A legjobbkor lendült a legjobb formába a háromszoros magyar válogatott Hrepka Ádám, hiszen az izraeli bajnokság rájátszásában áprilisban négy bajnokin négy gólt lőtt.
A Bnei Yehuda Tel-Aviv így ötödik, de még harcban áll a dobogóért, igen fontos meccs következik a hétvégén. Ha legyőzik a város egy másik csapatát, a harmadik helyen álló Hapoelt, három pontra felzárkóznak mögé. Három forduló van még hátra a ligában, a dobogóval pedig automatikusan együtt jár a nemzetközi kupaszereplés.
„Azt hiszem, hogy jobb nem is lehetne a hangulatom, mert a góljaim nemcsak fontosak voltak, meghatározták a derbik eredményét is, kétszer győzelmet ért (Kirjat Smona, Maccabi Haifa), egyszer döntetlent a mostanra már bajnok Maccabi Tel-Avivval szemben, talán ez volt a legszebb, erre is vagyok legbüszkébb" - mondta az Indexnek.
„Amikor pedig három nullra nyertünk (Hasharon), akkor az első volt az enyém. Elégedett lehetek, és talán a klubnál is így gondolják, ami azt jelenti, számítanak rám jövőre is. Lényegében ezért harcoltam. Voltak félelmeim az újabb légióskodásnál, mert a hollandiai kitérőm nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de azóta eltelt hat év, érettebb lettem, erre az is bizonyíték lehet, hogy amikor most a bal oldalra, szélsőnek húznak a 4-2-3-1-es rendszerben, akkor jól érzem magam. Az MTK-ban nagyon nem tetszett ez a szerepkör, nem is ment a játék, itt viszont a gólok azt igazolják, helyes döntés volt az edzőm részéről, magam felé pedig érzékelhető visszajelzés, megszoktam a bal oldalon, és még gólveszélyes is vagyok. Szóval, minden hepi” – folytatta.
Hrepkát az utolsó pillanatban, szeptember közepén igazolta a Bnei, eleinte hátsérülése miatt nem is álmodhatott a játékról, szeptember végén kapott először lehetőséget.
„Nyűgös egy időszak volt, nem tagadom, aztán jöttek a novemberi bombázások, amikor szokatlan és ijedtséggel teli helyzetbe kerültünk a barátnőmmel, amikor szólt a sziréna, a ház alá épített bunkerbe kellett rohannunk. Az egész társasházból voltak ott emberek, ami a félelemérzetet oldotta valamelyest, de azért a bombák hangját kivehetően hallottuk. A barátnőm jól viselte, egymást erősítettük, amikor pedig egy lelkileg nagyon fontos időszakban, december 29-én belőttem életem első izraeli gólját, minden kicserélődött. Máshogy sütött a nap. Két hét múlva, januárban jött a következő találat, ami egyre felszabadultabbá tett. Áprilisban pedig nemcsak a születésnapomat ünnepelhettem, hanem a góljaimat is.”
Az izraeli klubokban nem lehet öt külföldinél több, a Bnei is ennyit szerződtetett, Hrepka mellett a litván Ivaskevicuis és a szerb Marinkovics is folyamatosan játszik, a kapuban pedig a nigériai Aiyenugba a kezdő. Az argentin Galvan viszont mostanában legtöbbször csak csere.
„A külföldieket nem a padra igazolják, de ha nem tudnak segíteni, akkor nyilván nem kerülnek be a csapatba. Ezért is öröm, hogy nem okoztam csalódást. Nem vagyunk egy gazdag csapat, a Videoton vagy a Győr odahaza biztosan komolyabb költségvetéssel rendelkezik. Az egész ligát az osztrákhoz lehetne hasonlítani – vagyis ne legyen kétség, jobb a magyarnál -, ha a Maccabinak szerencséje lesz a sorsolásnál, van annyira jó csapat, hogy a BL-ben ismét főtáblás lehessen” - érzékeltette az erőviszonyokat.
Izraelben amúgy a magyarhoz hasonló futballhangulat van, a válogatott második a vb-selejtező csoportban, de kicsit csalódottak, mert 3-1-es vezetésük ellenére sem tudták legyőzni Portugáliát, 3-3 lett.
„Az utolsó percben kaptak gólt, mint a mieink, úgy lett döntetlen. Ők is mennek még idegenbe nagy meccsekre, mint a mieink. Bizakodnak, ahogy a mieink. Erős válogatott, csapattársam nincs benne, Benajun mellett vannak még angol, skót és spanyol ligából is játékosok, az összbenyomásom alapján mégsem mondanám erősebbnek a magyarnál” – állította.
index
2013.05.02. 11:50