HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
HÍREK > SPORT > Lékó: Elfáradtam a sorozatterhelésben
"Arra senki nem számított, hogy Topalov így startol"
- Hogy érezted magad Argentínában, milyen volt a verseny rendezése, hangulata?
- A szervezés fantasztikus volt. Nagyon szép helyen sakkoztunk, a rendezők remek feltételeket biztosítottak. Emlékezetes volt a viadal megnyitó ünnepsége, parádés a zárás. Nagyon szép díjat kaptam, egy onix-ból készült madarat. A fáradtságos repülőúton, a többszöri átszállás alkalmával is féltő szeretettel óvtam.
- A versenybírókkal egy kicsit meggyűlt a bajod, hogy is volt ez a tiltakozás, vagy éppen a túlzott távolság felnagyította a történteket?
- Nyugodtan mondhatom, hogy az utóbbi. A világbajnokság valamennyi résztvevője sérelmezte, hogy Veszelin Topalov mindig ugyanannál az asztalnál ül, míg a többiek naponta cserélgették küzdelmeik színhelyét. Ezt a többiek, sőt Topalov egyetértésével említettem meg a bíróknak, hivatalosan nem óvtunk. Szuperversenyeken megszoktuk azt, hogy fordulóról-fordulóra változik a beosztás.
- Nagyon csalódott vagy?
Egyáltalában nem, már a világbajnokság alatt volt időm hozzászokni a történtekhez. Hosszú volt a verseny, és ha abszolút objektívek akarunk lenni, akkor már az első három forduló után eldőlt, hogy amiért kiutaztam, hogy világbajnok szeretnék lenni, az már elúszott. Két mínusszal kezdtem, biztos voltam abban, hogy a rossz kezdés ellenére össze fogom kapni magam, s ez sikerült is. Arra azonban senki nem számíthatott, hogy Topalov így bestartol, hogy hét partiból 6,5 ponttal kezd. Ez ilyen összetételű tornán szinte elképzelhetetlen. Ananddal éppen azt beszéltük, hogy a 2002-es dortmundi világbajnok-jelölti versenyen sikerült hasonló szériát elérnem. (A csoportmérkőzések során Lékó nyert Barejev és Adams ellen, majd Shirovot 2,5-0,5-re győzte le, és Topalov elleni döntőjét is kettős nyeréssel kezdte.)
- Topalov is elismerte, hogy nagy szerencséje volt az első partiban, hiszen egyik legnagyobb riválisa ellen vesztésre állt, s mégis nyert.
- A bolgár sakkozónak pont az elején jött ki a lépés, ezt főként nekem köszönheti. Más lett volna a verseny, ha húsz lépésben bemattolom. Annak mindenképpen örülök, hogy hét parti után feljöttem ötven százalékra, két jó partit is nyertem. Nem volt igazán jó a sorsolásom sem, amikor végre kezdtem felkapaszkodni, akkor sorozatban jöttek a sötét partijaim. Volt egy szériám, ahol öt játszmából négyszer játszottam sötéttel. Topalov elleni második, sima döntetlen partim után Morozeviccsel egy fantasztikus partit játszottam. Ezt meg kellett volna nyernem, időzavarban ráadásul el is vesztettem. Úgy éreztem, hogy egy ilyen jól vezetett játszmát nem remizhetek el, látványos kombinációval tisztet is áldoztam, amely bármelyik pillanatban garantálhatta volna a döntetlent. A nagy adok-kapok küzdelemben a 39. lépésben azonnal húztam, és rá kellett döbbennem, hogy szó sem lehet remiről, hanem a feladás vár rám. Morozevics talán az egész partiban a 36. lépésben húzta a legjobbat, Kf2-öt, amivel menekült a veszélyes zónából. Szörnyű érzés volt, mert a vereséggel már az érmes helyezésekért vívott küzdelemből is kiestem. Nehéz volt ismét motivációt találni.
- Hogyan értékeled Topalov teljesítményét?
