Az útikönyvek szerint Tunéziába legérdemesebb szeptember és január között kirándulni, mert ilyenkor már nincs nagy forróság, de az európai utazóknak még kellemesen meleg az idő. Mi Monastirban szállunk le a repülőgépről, hogy majd a part mentén, északon egészen Nabeulig haladva fedezzük fel a tengerpartot.
Kilépve a terminálból a kora télből a kései nyárba csöppenünk, így azonnal megszabadulunk a télikabátoktól, a gyönyörű napsütésben a hőmérő 20 fokot mutat. Később főleg észak felé haladva, ahol nyáron is néhány fokkal alacsonyabb a hőmérséklet, megízleljük az időjárás változékonyságát és az erős tengerparti szélből, a hatalmas sötét fellegekből és az esőből is ízelítőt kapunk. Ez az esős évszak, itt azonban a felhő hamar tovaszáll, az eső, ahogy elered, úgy gyorsan abba is marad. Az ég és a tenger színe naponta és napszakonként más és más kékben játszik.
Most Sousse-ba, a Tour Kalef szállodába tartunk, hogy a frissen megnyílt Thalasso centrumot kipróbáljuk. Szobánkba strandtáska, strandpapucs és köntös vár minket. Van igazi török gőz, hagyományos finn szauna, jakuzzi, a nagy kerek medencében pedig hát- és nyakmasszírozó vízsugár, de nekem legjobban a Kneipp-medence tetszik. A kanyargó folyosók egyik fele meleg, másik fele hideg vízzel van feltöltve, helyenként nagyobb kövekkel kirakva, oldalról meleg, szemből és hátulról pedig hidegvíz áramlik, attól függően, hogy merre haladunk. A parton a „Kneipp mester” irányítja a húsz perces programot, diktálja, hogy melyikben hány kört kell megtenni, mikor menjünk előre, mikor hátra. A később csatlakozók sem tévesztik meg, pontosan tudja ki hol tart éppen. A kellemes ellazulás után egy rövid pihenő majd vacsora következik, ahol a férfiak nagy örömére hastáncosnők szórakoztatják a társaságot.
Reggeli után délnek indulunk, Mahdiába. Ennek a kis halászfalunak sikerült mind a mai napig megőriznie régi hangulatát, ma is csak egy főutcája van, és nincsenek turistacsalogató látványosságok. Itt végre igazi bepillantást nyerhetünk az arab világba, amikor este ellátogatunk a helyi kocsmába. Habár kísérőm is van, két méternél közelebb nem merészkedünk a férfiak uralta pult elé, ahol a tolongó, zsibongó áradat európai szem számára átláthatatlan logikával közelíti meg a ráccsal elválasztott söntést. A látszat csal, a veszekedésnek tűnő kiabálás és lökdösődés csupán egy békés esti italozás megszokott jelenetei.
Mahdiából újra északra indulunk, vissza Monastirba, ahol Bourgiba mauzóleumát látogatjuk meg. Bourgiba, a független Tunézia első elnöke a múlt század elejétől ádáz harcot folytatott a gyarmatosító franciák ellen, francia börtönbe is került, ahonnan csak a II. világháború után térhetett haza, s még tíz év küzdelembe kerül, míg 1956-ban kikiálthatták a független Tunéziai Köztársaságot. Bourgiba első lépése, hogy megszüntetette az iszlám törvénykezést, és bevezetette a római jogot, kötelezővé tette a 12 osztályos általános iskolát, megszüntetette a többnejűséget, szavazati jogot biztosított a nőknek, akik ma már tanulhatnak, dolgozhatnak, és megtiltotta a csador viselését. Napjainkban a legtehetségesebb tunéziai nők ösztöndíjjal külföldi egyetemeken is tanulhatnak. Az egykori elnök olyannyira hatásos beszédeket intézett népéhez, hogy ma legszebb mondatai mauzóleumának falát díszítik. A pálmafákkal szegélyezett sétány végében két minaret között áll a kupolás mauzóleum, belseje csupa arany és ragyogás, ennek közepén áll a kő síremlék, mögötte személyes tárgyai, az oldalsó fülkékben a hozzátartozók sírjai helyezkednek el.
