Még három meccset legalább játszik a női kézilabda-válogatott, de egy kisebb számvetést a románok kiütése (25-19) után lehet tartani.
A magyar női kézilabda-válogatott nyolc év után ismét elődöntős Európa-bajnokságon, és mivel a 2008-as olimpia óta nem játszott éremért - akkor is a románokat verte -, nem fellengzősség megállapítani, visszatért a legjobbak közé. Hogy ilyen játékosállománnyal miért nem sikerült korábban, hogy miért kellett kidobni azzal egy olimpiát, már nem érdemes foglalkozni.
Sokkal inkább azzal, hogy újra egységes, egymásért küzdő, egymásban bízó, nem pedig egymásban az ellenséget kereső magyar válogatottról beszélhetünk, ami valahogy nem adatott meg az előző olimpiai ciklusban.
Az egységhez persze sosem árt, ha van gyors sikerélmény, ez a sikerélmény pedig már a németek legyőzésével (24-21) megérkezett, a spanyolok megverése (32-31) pedig a legfontosabb siker volt, mert az olimpiai bronzérmes spanyolok jobbnak tűnnek a kedd este a második félidőben megsemmisített románoknál.
Az egység, az egymásba vetett hit a románok ellen is érzékelhető és szembetűnő volt – amikor hátrányba kerültünk, akkor is -, küzdöttek az eltiltott Tomori Zsuzsáért, és az önbecsülésért is, hiszen mégiscsak a lelkekbe gázolt Tadici román kapitány azzal, a magyarok elleni meccs számukra nem is fontos, majd a németek ellen kell odatenni magukat csütörtökön.
Ismét igazolódott, a lebecsülés, a degradálás pluszenergiákat képes felszabadítani. A helyzetet nem kellően felmérő Tadici nemcsak verbálisan, hanem a meccsen is velünk volt, mert a végén már tudatosság nélkül cserélt, de a mieinket már semmivel sem tudta kizökkenteni.
A magyar kapitány, a norvég Böhn is bátran cserélt, ugyanakkor megfontoltan, jó érzékkel meccselt. Ennek meg is lett az eredménye, a védelem pedig új arcát mutatta. Élén Kiss Évával 40 százalékos hatákonyság fölé jutott a kapuban.
A Szekeres–Triscsuk-kapcsolat nagyszerűen működött több mint egy félidőn át, a román beálló (Stanca), aki azért nem akárki, és már nagyon sokszor zavarba hozta a magyar védőket, alig kapott labdát, heteseket sem harcolt ki. A honosított Triscsuk első válogatottbeli gólja rögtön bekerült az Eurosporton a játéknap legszebb háromja közé. (Takarásból, alulról lőtte ki az alsót.)
Amit a szerbiai torna kézzelfoghatóan megmutatott már eddig is, ennek a válogatott van jövőképe, a tehetséges fiatalok bizonyítottak (Szucsánszki, Klivinyi), az idősebbek (Görbicz, Vérten) pedig még mindig meccset befolyásoló tényezők. Van elképzelésünk, hogyan kell ötletesen támadni, van arra is terv, ha esetleg bentmaradnak a pályán a gyengébben védekezők, hogy kell megállítani a rohamot.
Ez az arány a jövőben is nagyon kedvező lehet – pláne, ha lesz a jelenleg sérült Zácsik Szandra -, akár már a következő, szintén szerbiai világbajnokságon is. A szurkolók pedig egycsapásra visszatérnek majd a csapat mellé, mert már most lehet arra fogadni, egy év múlva nem ennyien fognak Újvidékre menni, hanem sokkal többen.
Ha a szerbek bejutnak a négy közé, selejtező nélkül jutunk ki a vb-re, Böhn még többet, még nagyobb intenzitással képes foglalkozni a csapattal. Előkerülhetnek variációk, lehet csiszolni a védekezésen.
Most azonban még maradjunk az idei versenynél, és a szerencsés helyzetnél: az oroszokkal már úgy játszunk, hogy tudni fogjuk, érdemes-e mindent beleadni, vagy azok a játékosok kapnak több szerepet, akik eddig a háttérben voltak. A Montenegró–Spanyolország-meccs nyitja ugyanis a csütörtököt, ha ekkor a spanyolok veszítenek, Montenegró mindenképp csoportelső, vagyis elkerüli a norvégokat. Ha nem nyernek Bulatovicék, akkor mi az oroszok legyőzésével elkerülhetjük az utóbbi időben a szakágat uraló norvégokat. Ha csoportelsők lesznek a magyarok, a franciák, a dánok vagy a szerbek jöhetnek.
Böhn amúgy a franciáknak örülne a legjobban, de akkor sem esik kétségbe, ha a norvégokkal csapunk össze. "Van egy tervem, hogy lehetünk sikeresek a norvég válogatott ellen, ha összefutunk. Készülök egy kis meglepetéssel" - állította.
hirado
2012.12.12. 15:08