- Egy ilyen lebonyolítás mellett oly sok mindent eldöntött az első fordulóban megnyert partija. A második körben világossal semmit nem kockáztatott ellenem. Ez nem párosmérkőzés volt, ahol több partiban is esélyhez lehet jutni. Topalov meglepően könnyedén gyűjtötte be a pontokat, gyakorlatilag az első félidő után már eldőlt a cím sorsa. Csak gratulálni lehet a világbajnoki címéhez, jókor volt jó helyen.
- Miért kerültél rendszeresen, menetrendszerűen időzavarba? Sokunkat kerülgetett az infarktus, amikor a parti mellett a sakkórát is figyeltük, a gyorsan múló perceket.
- Szörnyen éltem ezt meg belülről, hogy jobbnál jobb állásokat hoztam ki, majd időzavarban sorban rontottam el a kecsegtető pozíciókat. Túlzottan is maximalista voltam, minden állásban szerettem volna a legjobb lépéseket megtalálni. Erre jó példa volt éppen Topalov elleni játszmám. Ezt a változatot egyáltalán nem elemeztük, mert nem hittük, hogy lesz mersze megjátszani. A tábla mellett megtaláltam a legjobb lépéseket, megdöntöttem a felkészülését, csak éppen a nehéz lépések túl sok időt raboltak el tőlem. A Fxd5, Bhe1, Ve2 terv remek volt. A sorsdöntő pillanatban, amikor Topalov 50 perces gondolkodás után meghúzta a 16...Vd6 lépést, akkor ő is, Anand is, én is azt hittem, hogy ez veszít 17.Hc5 miatt. Nagyon ment az időm, és hosszas számolgatás után jöttem rá, hogy csak remihez vezet. A másik lépésjelöltem 17.f4-re kevesebb időt fordítottam, végül rutinból meghúztam a 17.Kb1 lépést. Nagyon feszült állapotba kerültem, éreztem, hogy ez sorsdöntő pillanat. Kezemben éreztem az esélyt, nyerni akartam. Ezért hagytam ki a Hb6-ot, mert egyszerűen hülye voltam, 19...Hf4-re megint tündérvarikat számoltam 20.Hxe6-tal. Gyorsan húztam meg a 20.Hf5-öt, és azonnal bevillant, hogy kihagytam a nyerést 20.Hb6-tal. Tíz perc gondolkodási időm maradt csak, s ez Topalov ellen az adott állásban már kevésnek bizonyult.
- Mivel nőtt Topalov a mezőny fölé? Mi volt az ő ereje, hiszen az első körben minden állást megnyert?
- Nagyon futott neki a szekér. Tudjuk róla, hogy hihetetlen önbizalmat tud meríteni a jó rajtból, ha folyamatosan tudja nyerni a partikat. Néha az volt az érzésünk, hogy az ellenfelek szinte odaajándékozták a pontot. Erre jó példa például Polgár Judit partija, aki teljesen feleslegesen vesztette az egyenlő állást a gyalogszerkezetet gyengítő lépés után. Morozevics is tálcán tálalta a pontot. Szvidler beleesett egy megnyitási csapdába. A szerencsés tényezők mellett azonban el kell ismerni, hogy nagyon jó játékos, s fantasztikus eredményességgel használta ki az esélyeket, megérdemelten lett első.
"A magam játékával voltam elfoglalva"
- Hogyan értékeled Anand és Szvidler teljesítményét és saját ötödik helyedet?
- Mindenkinek nagyon nehéz volt úgy játszania, hogy az első hely sorsa ennyire gyorsan eldőlt. Szvidler volt talán a legokosabb, meg sem próbált az első helyért küzdeni. De most először vettünk részt egy ilyen versenyen, ahol igazán csak az első hely számított. Utólag most már én is jobban örülnék, ha második, vagy harmadik lettem volna. Nagy volt a hullámzás, voltak szép pillanatok, kellemetlenek is, a végén ez az ötödik hely... A játékom alapján egyértelműen Morozevics előtt kellett volna végeznem, hatalmas mázlija volt. Amit megúszott Judittal szemben, ellenem, Topalov ellen, kijött neki a lépés, már-már komikus volt. Annak örülök, hogy az utolsó fordulóban jó partit nyertem Kaszimdzsanov ellen. Így kellett volna végig játszanom, felszabadultan, gyorsan, jókat lépni, nem törekedni az abszolút tökéletességre. Fontos megjegyezni, hogy az üzbég sakkozó kedvezett a megnyitási változat megválasztásával. Olyan állás jött létre, ahol rutinból játszhattam, a többi világklasszis ezt az esélyt nem adta meg.
