Pontosan mi is az evészavar? Miért alakul ki?
Nóra: Egy biztos, a nők ideális alakra vágynak! Ez a betegség a megfelelési vágyból, önértékelési zavarokból, a szülői elvárásokból, illetve a 120 százalékos teljesíteni akarásból ered. A szubjektív szűrő, az adott lelki állapotunk ugyancsak befolyásolja azt, amit a tükörben látunk, míg a fénykép egy régebbi állapotot mutat. Utóbbiban nincs benne az aznapi érzelmünk, így szembesülhetünk az igazi valónkkal. Több embernél a fénykép látványa segített a felismerésben, hogy evészavarokkal küszködik, ami az első lépés a gyógyulásban.
Mi a különbség a bulímia és az anorexia között?
Nóra: A bulímia egy szorongásos probléma, az anorexia pedig a súlyfóbia. Míg a bulímia egy kontrollt vesztett állapot, az anorexia egy túlkontrollált állapot, tehát az egyik a habzsolásról, a másik a koplalásról szól.
Hogyan gyógyulhatunk, egyáltalán kigyógyulhatunk-e ezekből a bajokból?
Nóra: Akinek az evészavar valamikor jelentkezett, de kigyógyult belőle, annak nagy esélye van arra, hogy egy újbóli stressz, depresszió vagy egy betegség által visszaköszönjön valamelyik ága.
Enikő, korábban bulímiával küzdöttél. Mi lehetett az oka, hogy beleestél ebbe a betegségbe?
17 évesen, édesapám halála után alakult ki nálam ez a probléma. Három hónapig gyászoltam és akkor úgy éreztem, hogy ennyi idő alatt sikerült feldolgoznom a veszteséget. Mindez párosult még egy kamaszkori elégedetlenséggel is. A bulímia nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem folyamatosan, 2-3 hónap alatt. Nem tudtam, hogy ez betegség. Senkivel nem beszéltem erről. Titkoltam a családom előtt, szégyenkeztem emiatt, de nem voltam képes leállni. Egyedül éreztem magam a bajommal. Később, amikor Pestre kerültem főiskolára, az egyik barátnőm nevezte meg, hogy ez bulémia. Addig nem voltam tisztában tetteimmel. Ezután megkönnyebbültem, hogy nem vagyok egyedül a világon a problémával. Felszabadultam és gátlások nélkül folytattam tovább.
Hogyan gyógyultál ki belőle?
Akkor fogadtam meg, hogy kigyógyulok a bulímiából, amikor teherbe estem a lányommal. Nagyon akartam a gyereket, így eldöntöttem magamban, hogy ezt végleg befejezem. Valódi cél lebegett a szemem előtt, így nem is éreztem késztetést arra, hogy visszaessek. Többek között egy élet elvesztése váltotta ki belőlem ezt a problémát, és egy új élet megjelenése segített abban, hogy túljussak rajta. Erről sem beszéltem senkivel, a kislányom születése után meséltem csak el a férjemnek, aki meglepődött, de elfogadta.
Hogy emlékszel vissza akkori önmagadra?
Időnként azt gondolom, hogy jó lenne olyannak lenni, mint 20 évvel ezelőtt, és most nem a bulímiára gondolok. Szertelen, fegyelmezetlen és szabad voltam. Azt tettem, amit éreztem és gondoltam. Ám anyaként ezt nem engedhettem meg magamnak, mert felelős vagyok másokért és példát kell mutatnom.
rtlklub