Amikor azonban anyagi helyzetére terelődött a téma, elkomorult. Imre körül ugyanis egyre kuszább dolgok történnek. Napokkal ezelőtt előkerült a művész egy régi barátja, Jenei József, akivel a tévés több évtizeden keresztül volt napi kapcsolatban, és felajánlotta, hogy befogadja "Imót".. Menedzsere Erika a mai napig őrzi Imre lakásának kulcsait, de továbbra sem közli a művésszel, hogy meddig kell kórházban maradnia. Ezen felül kiderült, hogy Antal Imre kinek adta el három évvel ezelőtt Damjanich utcai lakását életjáradékért cserébe.
SZBL: Beszéltünk Erikával telefonon.
AI: Nála van a kulcsom. Mikor adja vissza?
SZBL: Azt mondta, ha visszaadja a kulcsot, az a művész úr számára a halálos ítélet.
AI: Miért?
SZBL: Mert akkor hazamegy és újra kezdődnek az alkoholproblémák.
AI: Erika ne jósoljon, hanem adja vissza a kulcsomat! Képzelje ott van a telefon, mindenki azt hívja. Hívnának: Imre gyere fellépni! Én meg ki vagyok zárva a lakásomból.
SZBL: A fellépések azért nem jönnek, mert nem tudja magának szervezni? Erika nem szervez fellépéseket?
AI: Nem nagyon. De különben is, az az én lakásom, adja vissza a kulcsomat!
SZBL: Miért nem szól neki határozottan?
AI: Igen, de olyan furcsa nő.
SZBL: Tudja, hogy Erikáról azt írják, hogy csalásért körözték?
AI: Most már tényleg nem tudom mi maradt a lakásomból. Nagyon aggódom.
SZBL: A művész úr adott neki megbízást, hogy kezelje a pénzét?
AI: Jó, mától meg azt mondom, hogy kérem szépen, mostantól kezdve az én, és csakis az én aláírásom számít. Most már nem kell nekem képviselő, meg ápoló, meg gondviselő. Látja, nem vagyok egy nagylábon élő ember, tökéletesen meg tudnék élni a járadékaimból.
SZBL: Tisztában van vele, hogy a menedzsere sokszor a sajtó munkatársait nem engedi be Önhöz?
AI: Nem tudtam. Miért? Hiszen én örülök, ha a sajtó érdeklődik. A sajtó tisztességes, ha én azt mondom hogy jól vagyok, akkor azt fogja leírni, hogy jól vagyok. Most egy furcsa gödörben vagyok, ami az életemet illeti, szeretném a kulcsot én zsebre tenni, az életemet én intézni.
Antal Imrének megmutattuk azt a hetilapot, amelyben egy régi ismerőse nyilatkozik róla.
SZBL: Ki Jenei József?
AI: Egy jó haver.
SZBL: Megbízik benne? Tartják a kapcsolatot? Ha jól tudom, több évtizede közeli barátja. Hol volt eddig?
AI: Rendszeresen jött látogatni, de most egy darabig nem látom. Autóbalesete volt szegénynek.
SZBL: Ki vette meg a Damjanich utcai lakását?
AI: Azt mondta: Imre én megveszem a lakásodat. Jó, de én itt lakom - válaszoltam. Fizetek neked életed végéig havi 100 ezer forint apanázst, arra költöd amire akarod.
SZBL:Tudja a vevő nevét?
AI: Láttam egyszer.
SZBL: Mi úgy tudjuk Sugár Zoltánnak hívják.
AI: Igen. Talán Sugár vette meg a házat, de nem tudom.
SZBL: Megérte magának az ez üzlet?
AI: Ez így egyszerűbb. Bemegyek a bankba másodika és tizedike között, és kapom a pénzt a zsebbe. Nem vagyok nagy igényű ember, nincs autóm sem. Ebből a pénzből kényelmesen élek.
SZBL: Nem lenne jobb saját kezűleg kezelni pénzügyeit?
AI: De! Vajon hogy tudnám visszavenni azt a megbizatást, amit Erikának adtam? Már voltam ügyvédnél, aranyos, kedves elbővülő fiatal nő. Ő majd segít nekem. Szükségem van rá, mert jelenleg egy pöcegödörben ülök, és talán nem kell mondanom mi hullámzik benne. Ez most az életem.
SZBL: Ki ajánlotta az ügyvédet? Erika?
- Nem tudom. Talán. Úgy tudom, hogy nekem van pénzem. Enyém a Damjanich utcai lakás, a Sugár fizeti a 100 ezer forintot, de a pénzt az Erika veszi fel. Nem tudom, hogy mi van körülöttem. Elmentem a bankba. Mondták, hogy már elvitte. Azt akarom, hogy visszakapjam, ami nekem jár!
színesbulvár
2006.04.29. 08:38