- Sokan bírálták a kissé egysíkú megnyitási repertoárodat, én sem értettem, hogy miért kellett erőltetni a Szvesnyikov változatot. Felkészülési hibák, vagy a túlzott nagy tét, netán a rossz rajt okozta a bizonytalanságodat?
- Én úgy érzem, hogy még Topalovnál is jobban fel voltam készülve. Keményen, sokat dolgoztam. Nem a felkészülésen múlott, fizikálisan is jól éreztem magam, ezért az edzőtáborban nem ütközött ki a fáradtságom. Talán többet sakkoztam, mint kellett volna. Verseny közben éreztem a fokozott mentális kifáradást, és alighanem ez okozta időzavaraimat. A kritikus pillanatokban hiányzott az a pici többlet, hogy felszabadultan tudtam volna játszani, hogy fel tudjam tenni az i-re a pontot. Nem volt semmi baj a Szvesnyikovval, a helyzetből adódott, hogy kétségeim támadtak, mire is játsszak: jó a remi, vagy sem, sötéttel nyerésre játsszak, vagy ne. Nem volt meg a nyugalmam, a biztonságérzetem. Görcsösen akartam nyerni.
- Egy éven belül másodszor játszottál a világbajnoki címért. Vlagyimir Kramnyikkal párosmérkőzést vívtál, most egy nyolcrésztvevős, kétfordulós tornán szerepeltél. Melyik lebonyolításra voksolnál?
- A párosmérkőzés arról szól, hogy kiderüljön a két játékos közül melyik a jobb. Egymás ellen küzdenek meg. Ezen a versenyen azt láttuk, hogy egyetlen játszma is eldönthette az egész világbajnokság sorsát. Nem volt több lehetőségem, hogy Topalov ellen világossal megmérkőzzek, nem változtathattam meg a verseny menetét, sokkal inkább a pillanatnyi forma döntött. A verseny sokkal igazságosabb lehetett volna, ha Topalov nem húz el ennyire az első félidőben, ha kiegyensúlyozottabb a mezőny, ha rajta is nagyobb lett volna a nyomás, ha lett volna miért idegeskednie. Messze a legkiegyensúlyozottabb volt a résztvevők közül, a második körben rendkívül rutinosan játszott, nem is adott esélyt, de alighanem senki sem hitt abban, hogy meg lehet őt szorítani.
- Melyik volt a világbajnokság legjobb játszmája?
- Leginkább a magam játékával voltam elfoglalva. Talán a Szvidler-Kaszimdzsanov játszmát említeném, hiszen Rusztam fantasztikus mentőakciót talált Bf2-vel. Ez olyan ritka szép motívum, amely hatásosan bizonyítja, hogy rengeteg időt eltölthetünk a sakktábla mellett, hasonló ötlettel sem találkozunk. Kaszimdzsanov ezzel is megmutatta, hogy mennyire tehetséges, jól is játszott a tornán, egyszer-kétszer kihagyta az esélyt, hogy jobb eredményt érjen el. Topalovnak egyetlen játszmáját sem tudnám kiemelni, egyenletes teljesítményt nyújtott, minden lehetőséget könyörtelenül kihasznált.
- A legnagyobb baki?
-Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az enyém. Topalov elleni, de mind a négy vereségem is sajnos ebbe a kategóriába tartozik. Szvidlerrel szemben belekényszerültem a variba, amit még Kramnyik szekundánsaként dolgozott ki. Az edzőtáborban elemeztük a változatot, ezért nem volt annyira váratlan az elgondolása, de egyszerű tévedéssel felcseréltem két lépést, és többé nem volt mentségem.
- Egy év alatt hihetetlen versenyprogramod teljesítettél. Brissago, Wijk aan Zee, Linares, Monaco, Miskolc, Dortmund, San Luis. Nem volt ez túlzottan megterhelő?
