t: 392
Azok, akik ismerik pályafutása részleteit - itt most legyen elég annyi, hogy többek között zenélt már együtt Chick Coreával, Herbie Hancockkal és a Bécsi Filharmonikusokkal - rendszerint tiltakoznak ellene, hogy kizárólag a Don't Worry, Be Happy bugyuta optimizmusával azonosítsuk nevét. Tagadhatatlan, hogy még ez a bárgyú kis sláger is részét képezi zenei lényegének, ez is ő. Életfilozófiája, közvetlensége elől szólókoncertjein sincs menekvés, holott úgy általában szinte semmi sem idegenebb a dzsessztől, mint a törleszkedő jópofáskodás, a közönség bevonása, a kollektív élmény túlharsogása. De McFerrin még egy ilyen távolságtartó műfaj esetében is megteheti, hogy lesétál a színpadról, odatartja az első szimpatikus arcnak a mikrofont, és kéri, hogy igen, énekeljen bele, oda.