Nagyképű, szánalmas, beképzelt tuskó. Ezeket írták rólad a fórumozók.
Pély Barna: Mit számít, hogy az a két-háromszáz ember mit gondol? Engem a többség véleménye érdekel, őket miért nem kérdezi meg soha senki? Kevés embernek van internete. Ha abból indulsz ki, hogy nekik mi a véleményük rólam, az szerintem téves.
De téged egy hete ki is fütyültek élő adásban.
Pély: Az teljesen más. Az a szívük joga.
Bántott?
Pély: Az bánt, hogy nem mondhatom el őszintén a véleményemet. A fórumozókat miért nem kéri senki számon, hogy ilyeneket írnak rólam? Nem értem ezt a dolgot. Én abszolút jót akartam Ádámnak, szimpatikus fiúnak tartom, de a produkciója borzasztó volt. Poént csinált a nótából, és ezt nem hagyhattam szó nélkül. Ez egy tehetségkutató műsor, itt nem utánozni kell valakit, hanem saját magát megtalálnia. Voltam benn az egyik reggeli műsorban, és jött egy nézői vélemény, hogy amit Ádámnak mondtam, az nem pedagógia. Miért, ki ő, hogy megmondja, mi a pedagógia? Minden embernek másra van szüksége. Ádám egy erős egyéniség, nem fog összetörni. Előbb-utóbb ezt megkapta volna valahonnan, vagy legrosszabb esetben összesúgnak a háta mögött. A kritikámmal gyakorlatilag megvédtem attól, hogy ez megtörténjen.
Tehát maradsz ilyen kíméletlen.
Pély: Nem kíméletlen vagyok, hanem következetes. Ezek után is vállalni fogom a véleményem, mert ez a dolgom. Különben miért vagyok ott, biodíszletnek? Az őszinteséget nehezen viselik az emberek, de én nem öltem meg senkit, nem vétettem a tízparancsolat ellen, hogy ezt érdemeljem.
Te hogy viseled a kritikát?
Pély: Nem túl jól. Nekem is megmondták a főiskolán, ha elszúrtam valamit, rosszulesett, de tanultam belőle. Többször nagyon megzúztak a tanáraim, de jót tett nekem.
Vágytál erre az ismertségre, amit a Megasztár hozott?
Pély: Soha. Csak arra vágytam, hogy abból élhessek, amit szeretek, a zenélésből, és úgy tűnik, ez sikerült. Azt is elértem, hogy eddig csak azt mondták, jó vagy rossz ez a United-szám, most pedig már hozzáteszik, hogy hú, de gonosz ez a Pély Barna. Csak viccelek. Azon már régen túl vagyok, hogy meg akarjam változtatni az embereket.
Miért lettél zenész?
Pély: A ferences gimibe jártam, másodikos lehettem, ahol volt egy Mikulás-műsor, és megzenésítettünk egy Romhányi-verset. Kitaláltam, hogy csináljunk egy rock and roll verziót. Én énekeltem a szólót. Olyan jól sikerült, hogy az első három akkordnál felugrott a háromszáz fős iskola, és elkezdtek őrjöngeni. Abban a pillanatban rájöttem, hogy ezzel akarok foglalkozni.
Pedig, úgy tudom, gátlásos fiú voltál.
Pély: Voltak gátlásaim. Például mindig azt szerettem volna, ha mindenki elégedett körülöttem. Annyira felemésztette az energiáimat, hogy meg kellett tanulnom, ezt nem lehet így tovább csinálni.
Hogy érted? Mondjuk az egyik barátodnak szüksége volt tízmillió forintra, és te gyorsan megszerezted, hogy elégedett legyen?
Pély: Dehogy, inkább arról van szó, hogy sokszor nem mondam meg a véleményem, és inkább finoman közöltem a dolgokat. Kerültem a konfliktusokat, nem szerettem, ha megbántódik valaki. Úgy látszik, ezt sikerült kiirtanom magamból.
Hogyan?
Pély: Rájöttem, hogy felesleges köntörfalazni. Tavaly már elég arcba- mondós voltam. Sokkal jobban érzem magam azóta, hogy megmondom, mit gondolok.
A barátnőddel, Dorinával is kritikus vagy?
Pély: Eléggé.
A házasságot tervezitek már?
Pély: Még csak az együttélést ízlelgetjük, és az nagyon jól megy. Dorinában tetszik, hogy olyan energikus és könnyed, meg az, hogy nem hajlamos a depresszióra. Nehezen tudok előrelépni, ha állandóan azzal kell foglalkoznom, hogy összeszedjek valakit.
Volt már erre példa?
Pély: Igen, már átéltem, hogy a volt barátnőm egy helyben toporgott szakmailag, én pedig akárhogy is próbáltam segíteni, nem tudtam. Ez egy együttélésben borzasztó. Dorinával teljesen más. Sokat vagyunk együtt, örülünk egymás sikerének, és egyikünkben sem merül fel az a gondolat, hogy na, neked megy a szekered, én meg itt tocsogok a sárban. Szeretem ezt a lányt, a szemét, a száját, a kisugárzását, de azt hiszem, ezt nem is nagyon kell magyarázni.
[LHP.HU]
2005.02.21. 00:09