- Úgy érzem, hogy nagyon sok volt. A brissagói világbajnoki döntőre való felkészülés, a meccs rengeteg energiát vett ki belőlem. Wijk aan Zee-ben a bizonyítási vágy nagyon erősen motivált. A szuperversenyek közül csak a szófiait hagytam ki, elfáradtam a sorozatterhelésben, készülés, verseny, hiányzott a frissesség.
- Wijk aan Zee-ben és Linaresben veretlen voltál, Dortmundban és San Luisban összesen hét játszmát vesztettél. Mi ennek az oka?
- A San Luisban történtekre könnyebb a magyarázat. Az első parti elvesztése elindított egy lavinát. Ezen a versenyen csak úgy lehetett esélyem, ha felvállalok minden adok-kapok csatát. Az ellenfeleim pedig szupernagymesterek, akik a legkisebb hibát, tévedést, megingást is könyörtelenül kihasználták. Agresszíven játszottam, világos partijaimból megpróbáltam kihozni a maximumot, sötéttel is felvállaltam a küzdelmeket. Ez most ilyen eredményt hozott, de erről az útról nem térek le, megyünk tovább.
- Nézzünk előre! Tervek, versenyek?
- December 1-ig nem akarok sakktáblát látni, csak pihenek. Azt szeretném, hogy helyreálljon a nyugalmam. Januárban a Wijk aan Zee-i szuperversenyen játszom, majd Linaresben. A Corus tornán címvédőként sakkozhatok, bizonyítani szeretnék. A linaresi verseny mezőnye még nem végleges, könnyen lehet, hogy kategóriában erősebb lesz, mint a San Luis-i vb volt. Topalov és Anand csak a világbajnokság utánra ígérte végleges válaszát, Ivancsuk, Bacrot, Szvidler biztosan játszik. A Corus torna 14 fős mezőnye már végleges, többek között Topalov, Anand, Ivancsuk, Kramnyik, Bacrot, Aronyian, Gelfand, Adams is sakkasztalhoz ül. Nincs idő a kesergésre, a pihenés után nagy feladatok várnak rám, s ezért optimista vagyok.
origo
2005.10.21. 12:46
t: 512
Lékó: Elfáradtam a sorozatterhelésben
"Arra senki nem számított, hogy Topalov így startol"- Hogy érezted magad Argentínában, milyen volt a verseny rendezése, hangulata?
- A szervezés fantasztikus volt. Nagyon szép helyen sakkoztunk, a rendezők remek feltételeket biztosítottak. Emlékezetes volt a viadal megnyitó ünnepsége, parádés a zárás. Nagyon szép díjat kaptam, egy onix-ból készült madarat. A fáradtságos repülőúton, a többszöri átszállás alkalmával is féltő szeretettel óvtam.
- A versenybírókkal egy kicsit meggyűlt a bajod, hogy is volt ez a tiltakozás, vagy éppen a túlzott távolság felnagyította a történteket?
- Nyugodtan mondhatom, hogy az utóbbi. A világbajnokság valamennyi résztvevője sérelmezte, hogy Veszelin Topalov mindig ugyanannál az asztalnál ül, míg a többiek naponta cserélgették küzdelmeik színhelyét. Ezt a többiek, sőt Topalov egyetértésével említettem meg a bíróknak, hivatalosan nem óvtunk. Szuperversenyeken megszoktuk azt, hogy fordulóról-fordulóra változik a beosztás.
- Nagyon csalódott vagy?
Egyáltalában nem, már a világbajnokság alatt volt időm hozzászokni a történtekhez. Hosszú volt a verseny, és ha abszolút objektívek akarunk lenni, akkor már az első három forduló után eldőlt, hogy amiért kiutaztam, hogy világbajnok szeretnék lenni, az már elúszott. Két mínusszal kezdtem, biztos voltam abban, hogy a rossz kezdés ellenére össze fogom kapni magam, s ez sikerült is. Arra azonban senki nem számíthatott, hogy Topalov így bestartol, hogy hét partiból 6,5 ponttal kezd. Ez ilyen összetételű tornán szinte elképzelhetetlen. Ananddal éppen azt beszéltük, hogy a 2002-es dortmundi világbajnok-jelölti versenyen sikerült hasonló szériát elérnem. (A csoportmérkőzések során Lékó nyert Barejev és Adams ellen, majd Shirovot 2,5-0,5-re győzte le, és Topalov elleni döntőjét is kettős nyeréssel kezdte.)
