Emlékszik még, ki nevezte el Tanár úrnak?
Havas Henrik: Csiszár Jenő a Heti hetesben, mert tanítványom volt az egyetemen. Most már rám ragadt, olykor még professzorok is így hívnak. De az nagyon zavar, amikor azt írják, hogy én ezt megkövetelem.
- Nem szólalt meg a tandíjbotrány kapcsán.
Havas: Azért nem nyilatkoztam eddig, mert ez alapvetően egyetemi ügy. Az egyetem konzervatív intézmény, nem szereti a sajtónyilvánosságot. Ezt oktatóként tiszteletben tartottam. A probléma mostanra megoldódott, az egyetem orvosolta a korábban valóban létező formai hibákat, az ezt tartalmazó szerződést az illetékesek már alá is írták.
- A foglalkozásairól sokat, a gyermekkoráról keveset tudunk.
Havas: Szolid polgári családba születtem, mindent megkaptam, amit kértem. Apai ágon svábok vagyunk, apám kesztyűszabász, nagyapám molnár volt. Tizenkét éves koromban apám vett egy hagyatéki könyvtárat. Onnantól kezdve megállás nélkül olvastam.
- Eredeti nevük Rokobauer, mikor változtatták meg?
Havas: Az ötvenes években, mert apámat ilyen névvel a vasútnál nem engedték dolgozni.
Hol született?
Havas: A Fóti úton, innen az Újpest-őrület. Aztán rövid ideig az MTK-pálya mellett laktunk a vasutas kolónián. Majd Pesterzsébeten, ott jártam általánosba és gimnáziumba. Gyulai Pista is akkoriban járt a Kossuthba. Szerencsém volt, mert kiváló tanárok foglalkoztak velem, de pechem is, mert elkényeztettek az iskolában. Ezért nagy pofáraesés volt, hogy nem vettek fel Szegeden a jogi karra. Talán az volt a baj, hogy a felvételi előtti éjszaka borzalmasan berúgtam egy barátommal. Később persze bejutottam, és kifejezetten büszke vagyok rá, hogy több mint egy évtizede Szegeden taníthatok.
- Igaz, hogy több lakása is van?
Havas: Ez így nem pontos. Budán lakom a feleségemmel, abban a házban él a lányom is, Zsófi unokámmal. A Pozsonyi úton van az irodám, Kisorosziban a nyaralónk.
- Hol szeret tartózkodni leginkább?
Havas: Igazából sehol sem. Útközben szeretek lenni. Riporterként kezdtem, jártam az országot, az volt életem legszebb időszaka. Aztán beszorultam a stúdióba. Amikor pár hete a börtönben Kaiser Edével készítettem interjút, végre kimozdulhattam. Kész feltöltődés volt.
- Hivatalosan mi a foglalkozása?
Havas: Újságíró. A régi személyi igazolványom nagyon szórakoztató volt. Felsoroltak benne mindent: gépjármű-villamossági műszerész, mesterszakmunkás, újságíró, jogi doktor.
Hogyan ismerkedett meg a feleségével?
Havas: Kényelmes gyerek vagyok, a szomszéd lépcsőházban lakott. Akkor 17 éves voltam, már negyven éve együtt vagyunk. A szomszéd házban is udvaroltam egy görög lánynak, de ő 50 méterrel távolabb élt, azt soknak találtam. A feleségemet zavarja, hogy abból a 17 éves fiúból az lett, ami. Azt mondja, ő nem ebbe a férfiba szeretett bele. A tévében sem néz meg.
-Akkor miért nem hagyja el magát?
Havas: Mert szeret. Rég elhagyott volna, ha nem így lenne.
-Van példaképe?
Havas: A lengyel Richard Kapusczinskit a XX. század legnagyobb riporterének tartom. Ahová belépett, ott mindig történt valami. Írószemmel Truman Capote-t tisztelem. Öninterjújában azt írta: alkoholista, buzeráns és zseni. Ezek közül egyik se stimmel nálam. Na jó, a zseniség elgondolkodtatott…
-A lánya vagy a fia követi a pályán?
Havas: A lányom egy darabig újságíróskodott, aztán egy vezető politikus sajtóasszisztense lett. Amióta megszületett az unokám, vele van otthon. A fiam tehetséges operatőrnek indult, de úgy gondolta, gátolja a neve. Ő sokkal zárkózottabb, mint a lányom.
-Mikor sírt legutóbb?
Havas: Életemben egyszer sírtam, amikor a nagymamám 86 éves korában meghalt egy orvosi műhiba miatt. Akkor fél órán át zokogtam. Imádtuk egymást.
-Ha más hivatást választana, mi lenne az?
Havas: Ha újra születnék és intelligensebb lennék, elmennék profi kosarasnak. Az adottságaim megvoltak, de teljesen hülye voltam a játékhoz, a többiek kifejezetten zavartak a pályán. Vagy történész lennék. A rendszerváltás után be is iratkoztam történész szakra, de kiderült, hogy a munka mellett nem megy.
-Mit tart a legnagyobb teljesítményének?
Havas: Most voltam egy vizsgálaton és kiderült, makkegészséges vagyok, pedig semmit sem tettem érte. A nagymama génjeit örököltem, nagyon elégedett lehetek. 183 centi magas vagyok, velem minden nő imád táncolni. Római katolikusként mindig kéznél van egy templom, görög katolikusként nehezebb dolgom volna. Henriknek hívnak, ha udvarolok egy lánynak, biztosan megjegyzi a nevem, nem úgy, mint a sok Józsiét. Hetero vagyok, ez is szerencse. A múltkor meghívtak egy melegrendezvényre, mint a nők nagy barátját. Ott jöttem rá, nekem sokkal jobb, mert nem kell sminkelnem.
Lazaságából következik, hogy áthágja a szabályokat?
Havas: Minden szabályt betartok, nem szeretem a bonyodalmakat.
-Most mégis van egy kis afférja Szabad Györggyel.
Havas: Annak kapcsán, hogy nem fogott kezet Gyurcsánnyal, a Mokkában elmondtam egy MDF-es körökből származó pletykát, de ne is ismételjük meg, mert nagyon tisztelem politikusként és egyetemi tanárként. Ezúton is bocsánatot kérek tőle.
-Milyennek tartja a mostani kampányt?
Havas: A legrosszabbnak az összes közül. Ízléstelen, személyeskedő, szellemtelen, és az elvárható irónia és humor helyett a gyűlölet uralkodik. De szavazni természetesen elmegyek.
blikk
2006.04.02. 11:34