HIRDETÉS
HIRDETÉS

HÍREK > SZTÁR HÍREK > Csisztu Zsuzsáék összeházasodnak, mielőtt megszületik az első baba

t: 140

Csisztu Zsuzsáék összeházasodnak, mielőtt megszületik az első baba

Kicsoda Csisztu Zsuzsa? Hogyan képes túltenni magát azon, ha közvetlen kollégája, Havas Henrik tehetségtelennek nevezi? Mi az oka, hogy viharos válása után is úgy gondolja, a mai fejével sem csinálna semmit másképpen, mint régen? Milyen út vezetett addig, amíg eldöntötte, babát szeretne és nem is egyet? A TV2 Ring és a Mokka című reggeli műsor egyik háziasszonya vállalta, hogy őszintén válaszol lapunk minden kérdésére.

A televíziós műsorvezetők szerint szinte ugyanolyan érzés élő adásban közvetíteni, mint a sportolónak egy olimpiai döntőben versenyezni. Ugyanígy gondolkodik az is, aki mindkét élethelyzettel találkozott már?
- Mindenképpen. Bennem egyébként, ha tornát közvetítek, a mai napig megvan az a fajta versenyizgalom, amit sportolóként éreztem. Biztos, hogy összefügg a sportmúltammal az, ahogy felspannol az élő adások vezetése.

Az is doppingolni tudja az embert, ha a műsorvezetőtársa - Havas Henrik - tehetségtelennek nevezi nyilatkozataiban?
- Valószínűleg igen, ugyanakkor nincs rá szükségem, hogy Henrik ilyen beszólásait cáfoljam. Sőt számomra az első pillanattól nyilvánvaló: a Mokka egyik női műsorvezetőjének azért is kértek fel a TV2-ben, mert örömmel nézték végig a vitát, amit anno interjúalanyként Henrikkel folytattam előző könyvem, a Web napló és egyéb vallomások megjelenése után. Ez úgy zárult, hogy a végén Henrik igazat adott nekem, és elnézést kért tőlem. Igaz, ez már a Napló kulisszák mögötti felvételéből derült ki.

Szándékosan nem Tanár urazza Havas Henriket?
- Nekem ő nem Tanár úr. Nekem ő a Henrik. Ugyanakkor tudom, hogy Henrik részéről az is, ahogy hozzám vagy bárkihez viszonyul, csupán egy szerep, egyszer fölvette ezt a kabátot vagy jelmezt, és szépen építgeti. És ebben nyilván az is egy elem, hogy velem kapcsolatosan most meg kell nyilatkoznia.

Azért azt gondolom, hogy az élet Csisztu Zsuzsát is jó néhányszor belekényszerítette szerepekbe.
- Valóban, annak ellenére, hogy ezek alapvetően nagyon távol állnak tőlem. Azért én egy póz nélküli, természetes embernek tartom magam.

Ha visszagondol, van bármi, amit másképp csinálna a mai fejével?
- A szakmában azt gondolom, hogy nem. Ami pedig a magánszférát illeti, biztos, körültekintőbb lennék...

Kihagyta volna a második házasságát?
- Nem lenne helyes, ha elhamarkodottan azt mondanám, hogy igen. Én hiszem - és a hitem ebből a szempontból igen erős -, hogy van az embernek egy kijelölt útja, és a jó Istennek célja van azzal is, amit pillanatnyilag tragédiaként élünk meg.

Mikor sírt utoljára?
- Szenteste. De akkor nagyon. Ennek több oka is volt. Nagyon boldog voltam, mert édesanyám - aki régóta betegeskedik - velünk volt. Nem volt ez egy egyszerű pillanat...

Olvastam, hogy a vőlegénye, Norbert, aki orvos és közgazdász, az édesanyja kezelőorvosa volt, így ismerkedtek meg.
- Villámcsapásként ért mindkettőnket, amikor felismertük, hogy mit jelentünk egymás számára. Erre igazából csak idővel jön rá az ember.
Az egész ország tanúja lehetett annak, hogy különböző ütéseket kaptunk, kaptam. Féltettem őt, és magunkat is. Miközben attól tartottam, hogy veszélybe kerülhet a kapcsolatunk, rá kellett ébrednem, hogy minden tőrdöfés, amit kapunk, csak tovább erősíti az egységet, ami köztünk van.

Igaz, hogy még idén megtartják az esküvőt?
- Azt gondolom, igen, de ez nem napirendi kérdés.

Azt nyilatkozta, hogy anya szeretne lenni. Miért?
- Mert nagyon szeretnék átadni valamit abból, amit én kaptam a szüleimtől. Édesanyámék 45 éve élnek szeretetben együtt úgy, hogy ráadásul mindketten otthon dolgoztak művész létükre. Anyukám balett-táncos volt, apukám pedig grafikus. Nem tudtam olyan kora hajnalban hazajönni a világ másik feléről, egy külföldi versenyről, hogy anyu ne valami friss, meleg falattal várt volna, hogy amikor én hétre jártam edzeni és háromnegyed ötkor kellett kelnem mindennap, ne kapjam az ágyba a reggelit, hogy még tíz perccel tovább aludhassak. Én annak a kis lénynek, akire vágyunk, át akarok adni minden rezdülést, amit én kaptam és kapok a szüleimtől. Mindenképpen addig szeretnék szülni, amíg megvan bennem az a fajta lendület, ami a gyerekvállaláshoz szükséges.

Ezek szerint ha úgy alakul, bármelyik pillanatbanboldogan vállalná a babát?
- Abszolút! Most már csak a felső erőkön múlik.

Van elképzelése arról, hogy milyen nemű gyereket szeretne?
- A gyerekvállalásban bizonyos szempontból az is a szépség - legfőképpen amíg az ember csak álmodozik róla -, hogy arról fantáziál, milyen lesz majd a két ember kapcsolatából létrejövő következő kis ember. Leginkább azt szeretném, ha a jövőben majd kislányunk és kisfiunk is születne. Mindenképpen két gyereket szeretnénk.

színesbulvár


2006.01.08. 12:18

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb hirek