- Topalov is elismerte, hogy nagy szerencséje volt az első partiban, hiszen egyik legnagyobb riválisa ellen vesztésre állt, s mégis nyert.
- A bolgár sakkozónak pont az elején jött ki a lépés, ezt főként nekem köszönheti. Más lett volna a verseny, ha húsz lépésben bemattolom. Annak mindenképpen örülök, hogy hét parti után feljöttem ötven százalékra, két jó partit is nyertem. Nem volt igazán jó a sorsolásom sem, amikor végre kezdtem felkapaszkodni, akkor sorozatban jöttek a sötét partijaim. Volt egy szériám, ahol öt játszmából négyszer játszottam sötéttel. Topalov elleni második, sima döntetlen partim után Morozeviccsel egy fantasztikus partit játszottam. Ezt meg kellett volna nyernem, időzavarban ráadásul el is vesztettem. Úgy éreztem, hogy egy ilyen jól vezetett játszmát nem remizhetek el, látványos kombinációval tisztet is áldoztam, amely bármelyik pillanatban garantálhatta volna a döntetlent. A nagy adok-kapok küzdelemben a 39. lépésben azonnal húztam, és rá kellett döbbennem, hogy szó sem lehet remiről, hanem a feladás vár rám. Morozevics talán az egész partiban a 36. lépésben húzta a legjobbat, Kf2-öt, amivel menekült a veszélyes zónából. Szörnyű érzés volt, mert a vereséggel már az érmes helyezésekért vívott küzdelemből is kiestem. Nehéz volt ismét motivációt találni.
- Hogyan értékeled Topalov teljesítményét?
- Egy ilyen lebonyolítás mellett oly sok mindent eldöntött az első fordulóban megnyert partija. A második körben világossal semmit nem kockáztatott ellenem. Ez nem párosmérkőzés volt, ahol több partiban is esélyhez lehet jutni. Topalov meglepően könnyedén gyűjtötte be a pontokat, gyakorlatilag az első félidő után már eldőlt a cím sorsa. Csak gratulálni lehet a világbajnoki címéhez, jókor volt jó helyen.
- Miért kerültél rendszeresen, menetrendszerűen időzavarba? Sokunkat kerülgetett az infarktus, amikor a parti mellett a sakkórát is figyeltük, a gyorsan múló perceket.
- Szörnyen éltem ezt meg belülről, hogy jobbnál jobb állásokat hoztam ki, majd időzavarban sorban rontottam el a kecsegtető pozíciókat. Túlzottan is maximalista voltam, minden állásban szerettem volna a legjobb lépéseket megtalálni. Erre jó példa volt éppen Topalov elleni játszmám. Ezt a változatot egyáltalán nem elemeztük, mert nem hittük, hogy lesz mersze megjátszani. A tábla mellett megtaláltam a legjobb lépéseket, megdöntöttem a felkészülését, csak éppen a nehéz lépések túl sok időt raboltak el tőlem. A Fxd5, Bhe1, Ve2 terv remek volt. A sorsdöntő pillanatban, amikor Topalov 50 perces gondolkodás után meghúzta a 16...Vd6 lépést, akkor ő is, Anand is, én is azt hittem, hogy ez veszít 17.Hc5 miatt. Nagyon ment az időm, és hosszas számolgatás után jöttem rá, hogy csak remihez vezet. A másik lépésjelöltem 17.f4-re kevesebb időt fordítottam, végül rutinból meghúztam a 17.Kb1 lépést. Nagyon feszült állapotba kerültem, éreztem, hogy ez sorsdöntő pillanat. Kezemben éreztem az esélyt, nyerni akartam. Ezért hagytam ki a Hb6-ot, mert egyszerűen hülye voltam, 19...Hf4-re megint tündérvarikat számoltam 20.Hxe6-tal. Gyorsan húztam meg a 20.Hf5-öt, és azonnal bevillant, hogy kihagytam a nyerést 20.Hb6-tal. Tíz perc gondolkodási időm maradt csak, s ez Topalov ellen az adott állásban már kevésnek bizonyult.
