HIRDETÉS
HIRDETÉS

HÍREK > KÜLFÖLD > Allahban és győzelemben bízik a véreskezű próféta

t: 337

Allahban és győzelemben bízik a véreskezű próféta

"Bush magára marad"

"Ha Allah is úgy akarja, Bush magára marad, és az egész világ tudni fogja, hogy hazug" - mondta Szaddám Huszein volt iraki diktátor 2004 decemberében a börtönben ügyvédjének, mikor arról beszélgettek, milyen esélyeket lát készülődő perében. Szaddám Huszeint és hét alvezérét egyszerre állítják az iraki különleges bíróság elé, a szerdán kezdődő tárgyalás nyilvános lesz.

Szaddámot, az arab világ egyik legismertebb diktátorát 2003 decemberében fogták el az Irak elleni amerikai hadműveletek során. A New Yorkot 2001. szeptember 11-én ért terrortámadások után másfél évvel az Egyesült Államok a terrorizmus elleni háború jegyében arra hivatkozva támadta meg Irakot, hogy Szaddám rendszere veszélyt jelent a világra nézve, mivel tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik.

Szaddám szerint "igaz volt, amikor azt állítottuk, hogy nincsenek Irakban tömegpusztító fegyverek". Ezt alátámasztja, hogy a fegyvereknek nem találták nyomát a 2002 végétől 2003 februárjáig Irakban tevékenykedő nemzetközi fegyvrezetellenőrök sem, bár a CIA és a brit titkosszolgálatok határozottan állították létezésüket. Az ellenőrök szerint az iraki hatóságok készségesek voltak, így lehetőséget kértek arra, hogy szélesebb körű vizsgálatokat folytassanak, az Egyesült Államok azonban nem engedte vissza az ellenőröket az országba sem akkor, sem később. Nagy-Britanniában egy kormányzati tanácsadó öngyilkosságához és egy miniszter csendes eltávolításához vezetett a tévedés.

A tömegpusztító fegyverek ürügyén tehát nehezen támadható Szaddám. Szerdán kezdődő perében épp ezért első sorban emberiség ellenes cselekedetekkel vádolják meg. Ilyen a 800 oldalas vádirat egyik legfontosabb része, az 1982-es dudzsaili népirtás, amikor Szaddám egy ellene tervezett merénylet ürügyén szinte egy egész falut lemészároltatott.

Múlt heti brit lapértesülések szeirnt Anthony Scrivener angol sztárügyvéd védi majd Huszeint. Scrivener, a Királynő Tanácsosa (QC) címet viselő jogi méltóság, az angol-walesi ügyvédi kamara korábbi elnöke szerint Szaddám csaldja azt kéri, hogy a bagdadi per törvényességének megkérdőjelezésére alapozva építse fel a védelmi stratégiát. Scrivener korábban egy cikkében azt írta, a Szaddám-per "máris ígéretes színházi komédiává degenerálódott". Szaddám pedig bízik a sikerben, még 2004 végén is azt mondta: "közel a győzelem napja".

Szaddám Huszeint a legtöbb iraki legszívesebben rács mögött látná örökre, Tony Blair brit miniszterelnök egy korábbi nyiltkozata szerint pedig a halálbüntetés sem lenne túlzó ítélet. Nem mindig volt azonban ilyen rossz Szaddám megítélése. Volt idő, amikor a nyugat szövetségese volt, hazájában pedig felvilágosult reformerként, az iraki jólét megteremtőjeként tartották számon.

"Mindent megtesznek, hogy lejárassanak"

"Amikor hazudni kell, akkor nagyon jók. Biztos voltam benne, hogy mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy lejárassanak népem előtt. A kép, amit rólam sugároztak nem volt más, mint egy marhapásztor képe" - mondta Szaddám Huszein 2004 decemberében ügyvédjének elfogása körülményeiről. Szaddámot 2003. december 13-án fogták el 9 hónap bújkálás után egy Tikrít közeli földbe ásott bunkerben. Irak egykori dicső elnöke, aki az iraki épületek falára festett több ezer képen és az iraki városok terein felállított szobrokon büszkén pózolt, parasztruhát és több hetes szakállat viselt, nagyon megtört volt. Bár szerinte hazug képet sugároztak róla elfogói, ez a közeg nem áll nagyon távol Szaddámtól.

Szaddám Huszein 1937. április 28 született egy Tikríttől 8 kilométerre lévő faluban, al-Oujában, birkapásztor családban. Nevének jelentése egyes értelmezések szerint "aki szembeszegül". Már világrajövetele sem volt egyszerű. Fivére akkor halt meg rákban, amikor anyja vele volt terhes. Az anya nekikeseredésében előbb magával próbált végezni a terhesség alatt, majd megpróbált elvetélni, sikertelenül. A születés után sem vártak könnyebb idők Szaddámra. Apja öt hónapos korában meghalt vagy eltűnt. Anyja ismét kiborult, Szaddám pedig nagybátyjához került és nála nevelkedett 5 éves koráig. Anyja később ismét megházasodott, ezután került ismét haza Szaddám, mostohaapja azonban ütötte-verte és arra kényszerítette, hogy tyúkokat és birkákat lopjon, amiket később eladtak.