Félidőhöz érkeztünk, ideje megpihenni, ezért Tunisz felé vesszük az irányt, amelynek neve a pihenőhely szóból ered. A francia kapun átlépve az egykori gyarmatosítok városrészébe jutunk, ahol az épületek ma is a francia uralomra emlékeztetnek, központban a Szent Vince katedrálissal. Tunisz ma pezsgő nagyváros, az ország lakosságnak több mint a tíz százaléka itt él. Kiérve a francia negyedből a Medina bejáratánál találjuk magunkat. A bazár szűk sikátorai között könnyű eltévedni, pedig a számunkra labirintusnak tűnő Medina felépítése szigorú logika szerint épült. Középpontjában van a mecset, amit sugárutak vesznek körbe. A mecsethez legközelebb található a könyvtár, a korán iskola, amiket az előkelőségek háza követ. Ezután jönnek a bazárok, amik mesterségek szerint sorakoznak egymás mellett, ezeknek a szélén húzódnak a szukok, vagyis az élelmiszer piacok. Végül kívülre szorultak az idegenek, a keresztények és a zsidók elárusító helyei.
A bazárokban természetesen, akár csak Törökországban, alkudni kötelező, itt azonban kissé durvább, kevésbé színjáték jellegű, mint a törököknél. Megtörtént, hogy valakihez az alku hevében hozzávágták a sálat, amit szerintük túl olcsón akart elhozni.
A sikeres alkudozások után a múlt emlékeihez zarándokolunk, Karthágóba megyünk. A föníciaiak ókori fővárosának szépségét és gazdagságát a rómaiak mindig irigyelték, s végül Cato ki is mondja, Karthágónak pusztulnia kell. Így időszámításunk előtt 142-ben a várost felégetik, földjét sóval szórják fel és megtiltják, hogy 100 évig bárki is a földjére lépjen. A romjaiban is fenséges egykori fürdőépület között sétálva, ha a pusztítást nem is, de az egykori féltékenységet megértjük.
Innen úti célunk legészakibb pontjába, Nabeulba indulunk, kellemes klímája miatt itt található az elnök nyári rezidenciája is. A hangulatos városka mozaikjairól híres, itt készítik a legszebb kerámiákat, a bazárban szinte nincs két egyforma darab és szívfájdítóan nehéz itt hagyni őket. Nem véletlen, hogy főterét is egy gyönyörű mozaik mintás váza díszíti. Eltekintve a fővárostól, számomra Nabeul tűnik a legmozgalmasabb helynek, este mindenki az utcán van, nők, férfiak sétálgatnak vegyesen, csevegnek, igaz a kávéházakban csak férfiak ülnek.
S, a kör bezárul, visszatérünk a kiindulási ponthoz Sousse-ba, hogy hazaindulás előtt még két napot élvezzük a meleg napsütést. A medence mellett és a tengerparton délelőtt 11 és délután 3 óra között napozni és fürödni is lehet, sőt ha nem figyelünk rá, akár le is éghetünk. Még átlátogatunk Port El Kantaoui kikötőjébe, ahol a kávéházban fenyőmagos mentateát iszunk, csoportunk néhány tagja pedig kipróbálja az almás sisát, vagyis a vízipipát. Mire kijövünk ránk esteledik, így megcsodálhatjuk a különféle színekben pompázó szökőkutat is. Vacsora után idegenvezetőnk elvisz bennünket Sousse legjobb diszkójába, ahol éjjel 1 óráig salsa zenére táncolhatunk, majd jöhet a szokásos hajnalba nyúló bulizás közösen a helyiekkel.
A hazaindulás kicsit húzós, hajnali négykor csönget a telefonos ébresztő, habár vannak olyanok is a csapatban, akik erre a kis időre már le se feküdtek, mindenesetre a napfelkeltében már a repülőtéren gyönyörködünk. Csomagjainkban ajándékok és egy kis meleg, nem is eredménytelenül, érkezésünk tiszteletére napsütéses idővel fogad minket Budapest.
Győri Anna
utisugo.hu