A Hanza-város sikerét vélhetően a tengereken hajózó helyi kereskedők jelmondatának („Közel s távol – kockáztatni és nyereségre szert tenni”), illetve évszázadokon át tartó függetlenségének, sajátos báját pedig 1200 éves történetének köszönheti.
A muzsikusok és Bacchus
Add át üdvözletemet a muzsikusoknak! – tízből tízen így reagáltak, amikor elmeséltem, Brémába utazom. A furcsa csak az, a Grimm testvérek meséjében a szamár, a kutya, a macska és a kakas végül nem érkezik meg az észak-német városba, amelyről mégis mindenkinek ők jutnak eszébe. Az állatsereglet a főtér egy eldugott sarkában kapott szobrocskát. Hírüket igazolja: hol a turisták fényképezkednek előttük, hol gyerekek csimpaszkodnak rajtuk.
A gyalogszerrel könnyen bejárható városközpont persze rengeteg más látnivalót kínál. A Weser-reneszánsz stílusban épült városháza mellett az UNESCO-világörökség részét képezi még Roland lovag szobra is a történelmi piactéren. Lenyűgözhet a dóm, láthatunk háromszáz esztendős kávézót, illetve a városháza alatti pincerendszerben kész vendéglátó-hálózatot. Ott éttermet és hétköznapi árakkal csalogató borospincét is találunk, ahová bárki betérhet. Bacchust érdekes módon ott kisgyermekként ábrázolják, egy hordó tetején csücsülve várja a vendégeket.
Bréma játékos báját ezek az apró finomságok adják meg, no meg az, hogy mindenki kerékpárral közlekedik. Helyes vörös téglás bicikliutak szelik keresztül-kasul a várost, öreg és fiatal egyaránt kihasználja ezt a lehetőséget, nem is látni közlekedési dugókat.
A legrégibb városrész, a Schnoor mesebeli hely, afféle művésznegyed, keskeny kis utcákkal, édes színes, középkori favázas házacskákkal, kiállítótermekkel. A szuvenírboltok közt is leltünk ínyencségre: egy kis üzlet kizárólag papírból kivágható, hajtogatható modelleket árul – pl. fejüket forgató teniszmeccs-nézőket és csókolózó párt. A karácsonyfadíszeket kínáló boltocska nemcsak a szezonban, hanem egész évben nyitva áll, az ajtaja előtt posztoló Mikulást éjszakára – biztos, ami biztos – azért odaláncolják a bejárathoz.
Blikk