- Mivel nőtt Topalov a mezőny fölé? Mi volt az ő ereje, hiszen az első körben minden állást megnyert?
- Nagyon futott neki a szekér. Tudjuk róla, hogy hihetetlen önbizalmat tud meríteni a jó rajtból, ha folyamatosan tudja nyerni a partikat. Néha az volt az érzésünk, hogy az ellenfelek szinte odaajándékozták a pontot. Erre jó példa például Polgár Judit partija, aki teljesen feleslegesen vesztette az egyenlő állást a gyalogszerkezetet gyengítő lépés után. Morozevics is tálcán tálalta a pontot. Szvidler beleesett egy megnyitási csapdába. A szerencsés tényezők mellett azonban el kell ismerni, hogy nagyon jó játékos, s fantasztikus eredményességgel használta ki az esélyeket, megérdemelten lett első.
"A magam játékával voltam elfoglalva"
- Hogyan értékeled Anand és Szvidler teljesítményét és saját ötödik helyedet?
- Mindenkinek nagyon nehéz volt úgy játszania, hogy az első hely sorsa ennyire gyorsan eldőlt. Szvidler volt talán a legokosabb, meg sem próbált az első helyért küzdeni. De most először vettünk részt egy ilyen versenyen, ahol igazán csak az első hely számított. Utólag most már én is jobban örülnék, ha második, vagy harmadik lettem volna. Nagy volt a hullámzás, voltak szép pillanatok, kellemetlenek is, a végén ez az ötödik hely... A játékom alapján egyértelműen Morozevics előtt kellett volna végeznem, hatalmas mázlija volt. Amit megúszott Judittal szemben, ellenem, Topalov ellen, kijött neki a lépés, már-már komikus volt. Annak örülök, hogy az utolsó fordulóban jó partit nyertem Kaszimdzsanov ellen. Így kellett volna végig játszanom, felszabadultan, gyorsan, jókat lépni, nem törekedni az abszolút tökéletességre. Fontos megjegyezni, hogy az üzbég sakkozó kedvezett a megnyitási változat megválasztásával. Olyan állás jött létre, ahol rutinból játszhattam, a többi világklasszis ezt az esélyt nem adta meg.
- Sokan bírálták a kissé egysíkú megnyitási repertoárodat, én sem értettem, hogy miért kellett erőltetni a Szvesnyikov változatot. Felkészülési hibák, vagy a túlzott nagy tét, netán a rossz rajt okozta a bizonytalanságodat?
- Én úgy érzem, hogy még Topalovnál is jobban fel voltam készülve. Keményen, sokat dolgoztam. Nem a felkészülésen múlott, fizikálisan is jól éreztem magam, ezért az edzőtáborban nem ütközött ki a fáradtságom. Talán többet sakkoztam, mint kellett volna. Verseny közben éreztem a fokozott mentális kifáradást, és alighanem ez okozta időzavaraimat. A kritikus pillanatokban hiányzott az a pici többlet, hogy felszabadultan tudtam volna játszani, hogy fel tudjam tenni az i-re a pontot. Nem volt semmi baj a Szvesnyikovval, a helyzetből adódott, hogy kétségeim támadtak, mire is játsszak: jó a remi, vagy sem, sötéttel nyerésre játsszak, vagy ne. Nem volt meg a nyugalmam, a biztonságérzetem. Görcsösen akartam nyerni.
- Egy éven belül másodszor játszottál a világbajnoki címért. Vlagyimir Kramnyikkal párosmérkőzést vívtál, most egy nyolcrésztvevős, kétfordulós tornán szerepeltél. Melyik lebonyolításra voksolnál?
- A párosmérkőzés arról szól, hogy kiderüljön a két játékos közül melyik a jobb. Egymás ellen küzdenek meg. Ezen a versenyen azt láttuk, hogy egyetlen játszma is eldönthette az egész világbajnokság sorsát. Nem volt több lehetőségem, hogy Topalov ellen világossal megmérkőzzek, nem változtathattam meg a verseny menetét, sokkal inkább a pillanatnyi forma döntött. A verseny sokkal igazságosabb lehetett volna, ha Topalov nem húz el ennyire az első félidőben, ha kiegyensúlyozottabb a mezőny, ha rajta is nagyobb lett volna a nyomás, ha lett volna miért idegeskednie. Messze a legkiegyensúlyozottabb volt a résztvevők közül, a második körben rendkívül rutinosan játszott, nem is adott esélyt, de alighanem senki sem hitt abban, hogy meg lehet őt szorítani.