Nagybátyja komoly hatással volt rá fiatal korában. Az ő tanácsára lépett be a nacionalista középiskola elvégzése után 20 évesen a Baath Pártba, amely Irak megújulását az uralkodó elűzésével és szocialista típusú reformok bevezetésével kívánta elérni. Szaddám részt vett a II. Faiszal uralmát katonai puccsal megdöntő, de a Baath Párt által gyanakvással nézett Abdul Karim Kásszím tábornok elleni merényletkísérlet előkészítésében. Az akció kudarcba fulladt, Szaddám pedig, akit Kásszím egyik testőre lábon lőtt, menekülni kényszerült. Szíriában, majd Egyiptomban húzta meg magát, ahol elvégezte a jogi egyetemet. Távollétében halálra ítélték, de 1963-ban már ismét Bagdadban tűnt fel, ahol a Baathhoz közel álló tábornokok jutottak hatalomra puccsal. Uralmuk rövid életű volt, nyolc hónap után Szaddám lába alatt ismét égni kezdett a talaj, egy évvel később pedig menekülés közben elfogták és bebörtönözték.

Szaddám egyik irigylésre méltó tulajdonságának akaraterejét tartják, amit már ekkor is bizonyított: 1967-ben megszökött a börtönből és a Baath egyik vezetője lett. 1968 júliusában ismát a hatalom közelébe került a Baath, az új elnök pedig Ahmed Hasszán al-Bakr tábornok, Szaddám rokona lett, így innen már folyamatosan emelkedni kezdett Huszein pályája. Előbb iraki elnökelyettes, majd 1976-ban a hadsereg parancsnoka lett. Az öreg és betegeskedő al-Bakr mögött ő volt az igazi erős ember.

Mikor először a hatalom közvetlen közelébe került, igazi reformerként viselkedett. Mezőgazdasági és jóléti reformokat indított. Az ő vezetésével államosították a nyugati - főleg brit - cégek monopóliumába tartozó iraki olajtermelést 1972-ben, amely jelentős bevételeket hozott az országnak. Ingyenessé tette az oktatást, ennek következtében évek alatt jelentősen megnőtt az írni és olvasni tudók száma. A Közel-Keleten egyik legjobb közegészségügyi rendszerét építették ki vezetesével, amiért Szaddám még az Unescotól is díjat kapott. Útépítési programot indított. A vallásos konzervatívok megrökönyödésére kiszélesítette a nők jogait és magas kormányzati, illetve vállalati beosztásokat adott nekik.

Reformjai miatt sokan hasonlították Sztálinhoz, akinek állítólag több könyve ott sorakozott polcán. Az újításoknak azonban számos olyan eleme volt, ami elütött a sztálini hagyományoktól. A Perzsa-öböl térségében először vezetett be például nyugati típusú jogrendszert, az iraki gazdaság pedig virágkorát élte. A nyugat is elismerte. Az 1970-es évek elején és közepén találkozott a francia elnökkel és a szovjet vezetőkkel. Francia segítséggel atomprogram indult az országban. Ezt a fejlődést tette tönkre 1979-es hatalomra kerülése után.

"Hiszünk az emberségességben"

Szaddám már az 1970-es évek közepén megkezdte a védelmi erők megerősítését. Arra hivatkozott, hogy csak így lehet elkerülni a puccsokat, amik Irakban a hatalomváltás valóban népszerű eszközei voltak. 1979-ben felmerült Irak és Szíria egyesítése, ami azt eredményezte volna, hogy Szaddám kiesik a hatalomból, de mielőtt ez megtörténhetett volna cselekedett, átvette a betegeskedő al-Bakr helyét. Gyorsan lefejezte a Baath párti ellenzékét, kémkedés és összeesküvés vádjával eltávolított mindenkit a pártból, aki ellene volt.

