten), ugyanakkor az eszközök (minden, ami a világon létezik) ezt az EGY ÉLETET soknak mutatják. Az emberi lélek az a valóság, amely akkor jön létre, amikor a szellemi és anyagi aspektus kapcsolatba kerül egymással. A lélek azonban sem nem szellem, sem nem anyag, hanem a közöttük lévő összefüggés. Azt, ami egyesíti a formát (anyagot) és az életet (szellemet), vagyis az, ami ennek az egyesítési szándéknak az eredménye nem más, mint a lélek/lelkiség, individuum, Isteni Én tükörképe.
A lélek individuális, ami azt jelenti, hogy egyéni, ezért is nevezzük egyéniségnek (Egy-Én-is-Ég).
Az individuum elvekben gondolkodó, de ugyanakkor mégis érző Én. Érző én azért, mert amikor a fizikai testben megnyilvánul, a test érzékszervei által különböző érzékekkel észlel (látás, hallás stb.). Csak az érzékekkel történő észlelés következménye, hogy az emberi lények ismerik saját testük mozgását és helyzetét.
Tapasztalat
Az ezoterikusan gondolkodó emberek azt állítják, hogy a lélek azért is ölt újra és újra fizikai testet (inkarnálódik), hogy a fizikai világban tapasztalatokat szerezzen. Ez az elmélet rendben is van, de valójában mit nevezünk tapasztalatnak?
A tapasztalatok azoknak a következményeknek a felismerése, amelyek a cselekvéseket követik. A tapasztalatokat minden embernek egyénileg kell megszereznie. A lélek szenvedések és megpróbáltatások által tapasztal, azonban ezek a szenvedések számára nem lesznek fájó emlékek. A megpróbáltatások csak a személyiségközpontú embert viselik meg, a lélek egyáltalán nem sérül semmilyen tekintetben, tehát nem lesz beteg, nem vérzik és nem fáj.
Felejtsük el ezeket a kifejezéseket, mert nem létezik olyan állapot, amiben a lélek beteg lenne. E szavak csak az emberi érzelmekre való utalások, amelyek azt fejezik ki, hogy mennyire megsértették az érzelemvilágunkat. Az ember ekképpen akarja a világ tudtára adni annak a fájdalomnak és csalódottságnak a tényét, amit éppen érez. Ezek a „lelkifájdalmas” szavak csak a személyiség manipulatív megnyilvánulásai, hiszen így esélye van a sértett egyénnek arra, hogy a környezete figyelmének központjába kerüljön.
Lelkiismeret
Mindannyiunk számára ismerős a lelkiismeret-furdalás, ami kellemetlen érzéseket vált ki az emberből, sőt igen nyomasztó tud lenni, és nagymértékben befolyásolja a személy kedélyállapotát is.
A lelkiismeretnek nevezett jelenség úgy tűnik, hogy két különböző dolgot takar. Néha a lélek hangjának leírására használják, máskor pedig úgy beszélnek róla, mint az erkölcs fennhatósága alá eső akaratról.
A lélek szava mindig a megszerzett tapasztalatok függvényében értendő. A lélek több inkarnációja során más-más személyiségben ölt testet, hogy a tapasztalatok megszerzése által határozottá (mindent tudóvá) váljon. Amíg a lelkiségnek nincsen meg a kellő tapasztalata valamiről, addig nem nyilatkozhat biztonsággal olyan dolgokkal kapcsolatosan, amelyek számára még ismeretlenek. Tehát mindig az előzetes tapasztalattól függ, hogy az aktuális problémával kapcsolatosan képes-e helyesen dönteni. Minél tapasztaltabb a lélek, annál bölcsebb és ez az emberi gondolkodásban, érzelmekben és cselekvésekben is megmutatkozik.
A lelkiismeret fogalomban egyértelműen benne van ennek az érzelemként, és benyomásként megnyilvánuló szónak a jelentése.
