A kaposvári lány hasa már óriási, a kisbaba rengeteget rugdalózik.
- Már nagyon szeretnék megszabadulni ettől az édes kis tehertől - mesélte mosolyogva Évi. - Egyre nehezebben mozgok a súlytól. A legutóbbi ultrahangos vizsgálat megállapította, hogy a magzat most két kiló negyven deka. Valószínűleg mentővel visznek a kórházba, amikor itt az idő és elfolyik a magzatvíz. Egyébként arra készülök, hogy könnyű szülés lesz.
A kismama sugárzik a boldogságtól. Igaz, sűrűn megfordul a fejében, hogy volt szerelme faképnél hagyta. Leginkább az bántja, hogy a férfi egyáltalán nem érdeklődik a kicsi felől.
- Szerencsére édesanyám mindvégig mellettem lesz a szülésnél, fogja majd a kezem - folytatta. - Ráadásul még szabadságot is kivesz a kedvemért, hogy itthon lehessen velem és a babával. Rengeteg hasznos tanácsot ad. Ő is pont ennyi idős volt, amikor megszült.
Évi már a gyerekágyat is felállította a nappaliban, így minden készen áll a kis János Noel fogadására. Mivel már nyolc és fél hónapja hordja szíve alatt a magzatot, ezért gondosan összekészítette azokat a holmikat, amelyekre szüksége lesz a kórházban. Addig pedig folyamatosan álmodozik, például leendő gyermeke jövőjéről.
- Szeretném, ha valamilyen jó szakmát választana magának. Szívesen venném, ha repülőgép-pilóta lenne. A felhők fölé álmodom a fiamat.
Azt is elárulta, hogy titkon reménykedik abban, hogy idővel talál magának egy rendes férfit, aki egy gyermekkel is elfogadja. Ha teljesülne, akár még egy gyermeket is vállalna, hiszen legnagyobb álma egy kislány.
blikk
2006.01.10. 09:55