Cini 2004 októberében, Péterfi Ildikó pedig decemberben került a rácsok mögé, ahol szabadulásáig, január 9-ig a Ciniével szomszédos zárka lakója volt.
- Ha barátnők nem is lettünk, de jó kapcsolatba kerültünk - mesélte Ildikó. - Hiszek az ártatlanságában, szerintem a saját naivsága áldozata. A mai napig bízik az emberekben, bent is mindenki szereti. Ha csomagot kap, biztosan végigjárja a többi zárkát, és megkínálja a többieket. A szekrényébe is belenyúlhatnak a társai. Régebben sokat sírt, de mostanra túltette magát a kegyelmi kérvénye elutasításán. Ő az, aki lelket önt a többiekbe, engem is gyakran vigasztalt. Egyszer előfordult, hogy az étel ehetetlen volt. Zalatnay írásban kérelmezte - sikerrel - az ebéd kicserélését. Cini és Ildikó gyakran beszélgetett az énekesnő kislányáról, Nikiről, és Amerikában élő egykori szerelméről, Márton Csabáról is.
A kislányára, Nikolettre gondol éjjel-nappal. A fényképét a párnáján tartja. Nem beszél viszont a vágyairól és a férfiakról. Márton Csaba a kivétel, azt hiszem, őt haláláig szeretni fogja. Azt mondta, ha kijön, megpróbálja Csabával rendezni a dolgaikat, de nem álmodik vele közös életről. Az vezérli, hogy túlélje a börtönt, és becsületben felnevelje Nikolettet - mondta Ildikó.
színesbulvár
2006.01.31. 09:36