- Melyik volt a világbajnokság legjobb játszmája?
- Leginkább a magam játékával voltam elfoglalva. Talán a Szvidler-Kaszimdzsanov játszmát említeném, hiszen Rusztam fantasztikus mentőakciót talált Bf2-vel. Ez olyan ritka szép motívum, amely hatásosan bizonyítja, hogy rengeteg időt eltölthetünk a sakktábla mellett, hasonló ötlettel sem találkozunk. Kaszimdzsanov ezzel is megmutatta, hogy mennyire tehetséges, jól is játszott a tornán, egyszer-kétszer kihagyta az esélyt, hogy jobb eredményt érjen el. Topalovnak egyetlen játszmáját sem tudnám kiemelni, egyenletes teljesítményt nyújtott, minden lehetőséget könyörtelenül kihasznált.
- A legnagyobb baki?
-Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy az enyém. Topalov elleni, de mind a négy vereségem is sajnos ebbe a kategóriába tartozik. Szvidlerrel szemben belekényszerültem a variba, amit még Kramnyik szekundánsaként dolgozott ki. Az edzőtáborban elemeztük a változatot, ezért nem volt annyira váratlan az elgondolása, de egyszerű tévedéssel felcseréltem két lépést, és többé nem volt mentségem.
- Egy év alatt hihetetlen versenyprogramod teljesítettél. Brissago, Wijk aan Zee, Linares, Monaco, Miskolc, Dortmund, San Luis. Nem volt ez túlzottan megterhelő?
- Úgy érzem, hogy nagyon sok volt. A brissagói világbajnoki döntőre való felkészülés, a meccs rengeteg energiát vett ki belőlem. Wijk aan Zee-ben a bizonyítási vágy nagyon erősen motivált. A szuperversenyek közül csak a szófiait hagytam ki, elfáradtam a sorozatterhelésben, készülés, verseny, hiányzott a frissesség.
- Wijk aan Zee-ben és Linaresben veretlen voltál, Dortmundban és San Luisban összesen hét játszmát vesztettél. Mi ennek az oka?
- A San Luisban történtekre könnyebb a magyarázat. Az első parti elvesztése elindított egy lavinát. Ezen a versenyen csak úgy lehetett esélyem, ha felvállalok minden adok-kapok csatát. Az ellenfeleim pedig szupernagymesterek, akik a legkisebb hibát, tévedést, megingást is könyörtelenül kihasználták. Agresszíven játszottam, világos partijaimból megpróbáltam kihozni a maximumot, sötéttel is felvállaltam a küzdelmeket. Ez most ilyen eredményt hozott, de erről az útról nem térek le, megyünk tovább.
- Nézzünk előre! Tervek, versenyek?
- December 1-ig nem akarok sakktáblát látni, csak pihenek. Azt szeretném, hogy helyreálljon a nyugalmam. Januárban a Wijk aan Zee-i szuperversenyen játszom, majd Linaresben. A Corus tornán címvédőként sakkozhatok, bizonyítani szeretnék. A linaresi verseny mezőnye még nem végleges, könnyen lehet, hogy kategóriában erősebb lesz, mint a San Luis-i vb volt. Topalov és Anand csak a világbajnokság utánra ígérte végleges válaszát, Ivancsuk, Bacrot, Szvidler biztosan játszik. A Corus torna 14 fős mezőnye már végleges, többek között Topalov, Anand, Ivancsuk, Kramnyik, Bacrot, Aronyian, Gelfand, Adams is sakkasztalhoz ül. Nincs idő a kesergésre, a pihenés után nagy feladatok várnak rám, s ezért optimista vagyok.
origo
2005.10.21. 12:46
Legfrissebb hirek
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
- Viharral érkezik a hidegfront
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
