Első Magyar Művészeti Szahara-Expedíció 2006. április 15-én indult, célja a Szahara nyugati harmadának megismertetése olyan alkotókkal, akik vállalták, hogy a sivatagi élmények alapján készített alkotásaik egy része a Nyugat-Szaharát népszerűsítő vándorkiállításon vesz részt a világ nagyvárosaiban, majd a Kaposváron létesítendő Szahara-múzeumba kerül.
Április 15-én különösebb hírverés nélkül elindult az Első Magyar Művészeti Szahara-expedíció. Két grafikus (Bátai Sándor és Györgydeák György), egy fotós (Pincehelyi József) és egy operatőr (Kékes István) alkotják a csapatot. Az expedíció szervezője, Földvári György író egészségi állapota miatt itthon maradt, és hazulról segítette az utazókat. Szliman ben Ahmed, a Szahara Alapítvány elnöke az expedíció kalauza, tolmácsa, főszakácsa és mindenese.
A csapat mintegy 2000 kilométert autózott a sivatagban, Algéria, Nyugat-Szahara, Mali és Mauritánia területén. Mindenütt szívesen fogadták őket, ugyanis a sivatag lakói, a saharawiak - a kék nép, ahogy magukat nevezik - szeretik a magyarokat. Ez elsősorban az Afrika-kutató Almásy Lászlónak és társainak köszönhető, másodsorban annak, hogy a sivatagi országok értelmiségének egy része Budapesten végezte az egyetemet, és kellemes emlékeket hagyott bennük az ország. És van még egy tényező, ezt úgy hívják, hogy Szliman ben Ahmed, a Budapesten élő, mauritániai származású mérnök, aki az életét tette fel Nyugat-Szahara ügyének népszerűsítésére. Eddig csaknem száz magyart vitt a sivatagba, és sokat tett annak érdekében, hogy a szaharaiak megismerjék a magyarokat. Ha egy oázisban egy kisgyereknek azt mondjuk, Magyarország - rögtön rávágja: Almásy gróf, Rejtő Jenő, Puskás Öcsi. A nagyobbak hozzáteszik azt is: Kossuth Lajos.
A művészeti expedíció fő célja a Nyugat-Szahara területén felfedezett sziklarajzok megismerése. Majdnem egy hetet töltöttek a három négyzetkilométernyi "szabadtéri múzemumban", ahol ősemberi festmények és sziklakarcok ezrei dacolnak a tűző nappal és a homokkal, öt-tízezer éve. A növényi festékek, amelyeket az akkor még jórészt ligeterdőkkel, néhol őserdőkkel borított terület lakói használtak, máig szinte eredeti színeikben pompáznak. Antilopok, zsiráfok, macskafélék, zebrák - egy vadban gazdag terület képe bontakozik ki a szemlélő előtt. Az ősemberi rajzok olykor 300 méter magasan borítják a sziklafalat. Nem valószínű, hogy az idők folyamán ennyit kopott a talaj a sziklák mellett, de ennek a rejtélynek a megoldása is a kutatókra vár. A magyar művészcsoport több száz fotót, nagyon sok videóanyagot és sok rajzmásolatot készített a sziklarajzokról.
Felkeresték Nyugat-Szahara oázisait, részt vettek egy szaharai alkotóház átadásán, és megszerezték a kulturális kormányzati hozzájárulást ahhoz, hogy egy Szahara-gyűjtemény létesüljön a Somogy Megyei Múzeumban. A gyűjtemény egyben a Szahara-kutatás közép-európai központja is lehet.
A csoport eljutott a mauritániai Bir Machrein és Ain ben Tili környékére. Az utolsó napon Algír múzeumaiban tettek látogatást. Az expedíció tagjai április 30-án érkeztek vissza Magyarországra.
A fotókból és az utazás inspirálta alkotásokból vándorkiállítás készül, amelyet belföldön, majd Európa nagyvárosaiban és a szaharai országokban vándoroltat a szervező Balaton-Pannonia Kulturális Egyesület és a Szahara Alapítvány. Az expedíció eredményeként kiadványok is megjelennek majd. Készül a szaharai mesekönyv, egy album és egy útikönyv is kiadásra kerül. Külön kötet készül a sziklarajzokról.
A kapcsolat természetesen nem szakad meg az expedíció végeztével: októberben indul a következő magyar csoport a Szaharába. Az alkotóház nyitva áll a magyar művészek előtt. A Szahara Alapítvány pedig sokféle kulturális és humanitárius programot szervez a jövőben is. (Többek közt Szahara-Rallye, sivatagi kalandtúra, Szahara – filmfesztivál stb.)
Földvári György
Magyar Művészeti Szahara-Expedíció
Bartha Kata