Hat meccs után Magyarország a második helyen áll csoportjában, és ugyan Románia kedvezőbb sorsolása miatt esélyesebb a világbajnoki pótselejtezőt érő második helyre, a magyar csapat sorsa a saját kezében van. A sorozat októberi végéig maradhat esély a továbbjutásra, de az már a következő körben, a bukaresti fellépéskor kiderül, mekkora.
Pár dolgot összegeztünk, mit ért el eddig a válogatott. A múlt pénteki fájó pontvesztésen tegyük is túl magunkat, még ha mindenki tisztában is van vele, a kapitány is kimondta: alakulhatnak úgy az eredmények, hogy az ott elhagyott pontok hiányozni fognak.
1. Van erőnk. Ahogy az MLSZ elnöke, Csányi Sándor is megállapította a helyszínen, már senki sem mehet biztosra ellenünk. Folyamatosan alakul és formálódik a csapat, miközben fiatal tehetségek (Kovács, Gyurcsó, Guzmics) is bemutatkoztak.
2. Van szervezettség. Amivel együtt jár, hogy ennek a csapatnak nem kell félnie sem Romániától, sem Törökországtól. Csapatként mozognak a játékosok, közösséget alkotnak.
3. Van variációs lehetőség. A sérültek (Gera, Németh Krisztián), valamint a formán kívüliek (Juhász, Rudolf Gergely) visszatérésével még jobbak lehetünk, még nagyobb lehet a versenyszellem.
4. Van bátor kapitány, aki nemcsak ismeri a magyar mezőnyt, bátran hozzá is nyúl, míg egy külföldi kapitánynál ez nem alapvetés. Egy magyar kapitány jobban tudja, milyen képzést kaptak a magyarok, illetve mit nem, ezért azt nem is várja el tőlük. Jobban ismeri a játékosok képességeinek határait, ezért jobban rájuk tudja szabni a taktikát. A kapitány bátran cserélt, Böde behozatala gólt ért, Guzmicsé majdnem. Akár még a magyar bajnokág színvonalának lassú emelkedését is mutathatja, hogy vannak azonnal bevethető játékosok.
5. Van sok pontunk. Az 1986-os kijutás óta nem szereztünk ilyen sokat. Amikor Csank pótselejtezőre vitte a csapatot, hat forduló után nyolc pontunk volt, most pedig tizenegy. (Az összevetés nem teljesen reális, mert akkor csak öten voltak a csoportban.)
6. Van elképzelés pontrúgásra, bedobásra. A Hajnal–Vanczák-kapcsolat jól működik, Kádár bedobására is lehet esetleg alapozni vészhelyzetben.
Mielőtt felső középkategóriásként néznénk a válogatottat, pár aggasztó észrevétel
1. Nincs még megfelelő védelem. Az esetlegesség szembetűnő, még csak pánikhelyzet, különösebben nagy nyomás sem kell ahhoz, hogy mindez kiderüljön. Mészárosról még úgy is nehéz sok jót elmodnani, hogy vélhetően egy gólba tartó labdát blokkolt. Egy jó formában lévő Juhász visszatérésére égető szükség lenne.
2. Nincs még megfelelő elszántság, határozottság, hogy a kétcsatáros játékra átálljunk. Az argentin Menotti azt mondta egyszer, hogy a 4-4-2 vagy a 4-5-1 csak telefonszámok, de az akkor is érzékelhető, hogy két csatárral veszélyesebbek vagyunk. A szerkezeti váltásokat nem használjuk eléggé, pedig stabilnak látszik akkor is a csapat, ha egy védekező középpályás van.
3. Nincs Dzsudzsákon kívül még egy olyan ember, aki bármilyen helyzetben oda rúgja a labdát, ahová akarja. A többieknél megfigyelhető a képzetlenség, ami törvényszerűen vezet technikai hibákhoz.
4. Nincs megfelelő koncentráció az utolsó pillanatig. Ebben közrejátszik, amit Dárdai Pál mondott a román meccs után, túlságosan jó fiúk alkotják a csapatot. Bátran időt kell húzni a végén, mert a cél, a győzelem mindenek feletti. A dörzsöltség, szemtelenség sokakból hiányzik.
5. Nincs mindig a megfelelő gyorsaság és pontosság. Erre csak két példa: Szalai fejese pénteken, Hajnal lövése kedden.
index
2013.03.28. 11:12