Mikor egy interjúban arról kérdezték, igaz-e, hogy az iraki ellenzék tagjait alkalmanként kínozzák, sőt előfordul, hogy megölik, akkor egyszerűen csak annyit mondott: "Hát persze. Mi másra számított? Ezek az emberek ellenzik hatalmunkat". Célszerűség, így jellemezte politikáját, amikor azzal vádolták, hogy kegyetlen módszerekkel kormányoz, politikai ellenfeleit pedig kivégezteti. Azzal védekezett, hogy más eszközökkel nem lehet összetartani egy ilyen hatalmas és sokszínű országot, melynek északi részében kurdok, középső területein szunniták, déli vidékein pedig síiták élnek. Szaddám hatalmát azonban a többség nem támogatta. Uralma a kisebbségben lévő szunniták egy részére, illetve tágabb értelemben vett családjának tagjaira támaszkodott. "Ne csak Abdullahtól szabaduljatok meg. Végezzetek egész családjával, mert egyikük megpróbálhat merényletet elkövetni ellenünk" - okította embereit arról, hogyan kell bánni azokkal, akik megkérdőjelezik hatalmát.

Több ezer portrét festettek a házak falára vagy szobrot állítottak tiszteletére szerte Irakban. Népszerűtlensége azonban hamar kiderült. 1982-ben merényletet kíséreltek meg ellene Dudzsailban, Bagdadtól 40 kilométerre. Bosszúból biztonsági csapatai 160 embert, köztük több gyereket kivégeztek a városban, 1500 embert börtönbe vetettek és 1000 négyzetkilométernyi termőföldet tettek meddővé, ahol cskak 10 évvel később kezdődhetett újra a gazdálkodás. Ez a tett az egyik fő vádpont ellene és társai ellen.

Szaddám a nemzetközi erőpróbáktól sem riadt vissza, ha úgy érezte, valami veszélybe sodorhatja hatalmát. 1980 szeptemberében határvitára hivatkozva betört Irán olajban gazdag területeire, de a támadás oka valójában az volt, hogy az Iránban 1979-ben győzedelmeskedő síita iszlám forradalom hatásától tartott, attól félt, hogy a forradalmi hangulat átterjed Irakra is. Ráadásul személyes konfliktus volt közte és Komeini ajatollah között, aki Irakban keresett menedéket a 70-es években az iráni sah üldöztetése elől, de 1978-ban Szaddám elűzte Nedzsefből. A háborúban az Egyesült Államok, a Szovjeunió és az iszlám forradalom erejétől megrémült arab államok többsége is támogatta.

Bár a háború nyolc évig húzódott, Szaddám már 1982-től a harc sikeres, de mielőbbi befejezésének lehetőségeit kereste. A 2 millió áldozatot követelő háború 1988-ban ért véget az ENSZ közbenjárásával. Az összetűzés előtt virágzó iráni és iraki gazdaság is romokban hevert. Irán és a kurd szeparatisták ellen is bevetett biológiai fegyvereket. 1988-ban több mint 5000 kurdot öltek meg mérgező gáztámadással. Iránra kenték az akciót. Az irak-iráni háborúban haltak meg a legtöbben tömegpusztító fegyverektől a második világháború óta, hivatalos életrajza szerint azonban "bátran és bölcsen" harcolt Irán ellen.

Ekkoriban bukkantak elő először korábban takargatott vallásosságának jelei. Azt állította, hogy Allahtól kap tanácsokat Irak irányításához. Rendszeres kapcsolatban áll a Mindenhatóval - mondta.

Az Iránnal folytatott háborúban kiesett bevételeket úgy próbálta visszaszerezni, hogy győzködni kezdte a Perzsa-öböl menti arab államokat: fogják vissza olajtermelésüket, ami egyrészt felpumpálja az árakat, másrészt Irakhoz irányítja a vevőket, de erre nem voltak hajlandóak. Szaddámnak kapóra jött, hogy iraki ideológusok szerint a szomszédos Kuvait valójában Irak elszakadt országrésze, így nem sokat gondolkodott, két évvel az iráni háború befejezése után támadott. 1990 augusztusában lerohanta Kuvaitot, de a dícsőség csak következő februárig tartott, amikor az amerikai és nemzetközi csapatok kiűzték az iraki sereget.

Később elcsendesedtek körülötte a dolgok, egészen addig, amíg az Egyesült Államok tömegpuszító fegyverek birtoklásával nem kezdte vádolni. "Hiszünk benne, hogy a világnak keresnie kell és meg kell találni a béke lehetőségét" - nyilatkozta 2003 februárjában, az amerikai támadás előestéjén az iraki televízióban. A támadást hibának nevezte, de el már nem kerülhette. Márciusban az amerikai-brit szövetségesek lerohanták Irakot és pár hét alatt felszámolták az ellenállás fő erejét. Irakban azóta folyamatosak a robbantások, merényletek, lefejezések.

Szaddám 2003. decemberi elfogása után - amit az amerikaiak csak úgy jelentettek be: "Megvan" - a börtönben vallásos lett. Koránt olvasott és verseket írt, állítólag George W. Bush is megihlette. Amerikai katonai tisztviselők szerint a következő költeményz is Szaddám írta:

Belenyugodtam
Sötét és csend ölel át
Körmöm egyre nő

origo

2005.10.18. 10:48

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb hirek