”Azt a büdös kurva életbe” – kaptam sms-ben vasárnap este 22.25-kor, Barca-meccs második félidejének közepén, pillanatokkal az után, hogy Lionel Messi a kezdőkörben elvette a labdát egy zaragozai futballistától, kiszabadította magát a lábkulcsból, majd a fél pályán átcselezve magát megalázó gólt rúgott. Ugyanabban a percben jött még egy, abban annyi állt, ”atyaúristen, ez nem ember”.
Másképp nem is nagyon lehet leírni az argentint, nézzük inkább a tényeket. Ebben a szezonban klubjában 33 meccsen 32 gólt szerzett, 9 gólpasszt adott, a bajnokságban 24/25/9 a statisztikája. Az előző nyolc napban nyolcszor talált be: bő egy hete a Valenciát intézte el 3-0-ra [1], hét közben a Stuttgart 4-0-s kiütésén kettőt [2], vasárnap Zaragozában ismét hármat vágott.
Csak idén három mesterhármasnál jár, és legutóbb csak azért nem lőtt négyet, mert nagylelkűségből átengedte a saját maga kiharcolta tizenegyest a hónapok óta gólképtelen Zlatan Ibrahimovicnak. (Pedig talán az lett volna a legnagyobb gólja, ha nem rántják le.)
Kéne valamit írni Messiről, hát mi történt most vele? – kérdezte a főnököm.
Semmi különös, formába lendült.
Messi-álom
Egy kis magyar faluban voltam, ahol volt egy tó, amiben a helyiek büszkén mutogatták a delfineket, amik saját maguktól elképesztő ugrásokat, formációkat és trükköket mutattak be. Aztán beszédbe elegyedtem az egyik ott lakóval, aki elmondta, hogy évek óta próbálták tanítani a delfineket, de nagyon buták voltak, semmire sem mentek velük, és nem értik, hogyan ügyesedtek meg hirtelen. Aztán odajött egy másik ember, aki megsúgta, hogy előző nyáron a faluban nyaralt Messi, sokat úszkalt a tóban, és a delfinek azóta mindenre képesek. (etele)