Tíz alkoholfüggő ember zsúfolódott össze abban a helyiségben, melyet a Nyírő Gyula kórház addiktológiai osztályán dohányzónak jelöltek ki. Ők Antal Imre betegszobájának szomszédos lakói, egyben a művész ideiglenes barátai.
Az ország Imruskája először őket köszönti, amint belép, majd felénk fordul.
- Nem tudom, hogy tulajdonképpen miért vagyok itt - kezdte kissé fáradt hangon a művész. - Nincs semmi bajom, mindig csak azt kérdezik, hogy jobban vagyok - e? Kérem, én nagyon szeretem a szanatóriumokat, fantasztikus kiszolgálásban volt részem, de nem akarok semmi mást, csak hazamenni a lakásomba a Damjanich utcába - magyarázza a televíziós.
Egy újabb cigarettát gyújt, és folytatja:
- Ott leszaladok a Piroskába, beülök abba a sarokba, hol ülni szoktam, és akkor nagyon boldog ember leszek- mondja mosolyogva Imre. A beszélgetés közben Imre betegtársai anekdotákat mesélnek a művésszel töltött két napjukról, közös fényképeket készítenek, és unokáiknak íratnak autogramot.
- Kedves emberek, főznek nekem kávét - mondja. Kérdésünkre azonban, miszerint hol van most a menedzsere, és meddig kell ilyen áldatlan állapotok között lennie nem találja a választ:
- Erika nem mondta miért vagyok itt, és hogy meddig kell itt maradnom. Nála van a lakásom kulcsa, talán visszaadja nekem - mondta reménykedve.
színesbulvárlap
2006.04.25. 09:48