LELKIISMERET = LÉLEK ISMERET(e)
A lelkiismeret a lélek elmúlt életeinek gyümölcse, vagyis más testek és más életek kitörölhetetlenül bevésődött leckéinek lenyomata. Nevezhetjük annak a megfelelő erőnek is, ami visszatart minket a gonosztól, mint a fájdalom forrásától és a jóra buzdít, mint a boldogság és öröm forrása.
Lelkiségünk a test kvintesszenciája, energiája és ereje. Ha véglegesen elhagyja az adott inkarnációban a fizikai testét, akkor beszélünk halálról, de csakis a fizikai test haláláról.
Kovács Éva Mária
www.logoszvilag.hu
2011.03.15
t: 6456
A Lélek
A LélekAz ember a Szellem – Lélek – Test egysége.
A szellem az EGY ÉLET (Isten), más szóval az isteni tűz szikrája (Monád), amit az emberben lévő „rejtett” Istennek neveznek. Ez a testünkben levő isteni szikra úgyszólván alvó állapotban van bennünk.
Ahhoz, hogy a Teremtő ember képében megnyilvánuljon a fizikai síkon, szükséges egy nagyon sűrű állagú anyag, ami a személy testét képezi (formát ad neki). A test azonban magában még nem elegendő eszköz a földi megnyilvánuláshoz, ezért Isten az anyagot ellátja élettel (életet lehel bele), azaz meglelkesíti azt.
A sűrű fizikai test vagy más szóval az anyag nem más, mint a szellem megkristályosodott formája. Az egész világot, a szellem testet öltésének nevezhetjük, hiszen az anyagnak egyetlen parányi töredéke sem tudna egy pillanatra sem megmaradni a Földön, ha nem tartaná össze az élet, ami élteti.
Napjainkban az emberek gyakran hivatkoznak a lelkükre, ha valamilyen sérelem éri őket. Pld. „fáj a lelkem, vérzik a lelkem, belegázoltak a lelkivilágomba, lelki sérült” stb.
Ezekből a szavakból jól látható, hogy korunk embere tudatának előrehaladottságától függetlenül általánosságban véve tudja, hogy a testében van egy lélek, akivel, vagy amivel ő kapcsolatban áll. Leginkább úgy gondolunk lelkiségünkre, mint az anyag, az érzékek és az érzelmek összességére. Az alvó tudatú ember szemlélete szerint a lélek az elme terméke. Az ateista személy úgy véli, hogy a lélek csak akkor létezik (már ha ugyan egyáltalán létezik), ha az ember a fizikai test által él, tehát gondolkodik, érez és cselekszik. Tény, hogy az emberek tudatában vannak a testükben levő lélek jelenlétével, azonban létezését csak egyfajta érzelmi megnyilvánulások összességeként fogadják el. Bár tudjuk, hogy a lélek a testünkben van, ám mégis egy másik világba képzeljük az ő feladatainak és céljainak jelentőségét és megnyilvánulását. Ez a „másik” világ, amibe az emberek többsége belehelyezi a lelkiséget a vágyak, szenvedélyek és az önös érzelmek „színtereit” képviseli.
Mielőtt elhitetnénk még jobban önmagunkkal, hogy a lélek azért van, hogy egy egész életen át szolgálja a személyiség vágy-, szenvedélytermészetét, előtte tanulmányozzuk egy kicsit lelkiségünk eredetét és a feladatát!
A lélek az ember isteni természetének alkotórésze. Ne feledjük, hogy az ÉLET EGY (ez az Isten), ugyanakkor az eszközök (minden, ami a világon létezik) ezt az EGY ÉLETET soknak mutatják. Az emberi lélek az a valóság, amely akkor jön létre, amikor a szellemi és anyagi aspektus kapcsolatba kerül egymással. A lélek azonban sem nem szellem, sem nem anyag, hanem a közöttük lévő összefüggés. Azt, ami egyesíti a formát (anyagot) és az életet (szellemet), vagyis az, ami ennek az egyesítési szándéknak az eredménye nem más, mint a lélek/lelkiség, individuum, Isteni Én tükörképe.
