Antal Imrét a SOTE onkológiai osztályán látogattuk meg, és nagy meglepetésünkre a művész úr örömében majd, kiugrott a bőréből. Boldogságának oka, hogy megtudta: hazamehet Damjanich utcai lakásába.
- Azt mondták, hogy mehetek haza, már össze is csomagoltam. Most itt ülök türelmetlenül, és várom, hogy a mentő hazavigyen. A főorvos úr behívott a magánrendelőjébe, leültetett, elbeszélgettünk, még cigiztünk is. Ő mondta, hogy mehetek - újságolta boldogan Antal Imre.
Baloghné Tóth Erika - korábbi nyilatkozatához híven - háttérbe vonult, és visszaszolgáltatta Imre kulcsait.
- Volt bent nálam Erika, és közölte: Imre itt vannak a kulcsai, most már jól van, mehet haza. Vissszaadja a teljes szabadságomat - mondta a művész úr.
Antal Imre elmondta, úgy összegabalyodott az élete, hogy még mindig nem érti, mi történik körülötte, de most már legalább azt tehet, amit akar. Ő pedig semmi másra nem vágyik, csak hogy újra kedvenc vendéglőjében ülhessen.
- A Piroskában fogok kezdeni, de nem tudják, hogy megyek. Erika olyan kedves volt, hogy hozott nekem pénzt is. "Imre - mondta - magának most nincs pénze, fogadjon el tőlem egy keveset." Nem sokat kaptam, kétezer forintot, de az nekem bőven elég a Piroskába - árulta el.
Imre az éjszakát már saját lakásában töltheti, és nem is hajlandó máshova költözni, még barátjához, Jenei Józsefhez sem.
- Nekem Pesten csöng a telefonom. Ha Szentendrén csengene, hogy Imre gyere a Piroskába, mert itt vannak az újságírók, akkor onnan hogyan mennék? Köszönöm, de inkább maradok.
Arra a kérdésünkre, hogy Erika teljesen kilépett-e az életéből, a művész úr nem tudott pontos választ adni.
- Valami ilyesmi. Annyit mondott, őszintén reméli, hogy legközelebb együtt ebédelünk itt vagy ott. De most már én fogom kezelni a pénzemet is, nekem jön postán minden. Én azon igyekszem, hogy ne kelljen segíteni nekem, a saját lábamon akarok megélni. Visszakaptam a szabadságom, és alig várom, hogy hazaérjek - mondta.
Baloghné Tóth Erika nem kívánt az üggyel kapcsolatban nyilatkozni.
színesbulvár
2006.05.05. 10:04