A lélek individuális, ami azt jelenti, hogy egyéni, ezért is nevezzük egyéniségnek (Egy-Én-is-Ég).
Az individuum elvekben gondolkodó, de ugyanakkor mégis érző Én. Érző én azért, mert amikor a fizikai testben megnyilvánul, a test érzékszervei által különböző érzékekkel észlel (látás, hallás stb.). Csak az érzékekkel történő észlelés következménye, hogy az emberi lények ismerik saját testük mozgását és helyzetét.
Tapasztalat
Az ezoterikusan gondolkodó emberek azt állítják, hogy a lélek azért is ölt újra és újra fizikai testet (inkarnálódik), hogy a fizikai világban tapasztalatokat szerezzen. Ez az elmélet rendben is van, de valójában mit nevezünk tapasztalatnak?
A tapasztalatok azoknak a következményeknek a felismerése, amelyek a cselekvéseket követik. A tapasztalatokat minden embernek egyénileg kell megszereznie. A lélek szenvedések és megpróbáltatások által tapasztal, azonban ezek a szenvedések számára nem lesznek fájó emlékek. A megpróbáltatások csak a személyiségközpontú embert viselik meg, a lélek egyáltalán nem sérül semmilyen tekintetben, tehát nem lesz beteg, nem vérzik és nem fáj.
Felejtsük el ezeket a kifejezéseket, mert nem létezik olyan állapot, amiben a lélek beteg lenne. E szavak csak az emberi érzelmekre való utalások, amelyek azt fejezik ki, hogy mennyire megsértették az érzelemvilágunkat. Az ember ekképpen akarja a világ tudtára adni annak a fájdalomnak és csalódottságnak a tényét, amit éppen érez. Ezek a „lelkifájdalmas” szavak csak a személyiség manipulatív megnyilvánulásai, hiszen így esélye van a sértett egyénnek arra, hogy a környezete figyelmének központjába kerüljön.
Lelkiismeret
Mindannyiunk számára ismerős a lelkiismeret-furdalás, ami kellemetlen érzéseket vált ki az emberből, sőt igen nyomasztó tud lenni, és nagymértékben befolyásolja a személy kedélyállapotát is.
A lelkiismeretnek nevezett jelenség úgy tűnik, hogy két különböző dolgot takar. Néha a lélek hangjának leírására használják, máskor pedig úgy beszélnek róla, mint az erkölcs fennhatósága alá eső akaratról.
A lélek szava mindig a megszerzett tapasztalatok függvényében értendő. A lélek több inkarnációja során más-más személyiségben ölt testet, hogy a tapasztalatok megszerzése által határozottá (mindent tudóvá) váljon. Amíg a lelkiségnek nincsen meg a kellő tapasztalata valamiről, addig nem nyilatkozhat biztonsággal olyan dolgokkal kapcsolatosan, amelyek számára még ismeretlenek. Tehát mindig az előzetes tapasztalattól függ, hogy az aktuális problémával kapcsolatosan képes-e helyesen dönteni. Minél tapasztaltabb a lélek, annál bölcsebb és ez az emberi gondolkodásban, érzelmekben és cselekvésekben is megmutatkozik.
A lelkiismeret fogalomban egyértelműen benne van ennek az érzelemként, és benyomásként megnyilvánuló szónak a jelentése.
LELKIISMERET = LÉLEK ISMERET(e)
A lelkiismeret a lélek elmúlt életeinek gyümölcse, vagyis más testek és más életek kitörölhetetlenül bevésődött leckéinek lenyomata. Nevezhetjük annak a megfelelő erőnek is, ami visszatart minket a gonosztól, mint a fájdalom forrásától és a jóra buzdít, mint a boldogság és öröm forrása.
Lelkiségünk a test kvintesszenciája, energiája és ereje. Ha véglegesen elhagyja az adott inkarnációban a fizikai testét, akkor beszélünk halálról, de csakis a fizikai test haláláról.
Kovács Éva Mária
www.logoszvilag.hu
2011.03.15
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
